Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-09-30 / 117. szám

1«22- szeptember 30.

€ Komáromi L&pok«

8. oiűaf.

A magyar tanítók közgyűlése.

— Saját tudósítónktól. —

Folyó hó 28 áD, csütörtökön délelőtt zajlott le az Általános Magyar Tanító Egyesület közgyűlése a polgári fiúiskola tornatermében. A legtávolabbi magyar vidékek tanítói is elküldték megbízottjaikat erre a gyűlésre és a megnyitáskor mintegy 180—200-an lehettek a teremben. Képviselve voltak a közeli megyéken kívül Abauj-, Gömör , Nógrád-, Szepes- stb. sőt Ungvármegye tanítói, azonkívül a magyar polgári és középiskolák tanársága is ; úgyhogy valóban el lehet mondani, hogy ismét együtt volt a magyar iskolák minden számottevő munkása.

Ez a gyűlés volt az egyesület megalakulása óta az első összejövetele a tanilóságnak. A megalakulás 1921 május havában történt, az azóta elfolyt időt a megszervezés munkálatai és az alapszabályok jóváhagyatása körüli munkálatok foglalták le. Most már jóváhagyott alapszabályokkal rendelkezik a Szlovenszbói Általános Magyar Tanitó Egyesület, a szervező munkálatok is jórészben befejeződtek, úgyhogy az egyesületi élet fokozott mértékben megkezdődhetik.

Kovács Alajos egyesületi elnök pontban 10 órakor nyitotta meg az ülést. Üdvözölte az elmúlt alakulási év tisztikarát és a jelenlevő delegátusokat és egyes, alkotó tagokat. Utána Vásárhelyi Károly főtitkár számolt be az alakulás előtti és utáni eseményekről. Jelentésében elmondja, miként indult a mozgalom, hogy a magyar tanítóságot, először csak a komárommegyeit tömöritsék. Miként szélesedett ki ez a mozgalom, hogyan szerkesztőitek meg az alapszabályok, miként keletkezett a Magyar Tanitó, az egyesület hivatalos lapja. Beszámolt arról is, hogy az alakulóban levő egyesület, amennyire tehette, a tagok érdekeit miként igyekezett mindenkor megvédeni. És ezen a téren különösen kiemelte Uhereczky Géza érdemeit, aki utánjárásával és hozzáértésével rengeteg konkrét panaszt orvosoltatott.

A főtitkári előterjesztés után Uhereczky Géza a jogvédő iroda megszervezésére teszi meg előterjesztését. Eszerint a megyékben is és a középpontban is egy-egy irodát állít fel az •egyesület. A megyei irodák megvizsgálják a fölmerülő sérelmes eseteket és az alaposnak talált panaszokat eljuttatják a középponti jogvédő irodába, amely aztán eljár bennük.

Előzőén még a közgyűlés kiküldte az öttagú jelölő bizottságot, amely Szabó János elnöklésével a tisztségek betöltésére szóló jelöléseket ejtette meg. A jelöltek közül az egyesület tagjai három évre titkos szavazással váa szája hirtelen elfiutoritásával mindjárt át is ? fogalmazta igy:

— Élt harmincegy évet.. .

Mint akit golyó ért, egyszerre levetette magát a vízbe, úgy hogy csak a karjára támasztott feje állt ki belőle. Az apró hullámok gyors iramban nyargaltak át a mellén és ugyanebben a szédítő iramban a gondolatok a fején. Üres és ostoba életének érdektelen és ostoba képei, amelyeket egy megvstö sajnálkozás szele sodort és amelyek egyikénél se volt miért megállani. Álig volt éppen huszonnégy esztendős, mikor a maga ura maradt és amit azóta csinált, semmi, de semmi más, mint

— íönkremenés. Minden különös terv, szenvedély, vagy — mánia nélkül való elherdálása időnek, pénznek, életnek. Iyások, a mámornak valami nagyszerű gyönyöre, játék a szenvedélynek valami boldog izgalma nélkül. Egyik hét olyan, mint a másik, azzal az egyetlen változással, hogy folyton közelebb jön az, amelyik már nem lehet olyan, mint amilyen a többi volt. Tulajdonképpen egy szakadatlan birkózás az unalommal, buta birkózás, még a birkózásnak is minden gyönyörűsége, izgalma és feszülése nélkül. És most, hogy végkép elterült,

— senkinek semmi sajnálnivalója rajta.

A viz pompás hűvösségében, a feje megtisztultságában és az eltökéltsége szilárdságában úgy vette mindazt, amit talált, mint egy

— idegen. Valaki más. Egy beavatott közömbös. És semmi részvét, vagy sajnálkozás, csak egy megállapítás volt szavában, mikor ezt dünnyögte:

— Kár. Igazán kár.

Azután a viz, amely átnyargalt a testén, egyszerre mint egy hatalmas vágy sodorta magával a lelkét. Nekilóditotta magát a mélylasztják meg az egyesület tisztikarát. Az eredmenj csak pár hét múlva lesz ismeretes.

Aztán a honosság kérdését tárgyalta a közgyűlés. Sok tanítónak ugyanis megszüntették a fizetés kiutalását, mert 1910-ben még nem bírt itt illetőséggel. Ezekben az ügyekben az egyesület egyöntetű lépést tesz, hogy az illetők honossága rendeztessék és igy fizetésükhöz hozzájuthassanak. Napirendre került a nyugdíjasok ügye, valamint az állami iskolák állásaira kiirt pályázatok kérdése is. Az állami iskoláknál ugyanis minden állásra uj pályázatot hirdettek, sok helyütt anélkül, hogy az állás eddigi betöltőinek ezt tudomására hozták volna. Sőt több helyen már be Í3 töltötték' ezeket a régi tanerők kizárásával. Azok a tanítók nem is pályázhatnak, illetve hiaba pályáznak saját eddigi állásukra, akik a nosztrifikációs vizsgát még nem tették le. Már pedig a magyar tanítóság igen tekintélyes hányada még nem esett túl ezen a tortúrán. így sokan kicsöppennek állásukból és máshol sem bírnak elhelyezkedéshez jutni. Ebben az ügyben az egyesület kérni fogja a már kiirt pályázatok lejárási idejének, valamint az ez év végéig biztosított előnyök érvényességének 1923 december 31-éig való kitolását.

Aztán Árendás József pénztáros terjesztette elő jelentését a pénztár állapotáról, melyből kitűnt, hogy az egyesületnek körülbelül 1550 tagja van.

Az elnök az indítványok során azt indítványozza, hogy jövő januárban minden magyar iskola ülje meg Petőfi születésének (00-dik; évfordulóját, melyet a jelenlevők nagy lelkesedéssel tesznek magukévá. A gömöri egyesület elnöke Schmögner János előterjeszti a gömöriek indítványát, mely szerint kérje az Általános Magyar Tanitó Egyesület, hogy a Dem állami tanítók az államiakkal teljesen egyenlő elbánásban részesüljenek, valamint, hogy közadakozásból minden megyei egyesület egy alapot létesítsen, melyből a tanítók özvegyei és árvái segélyeztessenek. Ugyan ő terjeszti elő azt az indítványt is, hogy a gyűlésekre utazó delegátusok költségeit az iskolai pénztárak viseljék.

Azután a gyermeklap ügye került szőnyegre. A közgyűlés megbizta a tisztikart, hogy a már meglevő gyermeklap átvétele ügyében tárgyalhasson; ha pedig nem hirnának megállapodásra jutni, akkor az egyesület maga alapítson egy gyermeklapot és az egyesület tagjai teljes erejükkel ezt fogják pártolni.

Az elnök még bejelentette, hogy az egyesület tagjai számára egy zsebnaptárt fogkiado.i amelyben az összes praktikus tudnivalók együtt

lesznek.

Általában a gyűlés lefolyása sima és méltóságteljes volt. Nagyon sok és életbevágó kérdést tárgyaltak meg rajta a gyűlésen jelenvoltak. Azonban egyet meg kell jegyeznünk, mint impressziót, melyet a gyűlés lefolyásából szereztünk. S ez az, hogy az egyesület a tagok vagyoni, anyagi és egyéb személyi ügyeivel túlságosan sokat bíbelődik, sőt csakis ezzel foglalkozik. Ez kötelessége az egyesületnek és ezen a téren nagyon sok sérelem is akad. De az alapszabályok ezen kívül még más célt is tűznek ki: A magyar kultnra, a magyar iskola védelmét és gyámolitását. Erről egy szó sem hangzott el az egész gyűlésen, pedig tudjuk, hogy akadna mit szóvátenni ezen a téren is. Reméljük, hogy a legális egyesületi élet megindulásával erre is kiterjeszti figyelmét az Általános Magyar Tanitó Egyesület.

Turul.

Útlevél uisumoí 1

minden államba a leggyorsabban és legolcsóbban megszerzek. Didéfci megbízásokat a leggyorsabban elintézek, miután hetenkint háromszor megy küldönc Prágába

kijárási dij 35 korona.

cím: hásziő Zsigmondi

Bratislaua (Pozsony) Szépiak-u. 12. sz.

I IBM a

9

1

Rendőrségünk államosítása

most már a nagymegyék megalkotásával ismét napirenden van. ügy halljuk, hogy a tavaszra az egész vonalom végrehajtják; eredetileg az őszre tervezik, de ezt a tervet pénzügyi akadályok gátolják meg. A rendőrség államosítása két nézőpontból érdekel benaünket. Az egyik a városi rendőrség sorsa, a másik a város és az állami rendőrség jövő viszonya.

Ami a városi rendőrséget illeti, ezt a kipróbált és helyi viszonyainkat teljesen ismerő, abba beilleszkedő szervezetet, melynek tagjai legnagyobb részben ebbe a városba valók, nem tartjuk nélküíözhetőnek a városi rendészet

ségnek és elkezdett úszni a küzdésnek olyan óriási gyönyörűségével, amilyet még sohasem érzett. Átúszta a folyót, azután megint vissza a középig, ahol & legmélyebb volt és ott nekifeszült az ár ellen. Birkózott, harcolt a mélységgel, a hullámokkal, a viz sodró erejével és az életnek olyan öröme, a küzdelemnek és a sikernek olyan öröme feszült az izmaiban és pezsgett a vérében, amilyet még nem ismert. Hói fölfelé dolgozta magát, hol a hátára feküdt és pihent a lefelé sikló vizen. Úgy érezte: a viz az élet és ha arra gondolt, ami majd azután következik, valami komor dac frissítette fel lankadó izmait. Gyönyörködött — életében először — az erejében és a végső csöppjétg ki akarta használni. Élni akart, ameddig csak lehet.

Hogy mtóta van a vízben, arról sejtelme se volt. A nap már lefelé hanyatlott, de még erősen tűzött. Lassanként valami bágyadtság szállta meg. A karjai, lábai zsibbadoztak és a melle mintha folyton szűkült volna. A lélegzete útja mind keskenyebb, szorosabb lett. Erős nyomást érzett a homlokán és valami nagy súlyt hátul a koponyájában. Itt a búcsú. Ki kellett menni a vízből, amely megszűnt eleme lenni.

Amint kilépett a folyóból, valósággal végigvágódott a meleg homokon. Kábult volt és halálosan fáradt, de egyébként érzéketlen. Tudta: ott a cserjén túl, a gödörben a halál. Tiz-tizenkét lépést kell még tennie, még egy tekintet az égre és azután — rögtön, habozás nélkül, mint ahogy a vízbe vetette magát.

— Úgy látszik, nem érzem sürgősnek — jutott eszébe hirtelen, amint ott hevert a homokon és erre a gondolatra, amellyel mintha végigvágott volna magán, egyszerre felpattant.

Gyorsan haladt át a venyigék között, a rögös szúrós földön, nem érezte a tüskék marását és nem is törődött vele.

De amint a gödör szélére ért, meglepetésében elfüttyentette magát.

Ellopták a ruháját.

A tettes, nyilván valami vándorlegény, igen tisztességes, .jóindulatú és nyugodt vérmérsékletű tolvaj lehetett. Tulajdonképpen csak megragadta az alkalmat, hogy egy reá nézve előnyös csereüzletet csináljon. A gyöngédséget és a jóindulatot bebizonyította azzal, hogy a fehérneműt nem vitte el. Csak a felsőruha helyett hagyta ott a magáét: egy rettenetesen zsirfoltos vászonnadrágot, egy leszakadt zsebü és lyukas könyökű sötétkék lüszterkabátot, egy puha sapkát és két nehéz, erős, olajos bakancsot. A tárca helyett is otthagyta a magáét. Szekeres a nadrágzsebben egy halszáju, csattogó záru bugyellárist talált, benne hét koronával. Itt az ismeretlen valami széditően jó üzletet nem csinált. De a revolvert is elvitte és ezért cserébe nem hagyott itt semmit. Még csak egy kötelet sem.

Szekeres szédülten ült le a rongyok mellé. A fejében mintha egymást horzsoló malomkövek forogtak volna, amelyek zugó és kábító morajjal lármázták tele az agyát. A feje a megpattanásig tele volt tanácstalansággal és mintha a tulajdon lelke fenekéről egy torz, kárörvendő mosoly vigyorgott volna rá. Csak ült, ült a gödör szélén maga elé meredve. A szeme egy percre a vizre tévedt. De elkapta onnan és a lelke megborzongott valamitől.

A nap hirtelen tűnt le az égről. A fák közül kihömpölygött a hűvös homály és Szekeres nedves, hideg leheletet érzett mezítelen