Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-09-12 / 109. szám
KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY HegfYBnharmadib évfolyam. ommm ■■■—a= " ■--a.aa w 109. uäm. Keddi 1922. szeptember 12^ S555*~—, IHI HTi~7—Tl| ^ Ei&fizetésl ár cseh-axlo^ák értékben i Helyben és vidékre poéta! szétküldéssel: SRyéss érre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. Egye* szám ára i 89 fillér. Joli isiiit árnyaialatt,“ szólt Klimkó szenátor és ez a beismerés, — valljuk meg — jólesik nekünk, utón útfélen megrugdosott magyarságnak, akik ellen külföldön és belföldön egyaránt egész rágalmazási hadjárat indult meg. Az igaz, hogy a magyarok ezer év alatt sohasem doboltatták ki azt, hogy a tót nyelv használata tilos, sohasem hirdették azt, hogy ha valaki például Budapesten tótul beszél, azt rendőrileg igazoltatják, sohasem állították azt, hogy a tót nyelv használata provokálás a magyarokkal szemben. Általában a közvéleménynek ezt a megfordulását jó jelenségnek tarthatjuk és az erőszakosságokat, a Srobár-féle „föl is ut, le is ut“-féle nyilatkozatokat teljes hidegvérrel, lelki emóciók nélkül fogadhatjuk. A kisebbségi kérdés illetékes fóruma, a népszövetség előtt fekszik és most már eszünk ágában sincsen emiatt tüntetésekre, ellenrendszabályokra gondolnunk. Legutóbb szlovák részről — hangsúlyozzuk ezt teljes nyomatékkai — merült föl az a megállapítás, hogy a kötelességekkel szemben jogok is járnak, s ha a jogokat meg nem adják, ez egyoldalú szerződésszegés az állam részéről, mellyel szemben bekövetkezhetik a kötelességek teljesítésének megtagadása. Ez természetesen az ultima ratio rerum, az utolsó megoldás, amelyhez azt hisszük, nem állunk közel. Ezt a fenyegetést akkor lehet és szabad használni, ha minden kötél szakad és nincsen kiút semmifelé. Mi azonban, alkotmányos lévén érzésünk, nevelésünk, gondolat és lelkivilágunk, nem tudunk leszokni arról a gondolatról, hogy ma csupán egy kellemetlen átmeneti időben élünk s a „csehszlovák“ uralmat felválthatja egy tisztán szlovák rezsim, amely kedvezőbb lesz kultúránknak, gazdaságunknak és politikai életünknek a mai centralista elnyomásnál, mely bennünket is — akarjuk, nem akarjuk — képére akar átformálni. Mi nem adjuk fel a küzdelmet ebben az irányban egy pillanatra sem. Mi a törvényekhez, a békeszerződés betűihez és szelleméhez ragaszkodva, azok talapzatáról nem vagyunk hajlandók letérni sem jobbra, sem balra és a belpolitikában orientációnk részére a szabad kéz politikáját tartjuk fenn magunk részére. Azt látjuk, hogy a csehszlovák uralomtól semmit sem várhatunk erőszakos elnyomáson kívül, a Srobárok, Micsurák és kreatúráik, í a gőgös és felfuvalkodott áldemokraták, a j panamisták és a konjunktúra politikusok bennünket nemcsak nem akarnak megPÖLITIKAI LAP. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARAUYAY JÓZSEF dr. érteni, hanem leplezetlenül meg akarnak semmisíteni. Ezért nincsen okunk most' már ígéretekben, nyilatkozatokban hinni, kijelentéseikben megbízni, mert erre minden erkölcsi alapjukat eljátszották előttünk. A magyar nemzeti kisebbségnek megalkuvás nélkül kell eddigi politikai különállása helyzetét védeni és elsáncolnia a jövőre való tekintettel, amikor passzivitásából kilépve integráns alkotó része lehet minden olyan törekvésnek, mely nem vet gátat saját külön nemzeti élete és kultúrája elé, hanem a haladást és életet ezzel összhangba hozva nyújtja a boldogulás feltételeit. A csehszlovákok erre a magaslatra emelkedni nem voltak képesek. A szlovákok valószínűleg okultak a négy év történetéből, Pittsburgból, tanultak Prágától és jövő politikájukat azokra az alapzatokra helyezik, amely minden állami létnek biztos pillérei, az állampolgári jogegyenlőségre, az igazi demokráciára, amely azonban az itteni úgynevezett demokráciával semmiféle rokonságban nem állhat. = Uj vezérekre van szükség. Az interparlamentáris konferencia ülésén résztvett Philipp Oscar Hearswoods angol képviselő a következő nyilatkozatot tette európai helyzetről : Az európai helyzet egyetlen tanulsága a inai napig az, hogy a belátásnak akár ma, akár holnap győznie kell. — Büntetlenül nem lehet országokat pusztítani. Uj vezérekre van szükség az európai politikában, uj irányelvekre, mi több: érző emberi szívre jéghideg számítás helyett. A mai politika naprói-napra újból megkezdett konferenciákból és újra és újra módosított határozatokból áll, melyek mind önkényesek és a természeti szükségszerűségekkel homlokegyenest ellenkezők. Az egyetlen vigasz azonban, hogy eddig is mindent, ami természetellenes volt, elért a kikerülhetetlen végzete és megbukott. Majd Középeurópáról és főleg Ausztriáról a következőket mondotta: — A középearópai helyzet: csúcsára állított gúla. Hiszen látható: oly kis szélfuvás, mint amilyen most Bécsből indult el, egyszeriben alapjában rendíti meg ezt a földrészt. Most látszik meg, mennyire kiküszöbölhetetlenek az ellentétek az uj konstelláció uj í államai között, mennyire labilis minden barátság, kooperáció és mennyire a kényszerbaráíság jellegű minden szövetkezés. Mi angolok üzletemberek vagyunk és tisztán látjuk, hogy ha rossz üzlet volt a háború, még sokkalta rosszabb üzlet lett az a béke, melyet utána kötöttek. Itt sorozatos összeomlás következik. — Ausztria már megkezdte a sort, az államcsőd itt már befejezett. Egyszerűen azért, mert az angol is sokkal szívesebben tűz ki, 70,000 fontot egy Carpentier-boxmeces győztese részére, vagy 100,000 fontot egy kétnapos autóverseny győzteseinek, semhogy ezt az öszszeget, vagy alig néhányszorosát egy életképtelen állam újjáépítésére fordítsa. — Ugyanígy az angol sportegyesületek Szerkesztőség és kiidóhíratal: Náüar-u. 28., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik heienkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombatos is sok-sok milliót vettek be ez évben — tér mészetesen fontokban; nem sokk&i kevesebbet amaz összeg felénél, melyet Ausztria kért, hogy a esávából kikerülhessen, de meg nem kapott. És sokkal többet költ el kávéházban egy hónap alatt a londoni publikum, mint amennyivel a bolsevikiek 30 milliónyi éhező áldozatát egy hónapon keresztül fekete kenyérrel el lehetne látni Ha a viiágon csak egyetlen napig nem cigarettáznának az emberek és a párisi, londoni, newyorki, sőt berlini és bécsi soirée-k egyetlen estéjének költségét csatolnák az egy. szer fel nem bontott pezsgőspalackok, az egy. szer el nem veszített kártyamilliárdok mellé, — ez „áldozat“ bizony senkit sem tenne tönkre, de a népek millióit lehetne könnyűszerrel megmenteni a tönk széléről. íme, ez a Kolombus tojása. Az emberek könnyebben áldoznak szenvedélyeiknek, mintsem hogy leg. elemibb kötelességüket teljesítsék embertársaik irányában. Bármennyire törik is a fejüket az államférfiak, akármiüt halmozzák is egymásra a komplikációk tömegét, addig itt nem lesz gyógyulás, míg az áldozatra való képtelenség helyét át nem veszi a részvét. — A jóvátétel és a leszerelés megoldása, G-énua, Hága, mind sorozata a tévedéseknek. 1 Itt kék ceruza kell, amely beleszakit a négyesztendős párisi pergamentekbe; ide 2—3 em’ bér kell csak, aki hajlandó volt tanulni a gyötrelmes esztendőkből. — Visszaadni mindenkinek, ami az övé s a vevő hiányában ezer tonnaszámra romló élelmiszert odavetni az éhezők elé, úgy, amint a londoni vendéglősök a visszamaradt ételekből nem a sznmétdombot, hanem a rongyos koldusgyerekek tömegeit táplálják, a Carpentierek 70.000 fontjából 70.000 embernek kell félesztendeig száraz kenyeret adni, ez az orvosság, mely egyedül gyógyít, a többi mind méreg, amely lassan, de biztosan öl. — Uj törvény az állampolgárság megszerzéséért Egyik utóbbi szamunkban terjedelmes cikkben ismertettük azokat a feltételeket, melyek az állampolgárság megszerzéséhez szükségesek. Egyik legfőbb kellék az állampolgársághoz, hogy az illető legalább 10 évi tartózkodást igazoljon. Most ezt könnyíteni óhajtják. Az unifikációs minisztériumban egy törvényjavaslaton dolgoznak, melyben az állampolgárság megszerzését újra szabályozzák. A tartózkodási időt 2 évre szállítják le és a községi kötelékbe való önkéntes felvétel ügyében beadott kérvények felett csak az illető község dönt. = Srobár nyilatkozata Szlovenszkóról. A köztársasági pártnak Böhmisch-Brodban tartott manifesztációs ülésén mint a Národui Listy jelenti, felszólalt Srobár Lőrinc dr. közoktatásügyi miniszter is. Beszédében ecsetelte Szloveuszkó gazdagságát, amelynek nagy része még mindig magyar mágnások kezében van. Szlovenszkó területének egyharmad része sincs a szlovákok kezében. A szlovák parasztnak, miután földhöz jutni nem tud, ki kell vándorolnia. A szlovák föld legnagyobb része az ország legnagyobb ell őségéinek a kezében van. Szlovenszkóban sürgősebb a földreform keresztülvitele, mint Csehországban. A Pozsony é3 Komárom—Nyitra—Losonc közötti termékeny rónák idegenek kezében vannak. Hozzászoktunk már az itt-ott elhangzó különböző nyilatkoza- , tok nyomán, hogy bennünket magyarokat őseink földjén idegeneknek tartanak, tudjuk azt is, 4é7 ! ’
