Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-09-28 / 116. szám
legfvsnharmadili évfolyam. 116. CsütSrftSkf 1922. szeptember 28. KOMÁROMMEGYEl KÖZLÖNY POLITIKÁI LAP. SíSfizeifaí ár cseb-nellovAk értékben 5 Helyben és vidékre postai szétküldéssel: ÍSj**« évre 80 ¥, féléire 40 K, ceg-yedérre 20 K. E<gy©* szám ára t 8© fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Sxerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u, 28=, hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik iieienkinl háromszor: kedden, csütörtökön és sztakalta A törökök győzelmét betetőzte a párisi konferencia, mely mindazt a feítételt, melyet Kemál pasa és az angorai kormány a béke fejében felállitott, hajlandó teljesíteni, a mi más szóval azt jelenti, hogy a törökök minden területi igényét kielégítik. Visszakapják Konstantinápolyi, Tráciát és Drinápolyt, a tengerszorosokra nézve is hajlandók a török szuverenitást elismerni, egyszóval Kemál bátor és hazafias fellépése sikert hozott a törököknek. Nem lesz tehát háború, újabb vérözön nem árasztja el a világot, a békét nem fogja megzavarni semmi. A keleti kérdést újra elintézték a nyugati nagyhatalmak s ha a harcias Anglia tekintélyén pillanatnyilag egy kis homályos folt esett is, az emberiség javára történt a dolog és a britt birodalom hamarosan kifogja heverni ezt a kis incidenst. Mindenesetre érdekes, hogy ebben a kérdésben a két, világhatalomért versengő nagyhatalom, Anglia és Franciaország szerepet cserélt, mert amíg eddig az összes konferenciákon Franciaország tanúsított harcias magatartást és Anglia használt föl minden eszközt a béke megóvására, addig ebben a kérdésben egészen az ellenkező történt. De a török győzelem, melynek szerződésben biztosított eredményeit Velencében vagy Szmirnában fogják kölcsönösen írásba foglalni, a sévresi szerződést is megsemmisítette és bizonyságát szolgáltatta annak, hogy a szent és sérthetetlen békeszerződéseknek addig van erejök, a meddig azt fegyverek biztosítják. Mert ha valamelyik fél azoknak megalázó és igazságtalan rendelkezéseit elviselni nem tudja és áldozatra kész elszántsággal utasítja vissza, a komoly föllépés a törökök példája szerint még azokat is belátásra kényszeríti, akik annak idején diktálták ezeket a világmegváltó egyoldalú szerződéseket. A törökök felvetetták az élet vagy halál kérdését maguk előtt, mert tudták, hogy a sévresi béke rájuk nézve a lét és nem lét problémáját jelenti, melyet saját maguknak kell megoldani. Az egész világ becsülését kivívták ezzel a bátor és mindent kockára tevő fellépéssel, mely fényes sikert hozott a török nemzet számára. A sévresi szerződés ronggyá tépve hullott szét és helyette a velencei vagy szmirnai szerződés fogja visszaállítani azt a rendet, melyre keleten okvetetlenül szükség van. Annyi bizonyos, hogy ennek a szerződésnek megkötésénél nemcsak az egyik fél lesz jelen, amely diktálni akar, de jelen lesz a másik fél is, amelynek kívánságait, jogos követeléseit ki kell elégíteni, ha újra háborúba nem akarják keverni a világot. íme, elég volt pár év, hogy a békemüvek szentségének és érintetlenségének erőszakosan érvényesíteni kívánt elvét hatályon kívül kellett helyezni. A gyakorlati élet rövidesen rácáfolt a hatalmi tultengésben született és minden természeti fejlődést fitymáló felfogásra és bebizonyította, hogy kontár kezek alkották azokat a szerződéseket, melyek a világ békéjét akarták megvédeni. A béke országa még mindig nem jött el s úgy kell lenni, hogy az igazi békéhez csak akkor fog a világ eljutni, hogyha mindazok a hibák és bűnök, melyeket az emberek gonoszsága, kapzsisága és eívakultsága folytán követtek el a nemzetek és emberiség ellen, helyre lesznek hozva uj szerződésekben. Álnok jelszavaktól és megtorlást lihegő emberektől kell megtisztítani a világot, ha azt akarjuk, hogy újra béke és rend legyen. Mert az bizonyos, hogy amint a sevrési szerződés igazságtalanságait helyre kell hozni, épugy meg kell találni a módját de minél előbb annak is, hogy a többi békeszerződés okozta nyitott sebek orvosolva legyenek. Rövid néhány év megvilágította ezeknek a szerződéseknek gyatraságait és embertelenségeit s a trianoni, saintgermaini békék még kevésbbé szolgálják az igazi békét, mint a sevrési s a török példa után igazán megátalkodottság kell ahhoz, hogyha még mindig ellenzik a többi békeszerződésnek revízióját. Mert ez volna a legkevesebb, amit mentői előbb végre kellene hajtani, ha a népek sorsát manapság kezűkben tartó nagyhatalmak képviselői komolyan meg akarják tartani a békét az emberiség javára. Ezen a műtéten keresztül kell esni, mert minél tovább halasztják, annál kevesebb lehetőség mutatkozik a nagy beteg megmentésére. Ma még nem késő, de ki tudja, hogy a török példa nem fog-e megismétlődni a többi igazságtalanul sújtott és megalázott nemzeteknél. Pedig akkor ismét megtörténhetik, hogy nem azok fogják a föltételeket diktálni, kik egyesegyedül önmagukat tartották eddig a világ békéje hivatott fentartőinak, hanem azok, akiket az egyoldalú békeszerződések véresen tönkretettek. Az állandó koníerenciázás helyett tehát át kell sürgősen térni a békeszerződések revíziójára. A munkanélküliek tömegei akarnak megmozdulni ma a városban, de úgy haltjuk, a rendőrség tilalma ennek gátat vet, hogy az illetékes kormányexponenseket figyelmeztessék a dolgozni akarók szomorú helyzetére, melybe önhibájukon kívül jutottak és amelyen segíteni csak a kormány képes. Itt a tél, a drágaság alig észrevehető módon csökkenik, de ha bárhogyan csökkennék is, a kereseti viszonyok csúsztak la annyira, hogy élni nem lehet a munkásnak. De nemcsak & munkásnak, hanem az úgynevezett polgári osztály több rétegének is teljesen megszűntek a kereseti lehetőségei. A kereskedő szívesen adná oda portékáját minden áron, csakhogy pénzhez jusson, mert most már azon a ponton van, hogy nem tud kötelességeinek megfelelni, az iparos megrendeléshez nem jut, dolgoznék olcsón is, ha dolga egyáltalán akadna. Az építő ipar áll és ezzel az iparágak vele összefüggő jelentékeny része is teljesen stagnál. Ezek is bátran beadhatnának a munkanélküliek tüntető menetébe, de beléphetnének oda a szellemi proletárok is, a számos éhbéren tengődő nyugdíjas, akiket a kormány valósággal éheztet és az elbocsátott munkaképes alkalmazottak, akik mind dolgozni szeretnének. Talán csak az ötágú csillag és a forradalmi sZoeiálizmus vörös zászlaja tartja ezeket vissza a tüntetéstől, amelyre hangulatuk és mentalitásuk teljesen megérett az elégületfen polgároknak is. Szociális államban élünk, szociáldemokraták ültek 8 kormányban, szocialisták jönnek a helyükre, de Ígéreteknél egyebet nem utalványoztak. Igaz, hogy ebben azután nem voltak íukarok. Da hát Ígéretekből megélni nem lehet, ezt elhihetik nekünk a szocialista miniszter urak is. Komárom helyzete a munkanélküliség nézőpontjából talán az egész köztársaságban párját ritkítja. Itt igazán lehetne munkaalkalmat teremteni, mert ennek reális adottsága kézenfekvő. Itt volna az üres, leszerelt lőszergyár. Igaz, hogy a kormány ezt hirdette eladásra, bérletre, de arra, hogy maga az állam rendezkedjék be itt valamely üzemre, nem gondolt egy államférfi sem. Itt van a várerődök kérdése, amelyek lebontását, mint szükségmunkát be is jelentette éppen Komáromban és éppen a munkanélküliség ellen tüntető mánkásságaak az akkori teljhatalmú miniszter. De a várfalak s a bennük levő milliókat érő építőanyag ma is némán áll és némán várja a kormányigéret beváltását. És ime, itt van az állami kikötő ügye. Maga a munkásság volt az, amely ebben a legjobban bízott, mert biztatták felülről, alulról egyaránt. A munkás s a szocialista bizottsági tagok többsége adta el minden áron a kikötő telkét harmadfél millióért, igazi értékének egyharmadán az államnak. Nem lehetett, nem volt szabad az eladás elöl kitérni a polgári osztályok képviselőinek sem: hiszen úgy volt beállítva a kérdés, hogy munkához jussanak-e a munkanélküliek százai, vagy tovább nyomorogjanak? A szegény város szegényebb lett több millióval és ime, a munkásság még asm jutott munkához. Mert az sem elintézés, hogy majd lesz munka, miko- a munka most kellene, sőt a nyáron kellett volna, hogy a téirevaiója meglegyen minden dolgozni akarónak. Az állami kikötő ügye igy lett városi közéletünk legszomorubb kérdésévé. Mi ezekből a tanulság: hogy ezeken a bajokon egyedül és kizárólag a kormány segíthet, a kormánynak kötelessége segíteni, melyért egyedül és kizárólag a kormány felelős, és minden baj, minden nyomorúság, mely ebből származhatok, a kormánynál találhatja egyedüli
