Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-01-09 / 4. szám
negyedik évfoByam. 4. szán»*, Keddi 3913« január 9» sses KOMABOH LÁPOK KOMÁROMMEGYE1 KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Elifizetésí ár cse8a°ttx!ov&k értékbe« í Nelyöea és «Kikre peats! izétkifidósssl: If&M évre 80 I, félévre 40 K, »egyedévre 2Q S. Külföldön 160 Ke. Egyes szám ára: 8© fillér. félj és balsiker ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő; GAÁL GYULA dr Szerkesztő: BARANYM JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-íi. 2S , hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenkint háromszor: tadiPi csütörtökön és sisatóa kisérte a párisi konferenciát is, mint annyi más elődét, melyek a világbéke megszilárdítását célozták. A német jóvátétel régóta húzódó kérdése a megoldhatatlanság stádiumába jutott s azok a veszedelmek, melyek ennek nyomán fenyegetik egész Európát, mind élesebben vetik előre rémes árnyékukat. Senki sem ringathatja immár magát abban a reménységben, hogy e nagyfontosságu kérdésben a nagy antant képviselői valamiképpen még közelebb juthatnának a megértés békés szellemében leendő megoldáshoz, Franciaország a biztosítékok kérdésében a legmerevebb álláspont mellett tart ki és Anglia világgazdasági szempontból is nagyjelentőségű állásfoglalása a két hatalom egymástól való eltávolodására vezethet, mely »barátságos szakítás* formájában máris várható. Franciaország háború utáni egész gazdasági életét arra a jóvátételre alapítja, melyet Németországon akar behajtani és pedig, amint most már teljesen világossá vált, még erőszak utján is. Franciaországnak szüksége van erre, életkérdés ez reá nézve és kész az eddig mesterséges utón fenntartott látszólagos békét is fölborítani, hogy célját elérje, nem törődve azzal, ha utánna a vízözön következik is. A szövetségesek másik két képviselője, Olaszország és Belgium még folytatja a tanácskozást francia szövetségestársával, de ez Anglia nélkül semmi pozitív eredménnyel nem járhat. Az az áthidalhatatlan ellentét, mely e kérdésben Franciaország és Anglia között támadt, minden diplomáciai jelentés dacára is annyira komoly, hogy a nagy antantban eddig oly fennen hirdetett egységről még beszélni is meddő dolog. Az angol köívélemény az áldozatnak előbb gazdasági talpraállitását követeli s azután kívánja a jóvátételt, abból az elvből indulva ki, hogy a koldustól mitsem lehet elvenni, legfeljebb azt a koldustarisznyát, mely tátong az ürességtől. A Ruhr vidéknek zálogolása semmiképpen sem szolgálja a békét, melyet a békeszerződések akarnak megteremteni, sőt az ilyen erőszakos eljárás sérti a szerződést is, mert rést üt annak komolynak hitt és komolyságát az egész világgal szemben érvényesíteni kívánt rendelkezésein. A kérdés az, hogy meg kell-e tartani a békeszerződéseket vagy sem és elsősorban kiknek kell azokat megtartani? Németország hajlandó fizetni annyit, amennyit tud. Mai megalázott helyzetében a német ipar teljesen és kizárólagosan úgyis Franciaországnak dolgozik, a megszállott Rajnavidék véres verejtékezése a franciákért hull, a német munkáskezek értök kérgesednek. És hogyha hozzáveszszük azt, hogy Németország egy emberöltő tartamára oly békét ajánlott tel a franciáknak, melyet csak népszavazás folytán zavarhatnak meg háborúval, akkor teljesen világossá lesz Franciaországnak az a kegyetlenséggel határos, minden emberi érzést megcsúfoló törekvése, mellyel nagy ellenfelét meg akarja semmisíteni. Ebben a játékban Anglia nem nyújthat i segédkezet szövetségesének, mellyel a szo- I lidaritás legszélsőbb határáig kitartott és I együtt haladt. Maga az áldozat, Németország, a 1 franciák végső elhatározásának keresztül| vitelét a békeszerződés egyenes megsértéí sének minősiti és máris határozottan tilta■ kozik Franciaországnak a Ruhr-vidék meg| szállására irányuló akciója ellen, melyet ! törvénytelennek tart és a mellyel \ szemben jogot formál magának arra, \ hogy a jóvátétel fizetését megtagadja. Az I ősi ellenségnek kegyetlen embertelénsége | a végsőkig feszíti a hurt és csak arra i szolgál, hogy a németeket minél szoroí sabbra kovácsolja össze, hogy a nagy j veszedelemmel szemben egységesen fog- I laljanak állást. íme, az úgynevezett béke negyedik | esztendejében még mindig nem jutottak | el a világhatalmak oda, ahol a világháború • által tönkretett népek az igazi élet útjára ; rátérhetnének. Az egész világ remegve j várja azt a percet, amikor nyugodtan | föllélegzik az uj életre s azok, kik a vi| lágot akarják kormányozni, vak indulatoktól űzve, uj romlásba akarják dönteni az egész mindenséget. A békeszerződések tökéletlensége lépten-nyomon kiüt a végrehajtás folyamán, ezt látják és érzik azok is, kik annak idején a győztesek szuverén j gőgjével diktálták azokat, de azért nem • jönnek arra a gondolatra, hogy magukba i szánjanak és revideálják a pontokat, mell Iyek nem jólétet, de fokozott nyomort és > szenvedést szereztek a népeknek. A párisi \ konferencia teljes kudarca végképp meg; érlelte a békeszerződéseket arra, hogy újra l megvizsgálják és emberséges szívvel egy í jobb, hasznosabb szerződéssel biztosítsák j a népek életét és nyugalmát. i________________________________________________ j fiz elsőlözséoi előírói is. I — Az elöljárók fizetésének megállapítása. — A csehszlovák fejlődés-elmélet alapján í községgé degradált város elöljárósága január jj hó 4. és 5. napjain tartotta elsó ülését. Ha az ] a bizonyos december hó elsején megtartott automata választás, amelynek komolyságát bosszantó nevetésbe fojtotta a helybeli cseh, szlovák pártok viselkedésé, a levitézletfc zsupán 1 kétszínű játéka, ha ez a város összlakosságá| nak véleményével, tetszésével alig találkozó I választás mégis a belső konszolidáció remény- i sugarát vetné erre a megnyomorgatott városra, j minden pártkülömbség félretételével ölömmel i üdvözölnék a község elöljáróságának időt, | fáradtságot nem kímélő buzgalmát, amellyel j hivataioskodása legelső napjait is a komoly munkának szentelte Sok szépséghiba türemkedik ki azonban abból az órákat felemésztő beszéd és határozat tömegből, amely az öreg városháza tauácsszobájában az első ülésen el[ hangzott. Nem akarunk kételkedni a jóakaratj ban, amely a város mai vezetőségét a város I érdekei, vagyona yédelmnzésében vezeti, mert t mi is végre nyugalmat szeretnénk, de lehetet■ lennek tartjuk — s ebben a város összlakosíi ságának szent meggyőződésére támaszkodhatunk — hogy máról holnapra kinevezett, szakértő, képzett tisztviselői kar és a város érdekképviseletét jelentő bizottság együttműködésére nem támaszkodó, csak pártfegyelemnek \ engedelmeskedő, vagy a felsőbb államhatalom| tói függő egyének tartsák kézbe a város össz-I lakosságának sorsát. Ha a város vezetőségét a szent demokrácia demagógiája jegyében és az unalomig hangoztatása mellett alakította meg a zsupán, I éppen ebben a demokráciába kapaszkodva j követelheti a város lakóssága, hogy szava, | véleménye, akarata érvényesüljön sorsa intésé- I sénél. A kinevezés alapján összeállított kép-I viselőtestületßt és itt minden pártot értünk, a város összl&kóssága mindaddig törvényes képviseletének nem tekintheti, míg a sovén buzgéság és az igazságtól való remegő félelem a tiszta választás útját akadályokkal halmozza el. A kétnapos ülésről beszámolónk a kővetkező : A városi elöljáróság tagjai közül jelen voltak Jávor főjegyző, Csizmazia György elöljáró, Alapi Gyula dr. és Stván János helyettes elöljárók, Müller, Hacker Richárd, Dénes Emil, Kocsis Lajos, Mórocz Lajos, dr. Kamrás József eiőljárósági tagok és Sándor Ernő főszámvevő. Az ülést javarészt Sándor Ernő fószámyevő jelentése és a város pénzügyi helyzetét ismertető előadása töltötte be. A városnak 2,800.000 korona adóssága áll fenn, amelynek fedezetéül szolgál a minisztérium által elismert 2 millió koronát kitevő államsegély, továbbá a folyó bevételekből 450.000 K oly természetű állami tartozások fejében, amelyek az 1922. év utolsó negyedében esedékesek az állam terhére. Ez utóbbi tétel azokból a városi részesedésekből alakul, amelyek gyógydij, szesz-, sör-, és forgalmi adó címen a város részére engedélyeztettek. A még kinnlevő4városi férni követelések nem egy ízben sürgettettek már, a ministerium azonban az utalványozással késik. Az elöljáróság ezért a főjegyző, Stván János és a főszámvevőből alakított bizottságot küldi ki az állami természetű követelések folyósításának kisürgetésére. A főszámvevő annak a véleményének ad kifejezést, hogy a hátralékos összegek beérkezte után a város pénzügyeinek rendezése talán lehetséges lesz. Az adókezelés unifikálása magával hozza azt, hogy a város a t isztán községi természetű bevételeit is az állami adókkal együtt az állami adóhivatalba köteles beszállítani. A kormányrendeletnek ez a része súlyosan érinti a várost, mert az eddig, a városi 1 > pénztárban kezelt, kizárólag községi bevételek I
