Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-07-01 / 78. szám
4 oldal. Komáromi Lapok“ 1922. julius 1 városi paloták és testvérei, a kis falusi viskók szivében ... tudni fogja és mig szalmahomlokzata alatt a két ablakszemecske betáblázottan szendereg majd . .. álmodik szépeket, büszkeség tölti majd el és mámoros álmában lázasan suttogja: I Száz évvel ezelőtt az összes gyertyáknak,", az ezernyi-ezernyi gyertyának sugara, mind itt ragyogott ebben a kis szobában ... mert tetszett az Úristennek, hogy ide tekintsen akkor, mikor adakozó jókedvében volt. Micsoda sugárözönt fogadott be akkor ez a hajlék! Az az ezernyi-ezer gyertya, mit rajongó lelkek gyújtanak fel, ... ha mind itt égne, pedig ebbe a kis szobába be se férne ... mégis halavány mécses ahhoz az erőteljes égisugárhoz képest, amely akkor ide aláérkezett. — Jól van, égessétek csak a gyertyát, lobogjon hajladozó lángja, keltsen világosságot a szilveszteri éjszaka sötétségében. &— Sercegésének titokzatos szavát értsétek meg, Petőfi lelke szól hozzátok, beszél nektek azokról az időkről, mikor még úgy volt, hogy a költő népének ihletett lelkű vezére volt, aki a legnemesebb emberi érzelmeket ébresztette fel szunnyadásukból .. . mikor az ő szavukból nem „röhögő agypenész bűze bomlasztotta keringő kábulatba a rikoltva undorodó csuhajámulat feneketlen vermét,“ hanem lángoló lelkű vezérük a természet szépségei számára tette látóvá a lelkeket, úgy, hogy megbabonázottan, elálmélkodva érezték, im csakugyan úgy van: Természet, oh dicső természet Mely nyelv merne versenyezni véled! Mily nagy vagy te ! Mentöl inkább hallgatsz, Annál többet, annál szebbet mondasz. végigrepitette őket a magyar pusztán, mikor „nem szól a harsogó haris a fű közül,“ mikor „mint befagyott tenger, olyan a sik határ, s alant repül a nap, mint fáradt madár“ . . . elvezette őket oda nyáron is, mikor „a tanyáknál szellők lágy ölében ringatózik a kalászos búza, s a smaragdnak eleven színében a környéket vígan koszoruzza.“ — Es megtanította őket arra, hogy a felnőtt lelke is tele lehet a szülők iránti meleg szeretettel, mert lám mily büszkén ,vallotta be, hogy „elszomorodva borulok nyakába, s megfürösztöm arcát szemeim könnyével, mert az én atyám e jó öreg kocsmáros... áldja meg az Isten mind a két kezével!“ — És mindnyájunknak szól az az intés: „És anyánkat, azt az édes jó anyánkat, oh Pistikám, szeresd, tiszteld, imádd ! Mi ő nekünk azt el sem mondhatom, mert nincsen rá szó, nincs rá fogalom'“ A titkár zavartalanul szólt a diákra: — No, mi az, mi az, fiatalember? Tán jegyért jött. A diák csak intett a fejével. Föl se mert már nézni. r-'f g— No jó. Mindjárt adok. Istenem, mennyi dolga is van az embernek — sóhajtott és még egyszer megtapogatta a lány piruló arcát, gyorsan lehajolt, egy csókot lopott rá s azt mondta: — Várj egy kicsit cicám, hadd végezzek ezzel a szegény fiúval .. . nézd, hogy meg van illetődve! Gyurkával forgott a világ. Szégyen és harag kalapálta a halántékát. Alig tudta a pénzt előhúzni. Aztán begyürte a jegycsomót, kitámolygott az ajtón, lebotorkált a lépcsőkön s amikor már régen az utcát járta, akkor is úgy emelgette a lábát, mintha lépcsőket járna. — Most neki a Tiszának! — ez volt az érzése. És ment. A folyóparton a kőgátra támaszkodva, az volt az első világos érzése: milyen piszkos ez a viz. Aztán megérezte, hogy a szive milyen kétségbeesetten kongat odabent. A nap alig pislogott ki az őszi felhők mögül s mögötte a földön száraz leveleket csörgetett a szél. Ekkor csuklóit föl a sírása. Fájdalmasan, fogcsikorgatva sirt. És mindig azt mondta: meghalni. A nagy csöndben friss, pattogó hangot hallott egyszerre. Mintha a színigazgatóé lett volna, aki azt a fiatal színészt szidta. Körülnézett. Alul a parton egy halász kiabált. Ezen megnyugodott egy kissé. Az igazgató, — gondolta. Jó alak. Hogy is mondta: Nincs a teremtésben vesztes, csak én . . . Milyen igaz, — — Hát szabadságszerető leikéből nem lopott-e át egy parányi sugarat mindnyájunk leikébe: Puszta, te vagy a szabadság képe Szabadság, te vagy lelkem Istensége ! Szabadság Istenem Én csak azért élek, Csak azért, hogy Egykor érted haljak én meg ! — S a „feleségek feleségét“ ki szerette jobban, mint ő, még jós szivének előéletében is ... ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt Fejfámra sötét lobogóul akaszd Én feljövök érte a siri világból a szív sebét bekötözni véle, ki téged még akkor is, még ott is örökre szeret. — Ilyen tanítások emlékezetén az ezernyiezer, lobogó gyertyaláng fénye mellé világitó társul fog szegődni az ezernyi ezer ember lelke, melynek világítani, ragyogni, sziporkázni, elégni s hamvaibói tisztultan, megnemesedve feltámadnia kell ezen Szilveszter éjszakán. . . Ezt álmodja, álmában ezt suttogja, ezt üzeni nektek, erdélyi magyar testvéreim, a kiskőrösi, házikó . . . Óh, gyújtsátok csak fel azt a gyertyát! Fegyverjavitások l^370 és átalakításokat csak puskaművesnél készítessen, mert csupán ilyen szavatolhat a fegyver megbízhatóságáért, azért forduljon minden vadász SULOVSKY BÉLA puskaműveshez Bratislava, Köztársaság-tér 1 szám. A főgimnázium Értesítője. Sz. Benedek-rendi kath. főgimnázium Értesítője az 1921—22. iskolai évről. Közzéteszi Gidró Bonifác igazgató. Háborús köntösben, de mégis a maga idejében, az óramű pontosságával jelent meg a bencések főgimnáziumának Értesítője Gidró Bonifác igazgató gondos, lelkiismeretes szerkesztésében, aki a feldolgozásra váró nagy anyagot a telegramm stilus rövidségével, tömören adja benne elő a mai, nagyon is megnehezült és megdrágult könyvnyomtatási viszonyok között. Az Értesítő közli a tanári kar névsorát társadalmi elfoglaltságaik megjelölésével, 13 tanár volt a bencés rend tagja és 5 világi foglalkozott az ifjúsággal, ezeken kívül négy hitoktató lelkész végezte a nem katolikus vallásu ifjúság vallásoktatását. Majd Bódiss Jusztin dr., az intézet múlt iskolai szünidejében elhunyt tudós és nagynevű révedezett el ezen a mondaton. Hogy rámillik most! S a könny megint a szemébe furakodott. Dühös lett. Összeszoritotta az öklét s a kőfalra vágott. Aztán egy padot keresett távolabb egy kis kertben. Leült. Egyedül volt. Ez a kis mozgás jólesett. Már nyugodtabban gondolkozott. Fájdalmas gondolataiba, gyötrő érzéseibe mind erősebben játszott bele a színpad tarkasága. Előtte a sárguló levelek Cyranót juttatták most az eszébe. Ez az ötödik felvonás — gondolta. S önkénytelenül úgy próbált ülni, ahogy Pethest látta az este. A könnyek még a szemében ragyogtak, de már fölidézte magában a drága szavakat is : Mig lennmaradtam a sötétben, hátul Mások kúsztak föl... A gyönyör, az élet, A hir hő csókja mindig másoké lett! De most, hogy vár az éjek-éje rám, Megnyugszom benne — szép volt Christián És lángész Moliére! — Elég jó megy, — gondolta. Aztán elmondta újból és aztán még egyszer. Kinyujtózott. Büszke kis mosoly settenkedett a szája körül. Meg volt elégedve magával. Fölkelt. Fontoskodva igazgatta a ruháját, lopva megtörülte a szemét, mintha valami beleesett volna s megint fölsétált a kőgáthoz. Nézte a vizet. — Csakugyan piszkos — mondta mély meggyőződéssel. Aztán hirtelen fölpattant. — Jesszusom, hiszen dél is már elmúlt régen ! Mi lesz az ebéddel. . . És hosszú léptekkel rugtatott végig a kőgát mellett hazafelé. A száját összecsucsoritotta. Fütyürészett is. ! --------i tanára emlékét jegyzik fel kegyeletes, szép sorok, mint az intézet legnagyobb eseményét. Utána az iskola belső élete vonul fel előttünk: az uj tanárok kinevezése, az iskola tanügyi, fegyelmi, egészségi viszonyai, az érettségi vizsgálat a sikerült tanulmányi kirándulások, az iskolai ünnepek, a Kapitány György c. történeti színmű sikeres előadása, a nemrég lezajlott kedves torna és atlétikai verseny,, az ifjúsági egyesületek: a Mária Kongregációk, a Czuczor önképzőkör és a cserkészcsapat működése, amelyekben Sólymos Ede, Gosztonyi Nándor és Karle Sándor oly szép eredményeket produkáltak. A tanárok közművelődési és irodalmi tevékenységét vázolják a következő sorok, akik kilenc előadást tartottak, közülük dr. Bognár Cecil, a Szt. István Akadémia tagja és egyetemi magántanár lett, irodalmi téren pedig dr. Bognár Cecilen kivül, kinek két munkája van sajtó alatt, Gosztonyi Nándor, a Magyar Tanító Társszerkesztője és Gidró Bonifác igazgató működtek. A taneszközök gyűjteményében a gazdag tanári könyvtár (12836 kötettel) és a kitünően felszerelt szertárak érdemelnek különös figyelmet. Külön fejezet számol be a jótékonyságról, a Diákmenzáról, melynek fentartása 91884 K-ba került és 31 szegény tanulónak nyújtott szállást és ellátást, a Segítő Egyesületről, mely 133 tanulót juttatott könyvsegélyhez és többet téli cipővel látott el. A statisztika szerint beiratkozott 429 tanuló, kilépett az iskolai évben 6, maradt 423, rendes tanuló (fiú) 362, leány 25, magántanuló 31 fiú és 5 leány. Komáromi 145, vidéki 208, külföldi 76. Anyanyelv szerint magyar 420, német 1, francia 1, csehszlovák 1, vallás szerint katolikus 227, evangélikus 21, református 83 és izraelita 92. Ezek közül kitűnő eredménnyel végzett 63, egyszerűen 253, nem felelt meg (osztályismétlésre utasítva) 29, javító vizsgát tehet 69, pótvizsgát tehet 5. A tanítás eredményének felsorolása foglalja le ez Értesítő legnagyobb részét és a jövő iskolai évre vonatkozó tudnivalók tájékoztatják az ifjúságot a beiratásról, felvételi és pótvizsgákról, tandíjmentességről és a Diákmenzáról. Grand Sanatorium és 'Vizg-yog-yintézet Bratislava (Pozsony) Mélyúft. Elsőrangú egyetemes gyógyintézet. Sebészet. Szülészet. Nőgyógyászat. Urológia. Testegyenészet. Szemészet. Orr-, gége és fülgyógyászat. Belgyógyászat. Ideggyógyászat. — Napi pausál-ár 83 Kc-tól. Szabad oi vosválasztás. — Víz kúrák, nap- és légfürdők bejáróknak Is. 139 Temzeiíi ni Misii. v. És hogy minden valamire való irodalmi alkotás, amely megüti a mértéket, elérhesse az annyira óhajtott és szubjektive nagyon is munkára serkentő nyilvánosságot, szükség lenne egy nagyszabású kiadóvállalat létesítése, amely kizáróan irodalmi művek kiadásával és elhelyezésével foglalkoznék. Ez természetesen ismét pénzkérdés, de — szerintünk — jó tőkebefektetés lenne. Ez a vállalat vehetné kezébe a magyar klasszikusok népszerű kiadását és elterjesztését is. Sőt a magyar iskolákat jórészben szintén elláthatná tankönyvekkel, ami hasonlóképen szép jövedelmet hozna a befektetett tőke után. Azt te mészetesen hangsúlyozni sem kell, hogy a már többször hangoztatott alapelvek szerint kellene a vállalatot vezetni, mert erkölcsi létjogosultságot csak gerinces magyar irodalompoliiikai elvek biztosítanának neki. Ha már a könyveknél tartunk, szóljunk néhány szót az Írókról is. Az letagadhatatlan valóság, hogy hivatásos Írónk még elég csekély számmal van és, akik hivatásszerűen foglalkoznak is a toliforgatással, azok között sincs semmi í kapocs, amely összetartaná őket. Elszigetelten, i impulzusok, irányitó hatások híján dolgozgatnak. Most talán már javul a helyzet, mert mind
