Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-10-19 / 125. szám
2. oldal. felfogott érdekeinek félreismerésével egyenesen azok ellenére jött létre, ezért Franciaország fontos 'érdeke a szerződés revíziója. A beszámoló utÜu megbeszélést folytatott a parlamenti képviselőik 1 a revíziós gondolat előkészítésének módjn'ról és lehetőségeiről. A magyar nyelvtan. Ha nem látnám veszélyben, nem írnék róla. De, mert nem szeretném megérni, hogy j kezünkből kiessék, vagy kiüssék, azért emelek ! szót érte. Nagyjaink mondták, hogy nyelvében él a nemzet és hogy idegen nyelveket tudni szép, a magunkét a lehetőségig művelni kötelesség. E kettő összevetve kizár minden ellenvetést és a nemzeti nyelv művelése korántsem szoritkozhatik az akadémikusok és filológusok könyvtudományára, hanem az egész népnek helyes nyelvismeretéi kell céloznia, melynek ajkán a nyelv, maga pedig nyelvében él. Ez a cél van veszélyben itt, ahol a rabul esett magyarság lélekveszíőben evez a mély vizek felett Scylla és Chary bdis között s minden kincse, sőt maga is elmerül, ha hivatott őrállói nem vigyáznak éber figyelemmel, vagy épen csábító szirénhangokra reszonáinak. Arról van szó, hogy a magyar nyelvtan kezd teret veszíteni iskoláinkban. Nem vád ez, | nem is általánosítás, csupán konstatálása oly j jelenségnek, melynek okait részben a jelen, | részben a múlt adja, de azoknak közelebbi meg- \ ismerését jelen helyzetünk teszi aktuálissá, hogy í profylaktériummal — óvószerrel — élhessünk j ez aranyelv szerint: „Principiis obsta“, vedd í elejét a bajnak. Meginterpellálták a tanfelügyelőt egy iskolában, miért kérdezi a szlovák nyelvet mindenhol és miért nem kérdezi a magyar nyelvtant sehol. Énkor ő magyar nyelvtani kérdésekre tért át és — nagy meglepetésre — hiányos feleleteket kapót Nem nagy baj! mondotta ké- i sőbb a tanító. Nem-e? Hát mi a baj, ha ez ! nem, mikor olyan irányzattal állunk szemben, j meiy a magyar kultúrát letörni igyekezik? Ne mondja — kérem — hogy nem baj, inkább azt mondja: egyszer esett ez az eset nálunk. í Kétségtelen, hogy a tanítók munkája meg- i sokasodott. Uj tanitásterv, uj könyvek, uj tár- j gyak megszaporodott heti óraszámmal. Az irodai s munkát pedig az adminisztráció egyszerűsítése \ helyeit úgy megkeverték és megnövelték, mintha \ kartellben volnának az állami nyomdával és a • papírgyárakkal. Különösen az osztatlan iskolák j tanitóit teljesen leköti a teli iskola, melyben élet van és lélek. Nekik iskolájukon és népük társadalmi szükségletein túl tágabb közügyet szolgálni, vagy családjuk számára kenyeret szaporítani is alig lehet. A mindenütt jelenlevő tanító saját iskolájából szokott hiányozni. Mindezekhez járul most a szlovák tanfolyam, mely leköti a tanítók egyetlen heti szünetnapját is és otthoni tanulást is kíván. Hogy ez a vidékiekre nézve anyagi, egészségi és más fontos szempontok figyelembevételével miként lesz keresztülvihető, az a tél titka. Mi őszintén kívánjuk, hogy sikerüljön, aztán vége szakadjon. Ily körülmények között azonban megtörténhetik, hogy a kimerült tanító öreg diák módjára .az imént felhozott példához hasonlóan ott segít magán, ahol tud és a szokottnál lazábban veszi éppen azt a magyar nyelvtant, melyből és melyért talán nem kell felelnie s melyhez testi és lelki üdeség és a rémlátó sovinizmus által kiküszöbölt alapos tankönyvek volnának szükségesek. A szorongó hajós is a vizbe dobja néha legértékesebb kincsét, noha olcsóbban is kiengesztelhetné a haragvó tengert. Mondottam, hogy vannak a múltba visszanyúló okok, is, melyek egyes helyeken szintén a nyelvtani oktatás rovására esnek. Évekkel ezelőtt bizonyos fogalomzavar folytán lábra kapott e tárgynál a tisztán gyakorlati módszer az elméletnek csaknem teljes kizárásával. Ez a módszer sikerrel alkalmazható az idegen, élő nyelveknek — például magyar népiskolákban a szlovák nyelvnek — tanításánál és általa meglepő gyorsasággal ragad az idegen beszéd azokra, akikben megvan az úgynevezett, istenadta Sprachtalent. De az anyanyelvnél, melyet a tanuló már beszél, úgyszintén a holt klaszszikus nyelveknél, melyeknek csak irodalomuk van, az elméleti és gyakorlati módszer együttes használata volt és marad mindig célravezető. ,Komáromi Lapok* 19>2. október 19. A szorosan vett nyelvtani oktatás az anyanyelvnek beszédben és írásban való biztos és tökéletes kezeléséhez vezet. Ámde a nyelvtan másodsorban öncél is, amennyiben egy tantárgy sem fejleszti annyira a logikus gondolkozást, mint a nyelvtan és a számtan. Mig azonban a számtan nem esett át szerencsétlen kísérletezésen, addig a nyelvtannak sokat ártott az előbb említett egyoldalú módszer. Hány müveit, sőt iró ember soraiba csúszik be gyakran helyesírási és fogalmazási hiba csupán azért, mert nyelvtani alapja labilis, az elmélettel, a szabályokkal nincs tisztában! A hivatalos akták irályáról ne isz szóljunk! Az iskolákban pedig ma is több tanítónak kedvenc tárgya a számtan, mint a nyelvtan. Valakinek sikerült ellesni, hogy két főgimnáziumi tanár gyönyörködött az idei felvételi vizsgálatok alkalmával egy számtani dolgozatban. íme, mire képesek a falusi iskolák! mondá az egyik. Jellemző és kedves intimitás, mely nem számított szemfüles tanúra. Csak az a kár, hogy nincs tovább és hiányzik a nyelvtani dolgozatokról alkotott ítélet. De hivatkozom egy most is működő, igen képzett városi tanítónak régebbi szavaira. Midőn a nyelvtani oktatás módszereiről beszélgettem vele, ő teljesen osztotta felfogásomat és hozzátette, hogy tanárok nyilatkozatai szerint sok gyermek épen a népiskolában szerzett nyelvtani alap fogyatékossága miatt nem boldogul a gimnáziumban, nem tud elemezni és latinból, vagy latinra fordítani. Ez igen természetes. Pedig a csehszlovák iskolaügyi kormány, mely egyrészt szaporítja a gyakorlati pályákra képesítő iskolák számát, másrészt az igazán tudományos pályákra nevelő gimnáziumokban nem üzen hadat a klasszikus nyelveknek, sőt inkább szigorítja azoknak tanítását. Legalább ez egy intézkedéséért megemeljük kalapunkat. Ámde az egyszerű népnek is szüksége van az alapvető nyelvtani szabályok biztos és maradandó ismeretére. A jó iskolákból kikerülő gyermekek később, például a katonaságnál, épen értelmes írásuk által föltétlenül előhaladnak. És igy van ez más helyzetekben is. Egy főgimnáziumi igazgató a nyelvtant száraz takarmányhoz hasonlította. Száraz, mert érett és tápláló. Hogy pedig más értelemben ne legyen száraz, arról az előadó tanító tegyen, főként most, mikor mindent, ami a magyar kultúrához tartozik, a legnagyobb lelkesedéssel kell fel karolnunk. A magyar nyelvtan a maga szépségével és tökéletességével valóban ritkítja párját és hasonlít egy remekül fejlődött századoz fához, melynek dús ágaira rátérem a sok levél és virág Szép a magyar nyelv, de nehéz,—mondják a másajkuak. Igen, nehéz a gazdagságtól és a pompától. E virág pompával disziti az ócska világ vásári tülekedésébe nem bocsájtkQzó tanító az ő kis magyarjainak fogékony lelkét, hol ugyanő oltárt épit a nemzeti érzésnek, mely állja a vihart rendületlenül. Minden vihar elmúlik és a zavarok kapaszkodó Catilinái visszabuknak, hogy aztán az igazságnak tisztább sugarai jussanak a közügyek füstös berkeibe is. Mi pedig csak őrködjünk jó napokban s rossz időkben egyaránt és nyelvtanunkat, mely most féltett kincsünkké lett, becsüljük meg imakönyvünk mellett. Akinek pedig nincs imakönyve, hát nyelvtana se legyen — a magyarok Istenére! — nem bánom. Dr. Sz. «írek Utleuél uisumoí minden államba a leggyorsabban és legolcsóbban megsierzek. üidéki megbízásokat a leygyorsabban elintézek, miután hetenkint háromszor megy küldönc Prágába eljárási díj 35 korona, cím: hászló Zsigmond Bratislava (Pozsony) Széplak-u. 1 utn n Bratisla mm II1U 12. sz. Ü-J — Utazás Komáromból Komárom-ujvárosba cimü, október 12-iki lapszámunkban megjelent cikkre vonatkozólag, melyben az itteni magyarság átkelését megnehezítő túloldali hatósági rendelkezéseket tettük megjegyzések tárgyává, illetékes helyről azt a helyreigazító közlést kapluk, hogy a magyar rendőrhatóság nem retorziót kívánt gyakorolni a csehszlovák hatóságoknak a permanens és egynapos igazolványok korlátozása és megvonása körüli magatartásával szemben, hanem mivel az uj igazolványok hiányában útlevéllel átkelő komáromiakra is a fennálló, de mindezideig téves gyakorlat miatt végre nem hajtott belügyminiszteri rendelet rendelkezései alá esnek, a cikkben felpanaszolt rendőrhatósági eljárás csak e több mint két év óta hatályban levő rendelet köteles alsó hatósági foganatosítását képezi. Az 1920. évi junius hóban kiadott magyar belügyminiszteri 30035. számú utasítás szerint ugyanis minden külföldi, aki magyar területre lép, köteles 24 órán belül az áiiamrendőrségnél, vagy amennyiben rendőrség a tartózkodási helyen nem volna, a községi elöljáróságnál útlevelével jelentkezni. A jelentkezést elmulasztó internálandó. Amennyiben tehát a Komáromból útlevéllel Újvárosba érkező fél nem utazik tovább, az újvárosi rendőrségnél tartozik a rendelet értelmében jelentkezni, mert a hatályban levő rendeletet a rendőrség kénytelen végrehajtani. Épen azért szabályoztatott a határszélt forgalom kedvezményesen permanens és napos átkelési igazolványok kiadása utján, hogy az útlevél melletti közlekedésre megszabott — a határszéli forgalmat nehézkesitő rendelkezések mellőzhetők legyenek. Eddig a helyreigazító közlés. A magunk részéről csak azt fűzzük hozzá, hogy a mai rendszabályok okozta állapotok tarthatatlanok és bizonyara mind a két oldal hatósága be fogja látni, hogy ezen sürgősen segíteni kell. Eddig az a szokás volt gya- B korlatban, hogy csak ott kell útlevéllel jelent- ■ kezni láttamozas végett, ahol az illető 24 órán túl tartózkodott, 24 órán rövidebb időre kiterjedő tartózkodás nem tette kötelezőve a jelentkezést. Ezt a kedvezményt mindenesetre fent lehetne tartani a Komáromujvárosba csak egy napra útlevéllel álmenők részére, hiszen ott legfeljebb csak 12 órát tölthetnek, reggel 7-től este 7-ig, ami a téli hónapokban még valószínűleg redukáltabb is fog. Addig is, amig ez a tarthatatlan helyzet mind a két oldal hatóságainál orvosoltatni fog, az itt élő lakosság ^ ezrei biztosra veszik a túlsó oldali magyar hatóságok sürgős intézkedését az iránt, hogy a hídfőtől messze eső államrendőrség azon tisztviselőjét, aki az útleveleket lebélyegzi és jegyzőkönyveket fölveszi, a hídfőhöz helyezi át. Ennek mi semmi akadályát nem látjuk, mert a hídfőnél levő házikó asztalánál addig bizonyára tudnak helyet szorítani egy tisztviselő számára, amig ezt a súlyos helyzetet teremtő intézkedést revízió alá veszik, vagy amig az államrendőrség kirendelt tisztviselője részére egy kis házikót építenek. Ehhez nem kell más, mint egy kis csöpetnyi jóakarat. Erre pedig biztosan számítunk. Az útlevéllel átkelő közönségnek az is megérthető óhaja, hogy a láttamozásnál kisebb terjedelmű bélyegzők használtassanak. Láttunk útlevelet, amelynek tulajdonosa csak egy órára ment át Komáromujvárosba és mégis a tenyérnyi bélyegzők éppen két és féloldal helyet foglaltak el az útlevélben. Tiz átmenetnél ez 25 oldal, 20-nál 50 oldal. Az illetők kénytelenek minduntalan uj lapokat hozzáköttetni az útlevél ; könyvecskéjükhöz, amely végtére is igy hatalmas kötetet fog kitenni. A bélyegzők számának és terjedelmének redukálása ezen könnyen segíthetne. — Keleti Lilly hangversenye. Röviden jeleztük, hogy november 4-én rendezi a Jókai Egyesület második hangversenyét, amelyen Keleti Lilly zongoraművésznő lép fel. Keleti Lilly eddig a két nagy zenei metropolisban: Bécs és Berlinben hangversenyezett nagy sikerrel; közreműködött a Waldbauer—Kerpely vonósnégyes évadzáró hangversenyén, hol a legnagyobb ünneplésben volt része. Lengyelországi hangverseny kőrútján Krakkó, Lemberg, Rovno, Varsó és Posen városokban fog fellépni és ezután tartja meg berlini hangversenyét, esetleg a többi német nagy városokban is fel fog lépni filhar-
