Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-03-10 / 30. szám
15*23 március 10 «Komáromi Lapolt* 5 oldat. Elvárhatná azt, hogy időnként, műszaki emberek bejárják az utakat és az érdekelt községi elöljáróságokkal érintkezésbe lépjenek-A közigazgatási reformnak egyik fontos intézménye volna a járási bizottságok megalakítása. Ennek a bizottságnak munkájába nagyon is beletartozik az utakra való felügyelet és a gondoskodás. A járási bizottságoknak ezt a preventív működését ma senki se intézi el. A közönség panaszkodik és csak a panaszok nem jutnak el oda, ahova tartoznak. Hát ez hiba és pedig nagy hiba. A közlekedés a legfontosabb valami úgy télen, mint nyáron. Ma már ott tartunk, hogy Csallóközben vannak megközelithetlen községek. Hogyan idézhetnek azokból például Komáromba ügyfeleket, hogyan jutnak gyalogszerrel ki onnét a legkö zelebbi 10—11 km. távolságra eső vasúti állomásokra. Érdemes volna ezen a problémán kissé gondolkodni. Mi ezt a legelső gszdasági szükségletnek tartjuk. Ez a rendnek és konszolidációnak az alapja. Ez a közigazgatás gyorsaságának és megbízhatóságának kiinduló pontja. Ezen nyugszik a posta közlekedéstől a fuvarozásig minden, tehát a közérdeknek az érdeke, hogy mindez gyorsan rendbe jöjjön. Mi szükségesnek tartanók, ha az utügyek mai beteg állapotában műszaki közeg utazná ba Csallóköz összes utcáit és fölülvizsgálná azokat a járási hivatal képviselőjével egyetértve. A lakosság ezreinek jóléte és érdekei függnek össze ezzel, amely lakosság ma utfentartásra súlyos százezreket kénytelen kiizzadni. Mauzóleumot Madáchnak! Felhívás a közönséghez! Losonc, 1923. február hava. Az Ember Tragédiájának lánglelkü köl töj°, Madách Imre, 100 esztendővel ezelőtt született. Nógrádmegyo egyik elhagyóit falujának, Alsésztregovának ősi kúriájában és hányatott életének befejezésével ©tt is tért őrök nyugalomra. A sztregovai utszél temetőjében áll a kis, szegényes kripta, gondozatlan elhanyagoltságában. Ehhez a sirhoz zarándokolt ki a magyarság egy lelkes küldöttsége, hogy a centennárium alkalmából egy nemzet háláját rójja le a költő géniuszának. A megkoszorúzáskor, a Madáchoz méltatlan sírhely láttára pattant életre az elhatá rozó gondolat, hagy a nagy költő porhüvelye fölé ő nagyságához és a magyarság hálájához méltó mauzóleum állíttassák fel. Ezzel a gondolattal már a múltban is foglalkoztak a vármegye, nemzeti egyesületek és a sajtó, azonban annak tettéválását a most élő nemzedék kötelességévé teszi a múlt és a sivár jelen. A Losonc városában alakult Madách-siremlék-bizottság most azzal a felhívással fordul az egész magyar közönséghez, hogy a nagy költő iránt érzett hálájának és kegyeletének méltó lerovásaképen járuljon hozzá áldozatkészségével ennek az emlékműnek felállításához, hogy ez majdan a maga művészi nagyságával és kifejező erejével hirdesse a nagy világszellem elmulhatatl&n dicsőségét és a magyar nemzetnek nagyfiai iránt érzett becsülését. Felhívjuk az összes magyar irodalmi és kulturális szervezeteket, egyesületeket és köröket, hogy álljanak az eszme szolgálatába és a mozgalom megszervezése és kiépítése céljából minden városban alakítsák meg a Madácliemlék-bizottságokat. Rendezzenek az anyagi siker érdekében Madách-ünnepélyeket és hassanak oda, hogy egyéb előadások és összejövetelek jövedelméből is juttasou a magyarság erre a célra. Felhívunk minden magyar embert, hogy tehetsége szerint jó akarattal adakozzék, gyűjtsön, bnzditson, lelkesítsen. Hasonló értelemben mozgalmat indítunk a magyarországi, az erdélyi és a délvidéki magyarság körében is, mert Madách Imre az összmagyrrság büszkesége és az összmagyarság hálájára méltó. Erősek vagyunk a reményben, hogy a magyarság, bárhol és bármilyen körülmények között is érje kérő szavunk, lelkes odaadással teszi magáévá az eszmét és tudni fogja kötelességét. A befolyt adományokat kérjük alábbi címre eljuttatni! Testvéri magyar üdvözlettel: A Madáeh-emlék bizottság elnöke Dr. Giller János. Utleuél uisumot minden államba a iegggorsabbaíi és legolcsóbban megszerzők. Didéfei megbízásokat a leggyorsabban elintézek, mintán hetenkint háromszor megs kfildőnc Prágába kijárási díj 25 korona. cím: hászló ZsigmoRíl Braiisisua (Pozsony) Széplak n- 12. sz. Sípulusz legjobb vicce. — E^y szál virág Jókainak. — Sipulusz egyszer valamiért megharagudott Gyulai Pálra — a kritikusra. Ne fürkésszük a harag okát, mert az elterelne bennünket tárgyunktól... Szóval Sipulusz haragudott Gyulaira és csipkedni kezdte őt tárcáiban. Mi az a „Hadnagy uram! Hadnagy uram ! — irta Sipulusz — hogy a kis (termetű) nagy Gyulai olyan nagyra van véle ?! Múltkor egyik riporterünkkel, arra a versformára Írattam egy vég verset s a tollat úgy kellett kicsavarni a riporter kezéből; különben máig is ima. Nunc venio! Minap a kis öreg (Gyulai Pá!) nem tudott aludni egy jó gondolattól. Megnézte az órát: egy óra éjfél után. Felöltözködik és elmegy vőjének (Vargha) lakására. Bekopogtat az ablakon: — Alszoi? Kelj föl és azonnal ülj Íróasztalhoz I Van egy jó gondolatom: dolgozd ki még az éjjel, nehogy reggel Jókainak ugyanez az ötlete támadjon és — megelőzzön bennünket ! Sipulusznak ez az „ártatlan“ tüszúrása is bizonyítja Jókai Mór nagyságát és népszerűségét. * Tegnap álmodtam. Álmomban Komáromban jártam egy olvasóteremben, melynek ajtajára ez volt írva: Jókai olvasóterem. Itt a Jókai-művek külön szekrényben voltak elhelyezve. A szekrény tetején egy szép Jókai mellszobor és körülötte csupa virág. Aki ide olvasni jött, mind hozott Jókainak egy szál virágot! Istenem, micsoda pompás kis álom volt ez! S vájjon az ilyen álmok manapság — megvalősulnak-e? Ezt kérdi Deák Antal. Komáromi leveleit. Nagyságos Asszonyom! aki szintén, mint minden nő, rajongója lett a Tatankamen (Tqt-Ank-Amen), a most faltalált faraó sírja kultuszának, bizonyára azzal a gondolattal könyvelte el a kedden, kedves családi körükben tett Ígéretemet, (hogy a legközelebbi Faun levelemet Nagyságos Asszonyhoz intézem), hogy mint a férfiak Ígérete általában, ez is csak ígéret marad. De mint látjuk, tévedni tetszett. Ha nem is találtak ott m»g Tatankamen faraó sírját, da azért én mégis felfedeztem azt, ami nekem, öreg Faunnak értékesebb minden kelta, avar, népvándorlási, hun, kun, ősmagyar sirleletnél: tudniillik, hogy ott megismerhettem két kedves, aranyos olvasómat. Mi ad nekünk ambíciót az írásra, a témakeresésra, ha nem az, hogy olvassák is az írásainkat és kell e nekem, vén Faunnak nagyobb jutalom, mint az, hogy egyik kedves olvasóm, még a késői éjszakai órákban is az én haszontalan irkafirkámat olvassa és ha valamelyik mondatom megtetszik neki, nem sajnálja a fáradságot és fölrázza az alvókat, hogy: — Hallgassátok csak, mit ír Faun a férfiakról. Hogy az álmukból fölriasztott alvók persze a pokolba kívánják szegény Faunt és összes Írásait, az most mellékes. Fő, hogy nem hangzanak el szavaink visszhang nélkül. Azzal méltóztatik azonban vádolni, hogy Faun gyűlöli a nőket, haragszik a nőkre. Mentségemre sok-sok tanút föl tudnék sorakoztatni, de önzés volna itt a magam ügyeivel foglalkoznom. Itt csak egy régi német közmondást hozok fel mentségemre: — Der schimpft, er kauft! Magyarul, aki minél jobban ócsárol, gáncsol, sz annál inkább szereti a leóeaároJtat. Hiszen én csak javítani akarom a riői nemet, amikor a hibáikra rámutatok. Tartozom azonban annyi fauni őszinteséggel és fauni cinizmussal, hogy kijelentsem, hogy Isten őrizz, hogy úgy megjavuljanak a nők, amint ón az Írásaimban hirdetem. Csak legyenek olyanok, amilyenek; — a földön még nem akarunk szentek és madonnák között járni. Gánesolva, leszólva, agyonkritizáiva is nők a nők és bomlanak utánnk a férfiak. És ez igy van jól, mert csak igy válik ki az a kevés és tiszteletreméltó kivétel a többi nö közül. Ha úgy volna rendelve, hogy | minden nő szent iegyen, hogy uten útfélen ! szent életű nőkkel találkoznánk, nem is volna | érd<m, kiválóság a szentes élet, de a mai er] kölcsi felfogás között mindenesetre a legcini) knsabb férfit is tiszteletre parancsolja az a kevés kivétel. No de talán térjünk át Tatankamen őfaraóságára. Hogy különösen miért a nők rajonganak elsősorban» Tatankamen kultusza iránt? — az nagyon könnyen megmagyarázható. A ; nők leikébe nagyobb adag kíváncsiságét ülte* tett a teremtő. Mindaz, ami titokzatos, rejté\ lyes, nem mindennapi, minden ismeretlen iz- 1 gat ja a nö kedélyét, lelkét és ege z énjét. A i levéltitok szentségéről alkotott törvények és j rendeletek ellen vétők túlsúlyban a női nemj hez tartoznak, kivéve az újabb pár évet, amikor nyílt és titkos lavélcenzura dühöng az I egész vonalon. A lazárt, a másnak, esetleg I ismerősnek, barátnak, vagy barátnőnek szóló ; levélben Tatankamen Faraó sírjának az összes i rajtéiyessége csábítja a legtöbb nőt. S ha nem i tudnak ellentáílni a caábnak, nem is ők a hibásak, hanem a végzetük, hogy a kíváncsiságból nagyobb adag adatott nékik, mint a férfiaknak. Bár vannak iulkiváncsí természetű férfiak is, ; akik túltesznek a nőkön. A kíváncsiságnak egyik egyenes leszármazottja aztán az oly sok női becsületet a sárba tipró pletyka. A pletyka ugyanis igy | születik: Egy nő valami titkolt dolgot éppen h kíváncsiságától ösztökélt kutatásai, érdeklődései révén megtud a barátnéjáról. Mivel érzi, hogy ennek a titoknak a mwgtudása milyen étlis érzéseket támaszt a nők leikében, siet ezt a kissé perverz izü érzést egy másik barátnőjében is fölkelteni, elárulja a titkot. Nehogy azonban az újonnan beavatott barátnő kicsinylőleg ajkbiggyeaztve azt mondja a leleplezett ! titokra: — Hát esak ennyit tudsz? Hiszen ez semmi! hát a megtudott dolgokhoz a saját fantáziájából még told hozzá egy jó csomót. Ez az újonnan beavatott barátné ugyanezt teszi, amikor tovább adja egy másik ismsrösének, Tessék aztán elképzelni, hogy mi lesz ennek a hólabdarendsz*rnek á vége? Szóval sok-sok bajt okoz a női kíváncsiság, amely sokkai régibb a Tutankamen faraó sírjánál és akkor született meg, amikor a nőt az Ur megteremtette és első vizsgáját akkor tette le, mikor a tiitott, (tehát ismeretlen, rejtélyes) fa gyümölcséből evett és Idámmal is etetett, Igen sok nő nem is sejti, hogy Tutankamen fáraó sirja utáni kutatási vágy ösztönzi, amikor az ura, vagy a barátja zsebeit, a tárcáját, a titkos fiókjait kikutatja és a leveleit elfogja és titokban fölbontja. Hogy ez a bár tudatlanul is Tatankamen fáraó sirja utáni kutatási vágy igen sok nő boldogságának, nyugalmának a sírját ássa meg, arra legtöbb nő csak akkor gondol, amikor már minden késő. Legtöbb nőt nem is a vér, vagy a szerelem hatalma vezeti legelőször a férfi legénylakásába, vagy az első légyottra, hanem a leküzdhetlen kíváncsiság, az ismeretlen utáni izgalom, hogy
