Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-09-12 / 109. szám

1922. szeptemberig. Komáromi Lapok“ 8. oldal. Segítő Egyletnek: (a zárójelben levő összeg a Segítő Egyesület javára befolyt adományokat jelenti.) Szántó Zoltán (Galánta) 651 K, Rigó Dezső (Bátorkeszi) 627 K, Csongrády Béla és Bathó István (Gsúz) 581 K, Schusdek Jakab (Várföld) 570 K, Benyovszky Gyula (Várna) 530 K, Polák Imre (Galánta) 436 K, Szabó János (Deáki) 344 (60), L*chman Tibor 360 K, Varga Béla (Deáki) 230 (135) K, Vörös Edit (Somorja) 300 (35) K, Etter Ferenc (Várkony) 297 (20) K, Baross Kornél és Matild (Kamocsa) 245 (105) K, Kosztolányi Gyu'a (Megyercs) 298 K, Biskoroványi Ernő (Vágseílye) 260 (40) K, Babala Ferenc (Ekecs) 250 (46) K, Hickísch Károly (Izsap) 215 (50) K, Soós Jenő (Búcs) 234 K, Angyal Tivadar (Nagymegyer) 240 K, Barényi Dániel (Komáromszentpéter) 237 K, Horn Ottó (Nagyleél) 191 (40) K, Soós Márta (Dunaradvány) 227 K, Kollányi István és Jó­zsef (Komáromszentpéter) 217 K, Mehrli Antal Guta 216 K, Salgó Román (Khújfaiu) 203 K, Gira László (Ógyaila) 204 K. Hrotkó Sándor (Csicsó) 187 (45) K, Morva Dénes (Bátorkeszi) 125 (50) K, Buchinger Ferenc (Királynérét) 170 K, Paraizs József (Izsa) 165 K, Erdélyi Gáspár (Csal­­lóközaranyos) 163 K, Bódis Vilmos(Nemesabony) 150 K, Ollós Endre (Apácdszakallas), Farkas András és Béla (Balony) 145-145 K, Szaló Kál­mán és Endre (Ime)y) 141K, Harka István (Alsó­­nyárasd), Róth Kornél é3 Pál (Béla) 140—140 K, Rónai Román (Nagymegyer) 137, Polák Vendel (Ekecs) 130, Galla József (Udvard) 128, Patriász Endre (Kőbidgyarmaí) 127, Ko­vács József (M&dar) 80 (43) Garay Kálmán (Nemesócsa) 110 K, Ráca József (örsnjfalu) Kubicsek Mihály (Nagymegyer) 109—109, Vaisz F erenc (Bátorkeszi) 106, Korluly Pál (Ógyallo) 102, László Lóránd (Pőstyén). Lévolt István (Tőkésujfalu), Révész István (Gú «) 100—100 K, Sitányi Ilona (Eperjes) 60 (40), Vizváry László (Nagymegyer) 72 (30) K, Licza György (Ekel) 87 K, Tvrdon Dezső (Kisvárad) 84 K, Ollós Zoltán (Apácaszakállas) 82 K, Horváth Andor (Hidaskürt) 78, Kürthy László (Kürt), Rónai Alöjos (Nagymegyer) 65—65 K, Raab Sándor (Megyercs) 63 K, Fiilöp Ferenc (Du­naradvány), Szabó László (Komáromíüss) 57—57 K, S ‘divy Eleonora és László (Megyercs) 56 K, id. Molnár József (Nagyölved), S^abó László (Imely) 55—55 K, Halász Gyula (Nstgy­­megyer) 54, Deutsch Pál (Deáki) 51, Cser­­venka Gábor (Párkány), Mura Jenő (Komárom füss), Hozlár Károly (Kisvárad), Szabados Imre (Ómra) 50—50 K, Udvardy Gyula (Madar) 45 K, Szalczer Ernő (Komáromfüss), Varga Imre (Dunaszej dahely) 44—44 K, Fekete Gábor (Gúla) 36 (2) K, Köles Nándor (Ekecs), R<ab Gábor (Ekel) 30—30 K, Sörös Jenő Kolozs­­néma) 25 K, Blaskovics József (imeiy) 3 (25) K, Dezső Zoltán 10 (15) K, Takács Nándor (Örsujfalu) 24, Herédy László (Nemesócsa) 18 K, Ródl Antal (Nagymegyer) 15, Kelemen Fo­­renc (Keszegfalva) 12, Sárközy Andor (Ekel) 10.50 K, Seres Pál (Ipolybél) 10 K, Csontos István (Ekel) 9 K. Helyben gyűjtöttek a következő tanulók: Seidner György 160*20 (29 70), Mőrocz Ernő 104*52 (14), Horn Béla 41, Mészáros Imre 35, Vincze Károly 32, Német Miklós 11 korona összeget. A termények beszállítása most van folya­matban. Annak idején a termény gyűjtések eredményét is közöljük, valamint a jelentéke­nyebb terményadományokat. Hitt a mart az ügyvedektől 7 A szövetkezett magyar pártok ruszinszkói vezetősége a következő kérelemmel fordult az ottani Ügyvédi Szövetséghez : Köztudomású dolog, hogy a sovén törek­vések a békeszerződés, alkotmánylevél és tör­vényekben biztosított kisebbségi jogokat nemcsak hogy nem kezelik szabadelvűén, hanem azoknak érvényesülését minden egyes vonalon és alka­lommal megakadályozni igyekeznek. Törvénybiztositotta jog, hogy a kisebbsé­gek, ha elérik számukkal a húsz százalékot, jo­gosítva vannak minden hatósághoz saját anya­nyelvükön beadni mindennemű beadványt és az illető hatóságoknak kötelességük ezeket nem­csak elfogadni, hanem a hozott határozatokat a fél anyanyelvén is kihirdetni, illetve kiadni. A törvény világos, semmiféle magyarázatot nem tűrő. És mégis azt tapasztaljuk egész Ruszin­­szkúban, hogy a bíróságok és az összes ható­ságok, ha el is fogadják a magyar beadványo­kat, az azokra hozott határozatok mindig és minden esetben kivétel nélkül cseh vagy orosz nyelven lesznek meghozva. Ha már a sovén törekvés egy a törvény­ben semminemű gyökkérrel sem rendelkező jogtalan szokást honosított meg abban a tekin­tetben, hogy a magyar anyanyelv igazolását ha­tósági bizonyítvány utján szorgalmazza, — hang­súlyozva, hogy eme törvénytelen álláspontnak való megfelelés is csak a nemtörődömség fo­lyománya — a kisebbségek szempontjából el­sőrendű érdek, hegy további jogfeládások ne történjenek meg és a kisebbségeket képező jog­kereső közönség törvénybiztositotta jogát a jö­vőben teljes mértékben érvényesíthesse. Az ügyvédnek már hivatásánál fogva nem csak joga, de szent kötelessége is a törvények betartása felett őrködni s mindannyiszor a ren­delkezésére áiló jogorvoslatokat igénybe venni, ahányszor jogi meggyőződése azt diktálja, ha a törvény rendelkezései a hatóságok által be nem tartatnak. Ezen magasabb hivatás tudata, de meg a nemzeti kisebbségek egyetemes érdeke is, hogy elsősorban ez lebegjen az ügyvédség szeme előtt, nem pedig kisebb egyéni szempontok a fél ér­dekében, mint például az ügy gyorsabb elinté­zésének feltételezése. Ezért tiszteletül megkéri a Magyar Partok Szövetsége az Ügyvédek Szövetségét, hogy bí­rósági és hatósági eljárásoknál, beadványoknál, tárgyalásoknál stb, mindazon esetekben, midőn az ügyfél jogosítva van a magyar nyelv hasz­nálatára, ügyfelének ezen jogát a legteljesebb iréríékbeu gyakorolja és az esetleges sérelmek ellen a rendelkezésre álló jogorvosiatokat min den alkalommal igénybe vegye. Ha a legmaga sabb hatóságok respektálni tudják a kisebbségi jogokat, úgy szorilani kell azoknak betartására az alsöbbfoku hatóságokat is. Mieden magyar betű és minden elhangzott magyar szó a magyar kultúrának életét jelenti. Fegyverjavitások és átalakításokat csak puskaműresnél készítessen, mert csupán ilyen szavatolhat a fegyver megbízhatóságáért, azért forduljon minden vadász SULOVSKY BÉLA puakamfiveshez Bratislava, Kflztársaság-t^r 1 a>.ám Az első visszatért harang. — A Szent Anna templom harangjának felszen­telése vasárnap délután folyt le 2000 ember je­lenlétében. — A világháborútól követelt áldozatok közt sokat siratunk; elment kedveseinket, akik soha sem (értek vissza, vért, munkát és va­gyont, melyeket elnyelt a háború molocbja; siratjuk sivár jelenünkben a szép múltat, melyért uj szenvedések zúdultak ránk; sokszor, igen sokszor megkönnyeztük elvitt harangjainkat is. A komáromi katolikus templomok vesz­tették ezen a téren a legtöbbet: a Szent And rás templom monumentális orgonájának princí­­pál sipjai esték először áldozatul, majd öt ha­rangja, köztük a csodaszépen zengő öreg , András“, mely oly bánatos-bús akkordot adott a két utáuakövetkező haranggal, mintha ennek a viharos múltú, sokat szenvedett városnak meg nem szünó fájdalmát zokogná. Elvitték a Szent Aiina templom két kis harangját is és a torony azóta némán meredt az ég felé. A múlt évben dr. Alapi Gyula egyház községi elnök és Solymossy Dezső helyettes­­plébános vetették fel az eszmét a hi vek tőré­ben, hogy egy kis harangot kellene az elárvult templom számára öntetni. Mivel azonban a hívek adományai a Szent András templom szá­mára vannak fenntartva, amelynek nagyobb összegre van szüksége ebből a célból, a hívek­től természetbeni adományokat gyűjtöttek, avult rézanyagot, cin edényeket, régi forgalomból kivont pénzeket, ezüst anyagot stb., amelyek­ből csakhamar tekintélyes mennyiség gyűlt össze. Solymossy h-plébános buzdítására, aki jeles mechanikus is, Dosztál Jakab templom­gondnok, helyi vas- és rézöntődé tulajdonos foglalkozott a harang öntés gondola! ával és megígérte, hogy ezzel kísérletet tesz. A Szent Anna harangjának öntését elvállalta a szép célra való tekintettel díjmentesen. Már az első kísérlet fényesen sikerült: augusztus elején megöntötte a kis harangot, melynek gyönyörű érces hangja, pompás zengése minden várako­zást felülmúlt. A kis harang vasalás és korona nélkül 70 kg. súlyú, vörösréz, angol ón és ezüst öt­vözetből készült. Felirata a harang elején: Szent Anna tiszteletére közadakozásból a komáromi katolikus hívek 1922. Hátulján: Solymossy Dezső adminisztrátor és dr. Alapi Gyula hitközségi elnöksége alatt. Körirfetai: Öntötte Dosztál Jakab vas és fémöntö, a komáromi kath. templomok gondnoka. A harangot vasárnap délután 3 órakor szentelte fel dr. Majer Imre apátplébáuos, aki a Sz. Anna templomban nagy papi segédlettel litániát tartott, majd emelkedett szellemű be­szédet intézett a templomot zsúfolásig meg­töltőit közönséghez a harang hivatásáról, buz­­ditvi őket a Sz. András harangjainak vissza­állítására is. Végül a beszentelés szertartása következett. A Sz. Anna templom padsorait szép kö­zönség töltötte meg, ott voltak dr. Alapi Gyula egyházközségi elnök és Dosztál Jakab templom­­gondnok családaikkal, kiknek érdemeiről a fel­szentelést végző apátplébános is megemlékezett beszédében. Az utcát ezalatt százakra menő sokaság lepte el, akik kíváncsian várták a harangnak a templomba való felvonását. Fél négykor már a közlekedést is beszüntette a rendőrség, mert közel 2000 ember szorongott a Klapka-tér és a Sz ckenyi-utcák között. A virágdíszbe öltöztetetett harangra rá­illesztették a vastag kötelet és négy munkás húzta fel a toronyba a hívek ^tetszésmoraja közben edgaszerkezet segítségével. A harangot percek alatt felszerelték állványára és csak­hamar megkondult; érces hangja búgva csen­gett a Verófényes szép őszi délutánon és sok­sok embernek szeméből csordult ki a könny, akin k eszébe jutottak a háboiu szenvedései és könyörtelenül elvett harangjainknak balsorsa. Ügy a harangot öutö Dosztál Jakab templomgondnokot, mint dr. Alapi Gyula egy­házközségi elnököt elhalmozták szerencsekivána­­t ok kai. Dosziál Jakab fáradhatatlan munkája uj harangot adott Komáromnak, aki példát adott ezzel, hogy a magyar ipar fejlődésképes és ipartelepe uj irányban is kibővülhet, mert Komáromban harangokat is fognak önteni a jövőben. A kis harang szava biztatóan egj*e csen­gett a toronyban, vigasztalva az embereket, hogy éress szavával többi társát is vissza­­hivogatja, hogy tűrjenek, várjanak, reméljenek és bigyjenek . .. A Kóstoló. — 1922. szeptember 10. — Vasárnap zajlott le a helyi katolikus egyesületek által rendezett »Kóstoló“, mely minden tekintetben fényesen sikerült. A rende­zőség munkáját, melyet a Szent Szív Társulat és a Mária Kongregáció hölgyei, valamint a Katholik us Legényegylet fiatalsága láttak el nagy gonddal és körültekintéssel, szép eredmény honorálta és a haraDgalap főképpen az ado­mányok révén, tekintélyesen fog gyarapodni. Nagyszerű őszi idő kedvezett a mulatság­nak, ragyogó verőfényben úszott a Kát. Legény­­egylet kellemes kerthelyisége, ahol délután 4 óra után, mikor a Szent Anna templomban véget ért a harangszentelósi ünnep, a közönség gyülekezni kezdett. A sürgő-forgó bájos leány­­seregnek csakhamar sok dolga akadt és pompás ozsonnákat szolgáltak fel. A legnagyobb Ínyenc is megelégedhetett azokkal az elsőrangú ételek­kel, melyet háziasszonyaink lelkesedése e napra a Legényegyletbe összehordott; a gyönyörű gyü­mölcsből pedig igazán kiállítást lehetett volna rendezni. Csakhamar élénkülni kezdett a kert, a megjelentek közt vidám hangulat keletkezett, amiben nagy része volt a Katolikus Énekkar gyönyörű énekszámainak (Ernani bordala, Mozart:

Next

/
Oldalképek
Tartalom