Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-12-30 / 156. szám

1922 december 30

«Komáromi Lapok«

6 oldd.

mfsorral örökítik meg a uagy költő emlékezetét.

Kulturális egyesületeink doyenje a Jókai Közmivelődési és Muzeum Egyesület pedig január 6-án, vizkereszt napján délelőtt irodalmi matinén áldoz a Halhatatlan nagy szellemének. A matiné kiemelkedő pontját Erdélyi Pál dr. egyetemi tanárnak, az egyesület illusztris társelnökének előadása fogja képezni, ki Petőfi nagyságát és jelentőségét méltatja az esztétikus és irodalomtörténész tollával. A Jókai Egyesület e matinéval kezdi meg Petőfi előadásainak sorozatát és az előadáson kívül Petőfi költeményekkel, valamint Petőfi költeményeire írott énekszámokkal ünnepli a halhatatlant. Ez utóbbiak interpretálására a Komáromi Dalegyesület működőkarát kérte föl.

Az ünnepélyek műsoráról híreink között talál'az olvasó részletes ismertetést.

Útlevél uisumol

J

11

minden államba a leggyorsabban és legolcsóbban megszedek. Vidéki megbízásokat a leggyorsabban elintézek, miután hetenkini háromszor megy küldönc Prágába

Ojárási dij Z5 korona.

Gm: ÜáSZlŐ ZsICJHIOÍld

Bratislava (Pozsony) Széplak-n. 12. sz.

Komáromi levelei«:.

Kedves Nagyságos Asszony,

aki most felette kedvetlen, egészen átérzem sz ön felháborodását, hogy az ön esetét ki merték szerkeszteni az újságban. Ön ugyanis az az anya, akinek leánya már menyasszony és ön még mindig udvaroltat magának, nem vonul vissza, mint egy jól nevelt anyához illik és nem engedi át a teret a leányának, h&nem még most is sütkérezik az udvarlók éhes szemeinek zöldes fényében.

Végső, de nem utolsó elkeseredésében nagyot ütött még mindig formás kis öklével az asztalra, aztán tollat ragadott és hozzám fordult, a vén, öreg cinikus Faunhoz, hogy elpityeregje keservét. Levele ugyanis könycsepp-kre emlékeztető vizpöttyöktői hímlöhelyes. — tehát ön sokat pityergett, sirdogált, amikor öreg barátjához, a vén Fsunhoz irta panaszos levelét.. Ugyan mi vén kópék nem igen szoktunk felülni a népdslszerü könnytől ázott leveleknek, mert tudjuk, hogy vízbe mártott ujjakröl lecsepegtetett vízzel nagyon ügyesen lehet a könytől ázott leveleket hamúitsni. (Melegen ajánlom a szerelmeseknek, akik e falskönnyekkel könnyen beevezhetnek a drága Dulcinea kegyeibe.)

Szóval ön sirt, mikor nekem irt, tehát haragos volt, az ideg görcsei látszanak a betűin. Mikor egy asszony sírva ir és nem a babájának ir, akkor a dühe a tetőfokon van.

Azzal kezdi levelét :-Maguk kiszerkesztettek engem ; hát jól van. De megkövetelem, hogy szerkesszék ki a többi asszonyt is, ski udvaroltat magának. Hát mért nem Írják meg X né esetét, amit a Dnnarakparttól a Kisérsorig, a pozsonyi kaputól a Vágduna-hídig mindenki tud. Hát mért nem merik megírni Y-né botrányát, amiről a vérebek is csiripelnek. Vagy maguk, újságírók ilyet nem tudnak ? Na jó! Hát majd referálok.

Ez a levelének az első bekezdése. Aztán 8 oldalon át tárgyalja a barátnői eseteit. Epébe mártott tollal Írja meg a legféltettebb titkokat, hátborzongató intimitásokat.

Elismerjük Nagyságos Asszonyom, ha ezt leközőlnök, igen hamar elkapkodnák lapunk minden számát, hogy azután a még megmaradt pár hajszálunkat is kikapkodják.

Én nagyon méltányolom az ön haragját, hogy ha önről már szólott & nóta, szóljon a többiről is. Ha nekem, hát tinektek is, ti f&lsnadonna arc« képmutatók, akik vincogva

1 örültök sz én esetemnek, hát hulljon le a lepel, hulljon le a hályog a szemekről, lássanak, akik eddig nem láttak. Jöjjön, aminek jönni kell 1 — Írja ön n^kem.

Nem! Drága haragos szép asszony 1 — \ Ezt több okból nem tehetem még én se vén j Faun, aki pedig imádom a komédiát, a zür| zavart, a chaoszt.

Aztán azt hiszi, hogy az ön levelének

I »dstai uj dolgok? Hát azt hiszi, hogy azok \ már nem tárgyaltattak és ítéltettek meg a I kávétraccsokon és teás zsurokon ? Hát honnét

Iméltóztatott mindezeket tudni, mint az ilyen becsületfosztó és becsületet levetkőztető asz* szonyösszejöveteleken, ahol a jelenvoltak határoznak a távollevők becsületéről, amelyet rendesen leszednek róluk.

Vagy ilyen női becsületet kivégzö zsúl rokra nem méltóztaiik járni? Ejnye, ejnye, j bát honuét van akkor ilyen jól informálva? I Akkor bizonyára frizérnő fésüli önt reggelení kint, vagy pedig varrónő jár a házhoz. M. rt * hát ök is szívesen kedveskednek asszonykiván; csiságnak való csemegével. Minél több pletykát j tudnak, annál több házhoz járhatnak. Az ázsi* \ ójuk aDnál jobban nő. Nagyságos Asszonyom j még ezekbe a kategóriákba se tartozik és , mégis ilyen veszedelmeden sokat tud, akkor ] már súlyosabb két eset előtt állunk. Egyik j eset az,* hogy őu összeférhetetlen, veszen dő | háziasszony, s a mai áldott, jól nevelt, engedel- i mes, előzékeny cselédekkel, szobalányokkal mm i tud kijönni és gyakran változtatott cselédet, I szakácsnőt, szobalányt, fiatal éveiben dajkát is. í Mindegyik hozott kevesebb, több pletykát az j e!ő?.ő úrnőjük viselt dolgairól. Minél több pletykát tud Nagyságos Asszonyom, annál több | cseléd fordult meg az ön tiszteletreméltó házában.

Ön azonb n (a R*x mestertől megtanult 1 telepátia segítségével érzem, hogy) mérgesen dobbant másfél számmal kisebb cipőbe gyömö: szőlt. lábacskájával, haragtól piros arca trgadó\ lag int.

Szóval hát ez se ez ön esete, illetve módszere, amivel a város összes asszonytitkait megtudja. Ezek után kénytelen vagyok Asszonyom úgy önt, mint homlokomat ráncba szedni, j bár inkább ön szedetné ráncba otthon varrónő segítségével guvriiozott szoknyáját, mert akkor az eset nem volna olyan súlyos, ha a varró; nőjétől hallotta volna a pletykákat. Tehát a legsúlyosabb kategóriába kell öut soroznom.

Ön nem a szobalányait változtatja gyakran, hanem az udvariéit.! Engedje meg nekem cij nikus Faunnak, ha kereken kimondom, hogy már I nem is ön váltóztatja az udv .rlóit, hanem önnek ; minden gőze:ős marasztalásai dacára az udvarlók váltóznak gyorsan. Régente nem így volt. Az ön meleg fészkében tovább enyelegtek j az udvariók, de az idő haladtával mértani i arányban fogy az udvarlók hűsége, maradása, j Az est közeledtével sietősek az emberek, idegesebbek, tovairamlók, ha omladozó kastély ( közelébe jutnak.

Szóval manapság az udvariéi gyorsan változnak.

A mai léba udvarlók rendesen igy kez: dik a szerelmi kettőst:

— Micsoda tüzes lehet a maga ajka! Tüzesebb, mint X-nó szája, pedig az is égető : parázs.

— Hogyan ? Hát maga megcsókolta X-nót? — Istenem! Ilyet egy gentlemen nem szokott elárulni, de magáért, ha a maga kíváncsiságát kielégíthetem, letérek az egyenes útról, j de hallgatásának zálogát adja azzal, hogy jj meghallgat s akkor sok sok pletykát súgok ; magának X-néröl és a többiekről.

A kíváncsiság elótt föl van állítva a 3 csapda. A nő lépre megy. (No ná, nem megy lépre ! Hiszen belehalna, ha nem mehetne lépre.) A meghitt órák alatt aztán az udvarló j pletykáz az elődökről a mohón hallgató utódf nak. Minél több pletykát tud Nagyságos Aszszonyom, annál több udvarló tette önnek a szépet.

Ön azzal védekezik a levele végén, hogy azért udvaroltat magának még most is, mert ezzel leányát akarja megóvi a léha udvarlóktól, ön mint minta anya, föláldozza magát & leányáért. Ha ön vissza vonulna és egészen a leányának engedné át a teret, mint cukorra &

. legyek, úgy sietnének leányához a léha urfiak.

* Ezek tolakodásaitól megmenteni a lányát

I

I

<

I

nincs más mód, mint ha ön foglalja le az nd varlókat. Mert hát Istenem egy önfeláldozó anya a leányáért mindenre képes (még arra az áldozatra is, hogy udvaroltat magának. Micsoda önfeláldozás.)

Hogy az ön leánya lelke hófehér, hogy lopva még nem csókolták meg nyakát, arcát, ajkát, haját, hogy nem sugdostak még a fülébe szemtelen tolakodásokat, az önnek, a mindenre képes anyának köszönhető — sirdogálja ön saját magamellett a védőbeszédét. S, öu vérig sértett asszony követeli, hogy legalább a leveléből ezt a védekező részt közöljük le, hogy az elfogulatlan világ alkossa meg önről az igazságos ítéletet.

Éu — az erdők és mezők jókedvű Faunja — szívesen teszek eleget kérésének, amelyből az tűnik ki, hogy ön nemcsak önfeláldozó anya, hanem nagyon naiv lélek is, ha azt hiszi, hogy ilyen naiv védekezésnek felül ez a romlatlan(?) világ. De hát ez n nem is csodálkozunk, ön aki olyan sok udvarló örök hűségéről eldadogott esküjének hitt már, miért na hinne az ítéletet hozó világnak is.

Most pedig — amikor már igy jó kedvemre kigorombáskodtsm magam, előveszem a varázsvesszőmet, megérintem önnek még mindig formás és a vállperecek alkotta úgynevezett sótartókat még mindig eltakaró gömbölyű vállát és elhadarom a varázsszavakat, az ön haragos arca újra mosolyog, a villogó szemek újra szelíd fényben ringatódzn&k és ön mosolyogva suttogja el a kedves szavakat:

— No de ez a ravasz Faun, ennyire mcg tudott ijeszteni! Most már egészen nyugodt vagyok.

És ön kezd velem kibékülni, elismeri rólam, hogy jó gyerek vagyok és nyugodtan néz az órára, amely lomha léptekkel közeledik a legfrissebb pásztoróra fele.

Hogy pedig ne csak önt, hanem az olvasó közönséget is megnyugtassam, ideirom azokat a varázsigéket, amelyek hatása alatt öu felém nyújtja a békejobbot: _

— Asszonyom ! Ön nincs kipellengérezve, ön nincs kiszerkesztve. Hiszen az a levél nem önnek szólt, az csak úgy általánosságban Íródott meg. Az nem egynek szólt, hanem soknak, mindenkinek, akiket illet. Ez abból is látszik, hogy nem egyedül ön háborodott fel, nem egyedül ön irt hozzánk, mert eddig éppen 26 drb ilyen levelet kaptunk, nem beszélve azokról a levelekről, amelyekre a haragos Írójuk elfeledett bélyeget ragasztani s megporíózták és mi nem váltottuk ki. Megnyugtatom, hogy irt az X-nó, az Y-né is és a többi. Az ő leveleikben persze az ön viselt dolgai vannak színesen csokorba szedve. A védekezésük is többé-kevésbbé hasonló. Szóval annyi az önfeláldozó anya, hogy ebben a rengetegben ön szépen elvész. Az erdőtől nem fogják látni a fát. Még azt is megsúgom, hogy ez a levél nemcsak önnek szól, hanem annak a 26-nak is, akik írtak és azoknak, akiknek a levelét nem váltottuk ki és azoknak, akik magukra vették, de bokros teendőik és egyéb okok miatt nem Írtak nekünk.

Ez az a varázs mondás, amelyre a haragosok mind kibékülnek velem.

Egyebekben pedig béke velünk!

Komárom, 1922. dec. 29.

Faun.

A csipke reneszánsza.

(Uj munkaalkalom nők részére.)

A divat Mekkájából, Párisból, egy sokak számára bizony igen kedves hirt röpítenek szerte az asszunyvilág diktátorai. Jön a csipke, igy szól a divattudósok egyhangú jelentése és legott megnyílnak a commode-ok rég berozsdált, elfelejtett fiókjai, hogy napfényre tárjanak egy halmaz, méltatlan mellőzésbe sőlyedt kincset, melyet talán még fehérhaju nagymamák előrelátható gondossága takargatott selyempapirosba. Akiknek most egy vén halasi, — csetneki, mezőkövesdi vagy szepességi csipkéje van : az vígan tekint a közeledő divatfordulat elé, nem is szólva azokról, akik irlandi, alexoni vagy brüsszeli csipke-relikviákat mondanak sajátjuknak.

De ilyen szerencse csupán keveseknek adatott és épp ez a hányad az, amelynek szempontjából a csipke renaissanceát mérlegelnünk kell. Még pedig kevésbé a divat, mint inkább gazdasági nézőszögből. A csipke a háziipar egyik ága, azé a háziiparé, melyet nálunk meglehetősen