Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-09-19 / 112. szám

1 1»22 szeptember 19. műnket megtöltő közönségünk díszes soraiban szerencsések lehetünk főpásztorunkat, főtiszte­lendő Balogh Elemér püspök ur Öméltóságát is üdvözölhetni, kinek hálásan megköszönt megjelenése díszközgyűlésünknek nemcsak külső fényét emeli, de az ifjúság szeretete és törek­vései méltánylása által sugallt beleegyezése folytán már ünnepi tárgysorozatunk összeállí­tásánál fogva annak belső tartalmát és jelentő­ségét is kimélyiteni fogja. Ugyancsak mély tisz­telettel köszöntöm egyházmegyénknek díszköz­gyűlésünkre megjelent egyházi és világi képvi­seletét s a városi jótékonyság mezején áldáso­sán működő Protestáns Nőegyesületnek, vala­mint az egy igaz Isten imádásában mindany­­nyiunkat egyesitő, világmegváltó szeretet egy azon igéit hirdető hilfelekezeteknek a zavartalan felekezeti béke összhangjában itt magyar össze­fogásra, magyar kulturünnepre megjelent kül­dötteit. A bajtársi szeretet meleg érzelmeivel látom ama nagyrabecsült társegyesületek testületi fel­vonulásában a bennünket összekötő szálak és kapcsolatok összeforrotiságát, amelyek az egy­házi ének, a magyar tudomány és irodalom, f az előadói művészet és a magyar dal művelő­désével oly jelentős szolgálatot tettek az egy­házi és világi irodalomnak a múltban és * fokozott kötelesség- és hivatásérzettel tekintenek a jövő feladatai elé. Amidőn a példaadásban előttünk járó ezen egyesületeket a magyar köz­művelődési élet terén meg nem szűnő munkás­ságunk terén osztályos testvérekül üdvözlöm, akiket közös cél és feladatok velünk együtt egy oltárhoz sorakoztatnak: az ünnepi érzés meghatottságával köszönöm meg az egész tisz­telt vendégkoszorunak azt, hogy részvételével és megjelenésével mai nagy ünnepünket a ma­gyarság egységes ünnepévé avatni szives volt. Üdvözölve végül az egyesület megjelent alapitó, rendes és pártoló tagjait, valamint egye­sületünk volt elnökét, a díszközgyűlést a hitélet szolgálatának és a magyar kultúráért folytatandó kitartó munkásság jegyében megnyitom. A lelkes éljenzéssel fogadott elnöki üdvözlő beszédre a megjelent képviseletek és küldött­­s gek vezetői szólaltak föl a következő sorrend szerint: Jánossy Lajos komáromi ev, esperes-lel­kész, a komáromi evang. egyház nevében üd­vözölte a jubiláló egyesületet. Megrázó, szivekbe markoló beszéde nem­csak a szónok, hanem a hallgatóság szemébe is könnyeket csalt. Az árván maradott magyar­ság kultúrája érdekében vállvetve kell dolgoz­nia minden magyar egyesületnek, mert mahol­nap már az iskolákból száműzve lesz a magyar szó, a magyar nyelv, a magyar kultúra. Kettőzött feladat vár tehát a jubiláló egyesü­leten kívül is minden igaz magyarra, hogy a ma­gyar kultúráért folytatott győzelmünk biztos legyen. * A nagy lelkesedéssel fogadott beszéd után a távollevő Majer Imre dr. komáromi apátplé­bános helyett, aki egy uj harang felszentelésre elutazott városunkból, dr. Alapi Gyula hitköz­ségi elnök, a komáromi r. katn. hitközség ne­vében meleg szavakkal üdvözölte az ünneplő egyesületet. Á mostoha idők sorscsapásainak kellett eljönniük, hogy a válaszfalak leomolja­nak és hogy kéz a kézben, váll a vállhoz vetve haladjunk a közös cél: a magyar kultúra meg­védése, megőrzése, megerősítése felé. A meleg lelkesedéssel fogadott beszéd után; a komáromi zsidó hitközség szép szónoki tehetséggel megáldott főrabbija dr. Wallenstein Zoltán, a komáromi zsidó hitközség nevében ékes szavakban hajtotta meg az elismerés zász­lóját a 25 éves egyesület előtt, amelynek célja: magyar ifjúság nemes irányban való nevelése az iskolán kívül, közős minden magyar céljá­val, legyen az akár zsidó, akár nem zsidó. Ez a jubileumi ünnepély nem is egy egyesület ünnepe, hanem ünnepe a magyar kultúrának, a magyar tudománynak. A szent Írásból és a talmudból vett gyönyörű hasonlatokból kiin­dulva leszögezi azt az örök igazságot, hogy ellenfeleinket a koponyájukban, az észjárásuk­ban, a tudománnyal, a kultúrával győzzük le. Az igazán szép beszéd zajos tetszést aratott és a szónokot melegen megtapsolták. Majd özv. Liszkay Jenőné, a Komáromi Prot. Jótékony Nőegylet kiváló elnöke a Nőegylet nevében üd­vözölte meleg, keresetlen szavakkal az egyesü­letet. További működéséhez eredményes sikert kívánt. % «Komáromi Lapok« A komáromi Ipartestület és Iparos kör nevében Boldoghy Gyula, az Ipartestület fárad­hatatlan elnöke lelkes, tüzes beszédben üdvö­zölte a ritka szép ünnepet ülő egyesületet és az iparosság további odaadó támogatásáról biztosította az egyesületet, amely az eddigi nyomdokokon haladva, nemes munkája talál­kozni fog Isten áldásával. A zajos tetszésnyilvánítás elcsendesülése után dr. Kamrás József ügyvéd a Komáromi Dalegyesület jeles elnöke a Dalegyesület nevében adózott a meleg elismerés hangján a jubiláló egyesület eddigi sikeres működése előtt. Gosztonyi Nándor bencés főgimnáziumi. tanár, a Komáromi Kath. Legény Egyesület elnöke örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy a hasonló célokért, hasonló eszközökkel küzdő ünneplő egyesület díszközgyűlése előtt kifejez­hesse a Legényegylet szives, meleg üdvözletét, szerencsekivánatát és annak a leszögezését, hogy édes magyar nyelvünk, kultúránk ápolá­sában, fejlesztésében a két testvéregyesület min­dig karöltve fog járni. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után dr. Witausek Károly ny. vármegyei t. főügyész, a r. kát. egyházi énekkar nevében mint az énekkar elnöke, mondotta el őszinte jókivá­­natát a jubiláló egyesületnek, meleg megható beszéd kíséretében. Az igazán szép beszéd után nyomban fölhangzott a r. kát. egyházi énekkar jeligéje precíz, összevágó előadásban. Majd Konkoly Thege Bála ny. törvény­­széki biró, komáromujvárosi ügyvéd, az egye­sület örökös tiszt, elnöke lelkes szavakban üd­vözölte az egyesületet, amelynek alapításában, megerősítésében olyan nagy érdemei voltak. Könnyező szemmel fejezte ki büszke örömét, hogy itt a magyar kultúrát szolgáló egyesület ünnepén a szeretet, a megértés, a felekezetek, a társadalmi osztályok közötti megértés milyen gyönyörű például szolgálható megnyilatkozását szemlélheti. Ez legyen a jövőben a jelszó, a példa, valahányszor a magyarság közös érde­kéről, a magyar kultúráról van szó. Megható kedves jelenet következett ezután) Az ünneplő egyesület nevében Csukás Mariska, Göttl Erzsiké és Fürjes Jolánka felszalagozták a megjelent egyesületek zászlóit, melyet a vendég egyesületek hasonló figyelemmnl viszonoztak. A zajos tapssai fogadott beszéd után az elnöklő dr. Gaál Gyula hálás szívvel köszönte meg a testvéregyesületek meleg üdvözletét, őszinte jó kívánságait, majd fölkérte Balogh Elemér ref. püspököt, ünnepi beszédének meg­tartására. Nagy figyelemmel, csendben hallgatta a zsúfolásig megtelt terem a tudós püspök gyö­nyörű példázatokon, az életből vett megható eseteken fölépített s a szivet, lelket és elmét egyaránt magával ragadó, a figyelmet lebilin­cselő költői gondolatokban gazdag szép be­szédet. Azon kezdte, hogy Győrmegyében levő pusztai járásban a török hódoltság alatt elpusz­tult már minden. Leégett falvak, égnek meredt csonka tornyok mutatták a pusztulás nyomát. Az egyik toronyban még fönmaradt a harang. Az éjszaka titokban lehozták, hogy az ellenség észre ne vegye, egyik szőlőhegy csendes pin­céjében rejtették el. És éjjel titokban az egyház elöljárói kisebb csoportokban, hogy feltűnő ne legyen kilopódzkodtak a féltve őrzött harang­jukat őrző pincébe, ott egy szeggel megkon­gatták a harangot és boldogok voltak, hogy hallhatták a hangját. És az a hang tartotta bennük a hitet, a vallásosságot. E szép, meg­ható történetből gyönyörű fordulatban áttért aztán arra, hogy ez az ünneplés, a testvér­egyesületek zászlóinak a megszalagozása ha­sonló a pusztai járás harangjához, ez tartja fönn a hitet, a bizalmat, az összetartást. Majd a felebaráti szeretet, az önfeláldozás a mások boldogulásáért küzdő önzetlen embe­rek életéből mond el könnyékig megható epi­zódokat, buzdítván hasonló példákra mindenkit. Istenáldását kérve az egyesület további munkásságára, vezetőire, tagjaira és mindenkire akiket hasonló cél hevít és sarkal. A zajos tetszéssel fogadott hatalmas be­széd után dr. Gaál Gyula fölkérte Fülöp Zsig­­mond igazgatót egyesületi tb. jegyzőt, az egyesü­let aranytollú krónikását, aki az egyesület meg­alapításában soha el nem évülő érdemeket szer­zett, hogy olvassa fölazegyesüléT25 éves tör­ténetét. 8. oldal. Alapos körültekintéssel, a legnagyobb tárgyszeretettel megirt történetet nagy figyelem­mel hallgatta a közönség. Fülöp Zsigmond az ő kedves, vonzó stílusában színes képekben, mintegy gyorsan pergő kinemotográfban sora­koztatta föl előttünk a huszonöt év változatos történetét. A boldog emlékű Antal Gábor, Ko­márom nagynevű püspök-lelkésze emlékének megható szavakban áldozott, akinek elévülhe­tetlen érdemei vannak az egyesület megalapí­tása körül. Majd a krónikairó hűségével felsorakoz­tatja előttünk azokat a derék férfiakat, akik e negyedszázad alatt vállvetett munkával erősítet­ték, építették tovább az egyesületet, akik közül az újabb évtized alatt különösen Vargha Sán­dor komáromi lelkésznek vannak elvitázhatatlan érdemei és sikerei. A színesen, élénk tollal, könnyed stílus­ban megirt 25 éves történetet meleg tetszéssel fogadta a közönség, mely után a következő határozati javaslat elfogadását kérte. A Komáromi Református Ifjúsági Egyesület mélységes hálával eltelve az isteni Gondviselés iránt, mely a huszonöt évvel ezelőtt megalakí­tott egyesületet negyedszázadon át megtartotta, érdemes alapítóinak nemes céljait megvalósítani engedte s jeles vezetőinek és derék tagjainak úgy az egyháztársadalom terén, valamint a magyar közmivelődés érdekében kifejtett buzgó munkálkodását áldásos eredménnyel koronázta, — mai napon egybegyült ünrrepi díszközgyű­lésén meggyujtja az emlékezés fáklyáját és annak fényével bevilágítja a letűnt negyedszázad ese­ményeit, hogy példára serkentő szép cselekede­tek felelevenítésével biztos irányt mutasson az egyesület további működésére. Az ünnepi jubileumot megjelenésükkel megtisztelő nagyrabecsült egyházi hatóságok, jóíékonycélu és kulturális egyesületek érdemes képviselőinek, egyesületünk tagjainak és az érdeklődő nagy közönség jelenlétében a becsü­letes igyekezettel elvégzett eredményes munka felemelő érzésének megnyugtató tudatában, fennállásának huszonötödik évfordulóját igaz örömmel örökíti meg a díszközgyűlés jegyző­könyvében. És ez ünnepélyes alkalommal mélyen érzett őszinte hálával adózik mindazoknak, kik az egyesületet negyedszázaddal előbb létrehoz­ták, egyenként és összevéve mindazoknak, kik az elmúlt évtizedek munkájában résztvettek, egyesületünket feladatának teljesítésében erköl­csi vagy anyagi erejökkel támogatták s akik az egyesület élén ügyeinek intézésében minden időben önzetlen adaadással fáradoztak és ki­tartó tevékenységükkel e mai jubileumi ünnep tiszta örömét megszerezték. A midenható jó Isten árassza el bőséges áldásával mindazokat, akik az egyesület meg­erősítésén és felvirágoztatásán példát mutató lelkesedéssel fáradoztak és fáradozni készek s az egyesüldti tagok által a fényes múlt szelle­mében, a vezetők bölcs útmutatása mellett ki­fejtendő nemes munka szolgáljon úgy egyházunk, mint társadalmunk és az ittélő magyarság javára! E határozati javaslatot egyhangúlag, nagy lelkesedéssel fogadta el az egyházközgyülés, valamint az elnök amaz indítványát is, hogy az egyesület kiváló krónikásának, Fülöp Zsigmond­­nak az egylet története megírásáért jegyző­­könyvi köszönetét szavazzanak és hogy az egyesület e történetét kinyomassák és a közön­ség között szétosszák. Most Konkoly Thege Béla az egyesület tiszt, elnöke szólalt föl és rámutatott az imént fölolvasott 25 éves történet ama hiányosságára, amelyet annak derék Írója, Fülöp Zsigmond ismert szerénységénél fogva azzal követett el, hogy az ő soha meg nem szűnő, eredménydus fáradságot nem ismerő és az egyesületnek annyi erkölcsi és anyagi sikert hozó munkásságáról nem emlékezett meg. Ezt a közgyűlésnek kötelessége pótolni és az egyesület 25 éves történetében Fülöp Zsig­­rnond hálával vett, soha el nem felejthető mun­kásságáról, agilitásáról megemlékezni. A köz­gyűlés Jiagy lelkesedéssel járult hozzá. Mkjd Kollár Lajos, az egyesület buzgó jegyzője kért szót és Fülöp Zsigmond által fel­olvasott 25 év történetében már méltatott Vargha Sándor lelkész érdemeit elismeréséhez fűzött sok sok meleg szívből jövő lelkes szavakat. Az egyesület tagjai hálájuk jeléül megfestették a szeretet és a munkálkodásért élő alelnökük arc­képét az egyesület helyisége számára. A kö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom