Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-01-09 / 4. szám
1923 január 9. alatt, a polgári fin ég leányiskolák tanári kara, a községi elemi iskolák és a r. kát. fiilés leányiskolák tanítói kara, az izr. hitközség dr. Weisz Miksa, Wolf Gyula és Grünfeld Adolf tagokkal képviseltette magát. A katolikus énekkar Witausek Károly, a Komáromi Dil egyesület dr. Kamrás József vezetése alatt, a Jótékony Nö-gylet Csepy Dininé, a Sí. Erzsébet Egylet dr. Madarassy Pálné, a Protestáns Nőegylet özv. Liszkay Jenöné vezetése alatt, de képviselve voltak az összes egyesületek, társulatok és kulturális intézetek. Ott voltak Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő, a bírót kar számos tagja és igen nagyszámú közönség, főképpen hölgyek, akik a teremnek ünnepi külsőt kölcsönöztek. Valamivel 11 óra után a Dalegyesület működő kara vonult fel a dobogóra és gyönyörű előadásban szólaltatta meg Potöfi egyik legszebb költeményét (falu végén kurtakocsma..) mely szivet lelket gyönyörködtetett. Molecz Tivadar valósággal remekelt jeles karának a darab finoman kicsiszolt és átgondolt előadásával. Az ének akkordjainak elhangzása után Gergelyt Alice úrhölgy lépett a pódiumra és elmondta Petőfi: Pasztái találkozás c. versét, oly színesen és közvetlenül, hogy a közönség valóságos tapsviharral fogadta és köszöntötte a kiváló előadót. A nap eseménye dr. Erdélyi Pál volt kolozsvári egyetemi tanárnak, a Jókai Egyesület illusztris elnökének előadása volt Petőfiről, melyben essay szerűen rajzolta meg Petőfi irodalmi pályafutását, egyéniségét, helyét költészetünkben s a világirodalomban. Óriási apparátusával az irodalomtörténeti kutatás legújabb módszereivel volt a mélyen szántó tanulmány megszerkesztve, amelyből kibontako zott Petőfi tünemény* s alakja te j *s dicsőségében és fényességében. A nagyszerű előadás előreláthatólag kü öu füzetben is meg fog jelenni és akkor behatóan lösz módnak vele foglalkozni, mint a Petőfi ünnepek egyik maradandó benső cst.etikai és irodalomtörténeti tanulmányával. Sajnáltuk, hogy a hulk hangon tartott felolvasást a terem hátsó részében már alig hallották. A kiváló tudóst valósággal elhalmozták tisztelői és ismerősei s a hallgatóság gratulációkkal a remekbe alkotott előadásért. Borka Géza alkalmi versét dr. Alapi Gyula, a Jókai Egyesület főtitkára olvasta fel. A megrázó er jü költemény minden sora szivekbe markolt és mély apoteózisa volt a fcöítö halhatatlan alakjának, de egyúttal Borka Géza költészetében is uj fejlődési fokot állapíthat meg s a fiatal, nagytehatségü költőnek legjobb alkotásai közé sorakozik. A felzúgó tapsok után a Komáromi D J egyesület férfikara énekelte el a „Nem nézek én, minek néznék“ c Petőfi dilt pompás együttesben s az utána következő gyors ütemü Esik <ső esik, csókeső esik dallal fejezte be a Petőfi ünnepet a közönség lelkes tapsai közepette. A hatalmas közönség egy órakor oszlott szét egy nagyszabású ünnep lenyűgöző emlékeivel. * A Komáromi Református Ifjúsági Egyesülét vasárnap, janu <r 7 én megismételte Pdlőfi ünnepélyét a Kollégium nagytermében. A gazdag nü-ort nagy közönség hallgatta végig, mely osztatlan elismeréssel fogadta Vargha Sándor ref. lelkész, egyesületi másodelnöknek Petőfit méltató szép felolvasását és leik* sen tapsolt az ügyes szereplőknek, tik a fényes láugszeilem költeményeinek és dalainak előadásával szerezek teljes elismerést. Petőfi sírja. (Egy újabb adat.) Petőfi Sándor a nép fantáziájában igen széles helyet foglalt el, mert a segesvári csatában történi titokzatos eltűnése kapc-án emberfölötti véget tulajdonítottak neki. Kétségtelen, hogy a magyar szellem egyik legnagyobbja nem is távozhatott volna el tőlünk dicsőségesebb kö tti mények között, mint ahogy eltávozott. Az .irodalomtörténeti, de még a nemzettö.téneti tudósok Petőfi eliüuése óta is állandőan kutatták Petőfi Sándor halálának körülményeit. Kétségtelen azonban, hogy eddig a találgatásoknál előbbre nem jutottak. A legújabb kombináció szerint Petőfi Sán dór nem halt meg a csatatéren, igy tehát ott el sem temethették. Petőfi Sándor a csatatéren megsebesült ugyan, de a menekülők magukkal ragadták és egészen Székelykereszturig vitték, ahol Lázár Márton portáján hunyt el a legna gyobb magyar lírikus. Ezt a történeti hagy. - mányt, melyet azóta igyekeztek megcáfolni, Bálint D miel földbirtokos a következőkben örökítette meg: — 1902 ben — Lázár Márton székelykereszturi vendéglős halála után — egy cikk je lent meg a »Szegedi Híradódban. A cikk Lázár halálával kapcsolatosan megírta, hogy Petőfi a segesvári csatavesztés után súlyos sebből vérezve, két székely huszár segítségével kimenekült az ellenséges gyűrűből és Székelykereszturon Lázár Márlon istállójában rejtőzött el. Lázár másnap reggel az elvérzett költőt holtan találta a jászolban, ahova a két székely huszár az üldözők elő! elrejtette. A vendéglős felismerte Petőfit, hiszen a költő csak néhány nappal a segesvári csata elölt járt Székelykereszturon. A legnagyobb titokban sirt ástak a kerti lugasban és az örökre elnémult dalnokot eltemették. A »Szegedi Híradó* cikke nem is volt nagy meglepetés, mert Székelykereszturon még Lázár életében ir többen tudlak a titkos temetésről. így Hiller Jó zsef gróf, a költő barátja és Sípos Sándor 48 as honvéd, valamint Lázár Mártonnak Róza nevű leánya is több Ízben megerősítették a szegedi lap állításait. — A »Stegedi Híradó* közleményét elolvasva, Lázár portájára siettem. A lugasban ásni kezdtünk és három órai megfeszített munka után egy emberi Csontvázra akadluuk. Miután az ujsagközlemény adatait a talált csontváz megerősítette, a. leletet Petőfi Sándor maradvá nyaioak tekintettem és mai meggyőződésem szerint sem lehetnek másnak a porladozó csontjai. Azonnal Írtam a Petőfi Tarsa-ágnak a székelykeresztúri leletről és kértem, lü djerek ki valakit a csontok megvizsáására, azonban aPetöfi- Társaság még nem is válaszolt levelemre. Bántott ez a különös közömbösség, de nem sokáig törődtem vele. Koporsóba helyeztem a szent csontokat és a keresztúri tanintézetek növendékeinek részvétele mellett, ünnepélyes harangzúgás között a temetőbe vittük és családi sihelyembe helyeztük örök nyugalomra. A ko porsőra, székely szokás szerint, ráírattam a hős nevét és az életét határoló két évszámot: Petőfi Sándor 1821—1849. Hogy miért titkolta Lázár Petőfi temetését, erre csak feltevésekkel válaszolhatok. Lehet, attól félt, hogy az 1849 uíáo következő zavaros időkben meggyanúsítják és meghurcolják az os ztrákok, de talán arra is gondolhatott, hogy el sem hiszik állításait Annyi azonban tény, hogy a »Szegedi Híradó* 1902 julius 26 iki számában megjelent közleménnyel egybehangzóan megtaláltuk Petőfi Sándor csontjait. Haller József gróf, Sipos és Lázár Róza is többször bizonyították, hogy Székelykereszturon csakugyan Petőfit temetlűk el. Eddig tart Bálint Dániel elbeszélése. Az elbeszélés nyomán azonban a történeti kutatás vajmi keveset tudna megállapítani, mivel a csontváz semmi bizonyságot sem nyu that arra i néive, hogy valóban P.-lőfi S tudor testét hordozta. Ez a pont tehát Petőfi életrajzában mindig homályos és titokzatos !e-z. A magyar nép előtt ez a titokzatosság misztikussá magasztosul és a nagy magyar költőnek meg idja azt a dicsfényt, amely évszázadokon át el nem homályo sulva ragyogni fog neve körül. Petőfi nem halt meg. Petőfi: szellem, lélek, a magyar költészet megdicsőült lelke, szelleme. «Kom&romi Lapok«_________ Ünnepi költemény Petőfi Sándor születésének 100 ik évfordulójára. Olts s?Árnyakat és szállj a múltba vissza Egy ringó bölc-öhöz, te Képzelet ! Szárnyad csattogása csöudesedjék el — Ha megérkeztél — a bölcső fslett. Kis lakója álma édes hadd legyeD, Mig bölcső lesz alvó nyoszolyája, Ki tudj*, élte nem lesz e hányatott, Mint viharvert tengeren a gálya! 8. oldal. — Ne költsd fel őt, mig ihletét, a Mima Rá nem csókolja homlokára, Mig ezernyi képpel be nem népesül Álma országának tündérvára. Egy nagyszellem indul az évvel útra, Reá cittk lopva nézz, föl ne riaszd, A magyar költők fejedelme legz 5 -- Jól jegyezd meg — Petőfi Sándor az! Petőfi! Ma száz éve, hogy a Múzsa Rányomta homlokodra csókjait, Azóta folyton kisért, nem lett hűtlen, Sőt mind’ feljebb: a Pírnassusra vitt. Ezernyi rózsáját szét onnan szórta Költői szellemid rózsabokra, E rózsákért: verseidért fonunk ma Babérkoszorút a homlokodra . . — Mind, amit a Mázsa álmaidba szőtt: Hont, szerelmet, világszabadságot — E szentháromságot — lantodra vetted, Mert szived is csak ezekre vágyott. A fülmiiének versenytársa letté), Daloltatok csalogányajakkal, Mig amaz: erdőnek zengé énekét; Tőled: nemzetekhez szállott a dal. A félviíágot verseid bejárták, A szivek önként nyíltak meg nekik, — Nem hódítanak még királyok sem igy, A népet ők csak szolgákká teszik. Még lent a börtönökben is nevedre Újraéled sok elcsüggedt kebel — S a kézen, lábon csörgjön bár rabbilines — A szív mégis vigasztalásra Jel. A szív szerelmi vágyát — mint te — senki Nem tndta úgy még dalba önteni, Ax ég angyala hozta tán a földre Oly csodásszép dalod valamennyi . . . A véné szintúgy, mint az ifjú vére Fölpezsdül bűverejére s újra Rezgésbe indul régi szerelmének Rozsdát eddig még nem látott húrja. És hont szeretni... érte élni, halni ... 1 Erre is példával szolgál élted. Óh honfi ... i vonzó példáját követni — Ha veszélyben hazád — soh’se feledd! Ha dicső példákon m m tudsz hevülni S nem sietsz a tettek porondjára, Légyen márványlapon vésve bár neved, Úgyis örökfeladés vár rája. Az ércbe vésett betűk is lekopnak . .. Csak „tett“ az, ami nevünkről b szél; Sőt még hamvainkat is szétszórhatja — Mint hulló levelet -- sz őszi szél. Akarsz e ilyen elmúlásra jutni? Honsreretet lángja akiben ég: Annak nem... nem adhat ilyen elmúlást És nem is ád az igazságos ég ! Lelkesítsék tettre költeményid Századunk elpuhult nemzedékét; Sót magát a költőt keltsd föl Képzelet, Lángostoráyal hadd csapkodjon szét. Mint rádiumból a sugár, áradjon Lángostorából az energia, Az alvó népet neki kell majd ismét Mély szunnyadásától fölráznia. Petőfi! Élsz-e. .? Élsz-e még a f,öklön. Vagyha nem élsz: támadj föl egyszer még... S mint egykoron hívtál: „Talpra!“ mpst is hívj, Az uj nemzedék ezt feledte rég. Petőfi ! Jöjj elő rejtekhelyedből, Hol vagy, merre járod a világot ? Te élsz...! O ökké élve! É'ned kell,.hiszen Meghalni téged senkisem látott. . . Csak ehüutél, miként a hullócsillag . . . De térj vissza uj üstökös gyanánt E sarkából kifordult sártekére S magaddal — hozd a békeangyalát. S miként „a vizeken az Úrnak lelke,“ ; Fölöttünk ti is úgy lebegjetek S a béke balzsamát hintsétek alá Ne légyen többé e világ beteg ! (Tany) Czike János rtf. lelkisz. — Tankönyvek, írószerek, tanszerek kaphatók Spitzer Sándor könyvkereskedésében.
