Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-01-04 / 1-2. szám

2 oldal.

„Komáromi Lapok

19^3. január 4.

nem szabad megfeledkezni, hogy nincs egyetlen állam sem a kontinensen, amely előtt egészen rózsás színben állana a jövő.

A teherbírás végső futárán levő Olaszország a jóvátételről csak akkor mondhat le, ha saját háborús adósságait elengedik vagy leszállítják. Ennek az elvi álláspontnak a jogosságát minden elfogulatlan ember kell, hogy elismerje.

— Tudvalevő, hogy a központi államok szövetségéhez tartozott országok jóvátételéért Németország felelős s a jóvátételek rendezésének az A, B és C kötvénysorozatok szerint keli történnie. Olaszország a legutóbbi londoni értekezleten azt ajánlotta, hogy Magyarország, Ausztria és Bulgária jóvátétele a C sorozatba vétessék. Ezidőszerint még bizonytalan, miként rendeződik a jóvátételi probléma és a szövetségesek háborús adósságainak az ügye. De bármikép döntsenek is a hatalmak, a magyar nemzet nyugodt lehet, hogy Olaszország a maga érdekeindk megóvása mellett jóindulatú barátságot fog tanúsítani Mígyarország iránt,

Az olasz kormány rajta van, hogy szorosabb gazdasági összeköttetés létesüljön a két ország között és kész megkezdeni a tárgyalásokat a kereskedelmi szerződés megkötése végett. Az utóbbi hónapokban megkötötte Franciaországgal és letárgyalta Svájccal, jelenleg Csehszlovákiával folynak a tárgyalások. Valószínűleg január végén, vagy február elején fognak a magyar megbízottak Rómába utazni.

= A kisantant hamar begyullad Osztrák politikai körökben most arról a hangulatváltozásról beszélnek, amely a prágai sajtóban Ausztriával szemben az utóbbi napokban észlelhető. A cseh sajtó Ausztriáról eddig a iegbarátságosabb hangon irt, most azonban egyre megismétlődnek az osztrák kormány elleni támadások. Diplomáciai, körökből ma arról értesülünk s ezt sz értesülést megerősíti a bécsi „Der Tag“ egyik jelentése is, mely szerint Prágában Seipel kancellár tervbe vett budapesti utazása igen kellemetlenül érintette azokat a politikai köröket, amelyek avval számoltak, hogy Ausziria előbb-utóbb a kisantantot fogja erősíteni. Prágában Seipe! kancellár budapesti utazasa nagy izgalmat keltett és ezt úgy kommentálják, hogy Seipel magyar-osztrák szövetséget akar létrehozni. A cseh politikusok ebben a tervben hálátlanságot látnak, mivel — szerintük — cseh kezdeményezésre indult meg Ausztria szanálása. A prágai kormány bécsi követe utján áliitólag már figyelmeztette Seipel kancellárt, hogy a Budapesttel való kacérkodást nem fogja sokáig tűrni és ennek a jugoszláv kormánynál is következményei lesznek, mivel Seipel kancellár újabb orientációjától Belgrádban sincsenek elragadtatva. A belgrádi kormány Ausztriával szemben bizonyos gazdasági természetű rendszabályokra gondol. Egyelőre még nem lehet megállapítani, hogy Prága és Belgrád meddig akarnak menni, tény azonban az, hogy a kisantant ezen akciójától a bukaresti kormány távoi tartja magát.

Erős lélekkel.

Sallustius mondja a Jugortha elleni i, borúról Írott műve bevezeteseben, hogy az em béri életnek uralkodója és fővezére a lélek, amely ha az erény diadalutján halad előrej önmagában dicső és hatalmas s nem szorul a szerencse segítő kezére.

De nemcsak az egyes ember sorsát intézi a benne rejlő lélek, hanem az emberi közösségekét is, az öncélú társulás alsóbbrendű szervezeteitől kezdve fel egészen a legmagisabbig: az egy-egy nagy társadalmat szerves egészbe foglaló államig, amely nem véletlen esélyeknek vagy külső erőmüvi behatásoknak, hanem a benne rejlő s az isteni gondviselés által beléhelyezett erőknek köszöni létét, amelyek az idők folyamán valamely történelmi hivatást képviselő eszme mint sejtmag kör'ü -övődő isteni, emberi és természeti tényez nhatása alatt álló s nemzedékről-nem *szálló olyan szerves fejlődést no; mint amilyen a természeti világban > vényi, vagy állati életben megnyilaík

Ép ezért meglehetősen találó amidőn egy nemzetet élő fához ha amelynek gyökere1, törzse és ágalombja és koronáj s amely F.

növekszik, virul é' idővel e.

túl, ha gyökerei már nem tudnak elegendő éltető táplálékot felszívni.

Hogy vájjon a növényi és állati életben is megnyilatkozik-e valamiféle lélek, mint cselekvő akarat: érdekes, sőt merész kérdés, de más. lapra tartozik. Ellenben, hogy .az emberi közösségek életében ép úgy mint az egyes emberében a léleké a vezető szerep, annak, azt hiszem, senki sem mondhat ellent, aki az anyagiság nyűgéből némileg is kiemelkedni képes.

Embernek lenni annyit tesz, mint uralkodni a lélek által az anyag felett, leküzdeni a lélek ereje által a testnek mint anyagnak és az anyagi környezetnek ellenállását s törekedni fokról fokra az erkölcsi tökély felé.

Hogy mire képes a nagy tettekre irányzott, az akadályoktól vissza nem riadó, a brfsorsban el nem csüggedő erős akarat, mutálja a nagy embereknek — nem csak a világhóiot óknak, hanem a tudomány es a hit bajnok tinak is — a példája.

S habár a végzet is bele-bele szól az 1 emberek dolgaiba, még a pogány világfelfogás szerint is a végleges elbukás mindig olyankor következik be, amikor az emberi akaratnak, a cselekvő léleknek a müve az erkölcsi örök I törvényekbe ütközik, mig' ellenben az erkölcsi eszmények megvalósítását, az emberi életh'.vatás egyetlen méltó célját, embereknek, vagy korszakoknak gonoszsága vagy gyengesége s a realitásokban rejlő ezer és ezerféle akadály hátráltathatja ugyan, de végleg meg nem híusithalja.

Még inkább áll ez az emberi közösséf gekre, amelyek lélüket is egy eszmének, tehát I a léleknek köszönhetik, abból táplálkoznak s addig állanak fenn — de addig minden akaj dály dacára fennállanak — ameddig a tagokí ban él az a lélek, amely a közösséget létre hozta, összefűzi és fenntartja; amíg közös esz- I mék hevítik a tagok lelkét s közös cél eléré| sének vágya célozza az akaratot.

Róma is addig volt nagy, amig polgáraiban élt a római lélek, a „Cívis Romanus ;• um“ büszke öntudata; amig élteit és uralkodtak az í ősrómai hagyományok és eszmények s-. tv.m váltották fel azokat a túltengő hatalmi őrület nyomán fellépő elpuhultság, hitetlenség és rut önzés; amig az államszervezetben római véjr keringett s nem fertőzte meg azt tulon-tul a beözönlő barbárok vére. Amikor a római birodalom telitve volt barbár lélekkel, lassú sorva-, dás után kidőlt, feldaraboltatott s helyén uj félig római és idegen államalakulatok burjánoztak fel.

Egy szellemes iró, ha jól tudom. Anaiole j France — megállapítás^ szerint jszI ember halála akkor köveík^ik b a megszűnik

j élniakarása; amjjt-ór akár eg, akár beteg| ség, akár testi, vagy leik ,dalmak köveíkez! tében teljesen megszürftV az életkedv, az élnij vágyás s ezzel kiszakad minden kötelék, amely a lelket a testhez fűzte.

Hogy az életkedvet gyökerében megtámadó, elviselhetetlen lelkifájdalom minden testi szen; vriés nélkül is képes halált előidézni, tapasz - ti tény s újabb kutatók azt is megáilapi. k, hogy pld. a melanéziai szigeteken egész ^ ajok pusztulnak el és halnak ki a miatt, .üCrt a beözönlő európaiak „civilizációja“ kij irtván a benszülöttek szokásait, hagyományait,

! mindazt, ami azoknak kedves volt s életüknek j tartalmat adott, a változott viszonyok között,

; amelyekhez nem tudtak alkalmazkodni, elvesz| tették életkedvüket, amit nyomon követett a I fizikai pusztulás, sőt teljes kipusztulás, világos | bizonyságául annak, hogy nemcsak az egyes emberben, de az emberi társadalmakban is a lélek a valódi fenntartó erő.

Ma világtörvényként elismert és hangoztatott, sőt becikkelyezetí elv, hogy minden nemzetnek, sőt nemzetiségnek is joga van az élethez. Joga van tehát a magyarságnak is s csak rajtunk áll, hogy mi magyarok élni is tudjunk e jogunkkal, hogy tartalommal töltsük j »neg a megengedett kereteket s élniakarásunkat, -Miely nem sérti másoknak a jogait, férfias nérzettel a világ előtt is dokumentáljuk.

A jog nem más, mint a szervezett társasom keretei között mozgó s a törvény által védett akarat, az akprat pedig a cselekvő '• amely nélkül a >og meg nem valósított lehetőség, t- m nélküli üres keret, ía erős léié’ ltjük meg tartalommal

a keretet, rendíthetetlenül erős lesz jogunk is, ha ellenben lanyhán kezeljük, elsorvad s nem tölti be rendeltetését, amely iem más mint tevékeny közreműködés az emberiségnek a haladása, művelődése, az erkölcsi eszmények megvalósítása érdekében kifejtett vállvetett 'munkásságában.

Ebben az értelemben kívánunk az évforduló alkalmából erős lelket a sorsüldözőtt magyarságnak, még inkább a magyarság vezéreinek a munkájukra isteni áldást.

Di Boross Dezső.

A mos iioisr üiá

mely viharos derültséggel végződött és nem választott városi tanácsot.

— Saját tudósítónktól. —

Dr..' Folkman utolsó 'Közigazgatási aktusa szombaton folyt le a városházán. Ha többi közigazgatási „intézkedései“, melyekkel a várost agyonboldogitotta, sem állják ki törvényesség szempontjából a kritikát, ez az utolsó kis manővere oly átlátszóan törvénytelen volt, amely minden jogszabályt egyszerűen félretett és a zsupáni akarat mindenhatóságát akarta szankcióval ellátni. Nem csoda, ha aztán végleg belefulladt a nevetségesség keserű levébe, mert mást nem érdemelt. *

Megemlékeztünk arról a tényről, hogy a városi tanácsot a november 27-i közgyűlés, mely a zsupán elnöklete alatt folyt le az ő közreműködésével megválasztotta. Az ő felhívására úgy a megválasztott elöljárók, mint a váro-i tanács a fogada! nat is letették az ő kezeibe. A zsupán ekkor mást gondolt, és a csehszlovák partok felebl ezése folytán a városi tanács megválasztását megsemmisítette.

Ez ellen tiz bizottsági tag felebbezést nyújtott be a minisztériumhoz. Világos és természetes, amit már minijén közigazgatási gyakornoknak tudnia .kell, Fogy a felebbezés elintézéséig ebben az ügyijén semmi érdemleges intézkedést tenni nem lehet. Ebben a kérdésben a miniszter dönt, akinek döntése ellen pedig, — ha azzal az érdekeltek megelégedve nem lennének, — panasznak van helye a legfelsőbb közigazgatási bírósághoz. F.zt, úgy látszik, a zsupáni hivatal nem ud.a, mert leválasztó közgyűlést hivoftegyiűe december 30-ára. A város vezetőség* serif akarhatott ebben közreműködni mert éppen csak a közgyűlés jegyzője vett feszt ezen a kierőszakolt közgyűlésen.

Egyébbként a közgyűlést pártközi megbeszélés előzte meg, melyben a zsupáni rendelkezést megtárgyalták és egyhangúlag megállapodtak az azzal szemben követendő állásfoglalásban.

Jellemző a zsupán felfogására az a körülmény is, hogy a lemondott csehszlovák bizottsági tagokat a közgyűlésre hatalmi utón meghivatta; hogy ez is semmiségi ok, azzal nem törődött. Ezek közül négyen jelentek meg Mikász vezetése alatt.

A közgyűlés egyébbként igy folyt le:

Moravek Antal zsupáni tanácsos nyitja meg és jelzi a tárgyat. Dr. Alapi Gyula röviden bejelenti, hogy ebben az ügyben határozni nem lehet, mert a zsupán rendelkezése ellen törvényes határidőn belül felebbezés adatott be.

A bejelentés ellenére az elnök az ügyet tárgyalás alá bocsátja.

A polgári pártok részéről Lakovics Ferenc fejti ki a törvényes állásporífot. A választás a törvény rendelkezései szerint folyt le, a közgyűlés választása szabályszerű volt és a zsupánnak ezt nem állott jogában megsemmisíteni, mert a választáson a közgyűlésnek csaknem háromnegyedrésze jelen volt. A választást a jelenlévők száma dönti el, ha abban a lemondott és kinevezett csehszlovák pártok nem vettek részt, ez joglemondásnak tekintendő. A zsupán határozata ellen felebbezés van benyújtva, be kell várni annak elintézését. Uj választásról szó sem lehet.

Hacker Richárd a szociáldemokrata párt nevében szólalt fel és meggyőző érveket hoz fel annak bizonyítására, hogy a közgyűlés, melynek összehívása sem felel meg a törvényes kivánalmaknak, ebben a kérdésben nerr határozhat. Általános helyeslés mellett jelen ki, hogy a tanácskozó testület komolyságáv