Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-02-22 / 23. szám
4. ©Idái. „Komáromi Lapok“ 18?8 február 22. évi 200 korona bérért egy szoba-konyhából állé teljesen elkülönített lakást. Majd az egyesület zárószámadási adatait ismertette az előadó. Ugyancsak dr. Alapi Gyula ismertette a városi újonnan szervezett szociális ügyosztálynak a viszonyát a Népjóléti Központhoz és a Népegészségügyi Intézethez. A Népjóléti Központ, mivel eddigi vezetője, Nagy Jeflő főkapitány a várostól valószínűleg a közel jövőben távozik, & város szociális ügyosztálya vezetése alá kerül, de azért önállóságát megtartja. Hacker Ríehárd kért az előadótól felvilágosítást bizonyos kétségek eloszlatása céljából, majd Dénes Emil szólalt fel és az úgynevezett „jótékonykodás“ ellen nyilatkozott, amely a városi szoeiális ügyosztály feladata nem lehet. Ő az intézményes segítésnek a hive. Mindkét felszólalásra dr. Alapi kimerítően válaszolt. A Népjóléti Tanács a bizottságot megalakította: Fried Miksa, Jánoásy Lajos, Kiss Endréné, özv. Liszkay Jenöné, dr. Majer Imre, Mórocz Emílián, Mülkr Károly és Stván János tagokból. A bizottság élére elnök helyettesül dr. Alapi Gyulát választotta mog a Tanács. Majd az elnök meleg szavakban emlékezett meg Nagy Jenő helyettes elnök működéséről, aki nagy és önfeláldozó munkát végzett a helyi jótékonyság terén. Utána Kiss Endréné ragadta meg a szót és formás, valamint gondolatokban gazdag beszédben méltatta a távozni kívánó elnökhelyettes nagy és kivételes érdemeit. Köszönetét mondott ezért a nyomorgék nevében, de megköszönte tapintatos munkáját a bizottság nevében is, amely ennek közvetlen szemlélője lehetett. Nagy Jenő elnökhelyettesnek a tanáes jegyzőkönyvében is kifejezi háláját és köszönetét eredmónydus működéséért. Végül az elnök azt az indítványt tette, hogy addig, amig az elnökhelyettes főkapitány ez állását viseli, a bizottság és a Központ ügyeinek vezetésére kérje fel a Népjóléti Tanácsot. Ezt az indítványt általános helyesléssel fogadták el a jelenlevők. A Komárom társadalmi jótékonyságát felölelő gyűlés hat érakor ért vágat az elnök, a távollevő elnökhelyettes éltetésével. —a. Hifii, n amíg! Hozzászoktatták a fülünket szavakhoz, fogalmat jelentő kifejezésekhez, melyek látszólag tetszetős formájukkal, a tömeg lelkülotéro könnyen ható, hogy úgy mondjam: dallamosságukkal ma a vásári hordótetejéről csak úgy hangzanak bele a világba, mint a jótékonysági egyesületek gyűléseiből, vagy a parlamentek szónoki emelvényéről. A szocializmus elméleti okoskodásai, miután nevében és köpönyege alatt ezrek és ezrek pusztultak el, a szociálisnak elkeresztelt tevékenységben kezdenek gyakorlati formát ölteni. A civilizáció odavitt bennünket, hogy ma a különböző alkotmányokban kodifikált emberi jogok uralma idején a törvényt csináló, a a térvények végrehajtására kiválasztott, vagy oda magukat elhelyező u. n. intéző körök a szegény-ügyről úgy tárgyalnak, rniut pl. a járványok elleni küzdelemről, vagy más a közületekbe tömörült emberek társadalmának egyéb szükségleteinek administrációjáról. Annyira megszoktak a szegénységet, hogy még a haladottabb államokban is a nép nagy tömegére nézve természetes sorsnak tekintjük, hogy hatalmas társadalmi rétegek hijján legyenek mindannak, ami az egészséges élet fenntartásához szükséges, vagy hogy testet-lelket ölő munkájuk a leguyomornságosabb megélhetést tudja csak számukra biztosítani. Akik kívül állnak a szegénység határain, akik csak a szegénység kisérő jelenségeit látják, s fertőző hatásának tovaterjedését tapusztalhatják, akik a társadalmi rendet megőrizni akarják attól, hogy a szegénység problémájának megoldása olyanok kezébe kerüljön, akik nem annyira az egyetemes érdekek legfőbb és legállandóbb szempontjai szerint, mint inkább a nélkülözők közvetlen anyagi céljai szolgálatában cselekszenek, a szegénység orvosainak nem a szegénységet kell gyógyitaniok, hanem az egészséget, a társadalom termelőerejének egészségét kell fenntartaniok és megőrzéséről gondoskodtok. Bármennyire is büszkék vagyunk arra a haladásra, amelyet azu. n. népjó- . léti intézmények életrekeltése igazolni látszik, g annyira még sem vittük, hogy mindenki, aki jj erre a világra születik, magával is hozza a « tűrhető életfenntartás lehetőségeinek marsall- f botját. Erény, hogy jót teszünk, hogy a ci l pőtlennek lábbelit adunk, az éhezőnek ételt adunk, könyörületesség, szánalom, jószívűség, tárcáinkhoz irányítja a kezünket, ha koldust látunk, de nem mentünk meg vele senkit a dolgozó és a munkán felépülő és csak a munkát honoráló társ* dalmi rendnek. A jótékony j ság, amelynek önkéntes adózásánál kicsinyek, l nagyok résztveszuek, csak csillapító szer nem | is a korgó gyomrok éhségének csillapítására, nem a ruhátlan testek bet&karására, hanem a í nagyobb bajok, a tömeg elkeseredettsége ki! törésének megakadályozására. A ma társ«dal; mának igenis szüksége van ezekre a csillapító • szerekre, da ha a jótékonyság társadalmi in- j tézmény, úgy ez az intézmény az igazsággal j nagy összhangban nem áll, s nem fedi azokat I a természetes és örök jogi elveket, amelyeket | senki kétségbe nem vonhat, mert a Teremtő j törvénye által vésődték bele a természetbe, s a melyek az állami kormányzat létezése előtt [ már meg voltak. Ezek a természetes emberi \ jogok összesége az & magasabb törvény, amely a társadalmi szervezetnek egyedül igaz és biztos alapja. A nagy függetlenségi és ember-joginyilatkozatok szerint önként értetődő igazságként, hiába hangoztatják a kormányok és fenntartó társadalmak az egyenlő és elidegeníthetetlen emberi jogokat, mart éppan ezeknek a természetes jogoknak el nem ismerése, sőt eltiprása, a szabadság elvének a hatalmi túlsúly szerint magyarázása az oka a közbajoknak, a kormányzat megromlásának és a szegénység ijesztő megnövekedésének. Mindenkinek elidegeníthetetlen joga van az élethez, á szabadsághoz és a boldogságra vezető eszközök megszerzéséhez ; ez az egyenlő jog azonban gúnnyá válik, amikor látjuk, hogy semmiféle intézményünk nem biztosítja az emberek jogát munkához és a munka gyümölcseihez. Az a töménytelen jó szándék, amit a helyi jótékonysági szervezetek vittek bele akcióikba, mely akciók eddig ezer és ezer embertársunk nyomorát pillanatnyi időre csökkentették, az a fáradtságot nem ismerő, önzetlen tevékenység, mély annyi könnyet törölt le a sirásszántotta arcokról, radikális javítást elérni i soha nem fog tudni. A jótékony intézmények| nek nincsen bankóprésük, a jótékony intézméj nyék szerény vezetőinek csak irigylésre méltó nagy szivük van, jóságos, szerető szivük s hovatovább már más eszközük nem lesz a ! nyomor enyhítésére, mint a vigasztaló szó. Aki ismeri a munkanélküliek lelkét, gondolkodását, az bátran állíthatja, hogy ezeknek a tétlenségre kárhoztatott»,kuak nem alamizsna kell, hanem munka. Bármennyire is elcsépelt • nek tessék e tétel hangoztatása ismételten is, mi meg nem szűnünk hangoztatni ezt. Dörömbölünk a kormány kapuján, mig meg nem hallják kiáltásunkat. S a város, szociális ügyosztályt akar felállítani, reméijük, hogy ez a szociális ügyosztály nem a nyomor intézményesítése, hanem a munka-szerzés ügyosztálya lesz s h* a tétleneknek munkát tud szerezni, a város legelső s legfontosabb, az egész város életét biztositó szervévé válhatik. Ha a könyörületesség eddig működött ég kitünően működött intézményeit veszi csak át s a város lakosságára újabb adókivetését jelenti, mert fedezetet nem igen találhatnak az üres városi kasszába, ha a társadalom jótékonyságát hivatalból, hivatalos apparátussal és személyekkel akarja átvállalni, az ügyosztály megszervezésének szükségét nem láthatjuk be. Ha ellenben az uj ügyosztály az állam támogatását megszerezni tudja s munkáról, az egyetlen szociális szükségről gondoskodni tnd, mi esak örömmel fogjuk üdvözölni, mert az amúgy is msgsanyargatott komáromi lakosság válláról terhet fog levenni és az emberek megélhetését fogja biztosítani. De ehhez nem a várostól kell alaptőkét szerezni, különben félünk, hogy az uj ügyosztály ismét a községesitésből szár» mazó tehermentesítés számláján fog a község [ „javára“ elkönyveltetni. (ig.) hírek. — Rasin halála. A kormány nagy halottjának, Rasin Alajos dr. pénzügyminiszternek temetése szerdán délután ment végbe Prágában. A miniszter holttestét a Panteonban ravatalozták föl és innen temették. A kormány, a köztársaság gyászának kifejezéséül nyolc napos gyászt rendelt el s az állami hivatalok épületein a gyászíobogók ez idő leteltéig ott maradnak. Rasin halála alkalmával Misaryk elnök levelet intézett Malypetr belügyminiszterhez, helyettes miniszterelnökhöz, melyben értesítette a kormányt, hogy az elhunyt miniszter emlékezetére egy milliós alapítványt tesz. A temetés napján a köztársaság összes iskoláiban szünet volt és az egy begy ült iskolásgyerm’-kek előtt Rtsin pénzügyminiszter emlékét méltató beszédeket tartottak. Komáromban az állami hivatalok szintén gyászt öltöttek, az iskolákban pedig szerdán a kormány rendelet« szerint kegyelettel emlékeztek meg a megboldogult pénzügyminiszterről. Dr. Madurkay Miklós temetése. Komárom volt plébánosának, dr. Madurkáy Miklósnak temetése kedden reggel ment végbe a Sí. András főtemplomból nagy egyházi pompával A temetés szertartását dr. Majer Imre apát celebrálta, aki nagy papi segédlettel mondta el a rekviemet, utána pedig beszentalte a templom szentélye előtt felállított koporsót. A szertartás alatt a Katholikus Egyházi Énekkar gyász zsolozsmákat énekelt. A szertartáson resztvettek dr. Alapi Gyula egyházközségi elnök, valamint az autonómiai képviselet számos tagja, ott volt .Csizmazia György polgármester és több bizottsági tag és a református egyház képviseletében dr, Gaal Gyula főgondnok és Vargha Sándor lelkész, igen nagy közönség és resztvettek a katolikus iskolák növendékei is. A benzentelt koporsót a templom előtt várakozó kocsira tették, hol dr. Major Imre apát újból beszentelt«. Délután ment végbe a temetés Bagotán, amelyen a templom zsúfolásig megtelt hívekkel. A komáromi kath. egyház küldöttei is megjelentek és» díszes koszorút helyeztek a ravatalra. A szertartást Marczy József espereé helyett dr. Májét Imre apát végezte Szalva Dezső égyallai plébános segédletével, az énnekkar Virsik János kántor vezetésével gyászénekeket adott elő, a be szentelés után a templom mellett épített uj sírboltban helyezték nyugalomra a volt plébánost, aki utolsó kívánsága szerint szülőfaluja földjében akart megpihenni. — A Jókai Egyesület közgyűlése. A Jókai Egyesület március 4 én, vasárnap d. e. fél II órakor tartja XIII. rendes közgyűlését a kulturház képtártermében. A közgyűlésnek tárgyai: $ főtitkári jelentés az egyesület 1922. évi működéséről, az 1921. évi zárószámadás, az 1923. évi költségvetés, az időközi választások. Ezen a közgyűlésen kerül választás alá az irodalmi osztály elnöki tisztének betöltése is, mely ár, Bódiss Jusztin halála óta üresen áll. A két év óta megtartani szokott ünnepi előadásra, amelyet a múlt évben dr. Erdély Pál társelnök tartott, a megelőző évben pedig dr. Kenessey Kálmán, az egyesület Gosztonyi Nándort kert« fel, aki Madách emlékezetének szenteli ez idei előadását. A közgyűlésen vendégeket is szívesen lát az egyesület. — Petőfi emlékezete. Már megemlékeztünk arról, hogy a Kath. Legényegyesület a közeljövőben nagy Petőfi délutánt rendez. Mint magyar kulturegylet a halhatatlan magyar költő iránti hódolatának akar eleget tenni ezen ünnepség rendezésével. A műsor tartalmasságából következtetve, valamint ismerve az előadókat, az egyesület jól felkészülten áll Petőfi délutánjának rendezésére. Számítunk arra, hogy városunk lakosai közül, a magyar kultúra iránt érdeklődők kivétel nélkül felfogják keresni a legényegylet helyiségét. Meghívót az egyesület nem bociájt ki, minden érdeklődői szívesen fogad. Fenntartott helyek nem lesznek. Belépő dij nincs. A Komáromi Kath. Legényegylet Petőfi délutánjának műsora 1923 február hó 25-én (vasárnap) d. u. 5 órakor: 1. Prológus. Elmondja Prágai István. 2. Nyomorból a dicsőség útjára. Jelenet Petőfi életéből. Előadják : Petőfi Kiss András, Fogasné Joachim Sári. Janika Pataky Rudolf, színész Takács Ali, Páck Albert Méry István. 3. Petőfi : Szülőföldem, szavalja Németh Gyula. 4, Ünnepi beszéd Petőfről,
