Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-07-13 / 83. szám

1922 julius 13 ..Komáromi Kapok* 3. oldal. A Wait illáik im\m lisiak »1 aiiwiii — Uj helyzet a prágai kongresszus után. — A népszövetségi ligák uniójának legutóbbi prágai kongresszusa uj helyzetet teremtett a Kisantant népszövetségi intézményeire nézve. Még élénk emlékezetben van, hogy a kongresz­­szuson Brabec szenátorral képviselt Cseh Ál­lamtudományi Társaság a kongresszus vezető­ségével szemben fennforgó elvi ellentét miatt j a kisantant egyéb népszövetségi szervezeteivel I együtt kivált a prágai tanácskozmányból. Az : ellentét a kisantant államok nemzetségi kisebb­­ségeire vonatkozott. Csehszlovákia, Jugoszlávia, Románia és Lengyelország delegátusainak ezen i lépése bizonyos tekintetben rést vágott a nép- ; szövetségi ligák uniójának egész szervezetében. ' A népszövetségi gondolatban ugyanis benne | van az, hogy minden nemzetre és államra egye- : temesen kiterjedő politikai érdekképviselettel j egyértelmű. A népszövetségi ligák nívója tehát | a Kisantant delegátusainak kilépésé után éppen olyan csonka, mint az a testület, mely a kis- ( anunt ligáinak szövetségéből keletkezhetnék. Hogy ez a sajáiságos hiányérzés mindkét oldalon tényleg megvan, arra különös határo­zottsággal engednek következtetni a népszövet­ségi ligák müKödésének legújabb eseményei. Így az angol népszövetségi liga a „League of Nations Union“ a mult hónap végen egy nagy propaganda estélyt rendezett a londoni Hyde parkban. Az angol liga e tömeggyülésén, melyen Robert Cecil, Viscountess Ador, Snow­den és az angol közélet egyéb kitűnőségei je­lentek meg, a szónokok azt hangsúlyozták a különböző európai nemzetekhez tartozó dele­gációk és az összesereglett óriási hallgató­közönség előtt, hogy a ligák uniójának mindent el kell követni, hogy egész Európát ölelje ma­gába. „A népszövetségi ligákban hiszek — mondotta az egyik szónok —, ha a népszövet­ség mai intézményes alakjában nem is“. Ez a nyilatkozat kellően megvilágítja a helyzetet. A népszövetségi ligák fontossága ugyanis a liga gondolat htvei előtt éppen abban áll, hogy egy uj ideális népszövetségi intézmény piomrmun- Kaját teljesük. Az angol állásfoglalással szem­ben éppen polárisán ellenkező irányzatot mutat a lengyel állami demokratikus unió legutóbbi gyűlésének lefolyása. A lengyel népszövetségi intézmény először is levonta a népszövetségi ligák uniójából való kilépés következményeit és megváltoztatta nevét „Nemzeti Államszövetségé­re. Kimondotta, hogy a lengyel állam kisebb­ségei élvezhetik ugyan az alkotmány által ga­rantált jogokat, de lojálisán kell viselkedniük az idegennyelvü minoiitásoknak a lengyel al­­iameszmével szemben. A lengyel népszövetségi liga elhatározása uj korszakol nyit a kisantant államok népszö­vetségi mozgalmának történetében. Jobban mondva inkább lezárja e mozgalom tönénetét. A nemzetiségi kisebbségek kérdését a lengyelek ki akarják kapcsolni a népszövetségi ügyek közül. Hogy pedig ez az álláspont bizonyos államközi érintkezés hatalmi pozíciójára támasz­kodhasson, a lengyel nemzeti államszövetség továbbra is fent akarja tartani az együttmű­ködést ama szervezetekkel, melyekkel együttesen hajtotta végre a népszövetségi ligák uniójából való kilépés aktusát. Micsura teljhatalmú miniszter ur a napokban először tisztelte meg látogatásával e határszéli magyar várost és a hozzá forduló városi törvényható­sági bizottság előtt keményen éreztette haragját és nem tetszését a küldöttséget vezető polgár­mesterrel. A polgármester a városi bizottság utasítása és. megbízása szerint járt el és sem­mivel nem mondott többet, mint amely az itteni helyzetet híven megvilágította. Micsura ur, úgy látszik elszokott attól, hogy neki igazat beszéljenek, mert az előadott igazságokra állam­­férfiúnál egész szokatlan hangon reflektált. Nem hisszük, hogy miniszter valaha ilyen hangon beszélt volna egy város küldöttségével. A régi miniszterek politikailag iskolázott emberek voltak és mindenkor eltalálták a hangot, amelyen válaszolni szoktak a bevett és kötelező európai formák között a küldöttségeknek. Micsura Márton politikai és parlamenti rutinja hiányzik. Az elsőről sajnosán győződött meg az itt élő magyarság, miniszterségének elmúlt két esztendeje alatt, amely időn keresz­tül elzárkózott a magyarságtól, egyetlen kérel­mét, egyellen kívánságát nem honorálta, egyet­len sérelmét nem orvosolta. Parlamenti iskolá­zottságának bizonyítékát nemrégiben adta egy interpellációval kapcsolatosan oly sikeresen, hogy a nemzetgyűlés tanácskozása teljesen megakadt. Itt egy küldöttség járult eléje, mely a vá­rosnak jogos követelését sürgette előtte, a mivel az állam adósa. Az állam milliókkal tartozik a tönkszélére jutott városnak és nem fizet. Az állam presztízsét súlyosan érinti ez a kellemet­len és igazságtalan eljárás, amelyet tetőz az a boszantó Ígérgetés, amelyet a deputációzók már korábban egyes minisztériumokban kaptak. Igen helyesen mutatott erre rá a város polgár­mestere, teljesen udvarias és szerény formában térve ki a város lakosságának* az ügyben ki­alakult hangulatára is. Meg kell ezt erősítenünk, mert mi tudjuk, hogy a Közhangulat milyen es már ott van, hogy nem hisz a miniszteri kijelentéseknek. A soha be nem tartott Ígéretek igy boszulják meg magukat. Már nem hiszi el a közönség, hogy az állam fizetni akar, csak akkor, ha a pénzt látja. Ez az igazi hangulat, ha tudni akarja a miniszter ur. A város lakossága igenis arról van meggyőződve és erre száz és száz bizo­nyítéka van, hogy minden politikából történik, mert a város magyarságát a kormány minden törekvése ellenere is megőrizni kívánja. Ellen­kező kijelentését nem lehet elhinni Micsura miniszter urnák mindaddig, mig ezzel ellenkező rendeletéit vissza nem vonja. A polgármesterrel szemben való udvari­atlansága, miniszterhez nem illő tapintatlansága távolról senua polgármester személyes sérelme, hanem sérelme a törvényhatóság közigazgatási bizottságának, mely a polgármesternek a város kérelme előterjesztésére felhatalmazást adott. Sérelme a város egész lakosságának, melyet ezzel Micsura miniszter ur, aki a várossal szem­ben fennálló kötelességének megokolatlanul nem tesz eieget, megalázni kívánt. Ezek a kíméletlen es demokratikus mi­niszter szájába nem illő cézári kiszólások egy cseppet sem emelték szemeinkben az ő tekin­télyét. A tekintély az igazságosság pillérein épülhet csak fel, Micsura ur igazsagossiiga és partatlansaga, meg objektivitása velünk szem­ben szomorú emlékeket nyújthat. A küldöttség alig tudta komolyságát megőrizni, amidőn a miniszier kijelentette, hogy a varost szorult helyzetéből mindenkor kisegítette. Ennyire el­térni az igazságtól talán mégsem illik. Ezzel szemben itt köztudomású tény az, hogy a város pénzügyi romlása éppen ezen miniszter ur ha­talmi működése idejében érte el a tetőpontját. Nern, Micsura Márton teljhatalmú mi­niszter ur, az Ön vádját, amelyet a polgár­mesterrel szemben felelőtlen tanácsosai besu­­gására emelt, egész ünnepélyesen vissza kell uiasitanunk. Nem a Komáromi polgármester kever működésébe politikát, aki a «város jól felfogott anyagi helyzetét egy roppant túlerővel, a kormány hatalmi súlyával szemben négy év óta sziszifuszi munkával védi, magyarságát el nem alkusszá és áldozatul nem dobja, hanem Ön birálja el a város minden megmozdulását, minden határozatát a soviniszta politika néző­pontjából és városellenes politikája sokkal is­meretesebb egész Szlovákiában, hogy sem erre felesleges szavakat kellene veszteget­nünk. S hogy kijelentésünk nem üres vád, azt bizonyítani tudjuk és bizonyítani fogjuk, amikor leltározzuk azokat a kormányintézKedé­­seket, amelyek a város mai szerencsétlen hely­zetet a reménytelenségig fokozták. Ennek min­den politikai következményét és erkölcsi súlyát az ön kezébe letett teljhatalomnak kell viselnie, — anyagi terheit, a város összeomlását, pedig mi, e város szerencsétlen lakót viseljük. Az állami ii ügye. A város pénzügyi bizottsága szombaton délután élénken látogatott ülést tartott, melyen az állami kikötő még mindig hátralékban levő 2.08P.000 K vételárának ügyével is foglalkozott. Az elnöklő dr. Szijj Ferenc polgármester kime­rítően ismertette a prágai küldöttségjárás ered­ményét, ahol a város Ígéretet nyert, hogy mél­­tányossságból egymillió koronát falyósitanak a vételárra előlegül, ami ez ideig még nem történt meg, pedig annatt sürgős kiutalását ígérték. Az egész bizottságra kellemetlenül hatott ez a késedelmes huza-vona, mely a kikötő vételára körül folyik s a város szerencsétlen vagyoni helyzetét fokozza. Arra az eshetőségre, hogyha a kormány a vételárat egész összegében kiutalja, a számvevőség, felhasználási keresetet készített, melyet Sándor Ernő főszamvevő ter­jesztett elő azzal a tervezettel együtt, atilely csak az egymillió előleg felhasználására vonat­kozik. •' A bizottság beható vitát folytatott erről a kérdésről. Sokan a legradikálisabb megoldást javasolták Mikász bizottsági tag például azt javasolja, hogy a kormánynak a varos határidőt tűzzön ki kötelezettsége teljesítésére. Ha ez be nem következnék, a város hatálytalanítsa és bontsa fel a szerződést a kikötő telek eladása tárgyában. Dénes Emil konkrét indítványt terjeszt elő, amely szerint a város legközelebbi közgyűlése a kormányhoz írjon fel, hogy a kikötő telek hátralékos vételárát rövid és záros határidőn belül fizesse meg, illetve a szerződést írja alá, mert ellenkező esetben erre a város per utján lesz kénytelen a kormányt szorítani. A polgármesler előadta, hogy ez az indít­vány megegyezik a jogügyi bizottságnak koráb­ban elfoglalt álláspontjával. A pénzügy bizottság is ebben az értelemben határozott. Az államnak félig ingyen odaajándékozott és a város legértékesebb törzsvagyona értéke­sítéséből származó kétmillió, tehat csak nem akar a város pénztárába befolyni annak elle­nére, hogy akkor a kiküldött miniszteri tanácsos március végéig Ígérte meg az összeg folyósítását. Szomorú helyzetkép ez a kormánynak egy ma­gyar várossal szemben tanúsított megértéséről. UíleuéI uisumoí minden államba a leggyorsabban és leg^ olcsóbban megszerzek. Didékí megbízá­sokat a leggyorsabban elintézek, miután tieíenkint háromszor megy küldönc Prágába Eljárási dij 35 korona, am: lsász!ó Zsigmondi Bratisiaua (Pozsony) Száplak-u. 12. sz. — Ötvenéves papi jubileum. A dunaszer­dahelyt plébániához tartozó romai katholikus ; hitközség hívei Vászonyi József plébános áldozó i papságának 50 éves jubileuma alkalmából 1922. I evt juiius hó 20. napján délelőtt ll^0 órakor ! szentmisével kezdődő ünnepséget rendeznek. | Az aranymisével kapcsolatos ünnepség műsora: j 1922. évi juiius hó 19-én (szerda) este 8 Óra- Kor gyülekezés a községháza előtt és lampionos j diszfelvonulás a pléoánia-lakás elé, ahol az ; ünnepelt aranymisés lelkipásztor tiszteletére i szerenádot rendez Dunaszerdahely polgársága. ‘ 1922. évi juiius hó 20 án (csütörtök) délelőtt i fél 10 órakor ünnepi szentmise és szentbeszéd. ! D. e. 11 órakor a plébánián a különféle egye­­j sületek és testüieteK üdvözlő tisztelgései. D. u. í 1 órakor az ünnepelt tiszteletére diszebéd a I Kér. Árucsarnok nagytermében. Egy teríték ára 1 30 K. A diszebéden résztvennt akarók f. hó 15-ig Kováts Antal (füszerkereskedő) és Kano­­vits Benő (férfiszabó) iskolaszéki tag uraknál jelentsék be részvételüket. — Eljegyzés. Szalay Pál földbirtokos f. hó 2-án tartotta eljegyzését Kácson, Borsod­éi megyében Jezovits Máriával, Jezovits Kálmán j csúzi gyógyszerész és neje szül. Kuhn Irma i leányával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom