Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-03-17 / 33. szám
8 oldsj. zenei emlékezőtehetségére is. Amit befogadott, ; ami beszállt a fiilein s szemein keresztül, azt S megőrizte és bármikor reprodukálni tudta, úgy, ! hogy az 5 zenéjét, illetve az 5 általa interpretált zenemüvet megértették és gyönyör- | ködve, szívesen halig tták azok is, akik nem ] értenek a zenéhez vagy nem értik az u. n. í klasszikus zenér. Ez volt hatásának alapja. Szerette a muzsikát s szeretett mindent, j amiben muzsika volt, l;a a legegyszerűbb ap i róság volt is. De hallgatott s napirendre tért \ az üres, tartalmatlan, mint ö mondta, muzsika S nélküli zeneszerzeméiiytkrő). Gyönyörű élete volt, mert át- meg át- j szőtte azt a zene. Most, hogy elnémult szá- \ mára a földi világ, talán a szférák zenéje fogja : gyönyörködtetni tovább az ö avatott s minden igazi muzsika iránt fogékony lelkét. A mi szivünkben pedig, mig könnyet ejtünk korai elköltözése miatt, Wagner tűzvarázsa csendül fel, ahogy tőle hallottak és ; ennek fönséges hangjai mellett; vonul be az ő alakja emlékezetünk Walhallájába, —j. TÖRVÉNYKEZÉS. Perek a bálványszakállasi tanító fizetése körül. Emlékezetes az az élesbangu, szenvedelmes hírlapi polémia, ami az elmúlt évben Varjsssy Géza, a katolikus papi javak feáiváDyszakáliasi ingatlanainak bérlője és a komáromi tanfeiügyelőség között lefolyt. Több becsületsértési és két polgári per j volt ennek a vitának a következménye. Az egyik polgári pert Varjassy Géza j tette folyamatba Koltay József tanitó ellen a | tőle közigazgatási végrehajtás ufján behajtott j 18448 korona visszatérítése iránt. Alperes azzal védekezett, hogy a köz- í igazgatási eljárás még folyamidban van, a vár- < megyei közigazgatási bizottság még nem dön { tötte el Varjassy felebbezését. Mindaddig, míg ez a közigazgatási ügy jogerős befejezést nem j nyer, nines helye polgári per indításának, miért | is pergátló kifogást emelt. A komáromi törvényszék az alperes per- \ gátló kifogásának helyt adott és a polgári j pert b°szüntette. Felebbezés folytán a pozsonyi Ítélőtábla j a törvényszék Ítéletét megváltoztatta azzal az i indokolással, hogy a felperes tartozatlan fíze- < tés címén kérte a kereseti összeg visszatéiité- 1 sét, már pedig ez tisztára magánjogi igény, l ami semmi összefüggésben nincsen a közigaz- J gatási üggyel, attól függetlenül bírálandó el a j polgári bíróság által. A második polgári pert a „Katolikus javak tezeiősége* indította Varjassy Géza ellen, j E perben a felpere? keresetében azt adta elő, > hogy Varjassy Géza a vele 1916. évben kötött ha- | szonbéri szerződés 3-ik és 27-ik pontjai szerint a 1 haszonbérleti idő tartamára magára vállalta a j bálványszakállasi iskolával kapcsolatosan az érseki uradalmat terhelő kiadásoknak és a tanitó összes illetményeinek fizetési kötelezettségét is. A bérbeadás időpontjában a tanitó készpénzben! fizetése havi 103 korona volt, ez a fizetés miniszteri rendelet folytán 1919. szeptember hó első napjától kezdödőleg havi 1229 korona 90 fillérre emelkedett, amit alperes nem hajlandó fizetni, noha a szerződés őt kötelezi a jövőben kivetendő közterhek viselésére is. Alperes azzal védekezett, hogy a szer- » zödés 3-ik pontja szerint elvállalta ugyan a \ közterheket és pedig a mindenben kivetett és j netán a jövőben kivetendő összegekben viselni, \ azonban a tanítói fizetésre vonatkozóan a szer- ; ződés 27-ik pontja az irányadó, amely szerint a tanitó fizetését s eddig, a bérbadó uradalmat terhelő egyéb összes kiadásokat köteles viselni. Alperes tehát csak az eddigi terjede- \ lemben és összegek erejéig felelős, mert nem j is lehet elképzelni, hogy a szerződő felek a \ szerződés létrejötte alkalmával arra gondoltak, j vagy gondolhattak volna, hogy a tanítói fize- i tés havi 103 koronáról havi 1229 korona 91 f fillérre fog emelkedni. A bérbeadó különben is j kárpótolta magát a haszonbéri összeg feleme- ; lésével is, a kegyúri terheket ő tartozik vi- f selni, az iskola fentartása kegyúri kötelezett- \ ség és nem tekinthető olyan köztehernek, ame- j lyet a szerződés 3 szakasza általánosságban i szabályoz, mert hiszen azért foglalták külön J a 27, szakaszba a tanítói illetményekre vonat»Komaromi Ltapofi« » kozó bérlői kötelességet. A két alsóbiróság alperes védekezése Í* alapján egybehangzóan elutasította a keresetet. Felperes felülvizsgálati kérelme folytán a brüani legfőbb bíróság megváltoztatta az i Ítéletet a következő indokolással: Anyagi jogszabály, hogy ha a felek jog| viszonyaikat szerződéssel rendezik, a jogvi- i szocy elbírálásánál a felek szerződése szolgál • irányadóul. A jelen esetbeu a vitás kérdés el- 1 döntésénél namcssk a szerződés 27-ik pontját, < hanem különösen a 3-ik pontot is perdöntő S fontossággal kell kezelni, mert a 27-ik pont j csak kiegészítője a 3 ik pontnak. Ez a két ] pont, minden kétségen kívül egymással teljesen 5 összefügg. A 3 ik pont szerint pedig alperes, mint bérlő, magára vállalta a bérbeadó érsekségre, mint tulajdonosra a bérlet tárgyát tevő földbirtok és tartozékai után kivetendő összes, ; bármi néven nevezendő állam’, vármegyei, községi, iskolai stb. adókat és közterheket a mindenkor kivetett és az újabb törvények által neián a jövőben kiyetendö összegekben viselni akként, hogy a bérbeadó a kikötött haszonbért tisztán kapja. A bérlő kötelezettsége tehát arra is ki terjedt, hogy azt a tanítói fizetést is ő tartozik viselni, amelyet a jövőben netán hozandó törvények a tanitő részére megállapítanak. Az “eddig“ szó nem a vállalt kötelezettségnek a j szerződéskötés idejében fennálló terjedőmére j és összegszerű nagyságára, hanem ama köte- 1 lezettségek tömegének átvállalására vonatkozik, j amelyek már a szerződéskötés időpontjában , a bérbeadót terhelték. Minthogy pedig a szerződésben a bérlő í jövőben hozandó törvények alapján kivetendő jj közterheket is vállalta; ebből okszerűen köj vetkezik, hogy a szerződő felek nem ií4 gon: dolhattak a tanitó fizetésére, hanem éppen az \ folyik önként, hogy a felek számoltak ennek j a lehetőségével. A haszonbér felemelésével pedig a bérbe\ adó nem kárpótolhatta magát azért, mert a I törvény csak 1921. január 1-tól kezdődően j engedélyezi a haszonbér felemelését, mig eilenj ben a tanítói fizetést már 1912. szeptember I 1-től kezdődően emelte fel a kormányrendelet | havi 103 koronáról havi 1229 korona 91 filj lérre. De különben is a tanítói illetmény visej lése a bérlő szerződési kötelezettsége, tehát, I a bérfelemdéstől független, önálló jogcímet ad j felperesnek az érvényesítésre. (Ez az ítélet gyakorlati értékkel nem j bír, mert Varjassy Géza véglegesen Magyar) országba költözött és a bérletet már a múlt j évben felhagyta.) Szocialista—kommunista harc. Dr. Földessy József szociáidemokrata; párti nemzetgyűlési képviselő a komáromi járásbíróság előtt rágalmazás miatt feljelentette Steiner Gábor kommunista pártit és társát azért, mert utóbbiak a komáromi viárosi tanácshoz intézett beadványukban a városi bizottsági tagok benevezésével kapcsolatban személyéről a következőket Írták: „Felhívjuk a kormáuybiztos ur figyelmét arra, hogy dr. Földessy József a párt nevében szélhámosságot követ el“. Németh Ödön járásbiró ma tárgyalta az \ ügyet. Vádlottak a közérdekre hivatkoztak és Ia valódiság bizonyítását kérték. A járásbíróság elrendelte a megnevezett dr. Weisz Samu, dr. Singer Dezső, Kádár Győző és Dióssy Ede | tanuk kihallgatását, akik egybehangzóan azt vallották, hogy ókét a szociáldemokrata párt joggal jelölhette, mert valamennyien párttagok voltak és ma is azok. Ebei József tanút a vádlottak annak bizonyítására kérték kihail\ gatni, hogy dr. Földessy képviselő bécsi veoj dégművészek szerződtetése céljából 500 K j előleget vett fel a kereskedelmi alkalmazottak ; szervezetétől, művészeket azonban nem hozott, \ viszont az 500 koronával sem számolt el. j Ébel tanú igazolta, hogy dr. Föhdessy vele | elszámolt. A járásbíróság becsületsértés vét• Bégében bűnösnek találta a vádlottakat és \ fejenkint 10—10 napi elzárásra átváltoztat; ható 200—200 korona pénzbüntetésre Ítélte I őket, a büntetés végrehajtását azonban fel- J függesztette. Az ítélet jogerős. Közli: dr. Fürth Béla. 1923. március 17. A Kálváriaszobrok rombolói a törvényszék előtt. Megírtuk, hogy mait év április 1-én Dunaszcrdahelyen Knize József és Rint József távirószerelők egy harmadik társukkal Kotesovec Václavval ittas állapotban ledöntötték a Kálvária téren álló Szűz Mária és Mária Magdaléna szobrokat. E napokban tárgyalta ezt az ügyet folytatólagosan a pozsonyi törvényszéken Hrdina táblabiró tanácsa, A tárgyaláson Knizi nem tagadta tettét. Azzal mentegette magát, hogy egyáltalán nem emlékszik semmire, mert ittas volt. Rint nem érzi magát bűnösnek, mert vallomása szerint csak hallgatólagos szemlélője volt a történteknek, sőt még csittitotta két barátját és figyelmeztette őket tettük szentségteien és törvényellenes voltára. A harmadik vádlott Kotesovec nem jelent meg a tárgyaláson, mert jelenleg katonai szolgálatot teljesít. Madarász József csendőrőrmester, Gergely Zsigmond rendőr — akik a tett elkövetése után Prágába utaztak a vádlottak után — és Bartossik György tanúvallomása alapján a bíróság Knizet 3 hetifogház, és 10 napra átváltoztatható 200 korona mellékbüntetésre ítélte. Rint Józsefet kellő terhelő bizonyíték hiányában felmentette, Kotesovecra nézve pedig uj főtárgyalást rendelt el. Hágel államügyész felebbezett az Ítélet ellen. KÖZGAZDASÁG. A diók és a laiisin-ioniM. A hadikölcsönnel kapcsolatos lombardkölcsönben érdekelt ban&ok alábbi nyilatkozatot küldték a „Bohemia“-nak közlés végett, Tekintettel arra, hogy nemcsak a csehszlovákiai német bankok, da a magyar pénzintézetek és klienttílájuk is szomorúan érdekelt felek a hadikölcsön lombard szanálása ügyében, alábbiakban ismertetjük a bankok nyilatkozatát. Azt lehet mondani, hogy majdnem az összes bankok, pénzintézetek, testületek a pénzügyminisztérium által kiadott utasítások és tájékoztatások alapján a legjobb hitben szólították fel annak idején a nagy közönséget hadikölcsön jegyzésre s mint az osztrák-magyar bank hasonló feltételekkel lehetővé tették a hadikölcsön jegyzést elősegítő lombard kölcsönt is, sőt a lombard kamatlábat a tervezet szerint biztosítottak még akkor is, midőn a relombardirozás az osztrák-magyar banknál már lehetetlenné vált is. A bankok az eljárása azon a feltételen nyugodott, hogy a hadikölcsön kérdés kedvező megoldást fog nyerni, de nem tehették függővé a lombard hitel visszafizetését az egyes lombardadósok részéről attól, hogy » hadikölcsön beváltása milyen módon fog történni. Annak idején a fronton, valamint a belországokban történt hadikölcsön-jegyzések igen gyakran oly személyek által történtek, akiknek még tartózkodási helyét sem lehetett későbben megtudni, de számos, a jegyzés idején még vagyonos hadikölcsön jegyző is vagyonilag lassaukiat annyira tönkrement, hogy a jegyzett hadikölcsönre kihelyezett lombard kölcsön visszafizettetése kérdésessé vált. Igen gyakran előfordult, hogy az adós vagyonát azóta már más személyre Íratta s a vagyonnak ily módon történt átruházásáról a kölcsönben érdekelt bankoknak tudomása sem volt. Az érdekelt bankok, a hadikölcsön védő egylet kívánságait is szem előtt tartva, a lombard adós részére 6°/„-os kamatot biztosítottak. A bankoknak nem áll szándékukban a gazdaságilag gyenge lombardadóssal szemben oly eszközzel eljárni, amely romlását idézhetné elő, éppen ezért a bankok nem is erőszakolják a lombard kölcsön visszafizetését azoktól, akik a vagyondézsmánál 25000 K-nál kevesebb vagyonnal szerepelnek. Nem nézhetik azonban tétlenül a fizetőképes lombard-adósok amaz eljárását, amellyel ezek minden feiszólitást felelet nélkül hagynak és a fizetési kötelezettségnek eleget tenni nem akarnak s ilyenek ellen a bankok törvényes eljárást tesznek folyamatba. A fizetésre hajlandó, de jelenleg nehéz gazdasági viszonyok között élő lombard adósokkal szemben azonban agy a kamat, mint a visszafizetés feltételeinek megállapításánál a legmesszebbmenő megértéssel kívánnak eljárni a bankok. Eddig szól a tájékoztatás. A bankok nyilatkozatából ott is, ahol szigora hangon kíván a „vagyonos, de űzetni nem hajlandó“ adóssal
