Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-07-13 / 83. szám
KegyvenharmadiiSt évfolyamé 83. ezám. Csütörtöki £922. julius 13. KOBAHOM LAPOK KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Öéfeatés* ár c«ela-®*Io'«rák óríékfesn: Helyben *8 vidékre postai szétküldéssel; %ÍW érre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. Egy«» szárra áras 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁMQS. Főszerkesstő: GAÁL GYDLA dr. Szerkesztő: BARAHYAY JÓZSEF dr. Szerkesztősé)! és kiadóhivatal: Nádor-u. 26-, hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. i Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik beienkini háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton Az ad g kezelés úgynevezett egyszerűsítését adják hírül a kiragasztott plakátok. Ezzel a törvénnyel is úgy járunk, hogy igen kevés gyakorlati hasznát látjuk, a községekre és a városokra pedig óriási kerékkötő gyanánt fog nehezedni. Lássuk, hogy miért. A városok és községek az állami és községi adók kivetését, beszedését és kezelését végezték eddig, ezt a par excellence állami feladatot. Az áiiam ezért segélyezte a városokat és a megyei közigazgatás terheit teljesen viselte. Most a hirdetmény szerint az állami adóügyet az állami adóhivatalok hatáskörébe utalja, de a községeknél meghagyja az összeírást, az adók behajtását és beszedését 1UÜ0 K-ig, tehát a dolognak a kellemetlen és terhesebb részét. Ehhez azután azt a kommentárt fűzi a kormány, hogy könnyített a községek terhein. Óriási tévedés. Az uj törvény egyáltalán nem tehermentesíti a városokat és a községeket az adó ügyektől. Ezen a cimen csak az állami adóhivatalok személyzetét kell emelni, de a községekét apasztani egy fél emberrel sem lehet. Az adókivetés teljes technikai berendezése megmarad a községek nyakán. Az 1000 K-ig beszedett adókat — államiakat és községieket egyaránt — be kell az állami adóhivatalba szállítani. 1000 K-án felül pedig állami és községi adókat ugyancsak az állampénztárba kell befizetni. Hogy most már a befizetett községi adó mikor kerül vissza a község vagy a város pénztárába, arról óvatosan hallgat a törvény és igy ezt kiszámítani nem lehet. Ha az állam fizetési hajlandóságából következtetünk, úgy a községek türelme súlyos próbára lesz kitéve. Ebből természetesen a városok és községek háztartására nézve kiszámíthatatlan bajok származhatnak. A községi adók, útadók, szóval az autonom természetű célokra fordítható és felhasználható adónemek a község pénztárába mindenkor késedelmesen fognak befolyni, ebből fizetési zavarok és kellemetlenségek származnak. így van az, ha a törvénygyártás oly gépiesen történik, mint a prágai törvényhozásban, ahol kisebbségi vélemény, kritika, módosítás soha meghallgatásra nem talál s a kormány javaslatai a petka szankciójával ellátva könyörtelenül keresztül hajszoltatnak. Ez az adótörvény sem állja ki a gyakorlati élet tüzpróbáját. Szerzett jogokat szüntet meg, nem nyújt garanciát azok érvényesítésére és kiteszi a községi autonómiákat a károsodás veszélyének. Nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy ez a törvény sürgős revízióra szorul és ellene oly sok panasz fog elhangzani, hogy az elől kitérni nem iehet. = Halottak néiküi nincs háború. Novak László kereskedelemügyi miniszter vasárnap a Pozsonyban tanolt ipari és kereskedelmi kongresszuson megjelent és hosszabb beszédet mondott a köztársaság ipari és kereskedelmi politikájáról. Beszédében azt mondotta, hogy a mostani súlyos idősben sokan el fognak bukni, dehát halottak nélkül nincs háború. Igaza van a kereskedelmi miniszternek, noha ezt kívüle már mások előbb megállapították, de az a szomorú, hogy a halottak kifejezést a kis emberekre ériette, kikre a súlyos idők a legrosszabbak. A háborút már rég befejezték, de egy újabb háború, a közgazdasági háború ismét áldozatokat kíván és ezt a kisemberek sorából szedi. A miniszter csak megállapításokat tett beszédében, de hogy a gazdasági élet küzdelmeiből miként lehetne ép bőrrel menekülni, azt ő maga sem tudja. Pedig a szlovenszkói kereskedők és iparosok éppen arra iennének kiváncsiak, hogy a jóvalutáju köztársaságban miért nem szűnik a nyomor, a munkanélküliség s mikor ér már véget a drágaság, mely semmiképen sem áll aranyban a jó valutával, melyre a miniszter olyan büszke. Mutassa meg a miniszter azt az utat, mely a konszolidációhoz vezet, amely végre megszünteti azokat a sebeket, melyektől a köztársaság gazdasági életének lő mozgatói az ipar és kereskedelem évek óta vérzik s amelyek nemhogy behegednének, de újra meg újra szaporodnak. Az nem vigasztalás, hogy háború nincs halottak nélkül, mikor azok a halottak az állam olyan értékes fentai tó osztályából kerülnek ki, mint a kisiparos és kiskereskedő osztály, amelynek megmentése épen olyan államérdek, mint például a gyáripar létének biztosítása. Mert olyan államokban, hol teívszerü gazdasági politikát folytatnak és ahol megfelelő program szerint dolgoznak, a kisemberek érdeket is szem előtt szokták tartani. És erről a kereskedelmi miniszternek nem szabad megfeledkezni, mert csakis akkor fog az igazság győzni! = Kitoloncolják a magyarokat Jugoszláviából. A jugoszláv kormány rendeletére több száz magyart, köztük papokat és más intelligens embereket, kitoloncoltak az állam területéről, ekképen akarván megtorolni azokat a kiutasításokat, melyeket a magyar állam hajtott végre. A szerbek a lakásukról hurcolták el a szerencsétleneket s pénzüket, holmijukat elvették, többnek még elismervényt sem adtak az elvett tárgyakról. Ez az eset fényesen bevilágít Jugoszlávia politikájába, melyet a kisebbségekkel szemben inaugurál s mellyel az egész világ előtt újabb bizonyságot tesz a balkáni politikai erkölcsről, mely nem ismer emberi érzést sem, hogyha akaratát végre akarja hajtani. A magyar kormány lépéseket tett, hogy a kiutasítás ilyen embertelen módja ellen tiltakozzék és orvoslást követeljen, — de vájjon van-e kilátás arra, hogy lépésének eredménye lesz. A megtolíasodott balkáni hatalmasság, maga s protektorainak biztos védelme alatt nem igen fog reagálni a magyar külügyminisztérium tiltakozására, hiszen történelmi tradíciói bizonyítanak amellett, hogy soha sem válogatott az eszközökben, ha politikából kellett cselekedni. Hogy reagálna most, mikor egy megcsonkított országgal áll szemben, a mellyel a szuronyok hegyére tűzött igazság mértéke szerint szabadon járhat el, mert belügyeinek intézésébe senkinek sincs joga beleszólani. Az pedig, hogy a kisebbségek jogai mit köveseinek, hidegen hagyja, mint Jugoszlávia más ájlam társait. Polgármester és miniszter. A hétfői miniszterlátogatás epilógusa. — Micsura miniszter nem hallgatta meg a polgármestert. — A városi képviselet súlyos sérelme. — A bizottsági tagok értekezlete elégtételt adott a megsértett polgármesternek. — Saját tudósítónktól. — A küldöttség. Hétfőn délután lapzárta után szereztünk csak értesülést a komáromi miniszterjárásról, melynek szenzációs részletei csak később derültek ki, midőn a képviseletnek a fogadtatásnál jelenvolt tagjai az eset részleteit elmondották. A város jogügyi és pénzügyi bizottsága megbízta dr. Szifj Ferenc polgármestert, hogy a kikötő telkek hátralékos 2080000 K vételára ügyében vezessen küldöttséget az ide érkező kereskedelmi miniszter elé. A polgármester a miniszterek érkezéséről semmiféle hivatalos értesítést nem kapott, de a zsupáni hivatalban érdeklődve a miniszterek érkezéséről, a megbízáshoz hiven még hétfőn délelőtt egybehívta a városi közigazgatást bizottság tagjait, hogy d. u. 4 órakor járuljanak küldöttségben a miniszter.elé. Novdk helyett Micsura. Délután hat óráig várt türelemmel a küldöttség a vármegyeházán, amikor a zsupáni hivatalból izenet jöit, hogy a miniszter a küldöttséget fogadja. Általános meglepetésre nem Novák kereskedelmi miniszter, hanem Micsura teljhatalmú miniszter várta a küldöttséget, a prágai miniszterek (Novák pénzügyi és Novák kereskedelmi) a tölténygyár területén időztek. Dr. Sziji Ferenc polgármester a Kállay főzsupán és Moravek megyei tanácsos társaságában a fogadóteremben megjelent minisztert udvarias szavakkal üdvözölte, aki ezúttal először van a város területén. Majd áttért a város kérelmére a hátralékos kétmilliós állami tartozás kifizetése iránt, melynek megokolásával feltárta a város szerencsétlen pénzügyi helyzetét. Kérelmét végül azzal is indokolta, hogy a vételár utalványozásával vessen véget a kormány annak a felfogásnak, amely mindjobban tért foglal a lakosság hangulatában, hogy t. i. a vételár kifizetése politikai okokból késik. A polgármester mindezt — a jelenvolt tizenöt-husz tagú küldöttség egyértelmű előadása szerint — a legnagyobb tárgyilagossággal és a legudvariasabban adta elő, annál kínosabb hatást keltett ez után a miniszter ingerült válasza, melyet a bizottsági tagokhoz (nem a polgármesterhez) intézett, amelyben a szónok előadását élesen birálta. Meg gérte sürgős közbenjárását Prágában ez ügyben Kijelentette, hogy a kormány mindenkor segített a város megszorult helyzetén (?!) és erre most is hajlandó. Az utalványozás késedelmességének nincsenek politikai okai,
