Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-03-15 / 32. szám
2. oldal. Komárom’ Lar*ok“ 1923. március 15. = A Times Magyarországról. A magyar kérdésről külföld eddig nem volt helyesen tájékozódva, az ellenséges sajtópropaganda pedig egyenesen félrevezette a nemzetközi közvéleményt. Újabban tárgyilagos hangokat lehet olvasni a külföldi sajtó legszámottevőbb lapjaiban, igy a Times legutóbb ezeket Írja Magyarországról : A világ sokat hallott már Ausztria és Németország középosztályának ínséges helyzetéről, ismeri a lengyel és orosz menekültek felsegitésére megindított mozgalmat, de a magyarok panaszait eddig mindig politikáiknak minősítette. Ismert dolog pedig a világ közvéltménye előtt, hogy sokmillió magyart akaratuk ellenére szakítottak el az anyaországtól és helyeztek csehszlovák, román és jugoszláv fenhatóság alá. Azt azonban nem tudja a világ, hogy milyen szánalmas megélhetési viszonyok vannak Magyarországon. „Éhező magyarok“ — ez a fogalom eddig ismeretlen volt. Magyarországot hajdanában Eu- j répa magtárának tartották. De ez csak ezelőtt j volt. Termőföldjeinek legnagyobb részét elsza- ; kitották tőle és az, ami megmaradt, még any- « nyit sem termel, amennyi a belső szükséglet I fedezésére elegendő lenne. Ennek dacára kény- í télén élelmiszert exportálni, mert textilárura van szüksége, amit csak import utján lehet 1 fedezni. í A képviselőtestület. Az utolsó képviselőtestületi gyűlés, amelyen argumentumnak vagy ötven városi munkás is résztvett, világosan igazolta, hogy a mai községi képviselőtestület nem a város összes lakosságának képviselete. A város autonom ügyeinek intézésénél nem a város minden lakosának érdeke az irányiadé, hanem a pártfegyelem, amelyet betartani az első kötelesség. A közgyűlésen a városi alkalmazottak bérének 1922 október 1-től visszamenőleges hatállyal megszavazott bértöbblete a városnak újabb oly megterhelést jelent, amelynek fedezéséről a mai közgyűlési többség nem gondoskodott eddig. Akkor, amikor a város tisztviselői a hónap 10. napján még nem tudnak fizetésükhöz jutni, amikor éppen a községesités miatt az elbocsátás damokles kardja függ a fejük fölött, amikor a városi szolgálatból esetleges kiállásuk vagy elboesáj tásuk révén ugyanarra a humánus elbánásra szeretnének számítani, amivel a mai közgyűlési többség a város fizikai munkásaival szemben nagylelküsködik, a képviselőtestület szociáldemokráta pártja gáláns mozdulattal fizetés többleteket szavaz mag. Mi nem esünk abba a megbocsájthatatlan hibába, sőt bűnbe, hogy a szellemi munkások munkateljesítményét egyedül üdvözítőnek kiáltjuk ki, mint ahogyan a szociáldemokrata párt tagjai a fizikai munkások munkáját értékeli. Nagyon jól tudjuk mi is, hogy pld. a tisztaság igen fontos kérdés, az utcaseprés nélkülözhetetlen, de, hogy az utcaseprés szónoki ditirambokat érdemel, s többre tartatik, mint a város szellemi munkásainak munkája, abban kétkedni merészelünk. A mai képviselőtestületi többség kezd letérni arról az útról, amelyre maga is vállalkozott s amelyről elég érthető hangot is adott a biróválasztás alkalmával s a megértést az osztó igazság elveit egyelőre szögre akasztani látszik. Pedig nagy tévedésben leledzik aszoc. demokrata párt nevében (csak nevében, de nem akaratából) működő képviseleti többség, amikor a községi kérdések bírálatánál az ő mondvacsinált többségi akaratát akarja a város összlakósságára ráerőszakolni. Mert nem szabad elfelejtenie, hogy a mai városi képviselőtestületnek szociáldemokrata tagjait is csak zsupáni határozat állította oda a zöldasztal mellé s mandátuma már a kikötőnek mindenáron leendő eladásával lejárt. A város lakossága a legnagyobb igazságtalanságnak tartja és joggal tarthatja, hogy róla nélküle folynak tanácskozások, gyűlések; hogy a város igazi adózó polgárainak szava csak legfeljebb paszta tiltakozásig terjedhet, de döntő érvényét megakasztja az egyetlen igazságos eszköz, a községi választások késedelme. Mindaddig, amíg a város adózó és közterheket egyedül viselő polgársága a városi képviselőtestületben szavát nem hallathatja, mindaddig, inig a városi képviselőtestület csak a kinevezettek „többségi elvén“ nyugszik, a polgárság a mai képviseleti rendszert igazságosnak el nem ismerheti. Ha a többségi akarat oly könnyen tud felvonultatni munkásokat a szegény, eladósodott város üres kasszája elé, ugyan volt-e s van-e bátorsága ugyanazzal a merész lendülettel pl. a munkanélküliek számára munkát követelni ott és azoktól, akik az övékével hasonló elvvel ülnek a prágai parlamentben. A polgári pártok meg tudnak férni a szociáldemokratákkal, a város és lakosai érdekében nem az „elvektől“ teszik függővé állásfoglalásukat és békés, összhaugot teremtő közös munkálkodásra mindig hajlandók voltak és hajlandók maradnak. Elvárják ezzel szemben azt, hogy a mai többségi párt is a pártfegyelmet és a pártelvet legalább a közgyűlés terméből kikapcsolja, mert a város lakosságának nemcsak lelkinyugalmát megőrizni, de anyagi javait szem előtt tartani, a teherviselő polgárság érdekeit is megvédeni erkölcsi kötelességük. A községi közterhek ellen, azoknak lecsökkentése érdekében indult meg a mozgalom a városi adózó polgárság körében. Egyelőre a Háztulajdonosok Egyesülete adott ennek hangot, de szükséges, hogy az ipar és kereskedelem érdekképviseletei is csatlakozzanak a mozgalomhoz, amely abból az elvből indul ki, hogy a községesités tényének gazdasági téren is le kell vonnia következményeit. Ha községgé lettünk, nem kell fenntartani a drága és költséges közigazgatási apparátust, csökkenteni kell annak létszámát, úgy, hogy az adók nemcsak hogy ne emelkedjenek, hanem csökkenjenek. Tagadhatlan a mozgalom jogosultsága, melyet vitatni sem lehet. Az állami súlyos adóterheken az adózónak nem áll módjában könynyiteDi, mig csak az állam kormányát a gazdasági katasztrófák meg nem győzik adórendszerének kíméletlenségéről és tarthatatlanságáról. A közönség tehát ott keresi közterheinek csökkentését, ahol arra módja van. Ez a községi terheknek egyenlő megosztása. Ezeket a terheket a város lakosságának csak a ház- és föld tulajdonosai, az ipar és kereskedelem érdekeltsége viseli. Nem járulnak a községi térbekhez a tisztviselők és a munkások, kivéve természetesen azt az esetet, ha ingatlannak a birtokosai. A mozgalom több irányban indul és ágazik el. Követeli a telekértékadó teljes megszüntetését, amely eddig körülbelül 200.000 K jövedelmet hajtott a városnak, Ez a követelés megokolható azzal, hogy a telkek és az azokon épült házak értéke egészen devalválódott a pénzviszonyok miatt s a forgalom is szünetel. A telekértékadónak egyik célja volt a beépítetlen telkek beépítésének előmozdítása, erről pedig ma szó sem lehet, mert épiteni az anyag és a munkabérek mai viszonyai mellett és főleg ilyen adózási körülmények közt teljes lehetetlenség. Másik iránya a mozgalomnak a községi pótadónak a csökkentése és tetemes leszállítása. Tadjuk, hogy az utóbbi éveken át fizetett 200% községi adó nem volt elegendő a községi terhek teljes fedezésére és ezen a címen két millió deficitje vau a városnak. A községi adó leszállítása nehéz dolog lesz, mert az a j.közigazgatásnak olyan egyszerűsítését jelentené, hogy a mai alkalmozattaknak több mint felét el kellene bocsájtani a szolgálatból. Ezeknek azonban nyugdíj igényük van a várossal szemben, amelvet bírói utón is érvényesíteni tudnak. így tehát a közterhek csökkenése a kívánt mértékben alig remélhető. A másik eszközül kínálkoznék az összes üzemek bérbeadása. Ezzel a város megszabadulna a munkabérek fizetésétől és bizonyos állandó jövedelemre tehetne szert, de viszont a lakosságot kiszolgáltatná ezzel esetleges árdrágításoknak. A megalakítandó pénzügyi bizottság lesz hivatva ezekben a kérdésekben véleményt mondani. Hogy a közönség ezen kívánságai teljesen jogosultak, felesleges mondanunk. Az útadónak 130%-ra felemelése újabb közterhet ró a lakosságra és ez pótadóban kifejezve 330%-nak felel meg. A csatorna és vlzdij ellen is jogos kifogások hangzanak fel. A csatorna dijat a nem csatornázott utcák lakói is fizetik, ez igazságtalan intézkedés. A vizdijat pedig a házbér adónál be kell vallani és a háztulajdonost ez alapon adóval terhelik meg, ami szintén igazságtalan dolog, mert a lakók fogyasztása után a háztulajdonos nem adózhat. Nagyjában ezek a követelmények foglalkoztatják a községi adózók közvéleményét, akiknek nehéz helyzetét be kell látnunk. Ezért kisérik oly éber figyelemmel ma a városi gazdálkodást ezek az érdekeltek, mert tudják, f hogy minden költségtöbbletet ők fizetnek meg. Kétségtelenül kirívó igazságtalanság a köztérheknek mai elosztása, ezért kívánják az adózók a községi közterhek viselésébe a tisztviselőknek és a keresettel biró munkásságnak a bevonását is, akik ma a városnak csak előnyeit élvezik, de terheihez nem járulnak. A VILÁGHÍRŰ VALDBAUER-KERPELY MAGYAR VONÓSNÉGYES március hő 18-áss, vasárnap este 8 órakor a komáromi Kultúrpalotában HANGVERSENYT tart. — Helyárak: 15, 10, 6 és 3 K. — Jegyek a Spitzet - féle könyvesboltban kaphatók. Parasztosan. Pályadijjal koszorúzott népszínmű 3 felvonásban, irta Lengyel Gyula, Bemutatta a Komáromi Ref. Ifjúsági Egyesület 1923, március 11-én. j, A magyar népszinműirodalom egyik sikerült alkotását, Lengyel Gyula „Parasztosan“ c, darabját mutatta be a Komáromi Református Ifjúsági Egyesület, március 11-én, a Kollégium színháztermében. Lengyel Gyula neve eddig még ismeretlen volt a mi irodalmunkban, azonban a „Parasztosan“ cimü népszínműve után hamarosan népszerűségre fog szert tenni. Az uj darab a Rozsnyói Hírlap pályázatán első dijat nyert, a bírálók háromezer koronával koszorúzták meg, mint a benyújtott pályaművek között a legjobbat. Magáról a darabról mi is megállapíthatjuk, hogy a Szlovenszkóban eddig sziarekerült eredeti népszínművek között olyan helyet foglal el, mely igazolja azt a koszorút, amit a pályázaton nyert. A magyar nép életéből merített tárgya, izig-vérig magyar falusi alakjai a régi jó időket hozza az emlékezetünkbe vissza, amikor ez a magyar szinműirodalom specialitása, a népszínmű, teljes virágzásban volt. A szerző jellemfestö ereje ilyen előnyösen mutatkozik be az egyes alakoknál és a darab szerkezetében itt-ott mutatkozó lényegtelen hibákat igen könnyen feledteti a sziporkázó ötletekkel, melyek a darabot mulattatóvá és változatossá teszik. A darabnak ezen jótulajdonságain kívül még nemes erkölcsi tendenciája is van, mely a becsületes egyszerű munkás élet igaz megelégedését jelöli meg az emberek boldogságának, az üres és fellengós úrhatnámság igen ingatag alapra épített látszólagos és hazug jóléte helyett. A becsületes földművesnek, Tardynak felesége úri vöket akar szerezni, aminthogy egyik leáuyát sikerült is egy irnokfélóhez adni. Jolán leányát is a falu intelligenciájával, a segédjegyzővel vagy a rektorral szeretné összeboronálni, de a természetes eszü leány szívesebben hajlik Pistához, az egyszerű földműves árvalegényhez, ki igaz szívvel szereti öt. A nagyravágyó asszony mindent elkövet, hogy célját elérje, még adósságot is csinál a falu zsidójánál, nem rettenve vissza még a ieérzékenyebb áldozattól sem. A két szerelmesnek pártfogója akad a Misó cigányban, ki nagy furfanggal a törvény kezére adja a vőlegényjelölt segédjegyzöt s bár végre a turpiság kiderül, de Jolán mégis csak a szive szerint választhat. A józan gondolkodású Tardy urhat-
