Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-07-15 / 84. szám

1922 julius 15

„Komaromi Lapok

3. oldal.

Kereskedő-nevelés.

A Komáromi Lapok több száma hozott közérdeklődést kiváltó cikkeket a Komáromban felállítandó kereskedelmi iskola kérdéséről. Szomorú iróniája a város sorsának, hogy e kérdés akkor vetődik fel csak, amikor a kereskedelmi stagnáció dagálya, arai itt a kereskedelmi téren keletkezett, fejlődött, gyarapodott és erősödött, azt elboritással fenyegeti.

A régi békeévekben, amikor a kereskedelmi forgalom egészséges gazdasági lüktetést adott és biztosított a városnak, kereskedelmi iskola felállítására senki sem gondolt s a komáromi fiuk a pozsonyi, győri, budapesti és kolozsvári kereskedelmi iskolák látogatására voltak kéDyszeritve. Azok a családapák, akik gyermekeiket megfelelő szakiskola híján kénytelenek voltak idegenbe küldeni, sujtón érezték enDek a helyzetnek hátrányait, mert az iskoláztatás temérdek pénzt emésztett fel. Eltekintve attól, hogy az idegenben elköltött vagyon már maga veszteséget jelentett a város forgalma szempontjából, veszteséget jelentett a város iskolázott lakossága természetes szaporodása tekintetéből is. Az idegen városokban végzett tanulók jó része iskoláik elvégzése után megélhetést biztositó állást is idegen városban keresett, ahol tanulmányi idejük alatt szerzett ismeretségük, összeköttetéseik s az iskolák ajánlása révén jövő exisztenciájukat is inkább volt módjukban megalapozni. Nem lehet e ténnyel szemben érvül felhozni, hogy a kereskedő családok fiai viszont hazajöttek és ma is nem egy közülök szülei üzletét vette át és tulajdonosa lett. A kerekedelmi iskolát nemcsak kereskedők látogatják, sőt számtalan esetet említhetünk föl kis városunkban is, ahol jónevü és real kereskedő családok fiai kimondottan lateiner pályára készültek és készülnek, viszont nem kereskedelmi téren működő famíliák fiai kereskedelmi iskolák elvégzésével próbálkoztak pályát biztosítani maguknak.

Hogy a kereskedelmi iskolákban járt ifjak idehaza beültek szüleik örökébe s müveit kereskedő generális és szakismereteivel üzletvezetésükbe modernebb szellemet vittek és a kereskedő osztály tekintélyét emelték, elvitathatatlan. De láttunk-e csak egyet is a többi kereskedelmi iskolát végzettek közül, aki maga kereskedő, vagy jobban kifejező szóval élve: boltos pályára adta magát?

Az abituriens kereskedelmistának ideálja a baük, ahol szerencsés körülmények között egy főkönyvelői állásig felküzdheti magát. Az „úribb“ pultja mögött vevőt kiszolgálni. Az iskola maga, altalános műveltségen felül szakismeretekkel is. gyarapította a kereskedelmi iskola tanulóját, de nem bírta belenevelni az ifjúba a kimondottan

a felimeg mellett külön említi a „német férfiüngöket“.

A felimeg, mint a magyar ÍDg általában, rövid volt, széles gallérral és bő újakkal, melyek a dolmányából kilógtak. Valamennyi adatunk azt hirdeti, hogy a felimeg jobbára drága és olykor gzines szövetből készült s művészi arany- és selyem hímzéssel volt meghányva. Olykor az egész felimeg aranyfonálból volt szőve. Csáky László irta 1559-ben a nádorispánnénak : „Küldjön két inget; valami selyemmel és alannyal cifráltassa meg nagyságod, az gallérját széles hímmel; mert itt az szép“.

Hogy minő nagy fényűzést fejtettek ki a felimeg díszítésében, arra álljon itt néhány példa. Paksi Kata jegyruhája (hozománya) közt volt például (1539-ben) huszonegy felimeg; tizenegyen aranyos him volt, kettőn kösöntyüpária. Horváth Ilona fehér ruhái között akadt öt csahol, aztán arany■ ing gyöngyös hímmel, himes gyönyös fátyol ing, patyolat ráncos-ing nyomás gallérral stb. A Nádasdy-féle keresztúri tarház összeírása igy sorolja a íelimegeket: „Felingek száma: arannyal s ezüsttel varrott felimeg 5, irás után varrott felimeg 6, kötéses felimeg 11«. (1669.) Ugyanitt szerepel még: „két aranyos kötött imeg, egyik testsziu, a másik kék“; továbbá: imeg alá való ujjak, egyik hajszín' ezüstös, a mások recére varrott. Több összeírásban emlitik a skofumos inget (vagyis az aranyos inget). Ilyen inge még II. Rákóczi Ferencnek is volt.

Ne gondoljuk, hogy a hímzett és aranyos íelimegeket csak a nagyurak hordották. A városi jegyzőkönyvek tanúsága szerint bizony jámbor polgáraink is jártak ilyenekben. Komárom

kereskedő pálya szeretetét. A gyerekeknek tanulni kellett valamit, a latint nem szerette, nem akart ügyvéd vagy orvos lenni, hát elvégezte a kereskedelmit, de hogy kevés szülőnek jutott eszébe az, hogy kereskedelmit végzett fiából boltost, egyszerű boltost neveljen, azt merem állítani. A beteges nagyravágyástól és pénztelen urhatnámságtól fűtött »társadalom« a kereskedőt csak ott kezdte észrevenni, ahol a »közönséges kereskedő« mögött már vagyont is sejtett vagy tudott. Akkor elfelejtette esetleg azt is, hogy a jól szituált kereskedő még a helyesírásban sem biztos, hogy ismeretei, műveltsége szomorúan fogyatékosak. Általában azonban a kereskedőt a művelt társadalmi osztályok körén kívül levőnek tartotta. Az tagadhatatlan tény, hogy általában a mai kereskedő osztály az általános műveltségben bizony sajnosán mögötte áll a kivánalmaknak és szó nélkül mellette elmenni nem lehet. Be tudjuk látni, hogy a megélhetés küzködései közben a gyermek és ifjú korban elmulasztottakat pótolni nincs ideje a kereskedőnek. A kenyérkeresés fárasztó, pihenésés' szabadság nélküli egyforma hétköznapjaiban ritkán jut idő a művelődés vasárnapjaira, de a műveltekkel szemben igazságtalan az a nagy liberalizmus, amely könnyen juttatott és juttat oly embereket kereskedői tevékenység gyakorlásához s kiktől ma a kereskedői pálya hemzseg olyanoktól, akik műveltség dolgában egy dock-mnnkást alig múlhatnának felül.

Ha a kereskedelmi iskolát végzett ifjú nem restelne beállni kereskedő inasnak egy áruüzletbe ahelyett, hogy »állás« utáni ábrándozásában hónapokig a szülei nyakán él és hirdetéseket böngész, ha a kimondottan boltos pályára tudná eltökélni magát, a kereskedői pálya is más megbecsülést, értelmet, értéket kapna attól a társadalomtól, amely ma a kereskedelmit még nem tartja comrae il faut foglalkozásnak. A kereskedelmi iskola nem fog kereskedőket nevelni addig, amig a kereskedelmi érettségi bizonyítványt csak a bankok követelik a megszerzett ismeretek bizonyságául. Az iparos tanoncból csak tauoncévei betöltése, legalább két esztendei segédidő után lehet önálló iparos. Kereskedőnek lenni jóformán semmiféle előképzettség nem kell. Bejelenti a hatóságnál a szándékát, megfösíeti a »firmát« s kész a kereskedő. Aligha hinném, hogy a kereskedelmi szabadságon esne sérelem, ba a kereskedőtől is bizonyos előképzettség kivántatnék meg. Lehetetlenség, hogy a kereskedelmi iskolák csak a bankok számára szükséges hivatalnokok nevelésére alapitta ttak és szaporittattak. Kellelt, hogy a ke reskedelmi iskola tervének megalkotói gondoljanak a kimondottan kereskedői foglalkozásra is, mert hisz a kereskedelmi osztály kuíturnivójának emelése az általános gazdasági élet egészrégi jegyzőkönyvei például gyakran szólnak a felimegröl. Az 1608. évi jegyzőkönyvben olvassuk például e vallomást: „Entölern is két válthegyet, felimegre valót, aranyosat lopott vala el.- Ugyanitt a hagyatékok felsorolásánál ilyeneket olvashatunk: „aranyos felümeg, három ketteje aranyos, az harmadika paraszt“ (1661), „aranyos felümeg, kinek gallera és ujjai is aranyosok“ stb. Meg kell jegyeznünk, hogy ugyan e jegyzőkönyvek mindig külön emlitik a német üngöket, a német üngökre a csipkéstászlit stb.

A felimegek között találkozunk olykor az úgynevezett kebeles inggel is. Paksy Kata hozományában például (1539-ben) tizenhárom kebeles ing volt. Valószínű, hogy a kivégzett Nádasdy Ferenc leányainak portékái közt szereplő Brusthemeter is ilyen kebeles iogek voltak. (Vier Brusthemeter, darunter zwei scbleiereue).

ügy a felimeg, mint általában a magyar férfi mg igen rövid volt, úgy hogy a has jórészét szabadon hagyta. Ezért mondja az ének Tyukody mesterről:

Rövid ugyan inge, a hasa ki lészen,

De nem látják, ha rá egy tekenőt tészen. Kemény János fejedelem Írja, hogy ifjúkorában a táborozáskor kifogyván a fehérruháböl, kótya-vetyén lepedőt vásárolt s Szakolcán varratott magának inget és gatyát. „Akkor — Írja a fejedelem — a Jancsi inginek, melyet hívnak vettem reám s a mezítelen testre dolmányt.“ Szakolcán azonban nem ismerték a magyar formát s igy Kemény János uramnak hosszú német inget, szűk ujjut varrtak.

A XVI. században még széltében járta ez a mondás: Kisebb az ümeg a köntösnél. E

ségesebbé, fejlettebbé növését is magával hozza.

Ha a kereskedelmi érettségi bizonyítványt megszerzett ifjú biztosítékot lát arra, hogy szüleinek nagy anyagi áldozatába s maga szorgalmába került előképzettsége a tanulatlannal szemben előnyt biztosit, a kimondottan kereskedői pályára szívesebben lép majd s gyakorlati ismeretek gyűjtésére inkább áll be volontairnek olyan kereskedőhöz, akitől tanulhat is valamit. Egy kis tőke révén a minden műveltség, szakismeret hijjával szűkölködő erősen handiceppelve van a műveltebbel szemben s valóban csak a legközönségesebb ökölremenő harc és a selejtes kiválasztásává válik az az éles küzdelem, amelynek igazságtalanságait gyakran kellett és kell a törvénynek korrigálni.

A műveltségnek előnyt kell adni a müvletlenséggel szemben, mert ez nem a hangosan kiabáló kereskedelmi szabadság kérdése csupán, hanem az érdemesebb sorsra váró müveit egzistenciák kérdése is és mert igazi kereskedelem, a közgazdaság és kulturtevékenység minden terén véleményt adni tudó és kritikára jogosult kereskedő társadalom kifejlődésének ez az előnybiztositás az alapfeltétele.

A Komáromban felállítandó kereskedelmi iskola tervét szövögetők igen jót akarnak s bár az ez évi kereskedelmi tanfolyam szakelőadások dolgában igen mögötte áll a kivánalmaknak, hisz egyetlen egy kereskedelemmel foglalkozó, a gyakorlati kereskedelmet ismerő előadó ott még nem működött, mégis dicséretre méltó vállalkozás volt és biztató kezdés egy igazi kereskedelmi iskola megalapítása felé. Éppen, mert nekünk kimondottan tanult kereskedőkre van szükségünk, kell eminenter szükségesnek tartanunk a szakemberek bevonását az előadások tartásába addig is, míg a kereskedelmi iskola felállítása aktuálissá válik. A szakember már előadásában kereskedő nevelést céloz, a kereskedelemben él, annak csinyját-binját naponta látja, igy közvetlen gyakorlati ismereteit is továbbíthatja, közvetítheti, magyarázhatja a tanuló ifjúságnak. Örvendetes eseménnyel kecsegtetne ezért, ha a közelgő uj iskolai évben a kereskedelmi tanfolyam rendezői szakemberek bevonásával igyekeznének a tanfolyamnak gyakorlatibb hasznot biztosítani. Gesztes Sándornak e tárgyban a Komáromi Lapokban megjelent cikke találón mutatott rá a tanfolyam előadó karának megválasztására és gyakorlati eredményt a tanfolyamtól is csak akkor várhatunk, ha abban szakemberek vesznek részt. Tudtommal Pozsonyban a kereskedelmi iskolát a pozsonyi kereskedők testületé alapította, a budapesti kereskedelmi akadémiát is, a komáromi iskola, vagy egyelőre a tanfolyam uj alapokra fektetésében is joggal várhatnánk el a komáromi kereskedők testületének közreműködését. (i. g.)

közmondás is azt hirdeti, hogy a magyar imeg rövid volt.

A hosszú, német ing (szűk újakkal) a XVII. században kezd nálunk terjedni. Jobbára az ország nyugati részén találkozunk véle. Régi szokás szerint ilyen hosszú ingben temették el a halottakat. A parasztnép asszonyai is hordtak ilyen hosszú (durva) inget; csakhogy az ilyetén ing nekik egyúttal szoknyául is szolgált, melyhez mindössze még egy elökötő vagy kötő-ing (kötény) járult.

A régi összeírások szerint a háló-ing és a fördő ing („fördö imeg avagy pod-mantli“) is hosszú iug volt. Ugyanezt kell mondanunk a szoknya-ingről is, melyet olykor fürdő-ingnek is használtak. Barcsay Judit javai közt például (1666 ban) volt „két feredőbe való szoknya-ing, egyikének selyemprém az alján s ugyanahhoz két csipkés váll“. Barcsay Ákosné ingóságai közt még feredni való török ing is szerepel. (1661.)

A hosszú német ingek közé kell sorolnunk az úgynevezett jezsuita inget is. A kassai 1865. évi leltár a kvádrátus-nak nevezett hatvanhárom jezsuita süvegen kivül felsorolja a hosszú jezsuita ingeket, a jezsuita kalapokat, bugyogókat, pántofeleket és a nadrágra való függőket stb.

Az eddig felsorolt iDgeken kivül még másfélékkel is találkozunk a régi összeirásokban. Ilyen volt például az úgynevezett kis ing, melyet a felső ing alatt hordottak. Barcsay Druzsina hozományában (1643.) volt például hat lengyel-patyolat kis ing. Barcsay Judit ingóságai közt is akadt „arannyal-selyemmel varrott ing alá való kis ing három“. Az ő fe-