Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-03-20 / 34. szám

^»gSf'wöwneflgroáili éiÉ<»ly»Mu

r%

34* ttxám.

Keddi 8923, március 20.

a- ITT TT ......................

.'."'Mik

KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY

£i5totéíí ár £B«b«ü?sS©'e’ák értékbe« s Helyben és vidékre patai sxétkuldéssei: évre 80 K, félévre 40 K, Begyedéire 20 K» Külföldön 160 Ke.

Egy©* »««Lm árai ®4> fillér.

Ä véradó

fizetése most esedékes, most vonul a sor alá a magyar ifjúság, amelyet a köztársaság védelmére soroznak. Mi megadjuk ezt az adót is, a legdrágább adót, amelyet fizetni lehet. A magyar nemzeti kisebbség ez elől sem bújik el, aminthogy a többi adóval is megtalálják. A sorozásra felvonulóktól azt sem kérdezi senki, hol született, csak azt, hol lakik. Pedig sokan születtek közülük magyar földön, vagy olyan területen, amely már nem a magyaroké !

A viszonosság ezzel szemben az volna, hogy az adózó, katonáskodó magyar ember az állampolgári jogokat is megkapja, ha az állampolgári kötelességeknek eleget tesz. Állampolgári jog az, hogy szabadon mozoghasson mindenki ott, ahova hivatása és életviszonyai hívják. A mi életviszonyaink igen-igen jelentős részben még Magyarországhoz fűződnek, ahol rokonaink élnek, hova gazdasági szálak fűznek s ép most a mozgás lehetősége szűnik meg számunkra azzal, hogy az illetőségeket vizsgálat tárgyává teszik, csaknem miként az irás mondja >hetediziglen*.

Kutatják az én illetőségemért az apámét és a nagyapámét. Annak az apjára is rákerül a sor talán, ha a bürokrácia járványa még tovább fog terjedni. A katonasorban levő fiútól nem kérdik az illetőséget: az rendben van, ha a véradóról való. Az adót fizető polgártól sem kérdi az adóhivatal az illetőséget, az is rendben van akkor, ha az állam jövedelemadót vagy vagyonadót szed be rajiunk.

De egyszerre előbukkannak az illetőség, az állampolgárság, ha iparengedélyt kérek, ha utazni akarok, ha valamit el akarok érni. Hát itt a mérleg két serpenyője nincsen egyensúlyban. A kötelességek serpenyőjét nem egyensúlyozza a jogok serpenyője. És ez óriási tévedés. A kötelességekkel szemben mindenütt a jog áll a demokratikus és jogállamokban. Ha az állam, vagy a kormány csak kötelességeket követel és jogokat nem ad: ott baj van az állam és kormánya körül, mert eltér arról a talapzatról, amelyen a jogállamok pillérei nyugosznak.

Veszedelmes kísérletezés ez a huszadik században, amely az emberi jogok kiszélesítésének a százada, —az állampolgári jogok korlátozására olyan irányban, hogy az a nemzeti kisebbségek életét zavarja és biztosított jogait teljesen illuzóriussá tegye. Ez teljes ellentétben áll a demokrácia elveivel.

POLITIK AI LAP.

ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS.

WÜamskmztü: GAÄL GYULA dr.

? Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEFdr.____

— A magyar jogpárt kerületének megalakulása. A szlovenszkói magyar jogpár tbau, mely 1921 őszén alakult meg Kassán, erős szerveik- déli folyamai indult meg. Április 15-ére tervezik a. párt sziovenszkói kerületének megalakítását, mely Losoncon fog végbemenmi. Minden jel arra mutat, hogy ez az újabb alakulás impozáns keretek között fog megtörténni, mert tz alkalomra a párt más városokban és helységekben élő tagjai nagy számban fogják fölkeresni a kerületi megalakulás színhelyét.

= A szenátus és a rendtörvóny. A köztársaság védelméről szóló törvényjavaslat tárgyalását már megkezdte a szenátus is. Atár- I gyaláson épen olyan erőteljes ellentállást tanúsít i 1 az ellenzék, mint a nemzetgyűlésen- A német szociáldemokrata párt nevében Heller szenátor mondott bírálatot a javaslatról, a német demokrata szabadság párt és a szlovák néppárt nevében pedig Spiegel szenátor utasította vissza a törvénytervezetet. Beszéde után úgy a két németpárt, mint a szlovák néppárt szenátorai kivonultak a teremből.

= Magyar és német ellenzék együttműködése. A szopási néin«t nemzeti párt Késmárkon tartott legutóbbi ülésén kimondotta, hagy az egyesült ellenzéki magyar pártokkal meg kell teremteni az együttműködést. A szepesi német nemzeti párt Dobsiuán a magyar kisgazda és kisiparos párttal közös pártirodát állított föl.

= Építkezési kötelezettség ? A csehszlovák szocialista párt szenátort iuak klubja egy törvényjavaslatot készít elő, amely a kötelező építkezés rendszeresítésére irányul. A javaslatot, hír szerint, a koalíciós pártok is támogatják. A busz szakaszból álló törvényjavaslat a pénz- és biztosítóintézeteket, kereskedelmi és ipari, valamint más belföldi oly vállalatokat, melyek a nagy vállalkozás jellegével bírnak, az építkezés kötelezettsége alá akarja vonni. Ezek a vállalatok két éven belül kötelesek lennének alkalmazottaik, számára házakat, illetve lakóhelyiségeket építeni, föltéve, hogy az érdekelt nagyvállalatok létérdekét ez nem veszélyezteti.

A városi képviselőtestület

legutóbbi közgyűlésének utóhullámai még a levegőben rezegnek és hol itt, hol ott ütköznek bele a dróttalan táviró mintájára a közvélemény egy-egy felfogó készülékébe. Az ütköző pontok között nem utolsó jelentőségű, habár eddig nem nyomult is előtérbe, az az ellentét, meiy a szellemi munka értékelése és a szellemi munkás megbecsülése tekintetében a pártok között, sőt egyes pártok keretén belül is az egyesek között fennforog.

Itt csak arra a gyűlölködés színezetéig fokozott, mindent gáncsoló beállításra keli tekintenünk, mellyel a szociáldemokrata városatyák vezérszónoka, aki valóságos Marxaak képzeli magát, úgy a tanácsban, mint a közgyűlésen minden alkalmat felhasznál, hogy mérges nyilait menydörgö pathosszal, vagy gyanúsító kigyósziszegéssd kilőj ja köteles gondossággal eljárt és a váro3 érdekeit, az egyetemes közérdeket védelmező tisztviselők ellen.

Azt mondanánk, hogy az objektivitásnak ez a hiánya természetes és érthető következménye annak a szociáldemokrata monomániának, amely a merev osztályérdek nézőpontján állókat rendesen megfosztja a dolgok helyes megítélésének s az igazság felismerésének le- '

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Náóor-u. 28,, hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők, Kéziratokat nem adunk vissza.

Megjelenik hsleÉiat háromszor: Wn csütörtökön És szokta

Illetőségétől. Ki a nagyot mindig kicsinyítő, a kicsit mindig nagyiló szemüveggel nézi, az objektiv álláspontra sohasem emslkedhötik fel.

De kéi körülmény lehetetlenné teszi, hogy ilyen elvi alapon állónak tekintsük a tisztviselőkkel s általában a szellemi munkásokkal szemben minden lehető és lehetetlen alkalommal kifejezésre jutó auimózitást. Az egyik körülmény az, hogy a vezérszónok felfogását, vagy legalább a szavaiban jelentkező képet, mely a szellemi munkást, a kapitalizmus emlőin dözsöió, elvetemedett bűnösnek festi, aki elnyomja és farkasétvággyal falja fel a testi munkást, saját párthívei sem tartják mindnyájan magukénak. Itt aztán az az érdekes jelenség ismétlődik minduntalan, hogy, habár nem osztoznak az alapfelfogásban, a cselekedetnél, a szavazásnál mégis mindig a vezérszónok húrján pendülnek ki. Ezt azonban nem következetlenségnek, (csak az ökör következetes mindenben, mondta Bismark) hanem pártfegyelemnek nevezik.

A másik körülmény pedig az, hogy maga az erköiesbiró köpönyegébe oly gyakran burkolózni szerető vezérszónok maga is ott hagyta régi, testi muukával járt foglalkozását és maga is a „szellemi“ munkások nem b8vésbbé proletár szektájába csapott fői. Miért? Talán a dőzsölés vonzotta? Most legalább tapasztalhatja, hogyan dőzsöl a szellemi munkás, aki a háború alatt legtöbbet szenvedett s akit a háború utáni gazdásági bomlottság értékvesztései, meg a politikai eltolódások a legtöbb és legnagyobb csapások pergőtüzével sújtottak és sújtanak ma is.

Nem hisszük, hogy ez vonzotta a testi munka elhagyására, hanem az, hogy képességet érzett magában a szellemi munkára. Gondolta azt, hogy rendelkezik a testi munka követelményeit meghaladó értelmiséggel, több tanultsággal, tehát azt a helyet próbálta megkeresni, ahol ezeket érvényesítheti. Ebben a tényben benne van annak elismerése, hogy a szellemi munkához több értelem és mérhetetlenül több tanultság kell, mint a testi munkához. Hogy több ízlés, energia és több szív is kell hozzá, azl nem ismerte föl, mert ezt nem könyvből tanulja az ember.

Ha tehát a szociáldemokrata párt legharcikedvübb tanácsbeli debattere is a szellemi munkából él, (azzal a különbséggel, hogy 5 igazán nem a kapitalizmus emlőit szívja, hanem gyökereit a munkás szervezetek közé bocsátja), miért ostorozza, miért különbözteti meg, miért becsüli le annyira a saját mostani munkájával rokon természetű munkát végző szellemi munkásokat, akik sosem küzdöttek osztályérdekekért ?

Nem lehet ez őszinte, nem teheti ezt meggyőződésből, hanem csak taktika és önzés lehet a rugója. Fényesen rávilágít erre a legutóbbi közgyűlésnek az az epizódja, hogy a kellő pillanatban, mintha csak a vezérszónok nyomta volna meg a gombot, az elnöklő sztaroszta előzetes tudta nélkül és engedélye nélkül betelepedett az ülésterembe, a tárgyalás ellenőrzése s a vezérszónok beszédének meghallgatása végett a vái03 testi munkásainak nagy csapata.

Ez a színpadi rendezés tisztán a vezérszónok népszerűségének, az ellenvélemények megfélemlítésének, tehát a taktikai célnak szolgálatában állott. Ez pedig nem közcél, ez a vezérszónok egyéni érdeke, ami éles ellentétben áll a szenvedélyes moralista másokra irányzott erős kritikájával.