Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-12-12 / 148. szám

1922. december 12. Komáromi Lapok.“ 5. oldal. — A komáromi utcákról egész köteteket lehetne írni. Most a téli szezon megszokott fejezetéhez értünk, amelynek ez a cime, hogy „síkos járda“. Hiába interpellált a legutóbi közgyűlésen egyik város, akarom mondani nagy­községatya a síkos járdáról, hiába ígérte meg a rendőrség is, hogy a síkos járdák eltüntetése érdekében mindent elkövet, a komáromi háziurak sokkal inkább közömbösek a sikos járdákon hanyattvágódó vagy elcsúszó szeren­csétlen járókelők esetleges kéz-, lábtörés és ficamodásai iránt, kisebb gondjuk is nagyobb, hogy a járdát a házuk előtt* felhamuzzák, fürészporozzák, vagy Mhomokozzák. Különösen szombaton és vasárnap volt veszedelmes a komáromi utcákon a járás, az uteaközépen lehetett csak nagy üggyel-bajjal közlekedni a járókelőknek. Ez uíoa is felhívjuk a rendőrség és a háziurak figyelmét a komáromi veszedel­mes sikos járdára. — 200 millió jutalom. Prágából jelentik: Kluga Viktor smichovi gyáros fia Becsben el­tűnt. Az apa 100 ezer esi. (200 millió osztrák) korona jutalmat irt ki annak, aki a fiát élve visszahozza. A holttest feltalálója csak 10 ezer esi. kor. jutalmat kap. — Nemesócsa nagyközség országos vá­sárai 1923. evbeu. Február 13-an, április 10-én. juhus 10 én, december 18 áD. Mindig kedden. A kirakodó vásárok a marhavásárral egyuapon a községben tartatnak meg. Heti vásár minden hét kedd napján van. — Meghosszabbítják a munkanóküliek se­gélyezését. A legutóbbi mia.-tanács jóváhagyta a munkanélküli segélyről szóló törvény hatályá­nak 1923 december 31-ig való meghosszabbítá­sát. Az idevonatkozó javaslatot a kormány rövidesen a nemzetgyűlés elé terjeszti. — A felsőcsallóközi ármanfesitő járulék kivetése miatt, amelyről egyesek levelezőlapo­kon értesítést kaptak, sok a paDasz, mert a ki­vetés felöl előzőleg értesítést nem nyertek, erre nézve meg sem lettek hallgatva, tehat ahhoz hozzá sem, szólhattak, de különben is mint visszatérő megterhelést, különösen a mai viszo­nyok közt elviselhetetlennek tartják. Mint érte­sülünk Soinorján szükebb körű értekezletén dr. Pártos Károly ügyvéd kifejtette, hogy az ár mentesítő társulat ebbeli ténykedése nem felel meg a törvénynek, helytelen és jogorvoslat ese­tében is megdől — eddig is többen a kivetés ellen folyamatba tették az eljárást, beadják megfelelő helyen panaszaikat. — Póstacsomagforgalom Romániával és Magyarországgal. A pozsonyi Kereskedelmi Tes­tület a Kereskedelmi Kamarától azon értesítést kapta, hogy a póstacsomagforgalom Romániá­val és Magyarországgal akadálytalanul lesz lebonyolítva. — Egy nap a holdban. A gerlachfalvi csúcson szándékolt obszervatórium érdekében tartott széplaki értekezletre, többek között dr. Spitaler Rudolf, a prágai német egyetem egyik híres tanára is lerándult és november 10 én este 6 órakor Késmárkon a kereskedői kaszinó uj termében »Egy nap a holdban« cim alatt rendkívül érdekes előadást tartott a hóidról. Előadása bevezetésében tájékoztatta a nagy termet zsúfolásig megtöltő közönséget a külön­böző égitestekről és azoknak tőlünk való távol­ságáról, azután vetített képeken bemül atta a leghíresebb csillagászati intézeteket és azoknak óriási távcsöveit es azután magát a holdat mu­tatta be sikerült képeken és magyarázta az azokon feltüntetett hegységeket és krátereket. A sok ismeretes dolgon kívül sok meglepő uj felfedezés eredményét tudatta velünk, népszerű és plauzibilis módon. Láttuk a holdat olyan közelségben, amilyenben a miskolciak láthatnák a Tátrát, ha tudniillik a hegységet még maga­sabbra lehetne feltolni, hallottak, hogy a hold­nak nincs vize és nincs levegője, aminek kö­vetkeztében örökös halálos csend uralkodik felette és rajta. Láttuk az óriási hegyeket ame­lyek magasságra nagyon is felülmúlják a fűid legmagasabb hegyeit. Halottuk, hogy a holdon nappal a hőmérsék 200 fok celzinszra emelke­dik, éjjel pedig hirtelen leszáll 200 fokra a fagy­pont alatt. Élő lények mindennél fogva ott el nem képzelhetők. Kedvesek voltak a különböző népek meséi is, amelyek a holdra vonatkoznak, amennyiben a szabad szemmel látható sötét pontokban hol egy nyulat, hol egy kutyát, hol egy embert fával a hátán, hol egy csokolódzó, szerelmes párt látnak. A szabad előadást élénk tetszés kisérte mindvégig. Képeslapok. Diszalbumok. Szerelők és bádogosok műszaki zsebnaptára. 1923. esztendőre Fali előjegyzési és zsebnaptárak. Levél-dobozok és mappák, levélpapírok név-nyomással. Mindenki nézze meg njj,.jnnurn íróasztalát, hogy líJcijlK : ■ nincsen-e szüksége ? aSiia a hegedű J á* t éfeldkrt y .a mindenféle nagyságban. Olvassa figyelemmel lapunk hol a legjobb írók könyveit vásárolhatja meg. A közelgő Farsangi mulatsá­gokra díszes kiállítású meghívókat könyvnyomdánkban rendel­jék meg, hol gyorsan és le­szállított árban elkészülnek. Mindenféle műszaki könyvek nagy raktára. könyv-, papír-, író- és rajzszer­­kereskedése, könyvnyomdája és könyvkötészete Komárom, Nádor-utca 29. Telefon 80 sz. — A szlovaszkói újságkiadó vállalatok szindikátusa. Az elmúlt héten értekezlet volt Pozsonyban a Vigadó egyik termében a szio­­venszkói újságkiadó vállalatok szindikátusának megalakítása ügyében. Az értekezleten 26 (részben Szloveuszkóbau megjelenő, részben pedig Dem itt megjelenő, de itt terjesztésre kerülő) újság képviseltette magát. A felszólalá­­iások során az az egyhangú vélemény alakult ki, hogy a lapkiadóknak érdekeik védelmére, szindi­kátusba kell tömörüuiök, csupán arra nézve tértek el a vélemények, hogy az alakuló szin­dikátus csak a Szloveuszkóbau megjelenő vagy általában itt terjesztésre kerülő újságok kiadóit fogiaja-e magába. A kérdés felett raegindalt vita eredményekéntpiatározáti javaslatot fogadott el az értekezlet,mesy kimondja a Szíovenszkóban megjelenő újságok kiadói szindikátusa megala­kításának szükségességét, amely szindikátus azonban a lapvállalatok érdekeinek védelmében, különösen a íapelárusitókkai való viszony sza­bályozása tekintetében szolidárisán fog eljárni az összes Szíovenszkóban elterjedt (tehát a prágai, bécsi, brünni stb.) lapokkal. Az értekezlet hét tagú előkészítő bizottságot küldött ki, amely azt a megbízást kapta, hogy az összes előmun­kálatokat elvégezze és a szindikátus alakuló közgyűlését 1923. év január 6 ára Pozsonyba összehívja A lapelárusitókhoz körlevelet fognak intézni a kiadók azokról a feltételekről, amelyeket be kell tartaniok és amelyekhez a kiadók fel­tétlenül ragaszkodnak. Azok a lapvállalatok, amelyek az értekezleten képviselve nem voltak, de a szindikátusba belépni kívánnak, ezt a szándékukat jelentsék be Elsass Jenő dr.-nak. (Pozsony, „Sloveusky Svet“). — Dunai hulla. A múlt hét folyamán Szemet község határában a Danából egy tel­jesen oszlásnak indult hullát halásztak ki. A hivatalos megállapítás szerint az illető jobb­­módú osztályhoz tartozott. A hullának, mely körülbelül 3 hónapig volt a vízben, több része már teljesen hiányzott. Robinson szigete. Defoé Dániel hires „Robinson Crusoe“ történetében tette ismertté az- egész világ előtt a Juan Fernandez nevű kis szigetet, amely az utóbbi években ismét többször hallatott magá­ról. Először földrengés pusztított rajta, majd a tűzvész megsemmisítette minden erdejét. Az elhamvadt erdőkből uj termőföld keletke­zett, amelyből immár uj erdők nőttek a Csen­­des-Oceán-i éghajlat alatt. A sziget története példátlanul regényes. Juan Fernandez, a hires tengeri kalóz fedezte fel, akit rejtélyes fel- és eltűnése miatt va­rázslónak hittek, ezért a madridi inkvizicionális bíróság elé került, de nem ítélték el felfedezői érdemei miatt. Szigetét a XVII. században a jezsuita rend foglalta el es spanyol telepet létesített rajta. A papok aztán a kalózok elól menekül­tek, ezek viszont a csempészek miatt hagyták el a szigetet. Később egy skót csempész hajó kötött ki a szigeten. Az egyik tengerész, Selkirk Sándor összeveszett társaival, akiknek szemükre ve­tette gazságaikat. Bosszúból aztán a csempé­szek Selkirkot a szigeten felejtették, ő vált később Dsfoé történetének hősévé. Salkir 1704 októberben került a szigetre. Egy magas szikla alatt, amelyről először nézett a szigeten körül, emléktábla van, Selkirk 1709 február 12 én hagyta el a szigetet a „Főherceg“ nevű hajón. Selkirk szigeti magánya korántsem volt olyan kalandos, amint azt Defoé leírja. A szigeten bőven volt élelem. Péntek alakját is csak Defoé állította Selkirk mellé. Egy Vilmos nevű indiánus Charp kalózzal került a szigetre jóval előbb, mintk Selkirk, az indiánus ott is maradt egyedül, de később más kalózok kiszabadították. Est a történetet hallotta Defoé s aztán beállította regényébe. Selkirk nehezen vált meg a szigettől és élete végéig szivesen emlékezett reá. Selkirk után lord Auson angol admirális bázisa volt a sziget a Chile elleni háborúban. A 18. században chilei kolónia létesült a szi­geten, melyet a földrengés pusztított el. Később fegyenctelep volt, mejd a chilei szabadsághősök menedékhelye. A 19. században a modern Robinson: Alfréd van Rodt vette a szigetet birtokába. Utódai még ma is ott élnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom