Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-03-17 / 33. szám

4. oldal.

• »Komáromi Lapok*

1923. márciu& 17.

Es Vörösmarthy költészete tökéletes lenne-e a „Fóthi dalu meg a „Vén cigány“, nemkülönben Petőfié a sok kisebb-nagyobb bordala nélkül ?

És a zenének, mulatságoknak, lakomáknak mi adná meg a lelkét, lüktető erejét, hangulatát a bor. pezsgő, és a többi szeszes italok nélkül? És mivel mondhatnának nap fontosságú pohár köszöntőket királyi, vagy elnöki lakomákon ?

Mint a világháború tanulságaiból láthatjuk, szeszes ital nélkül még a rohamok sem sikerültek.

Igaz, el lehet képzelni társadalmat szeszes italok nélkül is. így a mohamedánok társadalma az, melynél vallásilag tiltva van a szeszes italok élvezete. Azonban mit látunk náluk ? A mohamedán, aki a szeszes italt nem issza, más alkoloidos szerekhez folyamodik, igy az erős dohányhoz, a legerősebb kávéhoz, teához és az opiumszivashoz, hogy idegeit el tompitsa, elkábitsa és testének ezen kábul tsággal járó jó érzést megszerezze. Ez aztán kétségtelenül legyengíti idegzetét s lerombolja testi épségét.

Nyilvánvaló tehát, hogy az alkoholtilalom sem képes a menyországot a földre varázsolni. Az alkoholtalan államban sem isznak az emberek tisztán vizet, sem nem dalolnak csupán szent himnuszokat. Ami engem illet, ilyen menyország helyett mégis csak inkább óhajtanék egy szabad szeszforgalmu pokolba kerülni.

Az ópinmos ember kettős életet él, egy való reális és egy álomszerű életet. Részben azért vonatkozik el a mohamedán ember anynyira a reális világtól, s ezért oly nagyon fatalista. Ezen ködképszerü lelki élete megfosztja őt attól a lehetőségtől, hogy az emberi előhaladásnak zászlóvivője legyen.

Ezzel szemben tudjuk, hogy az angol nép elől halad a civilizáció élén, jóllehet szeszivó nép s az angol orvosoknak egy nem rég tartott országos gyűlésén Londonban nyíltan kimondották, hogy a szeszes ital élvezetét | teljesen betiltani nem lehet, mert a szesz az ! a mankó, mely az embert annyi baj és bánat j közt az életen keresztülsegiti.

Az angol orvosok ezen deklarációjához teljesen hasonló értelemben fejezi ki a szeszről való véleményét a királyok legbölcsebbje, bölcs Salamon is, mondván: '

„Adjátok a részegítő italt az elveszendőnek és a bort a keseredett szivü embereknek. így ék, hogy felejtkezzék el az ő szegénységéről és az ő nyavalyájáról ne emlékezzek meg többé.“ (Lásd Példabeszédek 31. fej. 6. és 7. bek.)

Ugyancsak ő adja tanácsul a következőket : „No azért egyed vigassággal a te kenyeredet és igyad vidámsággal a te borodat, amig kedvesek Istennek a te cselekedeteid.“ (Lásd Prédikátor könyve 9. fej. 9. bek.)

Bizony mondom tehát, elhiheti nekem bárki, nem bűn a szeszes italok élvezete. Csak mint mindent, úgy ezt is mérséklettel és módjával kell cselekedni. Nem bűnös ember tehat az a polgártársunk sem, aki naponta az 8 egy-két pohár borocskáját, vagy söröcskéjét elfogyasztja a vendéglőben. A vendéglő pedig egyáltalában nem bűnös emberek tanyája, hisz Petőfi is megmondotta már:

„Láttam én csárdában tisztább sziveket már,

Mint kit naponként lát térdelni az oltár.“

Nem szabad tehát az alkoholt abszolút ellenségünknek tekinteni, hisz az, mint fenntebb írtam, jóltevőnk is lehet. Az alkoholos italok tilalmát, ahol megvalósították, ott is vissza fogják rövid időn belül vonni s ahogy a derék pozsonyi vendéglős szaklapnak a „Gastronom“nak legutóbbi számában olvasható, Csehszlovákiában egyáltalában nem is szándékozzák azt életbeléptetni. Sőt az uj ipartörvénytervezet, ahogy azt a fenti lap Írja, olyan kivételes külön jogállást biztosit a vendéglős ipart őzöknek és társulataiknak, amellyel kevés más ipar fog rendelkezni.

Sebaj tehát, nincs okunk aggodalomra. A jó magyar borokat és pilzeni söröket tovább is vidámsággal fogyaszthatjuk mi szlovenszkói magyarok „amig kedvesek Istennek a mi cselekedeteink“. (dr, v. m.)

fl fegguerleleí és fejleményei.

Házkutatások a város ötven polgáránál és egyesületekben. — Még sem lesz belőle politikai ügy.

— A városi tanács tiltakozása. —

A rendőrség pincéjében két héttel ezelőtt két gépfegyvert találtak elásva és kézigránátokat; a leletre állítólag névtelen feljelentés vezette rá az államreudőrséget, melyre nagy aparátussal indult meg a vizsgálat a pozsonyi rendörigazgatóság beavatkozásával. Nagy összeesküvés és irredenta mozgalmat sejtettek a lelet mögött és megkezdődött a nyomozás. A városi rendőrség egész személyzete gyanúba került és ezek közül Mátyás Ferenc szolgálatvezető őrmestert letartóztatásba helyezték, később pedig di\ Geöbel Károly városi tanácsnokot, aki két éven át a rendőrbirói tisztet is ellátta, szintén letartóztatták. A nyomozásról semmi sem került nyilvánosságra, célját azonban meglehetett állapitani: fegyverek után kutattak.

Megindultak a házkutatások és először több egyesületben tartottak teljesen eredménytelenül házkutatást, később pedig egyes polgároknál. Mint halljuk, körülbelül

ötven polgár lakásán volt házkutatás és talán két be nem jelentett puskát találtak mindössze, ezek is használatlan állapotban voltak.

Több középületben is volt házkutatás fegyverek után, így a

Dalárda, Városháza Football Klub, Kultúrpalota, Főgimnázium

eddig kötelességét, a rendőri személyzet tagjai úgy a tisztviselők, mint a rendőri személyzet ellen soha semmi kifogás nem merült fel az állam iránt tartozó feltétlen törvénytisztelet és megbizhatóság szempontjából.

Ez a fagyverügy nem lehet ok arra, hogy ez a tegtület és végeredményében a város közönsége ebből bármily formában károsodást szenvedjen. Ez az ügy nem politikai ügy, még csak nem is közigazgatási ügy, hanem egyszerű kis bünügy, melyet eszerint kell és szabad megítélni.

Útlevél visumot

minden államba a leggyorsabban és legolcsóbban megszerzett Didékl megbízásokat a leggyorsabban elintézek, mintán helenkint háromszor megg küldönc Prágába

eljárási dij 25 borona, cím: László Zsigáimul

Bratislava (Pozsony) Száplak-n. 12. sz.

um

fii Braílsla

ItNÉi

■

i

összes helyiségeit átkutatták, de fegyvereket nem találtak a múzeumban elhelyezett és nyilvánosan kiállított, a hatóságoknál kellően bejelentett fegyvereken kívül, melyek túlnyomó része régi kovás és gyutacsos fegyver.

A kázkuíáfásoknál a rendőrség sehol sem. hivatkozott a vizsgálóbírói határozatra és jegyzőkönyvet nem vett fel.

Hétfőn megjelent a járási főnök hirdetménye, melyet közöltünk és a felhívás március 15-ig adott batáridőt az elrejtett fegyyerek büntető következmények nélküi való beszolgáltatására. Utána jártunk a városnál működő fegyver átvételi bizottságnál az eredménynek és meg fogja lepni a közönséget, ha megtudja, hogy

összesen három Flaubert puska és két revolver (.két csehszlovák tisztviselőé), ezenkívül öt öreg kard a beszolgáltatás eredménye.

Bemutatták ezenkívül az összes vadászok fegyvertartási engedélyeiket, melyeket revízió alá vesz a bizottság.

Ezek a bizonyítékok most már teljesen tájékoztathatják a közvéleményt, miről is van itten szó. Egy könnyelműen kidobott vádról, mely egy jelentéktelen üggyé zsugorodik össze az objektiv kritika lencséje alatt.

A nyomozás és annak egész eredménye igenis igazolja azt az első feltevésünket, hogy itt az 1918. év forradalmi hónapjainak egy elszigetelt jelenségével állunk szemközt, amelyért a mai rendőrségi személyzetet felelősséggel megterhelni nem lehet és nem szabad.

A vizsgálatnak ki kell derítenie azt is, hogy 1918. év utolsó hónapjaiban milyen alakulatok látták el Komáromban a rendfentartást. A polgárőrségen és a munkásőrségen kívül katonai alakulatok is résztvettek ebben a munkában és ezek egészen a megszállásig működtek. Ki kell deríteni azt is, hogy a városi rendőrség juthatott-e egyáltalán katonai fegyverekhez.

Nem elég egy vádat a világgá dobni, mert meg kell azt is fontolni, hogy a vád nem okoz- e ártatlan embereknek valamely joghátrányt ? Ebben az esetben a rendőrség több tagja, aki az állami szolgálatra való átvételre ki volt jelölve, ettől a lehetőségtől most egy tarthatatlan vád alapján fosztaíik meg.

Senki sem akar itt semmi bűnt elpalástolni és a bűnösöket, ha vannak, a törvény szigora elöl elvonni, de azt sem lehet tétlenül nézni, hogy paszta gyann alapján, amelyet ténybeli bizonyítékok nem támogatnak, egy testületre — és itt a városi rendőrség testületére gondolunk — árnyékot vessenek.

A városnak a kormány által kinevezett főkapitánya kifogástalanul teljesítette mind-Komáromi levelek.

Az utca rémeiről

akarok most Írni. Bocsássanak hát meg a mű- és az igazi bakfisok, a feslö és kinyitott rózsabimbók, a csak jobb és a néha bal lépéseket elkövető nők, a hű és hűtlen férjek, a serdülő ifjak, a kamaszok és az öregeit, hogy most nem a szerelemről, nem a nőkről és nem hasonló dolgokról iroK, de mar elég volt egyelőre a szerelemből, hagyjuk pihenni egy ideig ezt a témát. Most az utca és a Járókelők rémeiről akarok Írni.

Megtalálhatók ezek minden városban, de fő tenyészhelyük, mondjuk, hogy az igazi tűzfészkük mégis csak Komárom. Ezek akadályozzák az utca rendes és gyors forgalmat, úgy, hogy akinek sietős a dolga, az kénytelen a térdig sáros utcatestre lépni a járdáról.

Ezeknek, az utca rémeinek két fő osztálya van: a csoportokban eiők és az egyedül kóválygók osztálya. Az előbbiek, (a csoportokban élők) osztálya alkotja péiUáut a vidéai takarék előtt a köpködő kaszinói. Részint rossz szokásból, részint a burzBujok és a kapitalisták iránti mély megvetésből elég gyakran kikopnak és mivel a „padlóra köpni tilos“, hat köpnek a tökét jelképező takarék járdájára. Ez a csoportosulás a tova siető, illetve a sietni akaróknak nagy akadálya, éppen úgy, mint a Spitzerék előtt álló szomszédos csoport, a hiuzok csoportja, amelynek tagjai hiuz szemekkel nézik, lesik, gusztálják, bírálják a részint véletlenül, részint egyenesen a hiuzok kedvéért arra sétáló nőket. Ennek a hiuz csoportnak két alosztálya van: I. a hattyú félék es II. a szajkók, kajdácsok és a papagályok osztálya. A hattyú-félékhez tartoznak, akik némán, szó nélkül szemlélik az arra menő csinosabb nőket, de a hattyú féléknek is két faját különböztethetjük meg: I. a szemeseket, akik csak a szemükkel hunyorgatnak a csinosabb nőkről a mellettük állókra, szóval a szemtávirdászok. A

II. faja a hattyú-féléknek a könyöközők, akik az összes végtagjaik közül a könyöküket használják csak és ha csinosabb nő megy arra, a könyökükkel lökik oldalba egymást, ezzel mondják azt:

— Mit szólsz hozzá?

A hiuzok második főcsoportjának, a szajkóknak, kajdácsoknak és papagájoknak az a íötnlajdonságuk, hogy már hangot is adnak érzelmeiknék. Az utca parlamentjében ugyanis ismeretlen szabály a „tetszést vagy nemtetszést nyilvánítani tilos“ a hallgatóság részéröl. Itt szabadon nyilváníthatják a tetszéseiket. Teszik is ezt a szajkó, kajdács, papagáj csoporthoz tartozók, részint nevetéssel, vincogással, kacajjal és röhögéssel. így aztán beszélhetünk nevet-