Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-11-25 / 141. szám

2. oldal. „Komaromi jLiapoß* 1922. november 20. Komárom biróválasztás előtt. Meglepetészerüen és váratlanul napirendre kerül a városi képviselőtestület — szándékosan kerüljük a törvényhatósági vagy közigazgatási bizottság elnevezést — legközelebbi ülésében — állítólag már hétfőn — a biró választás kérdése. A nagymegye törvényt egyelőre, mint azt jól sejtettük, nem lehet részleteiben vég­rehajtani, nem, mert az nincsen előkészítve. Egyelőre a keretek készülnek csak el, tartalom nélkül és ezek várnak kitöltésre. Készen van a nagymegyék beosztása, melyben Szlovákia nagy területi egységekre tagozódik és az eddigi évszázados közigazgatási kerületek, a vár­megyék, megszűnnek. Ez a reform magva. A járások megalakítása már nem ilyen befejezett tény mindenütt; nálunk igen. A csallóközi járás, ezentúl komáromi kerület is, a po­zsonyi nagy megyéhez fog tartozni, az udvardi járás pedig Nyitramegyéhez. A komáromi kerület egyik nagyközsége lesz Komárom és 1923 január 1-étöl kezdve már ez uj alakjában fogja életét folytatni. Mivel ezek olyan tények, amelyeken törvényes alapon változtatni egyelőre nem lehet, ebbe belenyugodni vagyunk kénytelenek és az adott helyzettel számot kell vetnünk. A községi közigazgatásban a kormány eddig csak az adókezelésen változtatott. Az adókat az állami adóhivatalok szedik be a községek helyett. Már az adóügyi technikai berendezkedés: az összeirás, kivetés, behajtás községi feladat maradt. Szóval ez a reform is csak félmunkát végzett, A városokban ezt a reformot sem tudták eddig életbeléptetni, nem pedig azért, mert a munkatöbblet nem áll arányban az állami adó­­igazgatás mai teljesitőképességévél. Komárom adóügye tehát teljes egészében a község terhe ma is. Tartunk tőle, hogy hosszabb ideig azé is marad, holott ez, mint főrészben állami funkció és feladat, nagy mértékben tehermen­tesítené a város közigazgatását. A községesités első etappja a biróválasz­­tás. Erre most körrendelet jelent meg, melyet csak a lapok közlése után ismerünk. A községi biró, akit a törvény „elöljáródnak nevez, a képviseletből választandó két helyettesével együtt. Húszezer lakosig ez a képviselet 36 tagból áll, igy Komáromban is. Mivel a képviselet tagjai politikai pártok szerint tagozódnak és helyeiket nem községi választás következtében foglalták el, hanem zsupáni kinevezés alapján, tulajdonképen ez a biró választási aktus sem fog a törvény köve­telményeinek megfelelni, de a kormány rende­leté azt átmenetileg igy Írja elő. A községi biró vagy eiőljáró tehát a képviselet kebeléből választandó Nagy választék nem áll rendel­kezésre, pedig attól az egyéntől, aki elöljárói minőségben a város élére kerül, roppant sokat vár a közönség. Megpróbáljuk ezeket a követelményeket felsorakoztatni, hogy tisztázódjék ez a kérdés. A község élén az elöljáró és a jegyző áll, akik együtt igazgatják a községet, az elöl­járósággal (a képviselet néhány tagjával, akik az eddigi tanács helyét foglalják el) és magá­val az itt 36 tagot számláló képviselettel. Tulajdonképpen tehát ennek a két embernek a személye reprezentálja a város egész köz­­igazgatását. A főjegyzőt — mert ezen kívül bizonyára több jegyző is lesz, akik a mai eléggé szétágazó és bonyolult adminisztrációt intézik, — kormány nevezi ki, ez tehát itt első sorban állami, illetve kormány érdekeket fog képviselni. A községnek, tehát itt Komáromnak az érdekeit az állami tisztviselővel szemben az elöljáró vagyis a városbiró képviseli. Nagy tévedés volna azt hinni, hogy a biró feladata csak az lesz, hogy a várost reprezentálja, tehát az üléseken elnököljön, vendégeket fogad­jon, vagy ügyesbajos feleket meghallgasson. A városbirónak szerepe messze túlhaladja a reprezentáció tevékenységi körét és össze sem hasonlítható a falusi biró hatáskörével, éppen a város bonyolultabb közigazgatása és sokfelé tagozódó háztartásának szövevényes kérdései miatt. A városbiró elsősorban arra hivatott, hogy a város mai gazdasági és pénzügyi hely­zetét likvidálja. Tahát pontosan és számszerű­leg fölszámoljon mindent, ami a város tulaj­dona: ingatlan, ingó vagyona, követelése, lel­tára, üzemei, hasznot hajtó jogai, alapítványai, lététéi és ezzel szemben terhei: adósságai, kötelezettségei, szolgáltatásai, terhes szerző­dései vannak, mert csak igy alkothat képet a város gazdasági képéről, amelyért minden te­kintetben első sorban felelős a jövőben. Minden utalványozás és vagyonváltozás a jövőben az ő közreműködésével kell, hogy tör­ténjék, tehát az anyagi felelősség az egész vo­nalon reá is nehezedik, mint az utalványozá Nemzetes ur. Irta: Muraközy Gyula. A két sárga komondorra, melyek néha már lomha csizmáihoz is kaptak, — nem mert ráhúzni Tóth András. Úgy tartotta az ostort, mint a tisztelgő baka a puskát és megsüve­­gelte messziről, a kis kert végéről az ámbitust. — Adjon Isten jó napot, nemzetes uram ... — Adjon Isten ... No, Andris? A nemzetes ur pipáján kivánesian ágas­kodott a sárga agár. A délutáni pipafüst lustán aszott mellette és körülvette, mint egy kék felhő: János ur, a méltóságos, ki bírói aktái mellett a klasszikusokat tartogatta, — arra gondolt, hogy mennyire hasonlít az ö nemzetes őccsének őszülő, szép feje valami büszke, ódon Zeus-szoborhoz, amint kis magyar Olimpuszá­­nak ámbitusán kék felhők közűi figyeli az 5 birodalmát. — Megkérném alásan nemzetes uramat, a rostálóért gyüttem volna. — Lehet. Majd szerdára elhozzátok Máté Balázstól. Pénteken estére itthon legyen. Értettem, nemzetes uram. Gépre tudniillik nem futotta a környék­beli kis gazdáknak. Úgy kérték kölcsön a nem­zetes úrtól. Tóth András amúgy erőszakos ember volt, most bozontos szemöldöke alatt meg se rebbent a pillája, ahogy a kihallgatása végit várta. — A csücskö földedbe, a vasút felé, mit vetsz az idén, Andris? — Kozsot gondoltam, nemzetes uram ... az őszre. — Bolond vagy te, Andris. Pihenni kell annak a tőidnek. Jó lesz oda valami kapás vetemény is. — Igenis, nemzetes uram ... — Aztán a lovaidat no nyúzd ám agyon hé... A kancát minek fogod be minduntalan? — Fog az pihenni, »lassan kérem ... De most meg a Kovács Sándoréknak, a nemzetes uram kapásának köllene költözködésre az ifi­­uraimék szöllejébe. A nemzetes ur összehúzta szemöldökét. A pipa úgy ontotta a füstöt, mint vasárnapi ebéd idején a kémény. — Az én fiam fogadta föl a kapást, akit elcsaptam ? ... No, elmehetsz, Andris. Gondolkodó, nehéz csönd maradt az ám­­bituson. János ur az öccsét nézte. Kereste benne a régi kisdiákot, akit ő, a bátyja egy­szer elvert suhogó mogyorófapálcával, mert a budai német iskolában csak jó bizonyítvánnyal gyűrte le a német szót az öccse. Akkor eltűnt a fiú. Tanyáról-tanyára bujdosott és a Tisza zizegő nagy nádasai közt lappangott, mig csak sok tényleges eszközlöjére és csak másodsor­ban az elöljáróságra és képviselstre. A köxségesitéssel kapcsolatban a városi közigazgatás egész bonyolult kérdése revízió alá kerül. A legfőbb kérdés a közigazgatás személyzeti ügye. Egészen bizonyos, hogy a város lakosságának mai teherbírása nem ké­pes az ezzel járó terheket viselni. Ebbe kap­csolódik bele & városi rendőrség ügye is. Mi­vel a városi rendőrség heiyét az állami rend­őrség foglalja el, a rendőrkapitányi hivatal mai alakjában feltétlenül megszűnik. Ennek likvi­dálása is az uj elöljáró, illetve városbiró egyik súlyos föladata leend. A városbiróra vár az üzemek ügyének likvidálásáéi,«. A városi vízmű, közkórház, közvágóhíd, gőzfürdő, tehát a közegészségügyi intézmények mellett az ipari üzem: & gáz­gyár és a községi gazdaság ügye a változott viszonyok következtében szintén újabb elbírá­lás alá kerülnek, a jövedelmezőség szempontja möllatt főképpen teljesítményeik szempontjá­ból is, tehát a kihasználhatóság nézőpont­jából. Ezek mellett a közigazgatási és pénz­ügyi kérdések mellett reá vár a város lezül­­lött pénzügyi helyzetének szanálása. A költ­ségvetés a változott viszonyok folytán teljesen uj alapokra lesz fektetendő, a tartozások tör­lesztésére pontos terv kidolgozandó. Számolni kell a városi lakosság teherbíró helyzetével és a most pusztító gazdasági krízis szerencséden következményeivel, melyek vagyonban és ke­reseti viszonyokban oly nagy pusztítást vittek már eddig is véghez. az auyagi kérdések mellett a városbiró egyéniségének és ismereteinek még két irány­ban képzeljük és szeretnénk látni szélesebb tevékenységi körét. Az egyik a szociális tér, melyen eddig a háború és az azt követő nagy társadalmi, politikai és gazdasági válságos következtében oly keveset lehetett tenni, ebbe belekapcsolódnék természetesen a népjóléti akció egész tevékenysége, a munkanélküliség megoldása vagy legalább is enyhítése és a város fejlesztés ügye, ha ezt a kormány nem teszi lehetetlenné. A második tevékenység a kulturális té­ren kívánná a városbiró működését gjüinöl­­csöztetni. Mert a kultúra a választóvonal, amely a város és falu kritériumát megszabja. Ha Komárom városi jellegét megakarja tar­tani, kulturális intézményeit, iskoláit, közgyűj­teményeit, könyvtárait, színházait, egyesületeit ki nem izent az apjuk: — Gyere haza no, ebadta kölyke .. . Hát leszed ezután paraszt, ha nem köll az is­kola. így nőtt ki az anyaföldből, vadon, ez a pusztai kis fejedelem, mint ahogy gondozatla­nul is tölgyfa serdül a makkból, mert names életcsira rejtekezik benne. De jött már az „ifiur.“ Miska ifiur tér­dén otthon kis tömzsi vitéz kente szét már a. vajaskenyeret, szép fehér ökreit kolompjáról megismerték a vidéken, de az ifiur cim olyan volt, mint a trónörökösé, édes apja szeme huny­téig kellett hordoznia. — Kezét csókolom, édes apám . . . A nemzetes nr végigmérsa. Egyszerre olyan hideg lett a levegő, mint egy törvény­­széki teremben. — Miska, te azt a kapást fogadtad föl, akit én elcsaptam? A tudtom nélkül? — Felfogadtam, édes apám . . . Beteg a felesége. Meg jó munkás, csak visszafele3elt. Talán koránlotta a permetezést? A nemzetes ur lecsapta a pipáját. A ki­vésett agár raegrezzent, talán ketté is hasadt, — Mindegy. Én elcsaptam, te felfogad­tad. Hátam mögött. Akaratom ellen. Takarodj a szemem elöl. Ne lássalak többé. A nagy ember, Miska ifiur érezte, hogy a pálcát eltörték és nincs fellebbezése ennél a PF ÄFF, KAYSER és SINGER varrógépek világhírűek n gazdasági kaphatók 10 évi jótállással, részletre is, mindennem gumik gyári áron nagyban és kicsinyben. Postai szállítás. co Hoffmann Simon nagy választékban, var­rógép tü, alkatrészek, Komárom, Kossuth­­tér 3. szám alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom