Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-12-16 / 150. szám
4. oldal. „Komáromi Lapos" 1922. december 16. & csehszlovák kormány pedig ölhetett kézzel nézte miként vergődnek a hajósok. Óráról-órára i bizonytalanabbá vált* a helyzet. Végre a hajó- j zási vállalatok, mintegy erőszakos beavatkozás- \ képpen maguk hozták rendbe a medret, hogy j hajóik valamiképpen közlekedni tudjanak. A ’ Dnna egyes szakaszainak nagymérvű elhanya- ; goltsága és főleg a legszükségesebb építési munkálatok hiánya a győző államok hozzá { nem értésén kívül arra a körülményre is viszszavezethetö, hogy még nincs megállapítva, a f Duna melyik részének szabályozása fogja tér- \ helni Csehországot és melyik Magyarországot. j Másrészről az áldatlan politikai viszonyok is hozzájárulnak ahhoz, hogy senki sem törődik ' a Dunával. A míg Dévénytől Orsováig a ma- ' gyár állam impériuma alá tartozott a Duua, j addig olyan mértékben gondoskodtak róla, mint j egyik állam sem. A meder mindig kifogástalan jj állapotban volt. Magyarország mind anyagilag, « mint pedig a végzett munka minősége tökin- j tétében vezetőhelyet foglalt el és 1867. óta ; többet költött a Dunára, mint az összes többi I dunai államok együtvéve, nem beszélve Szer- j biáról, amely egy párát sem költött az egész ; folyamra. A trianoni békeszerződés mégis kikap- ' csóka Magyarországot a Duaa gondozásából, j így például a pozsonyi szakasz rendezésével ? Csehországet és Jugoszláviát bízta meg. — 1 Utóbbi sohasem foglalkozott ilyesmivel, a másik | állam sem ért viziépitéshez, tehát ez az intéz- í kedés teljesen célt tévesztett. A hajózás rendészeti szabályzata ez idő- | szerint majdnem minden dunai állam szakaszán 1 más és más. A Commission internacionale de jj Danube most dolgozza ki az egész folyamra j érvényes, egységes szabálytervet. Ennek külö- j nősen azért lesz nagyjelentősége, mert meg- j szünteti azt a lehetetlen állapotot, hogy Or- f sova alatt, az Aldunán, tengerhajózási rend \ volt, mig a folyam többi szakaszán folyamha- | lyózási szabályok voltak érvényben. Pozsony- , ban le nem becsülhető konkurenciát csinálnak a budapesti forgalomnak. Ami azt a kérdést jj lleti, hogy Pozsony egyáltalában alkal- l mas-e kikötő céljaira, meg kell állapítanom, | hogy Pozsony most igen komoly versenytársa ; lett Bécsnek. A múltban Ausztriának és Cseh- j országnak az Aldnnára és az ezzel kapcsola- j tos fogyasztási területre irányuló szállítmányai jj Bécsen át mentek, épp igy Bécsbe irányultak jj az Ausztriába rendelt áru és gabonaküldemé- s nyék. Egy két magyar hajóstársaság favori- j záíta Pozsonyt, de a pozsonyi kikötő kiépítése ; folyton késlekedett a kormány, Pozsony városa j és az államvasutak között felmerült hármas j viszály következtében. A csehek most az épi- i tömuukának a legnagyobb erővel neki- j feküdtek. Vasúti díjszabásukat is úgy állapi- i tották meg, hogy mesterségesen idetereljék a j forgalmat és igy Pozsonynak a jövőben is igen J tekintélyes átrakási forgalomra nyilik kilátása. Konkurenciája ma már megfosztotta Bécset i hajózási forgalmának javarészétől. A Duna forgalmának jelentőségét hatalmas mértékben fejleszti a Duna—Rajna—Majna csatorna megépítése. A társaság, amely többszáz millió márka alaptőkével látott hozzá az épitési munkához, a Majna-szakaszt már teljesen kiépítette. Az építés tulajdonképpen két irányú. A tízéves programm megvalósításának egyik része tutajdonképeai csatorna építésben áll, továbbá a medernek 600—1200 tonnás hajók részére hajózhatóvá tételében. Másrészről 40, összesen 400.000 lóerős vizi erőművet létesítenek a nagyszabású viziut mentén, amelyek, felhasználva a természetes viziaröt, évenkint két es fél miliárd kilowatté energiát termelnek. Ez azt jelenti, hogy évenkint hárommillió tonna szenet takarít meg Németország tehát 3500 szénnel rakott vonat mehet külföldre, hogy nyersanyagot és élelmiszert hozzon cserébe. Az uj erőmüvek egész Bajorországot ellátnák világítási és hajtóerővel. Németország leromlott valutájával már nem vásárlóképes a nyugati piacokon és a csatorna révén az uj Duna-áll&mok nyersanyagát vehetné fel. Magyarország kiviteli cikkeivel tekintélyes részben pótolhatná a német piacon * tengerentúli államokat. A csatorna épitési költségeit a német birodalom összes államai arányosan megosztva viselik. Szóval a mi agóniában élő városunk, Komárom még sokáig várhat arra, hogy a Duna úgy fellendüljön, amint a komáromi és pozsonyi dunai kikötőket építők hirdetik. Ez hát az a boldog föld, amelyről olyon gyönyörűséges dolgokat zengenek a kormány kitartott sajtóorgánumai és mégis mit látunk ? Az annyiszor leszólt magyar rezsim alatt tízedrész annyian se vándoroltak ki a felvidékről, mint a mostani Szlovenszkóból. A szlovenszkói és a ruszinszkói kivándorlási botrányok állandóan foglalkoztatják a napi sajtót. Legutóbb a kivándorlási ügynököknek munkácsvidéki garázdálkodásairól számolnak be. melynek sok száz kivándorló áldozata van. E megdöbbentő tünetek vizsgálatánál lehetetlen meg nem állapítani azt, hogy bár a kivándorlási ügynökök munkája tagadhatatlanul fontos tényező a kivándorlási statisztika növekedése szempontjából, az országszerte erősödő kivándorlási laznak a kétségbeejtően sivár gazdasági helyzet az oka, mely az ipari és mezőgazdasági, valamint fejmunkás exisstenciák nagy tömegeit kényszeríti az ultima ratio karjaiba. Ha a gazdasági helyzet ezeknek az exisztenciáknak csak félig-meddig tűrhető megélhetési lehetőséget nyújtana, akkor a kivándorlási ügynökök munkája felette nehéz és kilátástalan volna még Ruszinszkóban is, melynek az analfabetizmus tudatlanságában vergődő népe most oly könnyen fut a kivándrlápi ügynökök által elébük festett fata morganák után. Fut, mert itt nincsen mit vesztenie, nincsen se jelenje, se jövője, az uj világban tehát csak nyerhet. Hogy mennyire nem a kivándorlási ügynökök munkáján múlik a kivándorlási „kedv“ növekedése, arra jellemző, hogy a kivándorlási láz elemi erővel csapott át Szlovenszkő magyar vidékére is. Az ezéví amerikai kivándorlás kontingens már rég betelt s csupán kassai zsupánátus utlevélosztályán közel 3000 elintézetlen útlevél kárvény maradt vissza a jövő évre. A falvak kivándorolni készülő népének legfőbb gondja most az útlevél kérvények nyélbeütése. Falvankint átlag 15—20 ember készül ittbagyni szülőföldjét és szerencsét próbálni az újvilágban. Csupa jóarcu, élesitéletü magyar. Nincs munka falun — mondogatja a földtelenje, a kisgazda pedig az ezidei áresések okozta csapások, a szörnyű adókra, a vagyondézsma rémére hivatkozik egy-egy rezignált gesztussal, melyben benne van egész keserűsége. Nincs munka, nincs megélhetés, nincs remény. Amerika hiv, gyárai gigászi kéményeinek füstje fekete jeleket ir az égre, mit csak az éhező nincstelenek véres ködben úszó szeme lát meg, hogy a megigéz8ttek, a hipnotizáltak akarattalan kényszerakarásával ( meginduljanak feléjük. így fest a boldogság, a jólét Szlovensz- . kóban, fönnállásának negyedik esztendejében. ; A löszül konyha Ui. {Leleplezések a háború kitörése kulisszatitkaiból.) Szuhomlinov orosz tábornokot, aki a háború kitörésekor hadügyminiszter volt, mint ismeretes, még 1917 ben árulás és bűnös mulasztás miatt a haditörvényszék örökös fogságra Ítélte. Ez az orosz tábornok kétségtelenül a legtitokzatosabb szereplője a világháborúnak és magatartása indító okaira mindezidáig nem sikerült rávilágítani. Egy francia lap angol forrás nyomán most közli Szuhomlinov naplóját. A napló csak megerősíti német tábornokoknak azt az állítását, hogy Szuhomlinov siettette a háború kitörését, msrt nem engedelmeskedett a cárnak, aki az orosz mozgósítás félbeszakítására adott parancsot. Szuhomlinov naplójában 1914 juiius 29-ről keltezve ezt olvassuk: — Éjfélkor a cár telefonált nekem és megparancsolta, hogy szakítsam félbe a mozgósítást. A cár azt állította, hogy a német császártól biztatóhangu táviratot kapott, őfelsége figyelmét felhívtam arra a tényre, hogy a mozgósítás félbeszakítása leszerelést jelent. Kértem Őfelségét, közölje véleményét a vezérkar főnökével, Januskevics vezérkari főnökkel, aki különben saját állítása szerint telefonöszszeköttetésben állott. Félórával később ismét szólt a telefon. Januskevics utasítást kért tőlem a mozgósítás tárgyában. Mivel nem kaptam újabb értesülést, azt válaszoltam, hogyne határozzon semmit másnap, juiius 30-án reggelig. A mozgósítást nem szakítjuk félbe. Berlini követünk távirata, amelyet egy órakor délután kaptunk meg, jelezte, hogy Német- ^ ország folytatja az általános mozgósítást. Mi * ezért elhatároztuk, hogy hasonlóképen cselekszünk. A német, ultimátumot, amelyet juiius 31-én bocsájtottak ki, Szuhomlinov örömujjongással fogadja. Istennek hála ! — olvassuk naplójában és ugyancsak itt találjuk augusztus 7-éröl keltezve, hogy a cár kihallgatáson fogadta és a kihallgatás során sikerült a cárt meggyőznie, hogy a német császár becsapta. Ettől a naptól kezdve naplójában állandóan támadja Miklós nagyherceget, Polivanov tábornokot es Gueskovot. A háború csak utolsó sorban érdekli ezt a különös minisztert. Győzelmekről és vereségekről egyaránt közömbö- 88V ir. Egyéniségére igen jellemzőek naplójának következő adatai: — Augusztus 26 A franciák részére megismétlődött Borodino. Szeptember 4. A nyomorult franciákat megverték. A németek Párig előtt állnak. A marnei csata teljesen hidegen hagyja a tábornokot. Még csak nem is említi naplójában. Az oroszok dunajeci vereségének napján ezt olvashatjuk Szuhomlinov iratában: — Telt ház és lelkes .nézők. Meleg van. Hadseregünket megverték. Ugyanekkor gyűlöletes hangon ir Rennenk&mpt orosz tábornokról. — Minden jel arra mutat — olvassuk naplójában, — hogy a németek bekerítés! ki- ^ séalete, amelyet nagy hangon hirdettek, nem sikerűit. A csendőrségtöl nyert értesülések szerint Renenkampf és Scheidemann megengedték Hindenburgnak és néhány más németnek, hogy soraink közé férkőzzenek, Szuhomlinov azt akarja ugyanis leszögezni, hogy R nnenkampf a németek ügyét szolgálta. Szuhomlinov azonban nem folytathatta örökké kétszínű játékát és naplójából kitűnik, hogy előre érezte vesztét. 1915. juiius 25-én ezt Írja: — Nikolajevics Miklós bennem találta a bűnbakot. Visszahívtak. Azt mondják, hogy Polivanov lesz utódom és természetesen Gueskov marad a kulisszák között. Két „barátom“! 0, szegény Oroszország! Néhány nap múlva a volt hadügyminiszter eltüut a fővárosból és a vidéken horgászásnak szentelte idejét. Naplójában ez időtől kezdve alig eéloz a háborúra, ellenben részletesen leírja, hogy milyen halakat horgászott. A szövetséges hadseregek vereségét ironikus hangon leszögezi: — Julius 6, Kevés hir a háborúról, ügy látszik, hogy Varsót és Rigát az ellenség sorsára bízzák. Szép nap. — Julius 7. Varsót és Ivangorodot kiürítik. Két óra hosszat horgásztam és hét font halat fogtam. 1916 sznptemberében már gyanúba fogták és a rendőrség kihallgatta. Szuhomlinov jól tudta, hogy már szemmel tartják. — A Népjóléti Központ kérelme. Mindenki előtt ismeretes az a nagy nyomor, melyben a város szegényei és az önhibájukon kívül nyomorba jutott egyes egyének, igy a hadirokkantak, hadiözvegyek és árvák, a munkanélküliek, ■ a szegénysorsu tannlóifjaság, az aggok, a í gyógyíthatatlan betegek, az elhagyott gyerj mekek és csecsemők sokasága sínylődnek, í Különösen nagy megpróbáltatásnak teszi ki \ őket a szokatlanul korán beállott nagy hideg, l amikor egyesek, nemcsak a legnélkülözhetet| lenebb fűtőanyagokat, de a mindennapi betevő 5 falatjukat sem tudják megszerezni. Újabban jj eme bajok sürgős orvoslását tűzte ki feladatául I a Komárom városban közel két év óta áldájj sósán működő Népjóléti Központ, mely részint j állami, részint a társadalom segélyével óhajt a íj bajon segíteni. Épen azért mindenkit, — aki| nek fáj, ha meleg szobája ablakából egy ron- i gyokba burkolt, didergő és éhező öreg koldust, { egy féllábu vagy vak rokkantat, egy rossz a i
