Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-02-15 / 20. szám

*

■egyvennegyedik évfolyam.-— 1 .... ■ 1 - -................

20* szám.

Csütörtök, 1923 febmár 15.

'—físn ....................i '" mnu»

KOMAROMI LAPOK

KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY

EíiHzetés! ár cucli-siilavik értékbe.:

Helyben é> vidékre postai »átküldéssel: i®é»s érre 80 K, félévre 40 K, aegyedérre 20 X. Külföldön 160 Ke.

E^j©» szám ára t SO fillér.

m

unka joga

az, amely még mindig nincsen paragrafusokba szedve ebben a köztársaságban. Egyetlen törvény sem biztositja a munkást arról, hogy dolgozni fog, tehát megélhet. A munka intézményes biztositása helyett munkanélküli alamizsnákat kapnak azok a szerencsések, akik ezt türelemmel és várakozással győzik és dacolnak a nyo moruság minden kálváriájával. Mert a munkanélküli segély elnyerése valóságos kálvária járás. Itt jártak nálunk kérges kezű, derék munkások, akik beszámoltak arról az ezer akadályról, amely ezen joguk útjában áll s amelyet elhárítani onnét nem képesek. Mind megállapodott, komoly ember, családjuk van, amelyek nyomoráról megindulással beszélnek és mi is komoly megilletődéssel hallgatjuk.' Husz-harminc éve dolgoznak itten, de most a segély megadása előtt egyszerre felbukkanik az iiietőség kérdése.

Nem segély kell ezeknek, hanem munka. Mindig ezt hangoztatják: dolgozni akarunk mi uram, szégyeljük az alamizsnajárást és elfogadást, de nem tudunk munkát kapni. Az állam, a kormány erre hozna törvényt, hogy a munkáskéz ne lenne kénytelen tétlenül állani, egyoldalúan csak fogyasztani, hanem termelhetne is, mert erre minden jó hajlam és szándék megvan. Mikor az állami munka a múlt év őszén meg kezdett indulni, oda tódult minden munkás. A szakmunkás sem nézte milyen munka van, csak munka legyen.

Ámde ugyanekkor azt tapasztaltuk, hogy a munka ide vonzotta az idegenbeli munkások tömegeit is. Ez a veszedelem a tavaszi munka előtt ismételten fenyeget. Komáromban annyi munkanélküli van, hogy azok foglalkoztatása a legelső állami feladat. Az itteni állami hivataloknak lenne a kötelessége az, hogy erre gondosan felügyelnének. Az itteni munkásnak joga van ahhoz, hogy itten dolgozhassák, ahol a családja van, ha dolgozni akar.

A munkásnak ezt a jogát kell elismernie a hatóságoknak, amely nem előjogot jelent, csak méltányosságot, amely az adott jognak édes testvére volt minden jog gyakorlatában. A komáromi munkás itt él a családjával és itt fogyaszt, keresete itt jő forgalomba a helyi piacon, a helyi ipar és kereskedelem is joggal elvárhatja azt, ha itt adózik és viseli, ha egyáltalán elviselni lehet, a súlyos közterheket. Az idegen munkás keresetét haza viszi, vagy haza küldi, ebből tehát a város gazdasági életére semmi haszon sem háramlik, csak kár, mert a közszolgáltatásokat, amelyeket a város nyújt, ingyen veszik igénybe, mig

OLITIKAI LAP.

. ALAPÍTOTTA : TUBA JÁNOS.

Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARAfSYAY JÓZSEF dr.

a helyi munkás ezekért közvetett utón keresetének itteni felélésével megfizeti adóját.

Azok az állami hivatalok tehát, amelyek erre befolyást gyakorolhatnak, a jogos közérdek címén oda keli hogy hassanak, hogy a helyi munkás részesüljön mindenkor előnyben a nem helyi előtt. Ez olyan jog, amely sehol megiiva nincsen, de aki gondolkozni tud és akar, akibeu lélek él és nem paragrafusok vannak ezek helyére bekvártélyozva, meg kell értenie és eszerint cselekednie.

= A rendtörvény a nemzetgyüiés előtt.

A kormány a köztársaság fokozott v-édelmélől szóló törvényjavaslatot kedden terjesztette a nemzetgyü'és elé. A törvényjavaslatot a kommunisták nagy lármával fogadták. A formális ülésen a javaslatot 12 napos határidővel átteszik az alkotmányjogi bizottsághoz. A törvény 42 szakaszból áll. A törvény első fajfczéte a köztársaság elleni támadásokkal foglalkozik, második fejezete a köztársaság megkárosítását és az alkotmányos tényezők ellen való támadás eseteit és büntetéseit sorolja fel, a harmadik fejezet a köztársaság békéjének és katonai biztonságának veszélyeztetéséről szól. A 27—42. szakaszok a zárórsndelkezéseket tartalmazzák a büntetésekről és átmeneti rendelkezésekről.

= Hány vármegyére számítottak a cseh politikusok. Érdekes és minket közelről érintő cikk jelent meg a párisi Correspondent cimü tekintélyes konzervatív franci* folyóiratban Jean de Chaseuil tollából. A cikk Magyarországról szól, d* többek között fölemlíti a cikkíró, hogy feltétlenül pártatlan személytől nyert értesülése szerint a cseh politikusok megváltották, hogy a fegyverszünet megkötése után mindössze csak két északmagyarországi megye annexiójában reménykedtek. Linder hadügyminiszter azonban letette a fegyvert, mire a csehek behatoltak az ország nagyobb területére.

= Uj ellenzéki koalíció a rendtörvóny ellen. A köztársaság védelméről szóló törvény küszöbön álló tárgyalásával kapcsolatban a Yenkor , c. lap arról értesül, hogy az ellenzéki pártok a szlovenszkói szlovákokkal ellenzéki koalíciót akarnak létesíteni, mely a törvénynek a közszabadságjogok ellen irányuló rendelkezései ellen a leghatározottabb állást fog foglalni.

Komáromnak ualóságos réme

volt a Südi, Balassa és Dukesz-féle triumvirátus. Mind a három tagja volt a propagacsua i kancelláriának, félelmetes alakjai voltak ezek a J be&ugásból, agantprovokálásból élő emberek Komáromnak.

Ezek közül kettő Komáromnak szülöttje. Balassa és Südi komáromi szülők gyermekei. Balassa apja egyházfi, Südié pt dig a komáromi kulturmérnökségnél volt alkalmazva, de már mind a két család elköltözött Komáromból.

A fenti triumvirátus tagjai nem egyszer csináltak itt — hatalmuk tudatában — nagy ribiliiót. Így pld. amikor a Balassa fiú szüleit ki akarták lakoltatni a lakásukból, a Balassa fiú a bírói végzés dacára akadályokat tudott gördíteni a kilakoltatás elé, olyan nagy hatalom volt ő kelme akkor itt Komáromban.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények) mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. k&ldedMok. Kéziratokat nem adunk vissza.

Megjelenik helenkint háromszor: kad^i csitörtiköe is szK&taiüe

A triumvirátus most azért beszéltet ismét magáról, mart a díszes társaság egyik tagja, a komáromiak hirhedett ismerőse, Südi Mihály uram és b. neje ellen arcképpel ellátott körözés érkezett a komáromi ós a többi rendőrségekhez, és hatóságokhoz. A Südi házaspár ugyanis a losonci rendőrség fogházának a vendégszeretetét élvezték, de nem akarván a vendégszeretettel túl nagyon visszaélni, a Südi házaspárból kitört az eddig bennük lappangó romantikás és poétikus elem és állandóan a Conti Király log as operett,

A szökés párosán

Óh mi édes, óh mi szép

ária dallama csendült föl a lelkűkben jés ők, akik besugásaikkal, hazug ráfogásokkal annyi magyart juttattak a börtönbe, megunták a börtön dohos levegőjét és megszöktek a losonci rendőrség fogházából. És most nemcsak országosan, hanem nemzetközileg is körözik őket.

Éj pedig ehhez a m gtiszteltetéshez azért jutottak, mert kisült róluk, hogy egy veszedelmes nemzetközi beíörőbanda tagjai. Az egész betörőbandát, igy Südiéket is sikerült Losoncon elcsípni, de viszont nekik meg sikerült megszökniük.

Südi bizonyára furcsa fogalmat alkothat a magyar ellenes intézmények és magyar gyülölö befolyásos emberek hálájáról. Mennyi jó magyart juttatott hazug híreivel ezen magyar gyülölö intézmények és hatalmasok körmei közé és ime, most engedik, hogy uj hazájában ü dözött vadként keressék a rendőrök és csendőrök. Nem lép a védelmére senki sem. Südi uram ugyanis kettőt felejtett el. Először, hogy a nemezis hamarább utolérheti a bűnöst, mint hinné az ember. A másik pedig Napoleon mondása: hogy a kémeket, a besúgókat megfizetjük, de kezet már nem fogunk velük.

No, de most már térjünk vissza az eredeti témánkra. Szóval, mint ismeretes, Südi nem más, mint ama híres Dukesz, Balassa és Südi-féle propagacsnadetektivcsoport tagja, amely valóságos hiénája volt a magyarságnak. 1920-ban ártatlan emberek egész seregét tartóztatták le és igyekeztek kínzások közepette vallomásra bírni éket. Erről annakidején parlamenti interpelláció is készült, amely azonban válasz nélkül maradt, ilyen magas pártfogóik voltak akkor még.

Fő működési körük Komárom és Érsekújvár volt, Mind a két helyen volt nekik lakásuk. Komáromban Dukesznak egy ideig a Klapka-tér egyik házában volt hónapos szobája, ahol éjszakánkint beszélték meg a haditerveket és gyártották a hamis feljelentéseket. A háziasszony valósággal idegbeteg lett, tudván azt, hogy Kinek kellett lakást adni kényszerűségből, de persze nyíltan nem mert fellépni ellenük.

Nemcsak Komáromban, de Érsekújváron is jól isméiilr'Őket, hiszen 1921-ben és 1922- ben mindhárman az érsakujvári rendőrséghez voltak beosztva és ott teljesítettek detektivszolgálatot. A város lakosságát valósággal rettegésben tartották és mondhatni rémuralmat teremtettek. Egész sereg ártatlan embert kompromittáltak.

Korlátlan hatalommal rendelkeztek. Mindenkit, aki nem tetszett nekik, letartóztattak és vallatni kezdték. Az akkori főkapitány, Mrva Jan, állandóan együtt tivornyázott a hírhedt detektív-trióval és pertubarátságban élt velük.

Komárom és Érsekújvár tehetetlen volt