Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-12-02 / 144. szám
4. oldal. »Komáromi Lapok« 1922. december 2 A tragikus végű magyar államférfiu forró hazaszeretete nyilatkozik meg ezekben az Írásokban. amelyek örök dokumentumai annak, hogy Tisza István gróf ugyanakkor, mikor minden áldozatra kész volt a monarchia győzelme és tekintélye érdekében, féltő gonddal óvta a magyarság testi-lelki érdekeit s nyíltan kifejezte aggodalmait 'és kívánságait a legmagasabb helyeken is. Már 1915 március 28-án kelt levelében ezeket írja Frigyes királyi herceg tábornagy, hadseregföparancsnoknak: „Van szerencsém felhívni c*. és kir. Fenséged figyelmét arra a körülményra, hogy milyen fontos a meglévő emberanyagot és gazdasági javakat úgy kímélni, hogy minél hosszabb ideig gazdálkodhassunk velük. A most említett emberkategóriák utolsó tartalékaink. Ha a 18 éveseket és a 42—50 éveseket harcba vettük, nincs többé fölöslegünk, amelyhez nyul- l hatnánk és a mostani gyilkos háború folytatásánál már arra sem számíthatunk, hogy állományunkat még az eddigi létszám felének megfelelően is fenntarthassuk. Az az eminens katonai érdek, hogy a meglévő kategóriákat minél később vessük harcba, katonai szempontból is igen fontos gazdasági szempontokkal esik egybe. Az egészen fiatal és a már öregedő emberek bevonása megfosztja a mezőgazdaságot a még meglévő munkásságtól, amely a nagyobb testi erőt követelő nyári munkákat félig-maddig j el tudja végezni. Mindezen szempontokból életkérdés volna, hogy a Hinterlandban még meglévő őrcsapa- i tokát stb., a lehető legcsekélyebb minimumra \ szállítsák le, másfelől, hogy egész hadvezető- \ Bégünkben az emberanyagnak lehető kímélése í következzék be. Az a reményem, hogy a vo- i natkozó viszonyok kérlelhetetlen áttekintése ) révén a Hinterlandban lévő katonák ezrei volnának a frontra küldhetők, az elkerülhetetlen emberáldozatok is mérsékelhetők lennének, ha csapataink hősi lendületét vissza lehetne tartani a nem feltétlenül szükséges frontális támadásoktól.“ Igen érdekes és jellemző az 1915 októ bér 22 én feladott, Bolfras báróhoz intézett j siffretávirat, amelynek szövege: „E pillanatban kapom a meglepő hirt, hogy a szatmári hadifogolyparanc-snokság a kassai katonai parancsnokság állítólagos parancsára a Szatmármegyéb9n mezőgazdasági munkálatokra kiadott foglyokat előzetes értesítés nélkül karhataimilag b «vonultatta. Azonnali repavációt kérek és a bűnösök megbüntetését, mert sem az eljárás gazdasági következményeiért, sem az igy felidézett jogos felháborodásért a felelősséget nem vállalhatom. Magyarország örömest adja oda a hadseregnek egész fegyverbiró lakosságát és e tekintetben jóval többet megtesz, mint Ausztria. Csekély kárpótlásul ezért megengedtetett, hogy a hadifoglyok szétosztása tekintetében kedvezményekhez jusson. A kormány nem engedheti meg, hogy ehelyett a munkáshiánynyal keservesen küzdő mezőgazdaság ilyen brutálisan végrehajtott megkárosítása következzék be. Kérem Excellenciád legnyomatékosabb fellépését e felháborító ügy legsürgősebb tisztázása érdekében.“ Hasonló táviratot küldött Tisza ebben as ügyben a közös hadügyminiszterhez és a hadseregfőparancsnoksághoz. Tisza Istvánra és a volt közös hadsereg szellemére egyaránt jellemző az 1916. január 28 án kelt miniszterelnöki átirat a katonai iroda főnökéhez. Az átiratból idézzük ezt a részletet: — Nagyon jól tudjuk, hogy a katonai körökben mindig megvolt a gyanakvás a magyar nemzeti élet iránt. A kiegyezést követő első évtizedekben ez a gyanakvás eloszlott, de uj erőre kapott a magyar állapotok bomlása miatt ez évszázad első tizesztendejében és befolyásos helyről rendszeresen táplálták. Ezek az áramlatok a tisztikar bizonyos köreiben még mindig meg vannak. A háború első benyomásai ugyan háttérbe szőri tolták, de meg nem szüntették őket s most sok, magábanvéve jelentéktelen dologban megint megnyilatkoznak s minden irányban igazán mérgező hatásuk van — Ecelenciáddal teljesen egyetértek abban, hogy haderőink organizmusa legnagyobbrészt egészséges. De ez a vigasztalás nem tud megszabadítani aggodalmaimtól. Elég egy igen kis adag méreg is ahhoz, hogy a fertőzés egy nagy organizmusban tovább terjedjen. A lelki életben még inkább, mint a testben, mert a káros behatások nyomban az ellenkező hibák reakcióját keltik föl. Az ilyen zavaró momentumok minden ismétlődése a köznek legnemesebb erkölcsi javát károsítja és legtartósabb, legáldásosabb következményeit rabolja el ennek az élethalálharcnak. 1916. júliusában, mikor Tisza István pontos információsat követelt a katonai helyzetről és ez az információ elmaradt, Tisza nyíltan megmondotta a királynak, hogy az információhoz ragaszkodik, arról lemondani lelkiismerete tiltja, majd a következőket fejti ki: — A legsu5yosabb elhatározások előtt állunk. Tulkésöa cselekedni úgy végzetessé válhat, mint tulkorán, — túlsókat épp úgy, miut tulkevaset. Aki kötelességét teljesíteni akarja, aki el akarja kerülni saját esetleges ballépésének következményeit, az nem mondhat le a helyzet pozitiv ismeretéről, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy egy esetleges szükségessé váló politikai cselekvés időpontját és tartalmát helyesen válassza meg. Kétségtelen, hogy Rubint Dezső értékes közleményei erőteljes vonásokban egészítik ki Tisza István gróf férfias, kemény és fanatikus magyar egyéniségének arcképét a történelem számára. «ftft«ftftft»»«ft««*ftft#*»»ftft«ft*ft*»ft»*ftftft * * * ft » * « « * * * » » * « * * * * * * « ff « « « « * * * ft « » « « Bratislava, Mély-ut. Elsőrangú diagnosztikus, diétás, fizikoterápiás intézet bel- és idegbetegeknek. Sebészet, szülészet, nőgyógyászat, testegyenészet, szem-, orr-, fül- és bőr-gyógyászat. Röntgenkezelés. Vegyilaboratorium. Napi pausäl ár 55 K-tóI. pausál ár (8 nap) 1100—1800 K-ig szabad orvosválasztás. 664 « ft ft « » « ft « ft ft ft « « « # * « ft # ft » « « ft « « » ft •» « « «»ftft»ft»tt«ft«ftftftftftftft«ftftft«ftftftftftftft««ttft Egy közgazdasági jóslat. Stinnes Hugo és Budapest. — Jó szimata van-e Stinnesnek? — Magyarország és az utódállamok. Arra a hirre, hogy a nagy német pénzügyi kapacitás, Stinnes Hugó Budapesten is fölakarja ütni sátorfáját, bizonyos nyugtalan mozgolódás észlelhető a bécsi pénzembereknél. Éppen ez a nyugtalanság hívta fel egy magyar újságírónak a figyelmét a bécsi szakkörök véleményére Stinnes budapesti vállalkozására vonatkozólag, sorba járta a bécsi pénzügyi kapacitásokat, de legtöbb vonakodott nyilatkozni. Hogy úgy mondjuk „kötélnek“ csak Fridrich vou Schmid Desotiel az Osztrák Magyar Bank volt vezértitkára állt, aki a többek között ezeket mondotta a K. N. munkatársának: — Stinnes Hugó, az ismert német nagyvállalkozó, aki már nemcsak a német, hanem az osztrák iparban és főként a vasiparban domináló szerepet biztosított magának, az utóbbi időben működését kiterjesztette Magyarországra is. Megszerezte a Lipták-müvek részvénytöbbségét. A Lipták-müvek ugyan nem tartoznak a jelentéktelen iparvállalatok közé, azonban mégis biztosra lehet venni azt, hogy egy olyan nagyszabású vállalkozó, mint Stinnes nem fog megelégedni avval, hogy Magyarországon csak ezt a vállalatot irányítsa. A Lipták-müveket csak kiinduló pontnak akarja felhasználni, hogy azután Magyarországon is terjeszkedhessen. Ez arra mutat, hogy ez a széles látókörű és kitűnő közgazdasági értékkel biró ember Magyarország közgazdasági kilátásait igen kedvezőnek Ítéli. Tény az, hogy Magyarország még sok tekintetben felette áll a többi utódállamoknak. Az első nagy előny az, hogy Magyarország ma tisztán nemzeti állam, mert hiszen az ott élő németek is magyaroknak vallják magukat. Ez a nemzeti egység Magyarországnak sokkal nagyobb erőt kölcsönöz, mint amennyivel a többi utódállamok bírnak. Magyarország kitűnő talaja lehetővé teszi, hogy maga élelmezze önmagát. Magyarországnak nem kell a külföldön adósságot csinálni, hogy lakosait kenyérrel táplálja. Ellenkezőleg, még exportálhat is és ez kedvezően befolyásolja kereskedelmi és fizetési mérlegét. Ennek a körülménynek és a pénzügyi politika ügyes irányításának köszönheti Magyarország, hogy valutája ma körülbelül harmincszor annyit ér, mint az osztrák korona. Miként Bécsnek, úgy Budapestnek is van valamije, amitől semmiféle politika változás nem foszthatja meg, és ez a fekvés. A Nyugat- és Keleteurópa közötti forgalom most még jobban rá vau szorulva a Dunára, mint azelőtt. Az összes középeurópai államok között Magyarország van a legközelebb a keleti államokhoz és igy ez az állam van predesztinálva arra, hogy az európai keleti és délkeleti államok főszállitója és ezek kereskedelmének lebonyolítója és közvetítője legyen. Az összeomlott monarchia keretén belül Ausztria és Magyarország között bizonyos munkmsgosztás alakult ki, amennyiben Magyarország Ausztriának nyersterményeket, Ausztria viszont Magyarországra ipari cikkeket szállított. Ez a munkamegosztás részben a jövőben is fenn fog maradni, azonban épngy, mint ahogy Ausztria Dem fogja a magyar marhát és gabonát különös előnyökben részesíteni, Magyarország sem fog arra gondolni, — hogy az osztrák vasipari és textilipari cikkek számára kedvezményeket biztosítson. A magyar ipar a régi monarchia kebelén belül nem tudott kifejlődni, most azonban Magyarország minden igyekezete arra fog irányulni, hogy ipara fejlődésnek induljon. Akkor a magyar ipar fejlődését még megakadályozta a közös vámterület, most már semmi sem állja útját, sőt fekvése predesztinálja arra, hogy Kelet- és Délkeleteurópát ipari cikkekkel lássa el. — Stinnes Hugó látja azokat a nagy le! hetőségeket, amelyek előtte megnyílnak. Ki | akarja tehát ezt használni. Stinnes érdekei \ azonban jelen esetben megegyeznek Magyar’ ország érdekeivel. Stinnes Magyarországon az | uj idők heroldjaként jelenik meg. Eddig Schmid vezértitkár, aki — miként j látjuk — Magyarország kilátásait igen ked! vezöen Ítéli meg. Főként a magyar jegyintézet Í elnökéről, Popovics Sándor dr.-ról szól igen elismerőleg és sokat vár tőle. — Ez érti a dolgát! — kiált fel ismételten elismerőleg. A betiltott Katolikus Kongresszus. A demokratikusnak nevezett köztársaság szabadság tiszteletének újabb beszédes doku- I mentuma. Hogy ezt miért rendezte igy a kor| mány, szolgálhatunk ennek az okaival is. A ; kormánynak kényelmetlen volna,, ha a katolikus j egyházi vagyon rendeltetése és főleg kezeié* j sének titkáról a nagyobb közönség előtt felj lebbentenék a fátyol!. Már pedig ezek a titkok } igen érdekesek. Tudjuk, hogy az az óriási s egyházi vagyon az állam részéről le van fog■ lalva, Medveczky páter kezeli a primási, káp: talani, szemináriumi és szerzetesi vagyonokből (minden számadás nélkül, legalább eddig a számadást nem láttuk a befolyó jövedelmekről. Meg kell jegyeznünk, hogy a piimási birtokok teljes élő és holt felszerelése mind magán tulajdont képez és ez az esztergomi hercegprímásé, akivel, tudtunk szerint leszámolás nincsen. Most már van a hercegprímásnak jogutóda az apostoli adminisztrátor, tehát jog ! szerint öt illetnék a birtokok, mert azoknak ; jövedelmei meg vannak szolgáltatásokkal tér* j helve. Azonban Medveczky ur ennek sem adott ' át semmit, gazdálkodik tovább. Mindenütt l nyilvánosan elszámolnak az ilyen jövedelmekről, ! de nálunk ezt feleslegesnek tartják és talán | négyszemközt intézik el. A katolikus lakosság jól tudja ezt és számon tartja, hogy számon kérje. Azt hiszik ; a jó urak, hogy gyűlés betiltásokkal mennek í valamire. Csalódnak. A közönségnek ilyenektől nyílik ki a szeme. A katolikus összetartás és kitartás ezektől erősödik meg acélkeménnyé. A Katolikus Kongreszust nem vádolhat-
