Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-01-06 / 3. szám
1923 január 6. „Komáromi Lapok“ 6. oldal, kötött volna. Jellemző reá, hogy soha ezért a ? megsértett magyarságnak elégtételt nem adott \ de jellemző & magyarságnak, igaz, hogy szór- | Yányosan mutatkozó tagjaira, hogy ezek után j a zsupánnal jó viszonyt tudtak fentartani, holott ezzel a nyilatkozattal minden viszony- I nak meg kellett volna szűnnie magyarság és zsupán közt, nem pedig a Gassier kalapot, mely Komáromban ekkor az árbocra felröppent Süvegeim®. A zsupán Budapesten szerezte doktorátusát, magyar középiskolákat végzett, tehát a magyar kultúra neveltje; ha ez öt nem kötelezte semmire nyilatkozata után, az ö sajátos judiciumára jellemző. Megállapíthatjuk azonban, hogy ez a magyar kulturánvk semmit se ártott, de a csehszlovák kultúrát se vitte előbbre egy lépéssel sem. Az elfogultság és a következetlenség hibájába esnénk, ha mégis felemlités nélkül siklanánk el a zsupán támogatását a magyar kultúrával szemben. Egyszerűen a magyar (?) sajtó-kultura támogatásáról van szó, melynek demokrata előcsspata és emigráns hátvédje itt Komáromban jó azilumra talált és a zaupáni lakosztálynak mindenkor szivesen látott vendége volt. Hogy ez a sajtó mindenkor „meg- j értő“ híreket szállított a megyeháza első eme- | létére és & zsupán személyében látták az el- | fogulatian pártatlanság inkarnációlát, az száradjon a lelkiismeretükön; mi készséggel el- f hisszük ezeknek azt is, hogy tisztán rokon- j szenvből, plátói alapon csináltak neki reklámot. Oh mi egyáltalán nem hiszünk holmi szubyen- j ció Kitalálásokban, melyről a „beavatottak“ \ suttogtak, mert meg vagyunk arról győződve, ! hogy az emigráns sajtó teljesen önzetlenül, j utógondolat nélkül szolgálja a csehszlovák de- \ xnoitráciát és küzd a zsarnoki magyar földesúri \ uralom ellen. Dijkamesébe illő kitalálás lehet ' az a föltevés, Hogy jótékonysági alap és egyéb zsupánt titkos alapok súlyos összegeket izzadtak ki ezekre a „magyar“ kulturális célokra. Nem, ezzel a váddal nem illethetjük volt zsupánunkat, mert a? erre vonatkozó nyugtákat csakugyan nem láttuk, hiszen azok nem voltak közszemlére kitéve a megyeháza hirdető táb- 1 Iáján és a zsupánt sem akarjuk diszkreditálni * csehszlovák politikai körökben. Magyar tisztviselők és a zsupán. Szomorú fejezete a zsupán működésének í a magyar tisztviselők elbocsátása a megyei j szolgálatból, mely részben az ő kezdeményezésére történt és negyvennél több családot taszított hosszú nélkülözésbe és bizonytalanságba. Egyesek részére a spiritusz'adó részesedésből létesített alapból kisebb segélyezéseket folyósított. De ezzel szemben minden egyes nyugdíjazási esetben, ahol a megyei közgyűlés kegydijat szavazott meg az ősrégi, csekély magyar fizetés után kiszabott nyugdíj mellé: \ felebbezéssel élt a nyugdíjazottak terhére. A j kegydijakat igy a minisztérium rendre megsemmisítette és a nyugdíjasok éhbéreket kap- \ tak. Utólag hosszas kísérletezések, kérvénye- j zések kálváriái után a legfelső közigazgatási j bíróság pártatlan Ítélete adott ezeknek a sze- j gény és jobb sorsot érdemelt tisztviselőknek i elégtételt, kimondván, hogy a zsupánnak j nem is volt feiebbezési joga és a kegydijakat j a megye jogosult volt megszavazni. Sajnos, a zsupán nem volt őszinte a tisztviselőkkel szemben, akiknek még akkor is minden szépet jót Ígért, amikor már az elbocsátások régen az asztalfiókjában voltak, amelyeket turnuionkmt osztott ki közöttük. A jótékonysági alap segélye vékonyan csörgedezettesurdogált, az elbocsátottak a társadalom I segélyére szorultak. Ennek az alapúak a bőségszaruja csak most, a nagy likvidáció után oldódott meg, amikor egyszerre 84000 korona hullott belőle szét — ne tessék félreérteni: nem a nyomorgó szegények és mezítlábas iskolás gyerekek között, hanem eléggé jól dotált állami hivatalnokok között. A jótékonyságot a zsupán önmagáért gyakorolta, amint az helyén is van s amit ez alap számadásai valamelyik sóhivatalnál megfognak az önzetlenség világitó példájául őrizni &z utókor számára ez anyagias felfogása kor uagyobb okulására. Komárom város és a zsupán. Szegény Komárom városa volt az, amely soha és sehogysem tadta megnyerni a zsupánnak rokonszenvét. Valóságos Prügelknabe szerepét töltött be ez alatt a hosszn három év alatt. Mindéért és mindenkiért lakolt és bűnhődött. Ennek igen sok oka volt és azt hiszszük, helyes nyomokon járnak, ha a zsupánnak a város elleni elfogultságát a tisztviselőkre vezetjük vissza, akik mint önkormányzati tisztviselők, nem tartoztak hatalmi körébe, kikkel nem rendelkezhetett kénye-kedve szerint s akik törvénytelen intézkedéseivel szemben, ha már a vétójuk megszűnt is, de legalább különvéleményt nyilvánítani elég merészek voltak. A zpupáai hangulat hőmérője erős ingadozásokat mutat e három esztendő alatt, melyen belül ötször cserélte ki a városi bizottságot. Egy alkalommal tisztán kommunista 1 örvény hatósággal ajándékozta meg a várost, akiket azután kénytelen volt mégis elejteni, mert olyan furcsa határozatokat kezdtek hozni a városházán az adózó és teherviselő polgárok zsebei ellen. A várossal szemben való magatartására a legjellemzőbb az állami kikötő ügye. A kikötőt mindenképpen szállítania kellett az államnak, tehát két héttel korábbau gyorsan kicserélte a törvényhatóságot és kinevezett egy olyan összetételű bizottságot, mely azt határidőre szállította. Hogy a munkásság előtt a város vezetősége volt bűnbakul odaállítva azért, mert üt nincsen munka, ez csak kisebb taktikai manőver volt. A munkásság már látja milyen nagy lett a munkaalkalom és most már tudja, hogy a város ebben az ügyben csak szenvedő alany volt. A kormánnyal szemben pedig a város ellen volt szegezve a „meg nem értés“ és „iliojalitás“ vádja s a kormány ezek szerint is bánt mindig a szegény várossal, m*ly három év alatt négymillió adósságot volt kénytelen csiDáini és az állami kikötőn kerek ötmillió koronát vesztett. Minden intézmény, amely itt létesülhetett volna, megakadt, vagy visszafejlődött az ó működése alatt. Utalunk a mozgószinháa ügyére, amely ma sincsen elintézve és építkezési ügye teljesen rae^eneklett, vagy a kereskedelmi iskola ügyére, amelyet a zsupán rendőri utón tiltott be. Ezek eléggé jellemző példái a zsupán jóindulatának a várossal szemben. Hogy az államsegély évek múlva sem utalványoztatok a kormány által s a minisztertanácsban is megszavazott államkölcsöu soha nem érkezett la ide, pedig az olc ó kikötő is megvolt már: ezek is mutatják a zsupán és város közötti viszonyt. Jéllenuö az is, hogy miniszterek és államférfiak, kisebb és nagyobb politikai hatalmasságok Komáromról csak mint irredenta fészekről orientálódtak. Nos és mindezeket megpecsételte Micsurá Mártonnak a város polgármesterével tanúsított uyári kiroaanása, melyért a komáromi munkásság adott leckét a polgármester személyében megsértett városi polgárság részéről. A szokolok talpa után nem tisztelte mag a várost egy évig látogatásával. Azzal okolták ezt meg a beavatottak, hogy a zsupán ur ügyvédi vizsgára készül, ámde ugyanekkor a megyei gyűléseken elnökölgotett. Legutolsó szereplése a városi elöljáró és tanácsi választó közgyűlésen folyt le, mely érdekes eredménynyel végződött: itt már a csehszlovák pártok is frontot csináltak ellene. A választásokat ö vezette és a választottaktól a hivatali esküt is kivette, ami természetesen nem zavarta abban meg, hogy a választást utólag meg ne semmisítse. Ez is egy élénken jellemző adat a zsupaui judieiumra. * Folytassuk? 6h folydogálnának ezek a szomorú tapasztalatok akár napestig, találnánk bokrétába köthető virágot még garmadával. De a búcsú jelentőségét sohasem a csokor nagysága fejezi ki, hanem ö-szeállása és színei, melyek sokszor szimbolikus jelentőségűek ... A mi bokrétánk virágainak az a sajátságuk van, hogy nehezen hervadnak el, illatuk — mintha mérges levegő áradna falénk és friss emlékünkben maraduak. Azért imo mégis akad olyan is, aki könynyedén a feledés fátylat veti rájuk. A mi emlékezésünk azonban elevenen él bennünk és el nem altatható. Szinvakok se vagyunk, hogy e virágbokrétának színeit megjegyezni ne tuduók magunknak. Bár ne teremnének itt ilyen virágok soha! Bár a megértés igazi, nemes alakjában vonulna be közéletünkbe. Átnyújtjuk tehát a távozónak a magyar közönség nevében némán és szó nélkül emlékezésünk virágcsokrát, melyeknek a távozó zsupán volt a kitenyésztöje, a magyar televény térmette azokat és magyar könnyek öntözték. Gyönyörködjék bsnnük szíva és lelkiismerete szeriut. A mi búcsúnk néma; e némaság a velszi bárdoké, akiknek lantján nem csendült fel a szolgaság dala soha; s a hely, ahonnan búcsút vett a volt a zsupán, a velszi tartomány. I Útlevél visumot R minden államba a legggorsabban és legolcsóbban megszűrtek. Didéki megbízásokat a legggorsabban elintézek, mintán hefenkint háromszor megg küldönc Prágába eljárási díj Z5 korona* | am: hászió Zsigmond Braiislaua (Pozsong) Széplafe-H. 12. sz. lasifi Mii a BWtilnn. — 84.000 korona kiosztott jutalom. — Igen sokat beszélnek a városban arról a bőkezű jutalmazásról, mellyel a távozó zsupán népszerűségének újabb injekciót adott a karácsony előtt kiosztott jutalmakkal. Ez a jutalom az úgynevezett szesz-jótékonysági alapból folyt, amely alap erkölcsös eredetével most nincsen szándékunk foglalkozni. Hogy mint szolgálta ez alap a közjótékonyságot, arra nézve igen eltérők a vélemények. Mennyi tüzelőt vásárolt a városi szegényeknek, hány pár cipőt osztott ki a mezítlábas iskolás gyerekek között, hány nyomorgó betegnek juttatott gyógyszert és kenyeret; erről a statisztikát meg fogja csinálni az állami pénzügyigazgatóság mellé, alá, vagy fölé rendelt sóhivatal, mely zseniális statisztikákat szállít. A jótékonysági alapról kiszivárgó hírek szerint — mert a jótékonyság akkor igazán jótékony, ha diszkrécióval és a nyilvánosság kizárásával történik és ehhez a nyilvánosságnak tudvalevőleg semmi köze nincsen — e jótékonyságban állítólag súlyos összegekkel részesültek újságok és újságírók is. Ne tessék félreérteni : bizonyosan tisztán emberbaráli szempontból kapták, nem holmi megrendelt korinányreklámokért. Egy műkedvelő statisztikus azt is kiszámította, hogy ebből a város és megye összes szegény iskolás gyermekeit el lehetett volna látni, cipővel. E szent jótékonyság azonban nem olyan közönséges jótékonyság színezetű, mint a közönséges egyéb jótékonyság, amelyből tejet és kenyeret, meleg levest osztanak. Bizonyára szeszt, finom borokat, pezsgőket hozott forgalomba a szegény szomjazók között. Mert ki merné tagadni, hogy a mámor, az édes mámor a legjótékonyabb hatással van a politikában elfáradt idegekre. A pezsgő meg egyenesen csodás hatású az energia fokozásában; az orvosok a legsúlyosabb betegeknek éppen pezsgőt rendelnek, hogy a szív működést fokozzák. A jó szív működést is határozottan fokozza egy kis pezsgő, ez közismert tapasztalati tény. De mit fecsegünk jótékonyságról általában; térjünk át a tényekre, a zsupáni jótékonyságra. Karácsony előtt névsort terjesztettek a zsupán elé a szesz alapból kiosztandó jutalmakról. A zsupán urnák rossz napja volt, nem irta alá. Újabb kisérlet és egy kis dopingolás sem használt. Az általános újabb erőteljes roham, pergőtűz bevette a zsupáni erős hadállást, melyen kiadós réseket tört. A zsupán azonban nem megy neki vaktában a jótékonyságnak, előveszi a ceruzáját és a kimutatás összegeit áthuzogatja vele, 5000-ből lesz 3000, 4000-ből 2000, 3000- ből 1000. No, ennél kisebb tétel aztán ne legyen, mert ha már demokrácia van, akkor
