Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-07-08 / 81. szám
»Komaromi Lapok« 1922. julius 8. 4. oldal. hány hét múlva könyve jelenik meg Párisban, melyben a trianoni békeszerződés sérelmeit fogja feltárni. Szlovák föld a szlovákoké! ádja ki a jelszót Hodzsa Milán a földmives párt Vezérférfia. Helyes. Mi is aláírjuk. Szeretnék azonban, ha Hodzsa ur és társai, akiknek a prevrat óta olyan igen megnőtt az étvágyuk, földéhségüket csakugyan a szlovák földből elégítenék ki. A gyakorlatban azonban azt látjuk, hogy Hodzsáéknak a magyar földre volna szükségük. Az első telepítések a szinmagyar Csallóközben történtek, amelyeknek magyarságát addig semmiféle sovinizmus kétségbe vonni nem merte. Szlovák föld a szlovákoké! Jó, tessék a földbirtokreformot a szlovákokon kezdeni, mint favorizált nemzetiségen. Mi ebbe is belenyugszunk. De abba már nem nyugszunk bele, hogy közénk, magyarok közé cseheket és tótokat telepítsenek abból a célból, hogy magyarságunk kompakt tömegét és egységét megbontsák és az elnemzetietlenités munkáját folytassák. Van itt is elég földnélküli magyar ember, aki szívesen venne pár hold földecskét, hogy a magáét túrja és magának arasson. A magyarságnak ez a gazdasági elgyöngitése és erejének ilyen erőszakos utón való felőrlése a népjogokba ütközik és ha igaznak fogadjuk el Benes miniszterelnök genuai kijelentését, hogy aki ebben a köztársaságban a nemzeti kisebbségekkel szemben erőszakosságot követ el, — az hazaáruló: akkor tessék sürgő sen a hazaárulási pereket megindítani elsősorban a földosztás cimen, mert ez a magyar kisebbségnek a legnagyobb gazdasági sérelme. A magyar föld birtokosai nagyon jól ismerik kötelességeiket és a földbirtok felosztása, a földigénylőnek földhöz juttatása, önkéntes felajánlások révén is ieljes mértékben kielégítést nyerhetne, igen ám, de a lóláb rögtön kilátszik a Hodzsa-féle gazdasági politika köpönyege alól, mikor aszlovákoknak magyar földet kíván osztani. Elég állami és kötött birtok van a szlovák nyelvterületen, tessék azokat felosztani és a földigény- ‘ löket abból kielégíteni. A magyar földhöz nekünk nem csupán ethikai és történeti jogaink vannak, de a békeszerződés szerint is köteles mindenki a jogainkat tiszteletben tartani, mert aki ebben háborít meg bennünket, az az elnemzetietlenités bűnébe esik, ami a miniszíerelnökkülügyminiszler szerint hazaárulás. Hagyjanak bennünket békében és amint nem kívánunk mi a szlovák földből, úgy ne kívánják ők se a mi magyar földünket, ami mindig a mienk volt. És ha felállították a tételt, hogy a szlovák föld a szlovákoké, a mienk ezer esztendő óta áll, hogy a magyar föld a magyaroké. I Útlevél uisumot minden államba a leggyorsabban és legolcsóbban megszerzek. Vidéki megbízásokat a leggyorsabban elintézek, miután hetenkinl háromszor megg küldönc Prágába eljárási díj 35 korona. cím: Lsászló Zsigmond Bratislauo (Pozsony) Széplak-u. 12. sz. \ Kárpát egyesület ötuen éue. A Kárpát Egyesület (előbb: Magyarországi Kárpát Egyesüld) fennállásának félszázados határmesgyéjéhez ért el. E nevezetes alkalom a szepesi magyarság és németség szép kulturünnepe volt, amelyben lélekben mi is jelen voltunk. A félszáz esztendő, melyet az Egyesület megfutott, folyóiratának sorozatos köteteivel, tanúbizonysága annak a kulturmunkának, melyet a német alaposság és kitartás és a magyar energia eltudott végezni, megteremtve tudományos és gyakorlati alapon az alpinizmust minálunk is. A Kárpát Egyesület nagyszerű működése előtt tisztelettel hajtjuk meg zászlónkat mi is, mert azok az értékek, amelyeket a félszáz év év alatt feltártak, a munka, amelyet a Kárpátok felkutatása, megismertetése, a gyakorlati turisztika terén végeztek, igazán minden kulturember elismerésére érdemesek. A mindent, ami a múltra emlékeztet, megsemmisítéssel és lerombolással fenyegető sovinizmus, amely még ma is teljes erővel tombol, ugylátszik megkegyelmezett e nagymuitu egyesületnek, amely a változott viszonyokba belleilieszkedve tovább kívánja szoigálni a Kárpátok kultuszának szép ügyét, — János, én olyan dühös vagyok magára, hogy meg tudnám ölni. Mit akar tőlem? Mit akar velem ? Ha nem hagyja abba rögtön, én megölöm magát. Nekem ne merjen szépeket mondani. Nekem ne merjen udvarolni. Maguk még ma is azt hiszik, amit őseink két ezer év előtt, hogy ha valaki leány és nem ismeri egészen a testet, nem ismerheti a lelket sem és olyan ostoba, mint egy gipsz-szobor. Hát én mondok valamit, János. Én nagyon is jól tudom, hogy maga mit akar velem. Ha a legjobb szándékot hiszem, el akar venni feleségül. Ebben az esetben nem vagyok hajlandó magá hoz menni. Nekem nem kellenek maradékok. Hogy mikor már belefáradt egy nagy szenvedélybe, kegyeskedjék velem bevonulni valami szelíd nyárspolgár-otthonba, ahol a hamis mahagóni ebédlőben minél jobb ebédeket kellene tálalnom magának ... a hálószobában előkészítenem a papucsait s azután enyhe csókok után gyermekekkel ajándékoznom meg, akikben maga tovább akar élni . . . János halványan sejtette, hogy ez azért van, amiért a fekete asszonyt elkísérte a forráshoz. — Ezt nevezik kellemes kirándulásnak — gondolta — s egy kicsit úgy érezte magát, mint akit összepofoztak. ti, Másnap elhatározta, hogy lemond regényes vágyairól s minden előkaland elkerülésével feleségül veszi a milliomos kislányt. A hatalmas és barátságtalan üzlet, amely az inkvizíció kinzótermeit juttatta az eszébe, üres volt, csak a segéd mozgott némán az egyik távoli homályos sarokban. A leány a kasszában ült és csokoládét evett. it**. Kicsit elpirult, mikor Jánost meglátta, de aztán elhalványult a pirossag az arcán és egyszerre közömbösen s furcsa rosszakarattal nézett a férfi szemébe. János megkérdezte, hogy hol van a papa. Azután a kirándulásról kezdeti beszélgetni, hogy milyen kedvesnek látta őt a pompás étvágyával és mennyit gondolt rá azóta. A kislány színtelen hangon szólalt meg: — Volt egy barátnőm, akit elvett egy csinos férfi. Mikor udvarolt neki, mindig dicsérte az étvágyát. S aztán, miután már három hete a felesége voíf, egyszerre nem hagyta enni. Azt állította, hogy ha sokat eszik, kövér lesz és csúnya. De a barátnőm elárulta, hogy minden pénzét szinésznőfélékre költi és tőle sajnálja az utolsó falatot. Azt tanácsolta nekem, soha se menjek csinos férfihez. Mert az ilyen férfit imádják a nők s az olyan férfi az embert a pénzéért veszi el és aztán még enni sem hagyja. Lustán, szinte álmosan beszélt. A szemében volt valami leplezett ravaszság. János dühös lett. — ügy! — mondta. — De ha én roszszabb volnék, mint az a sátán, akivel a zárdában ijesztgették, maga még akkor is a feleségem lenne, ha akarnám. — Ó nem —, felelte a leány. — Én már voltam szerelmes magába. De aztán láttam, hogy maga olyan ellenállhatatlan és minden nőt szerelmessé tesz. Én nem akarok szerencsétlen lenni. Amikor szerelmes lettem, akkor nem volt étvágyam három hétig. Most már örülök, hogy visszanyertem. János, mikor kint volt a komor boltból, kissé keserűen gondolt arra, hogy ő tehát ellenállhatatlan. Ó az ellenállhatatlan férfi. A kislány pedig megette a maradék csokoládéját. A világ e hírneves természeti szépségei valamikor az európai idegenforgalomba belekapcsolva messze földön gyakoroltak vonzóerőt és hozták a látogatók ezreit. Ma, mint a jelentésekből olvassuk, turistáktól halljuk, üres a Tátra, a klimatikus gyógyhelyeken nincs tolongás és a nemzetközi forgalomba kapcsolódó szép helyeken is a sovinizmus éles szele csapja meg a látogatót. Magyar és német szóval nem igen boldogul a Tátrában sem az utazó, akit ezért görbe szemmel néznek a hatalom uj birtokosai. A Kárpát Egyesület keze — sajnos — nem ér el odáig, hogy ezek az anomáliák megszűnjenek, ez az Egyesület a mai soviniszta kurzus mellett csak megvan tűrve, de a Tátra kultuszából, a Tátra igazgatásából és felügyeletéből szerep nem jut neki. Pedig ötven év nehéz és úttörő munkája után ma is megilletné a vezetőszerep e téren a jubiláns Kárpát Egyesületet. A munkát elvégezte, feladatát híven teljesítette, magyar becsülettel, német hűséggel szolgálva az eszmét, amelyért lelkesültek s amely tovább él mtndannyíunkban, akiket a Tátra páratlan szépségének ihlete megérintett. > Legyen üdvözölve a Kárpát Egyesület működése félszázados határkövénél. A szobordöntők ellen. — A külföld véleménye. — Végre Európa is tudomást vett arról a „kullurmunkárol“, mely Stefanikék szerint itt, Szlovákiában és Csehországban oly fölényesen folyik. A konszolidáció békés folyamatát időnként robbanások moraja zavarta meg. Ismeretlen tettesek a nyitrai Zobor emlékművet, majd a dévényi emléket felrobbantották, előbb azonban autókkal száliitották oda a rombolás eszközeit. Majd „felelőtlen elemek“ a lőcsei, kassai, érsekújvári stb. szabadságharc emlékeket és Kossuth szobrokat döntötték le. A müveit világ felháborodása azonban a pozsonyi Mária Terézia szobor vandál összerombolása után következett be, amely Európa egyik legszebb képzőművészeti alkotása volt és a magyar teremtő géniusz dicsőséges kisugárzása hozta létre Fadrusz vésője nyomán. Stefanek csakugyan büszke lehet erre a kultúrára, amelyre most az oxfordi egyetem, a világ első tudományos intézeteinek egyike, a legtekintélyesebb angol főiskola adja meg a választ és üti rá a bélyegzőt. Az oxfordi egyetem nyilatkozásáról a Fr. M. H. a következőket írja : Az angol lapokban Vandalism in Europe s hasonló feltűnő címekkel most jelent meg egy tiltakozás, melyben az oxfordi egyetem professzorai és hallgatói erélyesen iiltakoznak a nemzetek ligájánál azok ellen a vandal pusztítások ellen, melyeket az elcsatolt területeken főleg a csehek és oláhok a magyar szobrok és műemlékek között elkövettek. A tiltakozó irat a maga egészében igy ' hangzik: Mi, alólirott professzorok és hallgatók — ; az oxfordi egyetem tagjai — komoly aggodalommal látjuk, hogy Közép- és Kelet-Európábán j művészeti kincseket pusztítanak el. Arra Kérjük | a Nemzetek Ligájának titkári hivatalát, hogy az j aiábbi tiltakozásunkat a Nemzetek Ligájának j tanácsa elé terjeszteni szíveskedjék. 1. Mindenekelőtt a pozsonyi Mária Terézia világhíres szobor eilen elkövetett vandilizmusra szeretnénk a figyelmét felhívni. (Ez a szobor a kiváló Fadrusz szobrász vésője alól került ki.) Felhívjuk figyelmét a kolozsvári Mátyás-szobor és a marosvasárhelyi Kossuth-szobor ellen elkövetett vandalizmusokra is, valamint figyelmébe ! ajánljuk azokat a rombolásokat, amelyeket £rjj dély területén még legalább tiz emlékművön köveitek el. 2. Nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy ezek az emlékművek és szobrok művészeti mestermunkák, az értékük felbecsülhetetlen, őket pótolni épen úgy nem lehet, mint ahogy az elpusztított louvain-i könyvtárt, vagy ypres-i Cloth Hall-t nem lehet többé helyreállítani. Ezek a veszteségek nemcsak Magyarországot sújtják, hanem az egész civilizált világot. 3. Emlékeztetnünk kell arra is, hogy ezeket a barbárságokat nem lehet a szenvedelem valamilyen hirtelen kitörésének számlájára írni. Legalább három esetben a hatóságok egyenes parancsára követték el.
