Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-11-18 / 138. szám
1922 november 18. ^Komáromi Lapok“ 6. oldal. »lek nevében beszélve a III, csoport a leg szimpatikusabb.- Ennek a csoportnak a rokonszenves tagját üdvözölhettük a napokban. Demjéti József fiatal festőművész közel 40 drb. festményével látogatott meg minket. Minden egyes képe a magyar tengernek, a Balatonnak egy-egy névjegye, egy-egy meleg üdvözlete. Mintha Balaton tündére elszakadt magyarjait intené: „Gondoljatok olykor olykor rám.“ Almás, Almádi, Zamárd szép hangulatait, jellegzetes balatoni színeit látjuk viszont és elmélázva gondolunk az otthonra. Demjén a nehéz művészi pályának kezdetén van. A pesti képzőművészeti főiskola végeztével most a természettel áll szoros összefüggésben. Az akadémia csak a „hogyan“-t adja; a „mit“ minden művésznek magának kell megtalálni. Hogy pedig elmondhassa azt, amit érez, ahhoz formanyelv kell, gazdag forma és sziniskola. Ezt gyűjti most Demjén és hogy módjában van a Balaton sokszínű panorámájából összeállítania a szótárt, azért csak irigyelheti minden kezdő művész. Kedves, tetszetős stúdiumai és képeivel azért soroztuk be a III. csoportba, mert munkái magyar értékének egyszerű átszámításával szabta meg az árakat, úgy, hogy 30—50—500 kor. képek közt válogathatott a müértö közönség. A kolle itió hétfőtől kezdve 17-ig bezárólag volt látható a Horváth féle étteremben. Vele kapcsolatban Véghelyi Kálmánná egynéhány intene űrje és Komjáthy Venyerka egynéhány igen ügyes rézkarca volt kiállítva. Mindegyikük megérdemelte a figyelmet és pártfogást. Harmos Károly. Támadás a komáromi mimkáshiztositó pénztár önkormányzata ellen. {Le a magyar fölirattal! — Ki a magyar tisztviselőkkel! — A tanácsos ur haragra lobbant a magyar fölirat láttára.) Amiről alább lesz szó, az ismét egy kiáltó bizonyítéka annak, hogy a csehszlovákdiplomaták, m'nden cáfolás dacára, itt fütyülnek a kisebbségi jogokra és itt mindenkit tönkre akarnak tenni aki magyar. A kassai, a pozsonyi munkásbiztositó pénztárak önkormányzatának sutba dobása után most rákerült a sor a komáromira. Pozsonyból jött egy bizottság dr. Pitzek miniszteri tanácsos vezetésével, hogy az itteni munkásbiztositó és betegsegélyző pénztárt átvegye. Ez a miniszteri tanácsos tajtékzó magyar gyűlölettel jött ide. Első ténykedése az volt, hogy megállt "a munkásbiztositó pénztár Deák Ferenc-utcai szekháza előtt és égtelen haragra lobbant a magyar fölirat láttára. Azonnal elrendelte a magyar fölirat lekaparását. Nemcsak elrendelte, hanem ott a helyszínén meg is várta, amíg kömivest kerítettek a magyar fölirat lekaparására. Sőt a munkát végig is nézte. A kömives könnyező szemmel végezte ezt a szomorú munkát, mondván, hogy — ez már igazán ellenkezik a mi kisebbségi jogunkkal. Itt szinmagyarok laknak. Ezentúl már azt sem lshet tudni, hogy hol van a munkásbiztosító péüztár irodahelyisége. Miután a külső tatarozást elvégezte dr. Pitzek tanácsos, bent az épületben is hozzáfogott a takarításhoz. Szigorú inkvizíciót tartott a tisztviselők között, hogy ki tud szlovákul! És jaj volt annak, aki azt mondta, hogy még nem tud. A tisztviselők és a pénztár önkormányzata védelmére Boldoghy Gyula, a pénztár alelnöke, a komáromi ipartestület agilis elnöke szólott fel és a tőle megszokott erélyes hangon tiltakozott Pitzek tanácsos intézkedő sei ellen, kijelentvén, hogy a magyar tisztvi selők elbocsátása nagyon is kétélű fegyver, mert akkor majd ók, a munkásbiztositó pénztár fontaidéi: a munkaadók gondoskodni fognak a pénztár jövedelmeinek a beszüntetéséről. Ha Pitzek urék fognak itt basáskodni — mondta Boldoghy — ha itt magyar tisztviselőket csak úgy máról holnapra elcsapnak, ha a pénztár autonómiáját megrugdossak, akkor biztosítja Pitzek urat, hogy két hóuap múlva megszűnik az egész intézmény pénzhiány miatt. A kiküldött bizottság vizsgálata még most is tart és Boldoghy Gyula állandóan és erélyesen tiltakozik a magyarság ellenes ténykedések ellen. Boldoghy Gyula, mint alelnök különben az alábbi óvást terjesztette ba a Pozsonyból jött bizottságnak : Az Országos Pénztár Igazgatóságának kiküldötteivel tegnap is folytatott tárgyalásokra vonatkozólag, van szerencsém a következő megállapításokat és megjegyzéseket tenni: 1. Tiltakozom az ellen, mintha az állam nyelvét itt bárki is nem tartaná tiszteletben. Az állam nyelvét itt mindenki tiszteletben tartja, semmiképpen sem magyarázható tiszteletlenségnek az, ha a magyar anyanyelvű alkalmazottak szlovákul nem beszélnek s ezért őket annál kevésbbé sem lehet elbocsájtaui, mivel ezen intézményt a munkaadók és munkások tartják fent. A pénztár alkalmazottai hivatalos munkáikat mindig becsülettel elvégezték és elvégzik ma is, mindenkivel szemben eleget tesznek kötelességüknek, a hivatalt mindig példásan vezették, így semmi ok sem forog fent, hogy a magyar tisztviselőket elbocsássák. Ha ez mégis megtörténik, úgy annak csak az az oka, hogy az illetők magyarok. 2. A tegnap, azaz f. hó y> ón lefolyt esti elnöki ülésen Szspu Mátyás alkalmazott elbocsátásának elrendelésében az önkormányzati jogunkba való beavatkozást és annak megsértését látom fennforogni. 3. A muakásbiztositó pénztárnak önkormányzata van s mint ilyen s ennek alapján ez ideig kifogástalanul végezte el a reá há ruló feladatokat és intézte mindazon ügyeket, melyek a pénztár zavartalan működését biztosították. Az igazgatóságnak ezen jogait és működési körét a 118., 126—127. és a 130., 136 te.-c.k félre nem magyarázható módon állapítják mag. Elismertük és mindig tiszteletben tartottuk az Országos Munkás Pénztár igazgatóságának intézkedéseit, azonban a törvényben biztosított önkormányzatunkhoz, még az Országos Pénztár rendelkezéseivel szemb-n is, mindenkor határozott n ragaszkodunk. Álláspontunk tiszta és világos, melyet a fent idézett törvény elvitathatatlanul megerősít. 4. Ha a fentiek ellenére az Országos Pénztár igazgatósága önkormányzatunkat megsérti, vagy figyelembe nem veszi, vagy önkormányzatunk alrpján való működésünkben bár* miiyen formábau meggátol, úgy az ebből származó összes következményekért, már most minden felelősséget az Országos Pénztárigaz gatós&gára bánjuk. Óva i itjük az Országos Pénztár vezetőségét attól, hogy a már 25, azaz huszonöt éve fennálló és miudenkor példás működésű és első helyen álló intézményünk működését csak azért lehetetlenné tegye, mert aunak alkalmazottai magyarok. Az elnöki ülésen történtekből ugyanis a leghatározottabban csak ezt az okot állapíthatjuk meg, miért is még egyszer figyelm aztetjük az Országos Pénztár Vezetőségét, hogy na tegye ilyenformán lehetetlenné működésünket, mert annak kiszámíthatatlan következményei lehetnek. Komárom, 1922. november hó 16 án. — Gyémántlakodalom. Megható és ritka ünnep színhelye volt csütörtökön délben a Rzt.András templom, aho! Komárom egy régi és mindenkitől nagyrabcaült, tisztelettől környezett házaspárjának ezelőtt 60 évvel kötött frigyét áldotta meg az egyház. Komáromi Sándor nyugalmazott városi ácsmester és felesége Halmár Róza ünuepelték gyémánt lakodalmukat e napon és ösezesereglettek tisztelőik és barátaik, hogy tanúi legyenek a nem mindennapi hitványnak, mely két öreg embernek több mint félszázados frigyét köti még szorosobbra. Miot a régi görög legenda Ftlemon és Baucisza ól e házaspár is felhőnéikü i boldog és példás családi é etben, melyet az élet sötét arnyai mindeddig elkerültek. Munkás, példátlanul szorgalmds és igazán követésre méltó életükben mindig learatták igyekezetük gyümö’cseit. Komáromi Sáudor 45 éven át volt a város ácsmestere példás hűséggel, odaadásos munkával szolgálta azt csaknem félszázadon át. Szakmabeli társai megbecsülése vette őt*körül életpályáján, mert 32 éven át elnöke és fáradhatlan vezetője volt a komáromi ácstársulatnak. Harminc esztendőn át tisztes hajléka Űrnapja után vendégül látta a társulat tagjait, akik ősi kegyeletes szokás szerint a hires komáromi úrnapi és nyolcadán tartott körmenetben zászlójukkal és céh jelvényeikkel vettek részt, mig ebben meg nem akadályozta őket az uj világrend. Felesége a régi magyar gazdaasszonyok igazi mintaképe, aki lisztes munkával, okos takarékossággal és józan életfelfogással gondnélküli napokat tudott biztositani a családnak. Jótékonysága általában ismeretes. A Szt. András templom két üvegfestésü ablakát neki köszönheti. Népszerűségüknek legszebb bizonyítéka, hogy Komáromban csaknem 100 ra megy keresztgyermekeiknek száma. Ez az öreg emberpár tartotta boldog és példás egyetértésben, megértő szeretetben eltöltött, szép hat évtized után gyémántmenyegzőjét. Dr. Ma jer Imre apátplébános nagy közönség jelenlétében áldotta meg újból a szép frigyet és az öreg házaspárhoz emelkedett szellemű, megható beszédet intézett. A jubiláns házaspárt az oltárhoz elkísérték régi tisztelőik közül: dr. Gaál Gyula ny. polgármester, a református egyház főgondnoka, dr. Alapi Gyula ny. főtevéltárnok, a katolikus egyházközség világi elnöke, Boldoghy Gyula az ipartestület elnöke, Dosztál Jakab templom gondnok, az Iparoskör elnöke, Domány Ferenc a kertész ipartárulat és a Komárom-ujszőnyi betegsegitő egylet elnöke, dr. Madarassy Pál ny. árvaszéki elnök, dr. Gaál Zsigmond városi tiszti főorvos, Jónás Mihály munkásbiztositó tisztviselő, Tóth Imre nyug. városi kamarás. A templomban összegyűlt szép közönség valósággal elhalmozta szerencsekivánatával a tisztes párt. A gyémántlakodalmas házaspár a Horváth féle étteremben látta örömünnepén vendégeiül tisztelőit és barátait, akiknek sorában dr. Majer Imre apátplébános és Vargha Sándor ref. lelkész is megjelentek, mert azt is tudni kell, hogy a házaspár vegyesházas, a férj református, a nő katolikus, de ez példás életükben soha egy percre sem okozott zavart. A kedélyes ebédea a boldog öreg házaspárt barátaik és tisztelőik a szeretet minden külső jelével vették körül, amelyre igazán mindenképpen reá is szolgáltak. Isten tartsa meg a kedves öregeket, a régi, jó komáromi idők tanúit és aranyozza meg életük alkonyba fordult szép napjait. — A komáromi piac áthelyezése. Ismert dolog, hogy a Komárom városi dunai kikötő építési céljaira a Dunapart egyrészét eladta az államnak. így a heti piacnak használt partrészt lefoglalták a kikötő építés céljaira. Most tehát szükségessé vált a heti piac elhelyezése. A városi hatóság úgy döntölt, hogy a piacot a Kossuth térre, a régi Rozália térre helyezik vissza. Éz ellen azonban a belvárosban lakó kereskedők és iparosok szólaltak fel, mivel nekik nagy anyagi vesztességet jelent, ha a piacot messze helyezik tőlük. A kereskedők és iparosok azt kívánják, hogy a piacot helyezzék vissza a régi helyére (Baross utca, a Nádor utca egy része, a Kórház tér. Klapka tér) és semmi esetre se a Rozália térre. — A Népbank közgyűlése. A Komáromi Öusegélyző Egylet tnint Szövetkezet (Népbank) holnap, vasárnap, november hó 19-én d. e. 11 órakor Jókai utcai üzleti helyiségében tartja 52. évi rendes közgyűlését, melyre a tagok ezúton is meghivatnak. A közgyűlés tárgyai: 1. Az igazgató bizottság jelentése. 2. A feiügyelő bizottság jelentése. 3. Az 1921. évről szóló zárószámadások előterjesztése és a mérleg megállapítása. 4. A 48-ik évtársulat leszámolási tervezetének bemutatása és jóváhagyása. 5. Intézeti elnök választása. — Választmányi ülés. A Komáromi Kereskedők Testületé e hó 18-án szombat este fél 9 órakor a kultúrpalota földszintjén saját helyiségében választmányi ü'ést tart, melyen a választmány tagjain kivül a testület minden tagja jogosult megjelenni. Tárgy a Duna melléki piac áthelyezésével szemben előterjesztett indítvány tárgyalása, s a határszéli forgalomnak a kereskedőt érdekének megfelelő rendezése s az útlevél melletti érintkezés mellőzése s állandó átkelési igazo’váayok használati jogosultsága érdekében küldöttségi kérelmezés a teljhatalmú minisztériumnál. — Eljegyzés. Pichler Mancy Komárom és Rónai Béla Budapest, jegyesek.
