Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-12-14 / 149. szám
legf wen harmadik Awffaiyam» 149« Mám. Csütörtök* 1922. december 14. mrs KOBARO« LÄF0E KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY I* O LITI EC -A. I BöfiiPtés? ár «seüí»#*lovAk értékbe*? fíeiyben és vidékre posts! «jétkíüciBssel i ( igái** érre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 &>„ \ E|pr«# szám ára ? 80 fillér* ALAPÍTÓTM: TUBA JÁF.ÖS. Főszerkesztő: GAÁL G-YÜLá dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és ki»dóhÍT*t*l: Nádor-*. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön Gs szombatéi Bncsu ős Komárom vármegye törvényhatóságától. Dr. Mohácsy János, az Országos Rüagyar Kisgazda, Főidmivei és kisiparos párt elnökének beszéde az utolsó törvény hatósági bizottsági közgyűlésen. Tisztelt közigazgatási bizottság! Komárom vármegye törvényhatósági bizottságának mai utolsó ülése alkalmával méltóztassanak megengedni, hogy ennél a következményeiben kiszámíthatatlan és reánk nézve oly fájdalmas történelmi pillanatnál rövid ideig megállják és az emlékezet szárnyait lebegtessem meg ama szivünkhöz nőtt terület múltja felett, mely eddig Nemes Komárom vármegye nevét viselte. Vármegyénk területén már a történelem előtti időkben laktak emberek, bizonyíték erre azok a kőkorszakbeü leletek, melyek Aranyos, Izsa, Marcelháza, Nagyleél, Nagykeszi községek határában,-majd a bronzkori leletek, melyek viszont Hetény, Dunaradvány, Megyeres, Imely, Kürt és Udvard községek területére nézve bizonyítják, hogy sűrűn lakott helyek voltak. Korán jelentek meg a kelták és azalok, akik a vármegye déli részein, s majd az araviscusok, akik annak keleti részén helyezkedtek el. A népvándorlás korának is meg vannak a nyomai a Duna mentén található avarsáncok és a feltárt avarlovas sirok elég nagy számában. Majd megjelennek a szlávok és morvák, akiket a hazát kereső honfoglaló magyarok már itt találnak és Szvatopluk felett a bánhidai csatában győzelmet arattak. A honfoglalás idejére emlékeztetnek Ócsa, Megyeres, Kamocsa, Kürt, Ete, Szemere, Tarján községeknek ősi magyar nevei. Az Árpádok alatt besenyők és kunok telepedtek le. A tatárjárás az egész vármegyét végig pusztította, csaknem néptelenné tette Politikai szervezete a Szent István féle várszerkezetén épült fel, melynek helyébe a XIV. század közepe táján a vármegye lépett. A királyi várbirtokok lassanként a kényurak, olygarchák kezébe kerülnek, akik közül elég a Csák nemzetség említése, melynek hites tagja, a trencséni Csák Máté 1607-ben kiváltságos levelet adott Komáromnak. A vegyesházi királyok alatt nagy fellendülés és pezsgő élet következett. 1440- ben az országgyűlést is itt tartották és itt született ugyanezen évben V. László. Mátyás királynak is kedvenc tartózkodási helye volt Komárom vármegye területe, a komáromi földvárat is ő építette újra. Halála után itteni birtokai Corvin Jánosra szállottak. A XVI. és XVII-ik század mozgalmas korszakában Komárom, Tata és Érsekuj- | vár várai nevezetes szerepet játszottak. Ez időben 92 községe, majdnem az egész vármegye pusztult el és a XVIII. század elejéig hot török, hol magyar kézen volt. Kivette részét a vármegye Bocskay, Bethlen Gábor felkeléseiből és a kuruc mozgalmakból. Rákóczi szabadságharcában pedig 2 részre szakadt, Bottyán János vitéz kuruc ezredét a mi megyénkben toborozta. A labancok a nemzetőrség védelme alatt Komáromban húzták meg magukat. A napóleoni hadjáratokban a vármegye insurrekcióval vett részt és az utolsó nemesi felkelés is a mi vármegyénk területén zajlott le, ahol az összes felkelőseregek összpontosittattak. Az 1849-iki nagy időkben a vármegye újra az események középpontja lett és Világos után a komáromi vár egyedül képviselte a magyar nemzeti ellenállást. Komárom vármegye területén 1849. aug. 6-án zajlott le a diadalmas ácsi csata, a magyar szabadságharc utolsó nevezetes fegyverténye. Tisztelt Uraim ! Évezredek története pergett le néhány perc alatt szemeink elolt. Ezer év minden öröme, szomorúsága, bánata vonult el előttünk és ezer év minden dicsőségének fénye készül kialudni a mai nappal. Komárom vármegye nincs többé! Búcsúzunk! Búcsúzunk ettől a történelmi emlékektől megszentelt ősi vármegyétől, annak minden egyes községétől, búcsúzunk e székház falaitól, salugáderes ablakaitól és e gyűlési teremben levő, a vármegye hálájából nagy érdemeik miatt képmásukban megörökített és reánk tekintő íérfiaktól. Búcsúzunk a tisztviselői kartól és egymástól. Kötelességemnek tartom, hogy ezen alkalommal köszönetét mondjak a vármegye utolsó tisztviselői karának azért a harmonikus együttműködésért, mellyel velünk, bizottsági tagokkal, a mai nehéz, gyűlölködő és a széthúzást még mesterségesen is szító és fokozó időben együtt dolgoztak. ::#§i Köszönetét mondok más pártállásu bizottsági tagtársaimnak, azért a megértésért, önfegyelemért, mely képessé tette őket arra, hogy pártállásukon felül emelkedve, csak a közérdeket szolgálják és ez által a hasznos és békés együttes munkát lehetővé tegyék. Mikor elhagyjuk mai utolsó közgyűlésünk után vármegyénk évszázados székházát, szegeződjék búcsú pillantásunk annak homlokzatán levő márványba vésett, következő gyönyörű szavakra: f A közbiztonság helye, ; ;J ,'j törvény oszlopa, bűn ostora, igaz ügy menedéke. Ez volt évszázadokon át a vármegye. Volt! Elmúlt! Most már a mi kötelességünk, hogy szivünk legyen bátor és erős a közszabadságok megvédésében, nekünk kell lenni a törvény oszlopainak, a bűn kérlelhetetlen ostorozóinak és minden igaz ügy védőinek. Legyünk dicső elődeinknek méltó utódai, ne legyünk korcs bitangok, kik mindennel megalkudva, ölbe tett kezekkel nézzük, hogy mint akarják legdrágább kincsünket, magyar nyelvünket és kultúránkat, magyar hivatalainkat, tisztviselőinket és magyar iskoláinkat elvenni. Ezer éven át testvéri szeretetben élt szlovák a magyarral. Azt hiszem *ezt az ezeréves múltat nem homályositotta el teljesen az az ezer napon át tartó napfogyatkozás, melynek sötétjében szlovák testvéreink tisztán látása egy kissé meggyengült. Kezd már derengeni! Szlovákia autonómiája az a hajnali csillag, melynek fénye mellett újra egymásra találunk és erősen hiszem, hogy Komárom vármegye is régi fényében büszkén fog újra virulni. Az Isten adja, hogy úgy legyen! = A háború előtti osztrák magyar adósságok. Benes dr. külügyminiszter a szenátus külügyi bizottságában nyilatkozott a külügyi helyzetről és ennek során ismertette a háború előtti osztrák-magyar adósságok fölosztására vonatkozó párisi határozatot is. A háboruelötti adósságokból a csehszlovák köztársaság 41 százalékot, Ansztria 36 százalékot fizet, a fenmaradó részt a többi utódállamok kötelesek megfizetni. A háború előtti magyar adósságok*
