Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-10-31 / 130. szám
4. oldal. »Komaromi Lapok« 1922. október 91. üakmerő rablás a Kisérsoron. — Álarcos rablók munkája. — Tóth Lőrinc kertészhez törtek be, akit kiraboltak. — A rendőrség egyik tettest elfogta. — — Saját tudósítónktól. — Vakmerő rablótámadás szenzációja tartja izgalomban Komáromot, mely szombaton este fél kilenc órakor történt a Kisérsoron. A Kisérsoron ebben az időszakban sok ember szokott elmenni, akik a vonatokról jönnek. A rablókat ez csöppet sem feszélyezte, mert elvégezték munkájukat és még aznap este el is menekültek zsákmányukkal. A rablás áldozata Tóth Lőrinc kertész, szorgalmas és munkás komáromi iparos, aki kapuját bezárta és gyermekeivel együtt lefeküdni készült. Este fél kilenc óra tájban két rabló nyitotta ki áikulecsal lakása ajtaját és éles fényű lámpával arcába világított, mely szinte elkábitotta Tóthot, aki védekezésre gondolni sem tudott, mert a két. ember percek alatt megkötözte és száját betömte. A gyermekekre az álarcos rablók piros nyelű kést fogtak és követelték, hogy mondják meg, hol tartja apjuk a pénzt. A gyermekek rettenetesen megijedtek és azt mondták, hogy az apjuknak nincsen pénze. Erre a rablók az egész házat felkutatták és ami pénzt, ékszert találtak, magukhoz vették és mintegy ezer korona készpénzzel távoztak oly fenyegetések közt. hogy aki moccanni fog, azonnal leszúrják. A rablóknak egész, jól értesült és a helyi viszonyokkal tisztában levő embereknek kellett lenniök, mert ott keresték a pénzt, ahol azt Tóth tartani szokta. Tóth Lőrinc pár nappal a rablás előtt adott el földeket és vásárolt ezek árán néhány darab szántóföldet úgy, hogy csakugyan nagyobb pénzösszeg felett rendelkezett, a rablók tehát elkéstek. A rablás nem okozott feltűnést, sem zajt, mert a házigazda félesége semmi zajt sem hallott. Ez a kamarában ruhatisztitással foglalatoskodott és éjjel 11 óra után ment be a házba, csodálkozva látta, hogy e lámpa még ég és a legnagyobb ijedelemm 1 látta azután megkötözött urát és a remegő, halálra ijedt gyermekeket. Férje csak a szemeivel integetett neki, azután felszabaditva mondta el fel ségének a történteket. Azt hitte, hogy a rablók már vó geztek az asszonnyal é3 odakünn megölték. A vakmerő rablásról azonnal értesült a rendőrség és munkába lépett. A gyanú alapján letartóztatott egy Gonovics Gyula foglalkozásnélküli suhancot, aki mindent tagadott. Mikor azonban Igó Aladár r. kapitány ki akarta hallgatni, akkor szobájából elrohant. A rabló után izgalmas hajsza Indult meg a csendes Széchenyi-utcában, utána rohantak a rendőrségen levő szolgálatból visszaért rendőrök és maga a kapitány is. A vakmerő tettes, aki erós atléta-termetű ember, egy katonát, aki a helyőrségi templom előtt útját akarta állni, fellökött és tovább rohant a Pintyőkeliget felé. Már egérutat vett a tettes, de a sarkon véletlenül Schneider rendörfelügyelőnek rohant, aki azután lefogta és átadta az üldözö rendőröknek. A vakmerő rabló makacsul tagadott, de azután kelepcébe került és bevallotta, hogy ő egyik tettese a rablásnak. Bűntársainak is nyomán van a rendőrség. A rablás nagy szenzációt okozott Komáromban, mert még a télnek csak a legkezdetén vagyunk és máris elkezdődnek a betörések, sőt a rablások. Uj reformáció. Október 31 a protestáns világ nagy ünnepe. 1517 ben születésnap volt, azután emlékezés ünnepe lett, ma meg már sóhajteljes advent : uj reformációt várunk! A reformáció évfordulóján, mint & történelem egyéb nagy ünnepeiben örökkévaló történelmi erók sugárzását érezzük. A szürke napok egymásutánjából kiemelkedő események tükörében meglátjuk a milliók szivét, eszét foglalkoztató eszme ragyogását. A reformáció alapját képező történelmi eszme ereje oly hatalmas, hogy átnyúl országok határain, letompitja az ellentéteket, sőt kell, hogy egy nagy, közös kultúra s üdv munkára egyesítse a protestáns, keresztyén és a római katholikus egyházakat, mert ez az eszme: az ujjnlás, a javulás az emberi nem tökéletesedését eszközlő folyamat s mint ilyen sem felekezethez, sem dátumhoz nem kötött és végtel n kezdettől fogva mindörökké. Tehát, ha a reformáció 405 esztendővel ez előtt az egyház megujitása, javítása volt, ma az összes egyházaknak, felekezeteknek általános javításon kell munkál- , kodni és uj reformációt kelteni, mert a »societás“-ra és a „eivitas“-ra is áll: „semper re- \ formád dabet.“ Hisz ki ne látná, hogy az em- ’ bereknek az önmaguk és egymás életével való, ; sokszor már undorító elég-.detlenségel szemmel láthatólag fokozódik. Napróí-napra szaporodnak az öngyilkosságok és lábra kapott a ■' pessimizmus. A történelemképző erők össze- j ütközése elvitázhatatían, óriási a feszültség : mindenfelé. S ennek a feszültségnek előbb utóbb nagy lelki eruptióra kell vezetnie, amint történt a múltban is mindig. Már mindenfelé, de kivált a semleges sajtóban utat tör magának a feljajdulás: valami új aeranak kell jönnie — más nem segít rajtunk. De hogyan és honnan várjak ennek a bekövetkezését ? Erre a kérdésünkre némileg vá laszt nyerünk, ha betekintünk koruük leikébe, a gazdasági és kulturális vajúdásba. Nem kell j bővebben ismertetni egyiket sem, ismeretes mindenki előtt: mindakettő közérzés, vagy talán helyesebben köznyomor. Rohamos léptekkel jött a háború és a nyomán uj társadalmi és európai helyzet. Uj vagyonos osztályok és uralkodó fajok alakultak ki, melyek anyagi és í hatalmi szupremaciájukkal reánehezedtek az alulmaradt, letiport rétegekre, melyekről már nem is izzadság, hanem vér csepeg. Nagy a munkanélküliek és a kultúrál nélkülözni kényszerültek száma; nagy mind az anyagi, mint a kulturális leromlás nálunk ép úgy, mint az egész Európában és örülnénk, ha annyira javulna helyzetünk, hogy a hajdani „laigázott“ nemzetek nívójának felemértékéig felemelkedhetnénk, ami a gazdasági helyzetet, kulturális és mozgási szabadságot illeti. Szegények vagyunk és ez ép9n azért fájdalma?, mert alap- i természetünk tulajdonságai közt ott van a gazdasági függetlenség, a kulturjavak szabad produkálása és komoly élvezése. Szegények vagyunk, de él bennünk annyi életösztön, hogy valami módon igenleni akarjuk az életet, az isteni pedagógia p dig, melynek experimentumai lettünk, az életet igénylőknek, követelőknek csak egy típusát tűri meg; szókét, kik egyetlen egy eszközzel küzdenek, ami a munka és egy kinccsel ékeskednek:, ez pedig a hit. „Munkásság az élet sója, A romlástól, mely megójja. S csak az, aki nem hevert Várlmt áldást és sikert.“ (Tompa.) És „... szegénynek drága kincs a hit, Tűrni és remélni megtanít. Neki, mig a sir rá nem lehel, Mindig tűrni és remélni kel!.“ (Arany.) Csakis serény munka, — nem tompa rezignáló — csakis a tűrni s remélni tanító hit — nem az igazságtalan világ szentesítése, imádása — hozzák el az uj reformációt. —r.an A mécsesek, a sirlámpák, a temetők világitó Szent János bogárkái kigyulnafe holnap este, hogy a fénypontok tnilliárdjai imbolygó fényével áldozzanak az élők meghalt kedveseik emlékének. Csendes temetők elhagyott utján az élők sűrű csoportokban mozgalmas életet, virágerdőket varázsol halottak napja a meghaltak birodalmába. A megkoszorúzott sírok, a kivilágított sirhantok ezrei és ezrei mellett ha elhaladunk, jussanak azok Í3 eszünkbe, akik valamelyik tömegsírban vagy messze Szibéria hómezőin jeltelen, a földszinttel egyenlővé tett sirban alusszák örök álmukat, akiknek nincs mécs, nincs virág, ‘ nincs koszom a sírjukon. Szeretteiktől messze és ismeretlen tájakon pihennek, távol idegenben, elfásult közönytől körülvéve. Ezekre gondoljunk, ha a jómód, ha a külszín sokat adó, sokszor csak mutatott kegyelet pazarul feldíszített, kivilágított sírjai mellett elhaladunk. A kivilágított sírok juttassák eszünkbe a sötét, virágtalan sírokat, amelyek alatt a világháború névtelen hősei, a magyar hősiesség elfelejtett mártírjai álmodnak tovább a régi dalról, a régi dicsőségről. Nem! Ezeknek a szent vértanuknak a sírjai se lehetnek sötéten, virágtalanul halottak napján, halottak estéjén. A hamar kiégő, gyenge szellő szállingózására már kialvó mécses helyett gyújtsuk meg az ő em lékezetükre a lelkűnkben, a szivünkben a megemlékezés mécsesét, sirlámpását, a hála, a büszkeség virágait szórjuk lelkeinkben, sziveinkben a távol, messze pihenő magyar véreink sirhalmaira. Ezekkel a gondolatokkal lépjük át a halottak csendes birodalmának kapuját halottak napján és gondolatban juttassunk a dúsan megrakott sirhalmok virágaiból a jeltelen sírokra is. — Ezüstlakodalom Leboda László Kurtakeszinek köztiszteletben álló tanítója október 22 én tartotta boldogságban eltöltött házasságának huszonötödik évfordulóját. Amely alkalommal a rokonok és barátok egész serege kereste föl a csendes tanítói lakot, hogy kifejezzék tiszteletüket és őszinte jókivánataikat az ünnepelt házaspár iránt. — Csak egy virágszálat! November 1 ón a halottak kegyeletes ünnepét üli a társadalom, mikor mindenki elmegy szerettei sírjához, hogy az emlékezet mécsvilágát meggynjtsa és a szeretet virágáldozatát bemutassa. A Szanatórium Egylet régi tradícióihoz híven csak egy virágszálat kér minden koronából, egy virágszál árát a szegény tüdőbajosok részére, akik a halállal eljegyezve járnak közöttünk. A temetőlakban az idén is gyűjtést rendez a Szanatórium Egyesület és a városban november másodikam, halottak napján, a cserkészfiuk a a Népjóléti Központ szegényei részére gyűjtenek. Adakozzék mindenki, csak egy virágszálat a szegény tüdőbetegek részére. — Gyászrovat. Keller Tamás vármegyei nyug. irodatiszt hosszas szenvedés után f. hó 27-én elhunyt. A megboldogult igen szorgalmas és munkás hivatalnoka volt a vármegyének, korábban a budapesti Ludovika Akadémia vivőmestere is volt, akinek vezetése alatt egész generációk sajátították el a vívás nemes sportját. A nyugalom idejét arra használta fel, hogy a főgimnáziumban átvette a tornatanitást és azt az 1921/2. tanévben a legnagyobb sikerrel és eredménnyel vegezte. Ennek tanúságául szolgált a junius hóban megt irtott tornaverseny, amelyen a főgimnázium tanulói a legszebb sportformát mutatták. A szünidőben utolérte régebbi betegsége és sok szenvedéstől váltotta meg a halál. Halála özvegyet és három gyermeket borított mély gyászba. Vasárnap délután folyt le temetése igen nagy részvét mellett, melyre a főgimnázium tanuló ifjúsága tanárai vezetésével testületileg kivonult és Mórocz Emilián házfönök vezetése alatt az ifjúsági énekkar gyönyörű gyászéneket adott eló. A temetésen a megyei nyugalmazott tisztviselők teljes számmal vettek részt. Óriási részvét nyilvánult meg Wojtovitz Richárd tragikus sorsú kis leányának Erzsikének temetése iránt, moly vasárnap délután ment végbe a katolikus temetőben levő kápolnából, hol a kis koporsót felravatalozták. A temetésre kivonultak az irgalmas nővérek iskolájának növendékei is, valamint a leány szivgárdísták kedves társnőjüknek ravatalához, amely mellett könnyeik összefolytak a gyászoló szülők fájdalmas könnyeivel. Ä temetési szertartást dr. Majer Imre apát végezte, teljes papi segédlettel. — Október 28 Szombaton ünnepelték a Csehszlovák köztársaságban október 28-ának, az átalakulás napjának évfordulóját a siokott keretek között. Délelőtt a helyőrségi templomban hálaadó istentiszteletet tartottak, melyen a polgári hatóságok fejei is megjelentek. Délben a tisztikaszinóban közebéd volt, délután pedig í katonaság sportünnepélyt rendezett a lovardábai és a football pályán. A hivatalokban, iskolák ban, üzemekben szünetelt a munka s az üzle
