Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-11-16 / 137. szám
2. oldal. „Komáromi LapoK 1922. november 16. = A kisebbségi kérdés a most folyó tár- : gyalásokon. A Tribuna a most folyó csehszlovák és magyar tárgyalásokról Írván, megemlékezik arról, hogy a tárgyalások alatt a magyarok annak a kívánságuknak adtak kifejezést, hogy a jogsegélyről szóló tárgyalásokat í a nemzeti kisebbségek helyzetének kölcsönös jj rendezésöl való tárgyalásokkal együttesen in- | tézik el. Ez a kormánykörökből származó vé- jj lemény szerint a jogsegély kérdését jelentéke- s nyen megnehezíti. Hatóságok figyelmébe I A.k Ínségek és törvényhatósági jogú városok pénzügyi gazdálkodásának átmeneti szabályozásáról szóló törvény végrehajtását a 143. sz. kormányrendelet alapján és az azt tartalmazó fontosabb, a községeket érdeklő szabályrendeletek magyar fordítása kiadásomban már megjelent. — j Spitzer Sándor könyv- és papirkereskedése, ahol a megrendelések elfogadtatnak. A határszéli közlekedés. Minket komáromiakat elsősorban érdekel > a csehszlovák magyar gazdasági tárgyalások- . nak az a része, amely a határmenti forgalom ! szabályozásáról folyik. Erre nézve újabban az alábbi tudósítást kaptuk: A csehszlovák'magyar gazdasági és forgalmi tárgyalások legutóbbi budapesti ü!é- I sén utolsó olvasásban elfogadták a határ- , forgalom rendezéséről szóló egyezmény leg- j nagyobb részét. A megállapodás szerint a ! határmentén mindkét oldalon levő lakosság i zavartalanul érintkazhetik. Mindkét országhatár mentén lakók ' 10—10 kilométernyi körzetben hosszabb időre szóló és állandó hatállyá} bíró határátlépési 1 igazolvánnyal közlekedhetnek, ami különösen a határmenti földbirtokosokra, orvosokra, hivatalnokokra és gazdákra bir fontos } jelentőséggel és mindazokra, akiket egyéb l rokoni, családi, pénzügyi és vagyoni kötelékek fűznek a túlsó oldalra. 1 Eddig szól a tudósítás, amelyből azt ol- | vassuk ki, hogy a határ elszigetelésnél tapasz- } talt merevség joga megiörött és közeledünk a -j normális viszonyokhoz. Ha a fenti egyezmény í nem csak papiroson marad meg, hanem tény- 1 leg testet is ölt, akkor a prágai és pozsonyi ; magyarellenes körök szellemének kellett meg < változniok, amioen igazán nagyon nehéz hinni, i de hát adja Isién, hogy csalódjunk és tényleg I jobb belátásra térjenek át azok, akik minden itt J és a túlsó oldalon élő magyarban ^veszedelmet látnak. Ha ez a felfogás megváltozik és a fenti ■ egyezmény életbe is iép, akkor ez a mai holtvárosunk, Komárom egy kis idegen forgalom- ; hoz jut és ha más iparág nem is, da & ven- j déglöi és kávéházi ipar egy kicsit föilendül. • Ha pedig a vámtételekben is beáll egy kis i enyhülés, a kereskedőkre, iparosokra is jótó- ; konyán hatna a határmenti forgalom szabaddá j tétele akkor, ha a magyar és csehszlovák ko- } róna között nem volnának olyan nagy ellenté- t tek. így természetesen, 75—78 as árfolyam ! mellett a túloldaliak nem fognak itt sohasem | vásárolni, akárhogyan szabaddá teszik is a j határforgalmat. A fenti egyezmény minden esete első j lépés a normális állapotok felé. Itt még csak azt jegyezzük meg, hogy az eddigi 15 kilométeres haíármenti távolság ■’ helyett 10 kilométerről szól a fenti egyezmény, ami mindenesetre visszafejlődést jelent a gyakorlatban levő szokással szemben. A fenti egyezmény azonban úgy értendő, hogy a határvonaltól 10 kilométernyi övben laknak, í joguk van a túlsó oldalra átmenniük, te- < kintet nélkül arra, hogy az átkelési helytől ! milyen távolságra laknak. Ugyanis nincs min- ; denhol természetes határ, mint nálunk a Duna, jj ahol csak bizonyos helyeken van átkelés, hanem , csak egy-egy határkő jelzi a határt és itt j minden közutnál megtörténhetik az átkelés, nem j úgy, mint náluük. Lapunk zártakor sajnálattal értesülünk, j hogy a hivatalos körök a mai nehézkes állapot } fentartását fogadták el. Ez ügyben küldöttség j megy Pozsonyba. Jövő számunkban bővebben, jj Váimegyei iin! ült® is. A zsupán bejelentette a nagy megyék életbeléptetését. — A deficites posztó beszerzési ügy hullámai. — Az alapnyugdijak 80°/0 os emelése. Komárom vármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 14 én, kedden délelőtt dr. Folkman István zsnp'n elnöklete mellett tartotta rendes havi gyűlését a vármegyeházán, melyen a bizottság tagjai nagy számban jelentek meg. Az elnökiö zsupán bejelentette, hogy a nagymegyék 1923. január 1 én megkezdik működésűket és ezzel Komáromban minden régi megyei szerv megszűnik. A csallóközi járás községei & komáromi járáshoz csatoltatnak, az udvardi é3 párkányi járások pedig Nyitva megyéhez fognak újévtől kezdve tartozni, A csilizközi községeket a dun&szerdahelyi járáshoz csatolják, a nagyközséggé átalakítandó Komárom, járási székhelynek marad meg tovább. A közigazgatási bizottság még a jövő hóban tart egy ülést, ez lesz az utolsó, melyen még a folyó ügyeket intézik el. A zsupán bejalentését a bizottság vegyes érzésekkel fogadta, de általános volt az a nézet, hogy a nagy megyék életbeléptelésével csak növekedni fog az a khaotikus zűrzavar, mely a közigazgatási életben eddig is mutatkozott. Maguk a legilletékesebb közigazgatási körök sem látják még tisztán, hogy miként fog kialakulni az uj vármegyék képe, mely másolata lesz a régi osztrák közigazgatás kerületi szervezeteinek. A bizottság ezután meghallgatta a tanfelügyelőnek, a pénzügyigazgatónak, az államépitészeti hivatal főnökének s a gazdasági felügyelőnek szokásos havi jelentését, mely után több nyugdij kérvényt intéztek el. É!énk érdeklődést keltett a nevezetes „posztó ügy“, mely újból a bizottság elé került. Ismeretes, hogy dr. Jamniczky Ottokár komáromi zsupán korában nagyobb mennyiségű posztót vásárolt a közönség részére. Ez a vásárlás azonban deficittel zárult, Dr. Jamniczky annak idejében a vármegyéhez fordult, hogy fizesse meg a deficitet, azonban a közigazgatási bizottság kérelmét elutasította. A bizottság határozatát dr. Jamniczky a teljhatalmú miniszterhez megíelebbezte, aki feloldotta a határozatot, kötelezte a vármegyét a deficit megfizetésére és elrendelte, hogy a megye gondolkodjék fedezetről. Boross Gyula főszám!anácsos, előadó ezen értelemben terjesztett elő javaslatot, indítványozván, hogy a vármegye pótadó alakjában gondoskodjék a szükséges összegről. Dr Mohácsy János biz. tag erősen bírálta a teljhatalma miniszter rendeletét, azt törvénytelennek nyilvánította és azon indítványt terjesztette elő, hogy a bizottság utasítsa a tiszti főügyészt arra, hogy a teljhatalmú miniszter rendelete ellen a Legfelsőbb közigazgatási bi rósághoz panaszt terjosszen föl. Egyben indítványozta, hogy a bizottság mellőzze az előadó javaslatát és mondja ki, hogy a teljhatalmú miniszter ezen ügyre vonatkozó rendeletének nem hajlandó eleget tenni és a vármegye közigazg. bizottságának tudta és megkérdezése nélkül történt magánügyletből folyó deficit fedezéséhez egyetlen fillérrel sem járul hozzá. Dr. Mohácsy mindkét indítványát elfogadták a közigazgatási bizottság tagjai. (Persze a tisztviselők kivételével). A nyugdijakat a miniszter akképen rendezte, hogy az alapnyugdijak összegét 80%-aI felemelte, meghatározva azonban azt, hogy az emelés egy évre 2400 koronánál magasabb nem lehet. Ennek tudomásul vétele után több folyó ügyet intézett el a bizottság, mely a kora délutáni órákig ülésezett. fiz iparosíanoncoktatás fekélye cim alatt a legutóbbi számban egy közlemény jelent meg, mely az iparostanonciskolát kissé sötét színben tünteti fel s rémlátásaival a közönséget taláu tévedésbe is ejtheti, ha ezen cikket figyelmesen végig olvassa. „Anarchiát“ emleget a hittani órákon és hogy ott „sem szép szó, sem komoly intés nem használ s erre a rendőrség igénybevételét“ ajánlja. Anarchiáról egyáltalán szó sincs. Erről megnyugtathatom az aggódó cikkíró urat. Azt hiszem, neki alkalma lehetett volna az iskolát meglátogatni s akkor meggyőződhetett volna állításának helytelenségóról. Hogy fordulnak elő a vallási órákon egyes kellemetlen esetek, az tagadhatatlan. Ilyen esetről kettőről tudok, melyet a hitoktató ur nekem elmondott. Az egyik, amint cikkíró is írja, hogy egy rakoncátlant a társai a hitoktató úrral szemben való méltatlan magaviseletéért felpofoztak. — Ez igaz! — Tehát ebből is láthatjuk, hogy a tanulók vagy 95 százaléka önérzetes és tudják, hogy mit kell a raboncátlankodóval csinálni. Már pedig, ha anarchia uralkodna, ott akkor nem egy-két ilyen akadékoskodó akadna. — Ez volt az egyik eset. A másik pedig az, midőn egy tanuló megtagadása, illetve kérte a hitoktató urat, hogy a vallási órák látogatása alól öt mentse fel. Ezt természetesen a hitoktató úrral egyetemben megtagadtuk. Ami a rendőrség igénybevétfdét illeti, abból egyelőre nem kérek. Talán még az ipartestület elöljáróságának közbelépése is elégséges lasz, ilyen egyes esetekben, ha már előzőleg a tantestület megiutése nem használt volna. Hogy az ipartestület elöljárósága is foglalkozott legutóbbi ülésén a hittantanitás kérdésével, arról tudomásom van. Csak az a legérdekesebb az egész dologban, hogy azon előljárósági tagnak, aki ezt fdiszinre vetette a keddi előljárósági ülésen, éppen annak a fia volt az, aki a csütörtöki vallás óráról el akart szökni, a péntek esti vallás óráról pedig a másik fia akart megugrani. Hogy mi történt velük, azzal bizonyára nem dicsekedtek el odahaza édes apjuknak. Mert ha ók ezt elmesélik, t. i. hogy el akartak szökni, akkor bizonyára a szülő először önmagát vonhatta volna felelősségre. Noha tudom róluk, hogy fiaikat vallásos nevelésben részesítették és mégis megtörtént ő velük is ilyen eset. Elismerem én azt, hogy vannak egyes rakoncátlan egyének, akik a mai kor téves eszméit szívják magukba, s kiket már ifjú korukban tévtanokkal ámítanak el. Ép ezért helyes lenne, ha az iparostanonciskolai bizottság tagjai úgy néha-néha végeznék ellenőrző munkájukat. Ne psllengérezzük ki mindjárt az iskolát egy-két ilyen esetért. Ha valakinek észrevétele van, kiváltképpen olyannak, kinek az iskola adminisztrációjában része van, keresse fel bizalommal a tantestületet vagy az iskola vezetőségét s mondja el észrevételét. Sokkal több szolgálatot tesz a köznek, mintha újságcikkben hívja fel nemcsak a közönség, de a tanulók figyelmét is. Pethö Sándor igazgató. HÍREK. — Rákos! Jenőt, a magyar irodalom és újságírás legnagyobb élő képviselőjét lelkes ünneplésben részesítették november 11-én abból az alkalomból, hogy születésnapjának 80-ik évfordulóját megérte. Az isteni gondviselés kegyelme a pátriárkák tisztes korával tüntette ki őt, ki két emberöltőn keresztül szolgálta fényes elméjének gazdag tudásával és ragyogó . tollának hatalmas erejével hazáját, melynek nagyságáért és dicsőségéért áldozta egész életét. Egyik legönzetieaebb kiépítője ő annak , a nagy történelmi korszaknak, mely a magyar szabadságharc után következő gyászos elnyomás után virradt Magyarországra s mely a nyugati fejlődés tetőpontjára emelte az országot. Nagy eseményeknek volt tanúja állandó munkában 1 eltöltött nemes életében, látta hazáját dicsőségben ragyogni és meg kellett érnie azt a ’ rettenetes igasságtalansagot, mely a világtörténelemben példátlanul áll. Da hazájának bármely sorsában is 6rös hittel és törhetetlen buzgalommal tartott és . tart ki mindig eszményi álláspontja mellett és ; szinte történelmi hivatást betöltő pályafutása ! alatt igazi példányképe lett a magyar hazafi! Ságnak. Egész Magyarország szeretető és tisz- I telete font koszorút homlokára Rákosi Jenőnek e ritka alkalomból és a megbecsülés maradandó ' szép példái nyilvánultak meg iránta mindení felöl. Az édes anyától mostoha idegenbe elsza: kitott mngyarság szívben és lélekben együtt érez testvéreivel és szeretettel emlékezik meg Kákosi Jenőről, s őszinte érzésekkel kéri Isten áldását további életére!
