Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-10-14 / 123. szám
2 oldal. „Komáromi Lapok 19 *'2. október 14. 14. Biztosítják a személy-, áru-, posta-, táviratforgalom, valamint a tengerek és tengerszorosok szabadságát bárkivel szemben. 15. Az államforma és a területi hovatartozást az illető parlamentekre bízzák. 16. Tiszteletben tartják a nemzetek történelmi hagyományait. 17. Jóvá kívánják tenni kölcsönösen a háborúk kárait és sérelmeit. Szép törekvések, becsületesen vannak elgondolva, de a mai rideg világban még távol vagyunk a becsületes megértéstől. = Menekülnek a szlovákok a „fölszabadított“ Szlovenszkóból. E cimen a KudePravo a szlovákok kivándorlásával kapcsolatban a következőket Írja: Nap-nap mellett rengeteg szlovenszkói szlovák ember áll sorfalat a prágai amerikai konzulátus előtt. Ezek az emberek legnagyobbrészt Szepes-, Sáros-, Zemplén- és Trencsénmegyekből valók és külföldre mennek kenyeret keresni, mert itt nem tudnak megélni. A lap részletesen ismerteti, hogy mennyi zaklatásnak vannak ez8k a szerencsétlen emberek kitéve. Majd igy folytatja: Srobár, Hodzsa, Blaho, Micsura és Medveczky, a jó szlovák hazafiak, okulhatnának ebből a példából. Megtanulhatnák belőle, hogy miképpen „szabadították fel“ Szlovenszkót és hógyan köszöni meg nekik a szlovák nép „felszabadító“ tevékenységüket. A született szlovák nép sok esetben többet szenved most, mint szenvedett a magyarok uralma alatt. Erről legjobban a prágai Miklós körút tanuskodhatik, ahol az amerikai konzulátus van. = Magyarok a népszövetségben. Miként már jelentettük, október 20-án Budapesten a Népszövetségi Ligák Uniójának tanácsa kongresszust tart. Az Unió tanácskozásai szigorúan zártak lesznek, azokon még a sajtó képviselői sem vehetnek részt. A budapesti tanácskozásokon a küllőidről többek között részt vesznek Ador volt svájci köztársasági elnök, Bernsdorf gróf, Németország volt washingtoni nagykövete és Mensdorf-Pouilly gróf, a monarchia volt londoni nagykövete. A középeurópai problémákon kivül a kisebbségek és a leszerelés kérdéseit is tárgyalni fogják zárt üléseken. Magyarországot, miként minden államot, három delegátus képviseli, ezek Apponyi Albert gróf, Wlassics Gyula és Popovics Sándor lesznek. A tanácsülés egyik programmpontja a tisztujitás lesz, Az Unió eddigi elnökének, Ruffini olasz szenátornak lejár a mandátuma. Helyébe Mensdorff-Pouilly grófot jelölték. Batöltésre kerül az egyik alelnöki szék is, amelyet az A könyv. Irta Szőllősi Zsigmond. Zabacsik deszkát fuvarozott a majdányi majorba és mig a lovak csöndesen lépkedtek, hideg pipával a szájában — napok óta csak akkor volt dohánya, ba valaki megkönyörült rajta — borús órái kedvenc gondolatával foglalkozott. Az a probléma gyötörte, miképpen követhette el az Úristen azt a sajnálatosságot, hogy a folyókba, kutakba vizet teremtett, ellenben a pálinkát a korcsmárosoknak adta, akik méregdrágán mérik. Pedig neki egy fáradságba került volna, ha megfordítva csinálja is, a nép pedig jól járt volna, mert olyan bolondot bizonyára senki se tesz, hogy mikor a pálinkát ingyen ihat ja, a vizért pénzt adjon a korcsmárosnak. A teremtésnek ezt a hibás berendezését Zabacsik nem szűnt meg a gondolatában kárhoztatni. És mert változtatni a dolgon minden spekulálás mellett se tudott, a gondolkodás vége mindig egy kemény káromkodásban csattant ki, meg egy dühös ostorsuhintásban a két ló közé, úgy hogy mind a kettőt érje. A gondolkodásban most is éppen a káromkodáshoz ért volna Zabacsik, amikor hirtelen másra kanyarodott az esze járása. A szekér éppen a Kisér hidján dübörgőit át, amelynek mindkét oldalán, rövid nyárfa-sor szegte az utat. A fakorlát végén, az első nyárfa tövében valami piros vágott a fűből az igáskocsis szemébe. Zabacsik vizsga tekintettel gereblyélte körül a vidéket. Sehol egy lélek az egész határban. Lelépett a szekérről és odasietett a fához. Egy könyv hevert a földön. Arany cifraság ragyogott a tábláján, a sarkán, de meg a lapok széle is aranyos volt, amint éllel egymáshoz szorultak. Zabacsik megilleösszes államok Apponyi Albert grófnak ajánlottak fel. Az Unió tanácsát, a „conseil“-t, hnsz taggal fogják kiegésziteni. Az elnöki tanácsba többek között jelölve vannak Newton lord, az angol felsőház tagja, Nitti volt olasz miniszterelnök, valamint az erdélyi, szloveszkói és vajdasági magyarok vezérei. Mivel az elnöki tanácsba három helyet n magyar csoport javaslata alapján fognak betölteni, az említett három ország magyarságának képviselőiként Jósika Sámuel bárót, az erdélyi Magyar Szövetség elnökét, Sántha Györgyöt, a vajdasági Magyar Párt elnökét és Körmendy-Ékes Lajos szlovenszkói magyar képviselőt jelölték az elnöki tanácsba. így tehát e hatalmas világparlament elnöki tanácsában ezentúl Jósika Sámuel báró, Sántha György és Körmendy-Ékes Lajos is részt fognak venni tanácskozási és szavazati joggal. = Befejezés előtt a határrendezés, Az antant határkiigazitó-bizottságok néhány nappal elvégezték munkájukat s rövid idő múlva megjelenik az erről szóló hivatalos közlemény is. Cholnoky Jenő dr. egyetemi tanár, aki magyar résztől a határkiigazitást előkészítő bizottság elnöke, a határkiigazitásról a kővetkezőket mondotta: — A tárgyalások befejeződtek. Most már a határok technikai kitűzése folyik, ami még eltart egy pár évig. Már csak a cseh határmenti bizottság működik az északi — leghoszabb — határon. Lényeges határváltozás nem történt, A Millerand-féle kísérőlevél a határ mentén elkövetett igazságtalanságok leendő kijavítását helyezte kilátásba. Az igazságtalanságok közé tartozik az az eset, amikor magyar nemzetiségű helységek és vidékek idegen fennhatóság alá kerülnek. Ezt a magyarázatot azonban a bizottságok és a nagykövetek tanácsa is elutasította, ragaszkodtak a trianoni vonalhoz és a békeszerződésben megállapított fix pontokon változtatni nem engedtek. Meglehet, hogy Millerand idejében komoly volt a szándék arra, hogy az igazságtalanságokat csakugyan rep&rálni fogják. A Millerand-féle politika azonban megbukott és egy sokkal makacsafcb, a Poincare-féle politikai irányzat került felül. Amit most a határokon változtatnak, az egészen jelentéktelen, szóra sem érdemes, csak gyakorlati szempontból értékes. = Vájjon mit szólnának Prágában ahhoz? A bécsi Rathaus ismét egy cseh népgyülés színhelye volt. Az összes ausztriai cseh pártok, mert Ausztriában a csehek több pártban vannak szervezve, mint a németek, képviseltették magukat és igen éles határozatokat terjesztődve nézte, még egyszer körülpillantott, azután gyorsaD a belső zsebébe dugta a könyvet és egy-kettőre megint a deszkán ült a szekér elején. De a gondolata erősen mozgott. A lelet felizgatta. Tisztában csak azzal volt, hogy szerencse érte, mert találni valamit sokkal jobb,* mint elveszíteni. De hogy felbecsülje a szerencséjét, az nem volt módjában. Mert Zabacsik nem volt utolsó ember, bolond ember se volt, ha egy kicsit italos is, sok minden szép és hasznos dolgot tudott, messzebb is járt már, mint a meddig a torony teteje eljátszik. Ds olvasni, sajnos, nem tadott. Ezt az egyet elmulasztotta megtanulni. Amit e pillanatban elég sajnálatosnak érzett. Furdalta a kíváncsiság annyira, hogy kétszer is elővette az aranydiszes piros könyvet a zsebóból és nézegette, mustrálta. De ez mind nem ért semmit. Makacs és megfejthetetlen titok volt a kezében. Csak annyit tudott róla, hogy — könyv. De az bizony édes kevés. Egy óra múlva megérkezett a majorba, átadta a deszkát. Az Írnok ur volt a lerakodásnál. Barátságos fiatal úri ember. Ahogy elkészültek, Zabacsik bizonyos kerülgetések ntán vette magának a bátorságot megváltani a tekintetes Írnok urnák, hogy szeretne megkérdezni valamit a tekintetes Írnok úrtól. A tekintetes Írnok ur erre azt mondotta, hogy: — No! De még egy No! volt szükséges, amire Zabacsik kirukkolt a kérdésével. — Azt tessék nekem megmondani, hogy mit ér ma egy könyv? Az Írnok nagyot nézett, nyilván igen meglepte a kérdés. De aztán mosolyogva mondta: — Ahány féle, annyit! Mert százféle is tettek elő. A cseh szociáldemokraták nevében Vavrusek mondott beszédet és hevesen támadta a német-osztrák szociálistákat, főként a bécsi iskolaügyek rendezőjét, Glöckel szociáldemokrata képviselőt, mivel — szerinte — az osztrák szocialistapárt a csehek iskolaügyi követelményeit elhanyagolja. Az összes szónokok csatlakoztak a szociáldemokrata Vavrusek indítványához és ennek értelmében elhatározták, hogy rezoluciót adnak át Hainisch köztársasági elnöknek, Seipel kancellárnak, Reumann bécsi polgármesternek, a népszövetségi ligának, a békeegyesületnek, valamint a „bécsi csehszlovák követségnek.“ Ebben a rezolncióban a bécsi csehek azt követelik, hogy a cseh iskolákban cseh nemzeti szellemben neveljék a gyerekeket, nem elég, ha az oktatás cseh nyelven történik, a cseh kultúrát kell istápolni és terjeszteni és ezért csak megbízható nemzeti alapon álló cseh tanerőket szabad az ausztriai cseh iskolákban alkalmazni. Az osztrák államnak azonkívül külön épületeket kell építeni, vagy átengedni. A cseh iskolák ellenőrzése vétessék ki a hatóságok kezéből és bizassék a cseh pártok delegátusaira. A rezolució azonkívül újabb cseh kereskedelmi és ipari iskolákat követel, valamint felsorol számos alsó- é3 íalső-as^triai községet, amelyekben az osztrák kormány uj cseh iskolákat állítson fel. Eddig a bécsi csehek határozata, amelyet átadtak a bécsi cseh követnek, tehát egy idegen állam bécsi képviselőjének, akit egyébként intervencióra is felkértek. Vájjon mit szólnának Prágában ahhoz, ha az utódállamok magyarsága szó szerint magáévá tenné a bécsi csehek Prágából támogatott rezoiucióját és azt a magyar követségeknek is átadná? Steckenpferd-szappan a régi felülmalbatatlan Liliomtejszappan jeggyel mindenütt kapható. — Bevásárlásnál vigyázzon pontosan a védjegyre : — „Steckenpferd“ és a cég: Bergmann & Co., Tetschen és utasítson háború utáni utánzatokat vissza. 591 van ám! A nagyságos urnák — és itt az urasági kastély felé mutatott — olyan is van, amelyik százezer koronát, de még többet is ér! Zabacsik elfuladó hangon, szinte elájultan kérdezte: — Olyan is van . . . Osztán micsoda könyv az? Az írnok ur nagyot nevetett: — Takarékkönyv! Az éra legtöbbet! — Az igáskocsisnak lángolt a szeme: — No olyat szeretnék én látni egyszer életemben! Az írnok ur jókedvében volt. — Megteljesitem a kívánságát, — mondta. — Ez ugyan nem ér sokat, de azért ez is takarékkönyv. És egy kis sárga füzetet húzott ki a zsebéből. — Látja, ez is megér nyolcszáz koronát. Zabacsik mohó szemmel nézte. Silány kis könyv volt. Az unokája se lehetett az övének. És ez is megér nyolcszáz koronát. Mintha egy csomó harang kongott volna a fejében. Alig értette tovább az Írnok urat, aki alapos faggatás alá vette a kérdéséért és keservesen magyarázkodott, hogy csak éppen a kíváncsiság bántotta. Csak annyit értett világosan a gondolatai ködében, hogy nagy szerencse érte és igen kell vigyáznia, hogy valamiképpen el ne potyázza a szerencséjét. Nagy muzsika szólt a lelkében és rumot szeretett volna inni, ami tudvalévőén a pálinkák királya. Mert harmadnap is tele van az ember füle furnlyaszóval, ha csak két decit is megivott belőle. Zabacsik utoljára félesztendővel ezelőtt, mint vendég a farmosi vásáron élvezte ezt a szerencsét és ma is meleg szívvel emlékezik rája. Mert az az egy baja megvaD a rumnak, hogy rettentő drága. Tán még a grófok se ihatják mindennap. De ha ol-
