Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-09-07 / 107. szám
1922. szeptember 7. Komáromi Lapok“ közben oda törvényesen kirendelt református > helyettes lelkészt a Syrni által felizgatott tömeg kikergette a községből. Most járt itt Good amerikai ref. tlieologiai tanár, a prasbifceríánus világ sző vetezég kiküldötte, aki az evangélium mögé bujtatott politikai agitátor eljárása felett felháborodásának adott kifejezést és megígérte az egyetemes konvc-nt elnökségének, hogy Syrnit viszszahivatja és nem fogja megengedni azt, hogy az evangélizációt csehesilő politika céljára használják ki. A Kostnicka Jednóta hivatalos lapja, a Slovensky Kálvin, közben egyre ontja a gyalázkodó, gyctnusitgató, irredenta vádakat tartalmazó cikkeket Cziuke István püspök, Péter Mihály egyházkerületi tanác^biró s a kérdés sei lapunkban is foglalkozó Isaák Imre vajáiii lelkész ellen, akikről még a keresztvizet is leszedi. Nem haladhatunk el szónélkül emellett a kérdés mellett, mert szomorúan látjuk, hogy a magyar és szlovák reformátusok közé, akik eddigelé a legnagyobb testvéri egyetértésben éltek négyszázéven keresztül, konkolyhintők jöttek el és a régi bék<-sségtt feldúlják közöttük. A magyar reformátusság minden időben a legnagyobb megértéssel kezelte a református hitű szlovák nép nyelvi jogait és például az uugi és zempléni egyházmegyében a szlovák ajkú reformátusok lelkészei mindig szlovák nyelven hirdették az igét s biztos helyről nyert információnk szeriüt az egyetemes egyház ma is kész arra, hogy a szlovákok részére — ha a nép és nem az agitátorok kara kéri — a szlovák egyházmegyét felállítja, természetesen a református egyház keretein belül j — hiszen reformátusokról van szó, — és nem a cseh huszitizmus számára. Útlevél uisumol minden üilamba a iegggorsabban és legolcsóbban megszerzek. Didóid megbízásokat a leggyorsabban elintézek, miután hetenklnt hár omszor megy küldönc Prágába Eljárási dij 35 korona. am: hászlö Zsigmond Bratislaua (Pozsony) Széplak it. 12. sz. irt nem isiiéit ll-h lit ini. I — Idézet egy katonai tankönyvből. — Nagyon sokszor halljuk emlegetni, amikor jj a ránk szakadt nyomorúságról folyik a beszéd: j »Hja, ha előbb kötöttünk volna békét, minden jj másként lehetet volna!« A szociáldemokraták, jj a kommunisták, no meg a tisztelt emigráns urak j unos-untalan azokkal a mesékkel traktálnak ben- jj Étinket, hogy Ludendorf, Tisza István stb. voltak a háború és a rossz béke igazi okozói és nekik lehet köszönni a háború meghoszabbitását Mi azonban abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy a háború elnyujtásának indokait egészen más oldalról világíthatjuk meg. A morva-febértemplomi katonai akadémiának egyik tanára, Kronpac József vezérkari százados, aki a történelem é3 a földrajz előadója az akadémián 1920.'évben tankönyvet irt, amelyet ma is használnak ebben a katonai iskolában. Ebben a tankönyvben, a IV. részben a következő igen érdekes fejezet olvasható: »A rossz béke ellen.« 1916-ik év december havában a németeL és az osztrákok az akkori katonai eredmények alapján békét akarak kötni. Masaryk miDden energiáját összeszedte és intette az angol kor mányt és az angol közvéleményt egy elsietett békekötéstől, amely mellett a csehszlovák állam önállósága aligha lett voloa megvalósítható. Követelte, hogy addig egyáltalában a békéről beszémi sem szabad, amig az orosz, szerb és olasz törekvések kielégítést nem nyertek és követelte, hogy Ausztria hulljon szét darabjaira, amelyekből összeállítva van. Az antánt elfogadta az ő érvelését és a háborút tovább folytatták.« így tanítják ezt a csehszlovák katonai akadémián egy hivatalosan elfogadott és bevezetett tankönyvből. i magyar liHoIába Iái, az asm lap segélyt. (Újabb sérelem a magyar iskolákon.) Talán nem is kellett volna ennek a cikknek alcímet adni, talán nem kellene az egész esethez kommentárt fűzni, aki elolvassa az esetet, az nyomban megalkothatja, az újabb bizonyíték képét arról, hogy Csehszlovákiában a demokrácia, a szabadság, testvériség, egyenlőség hazájában hogyan bánnak e! velünk magyarokkal. A külföld megvásárolt sajtójában világgá kürtőül;, hogy itt egyenlő elbánásban él minden polgár, hogy itt nincs különbség magyar, cseh, szlovák, német, ruszin kö zött. A valóság pedig az, hogy a magyarságot csupán azért mert magyar, mellőzik a földosztásáé1, az iskoláknál, a segélyezésnél. Elsősor bau magyar földbirtokokat parcelláztak föl, de a földosztásnál magyarnak nincs föld, a kultúra kérdésénél nincs magyar nyelv, nincs ma gyér iskola. Ami még megvan, arról majd gondoskodnak, hogy sokáig ne legyen. De térjünk a dologra. Éppen a tizenkettedik órában, a iskolai szünidő végén, az uj tauév küszöbén rendelet jött a minisztériumtól Komárom rendőrorvosához, hogy az állami segítésben részesülő elhagyottnak nyilvánított gyermekek, akiknek orvosi felügyelete a rendőrorvosra vau búvá, ezentúl csak úgy részesülhetnek az állam támogatásában, ba csehszlovák tannyelvű iskolába járnak. Akik magyar iskolába iratkoznak be, azoktól az államsegély kérlelhetlenül megvonandó. Magyarul mondva, azok a s egény magyar gyerekek, akik csak magyarul fudnak, s nem iratkoznak be a caebnystvű iskolába, azok éhen pusztulhatnak el. A komáromi rendöro: vos, akinek falü gyelete alá vannak rendelve egészségügyileg az állami segélyben részesített komáromi gyerekek, e rendelet vétele után nyomban végigjárta a komáromi elemi iskolákat és felszólította az iskolákat és az iskolák igazgatóságait , hogy az állami segélyben részesülő magyar gyerekeket se vegyék fel az iskolájukba, mert azok a gyerekek, ha nem is tudnak csehszlovákul, tartoznak a komáromi csehszlovák elemi iskolába járni a tiszfcipavillonba, amely iskolában csehszlovák nyelven megy a tanítás. Jellemző az egész esetnél, hogy ezt a közoktatást szoroson1 érintő rendeletét csak a randőrorvosnak küldték meg, se a t&nfelügye* lőség, se a komáromi állami csehszlovák nyelvű iskola nem kapta meg. A rendörorvos is a jól kiszámított 12-ik órában kapta m g a rendeletét, a beiratkozások alatt, amikor már nem igeD van módjukban a szegény szülőknek segíteni a dolgokon. De lássuk a konkrét esetet is. Zámbó Géza, komáromi (Citrom u 23J rokkaut, jelenleg munkanélküli kőműves, szegény özvegy ember, akinek 3 kis leánya van. Ezekre évente 1200 K segélyt, ruhát és cipót kapott. Egyik kis lánya még óvódás, a másik kettő már iskolába jár. Az apácák e emi iskolájába járt mind a kettő. Mariska a IV, Pouka a II. elemi osztályba mennek most. Amikor az édes apjuk be akarta Íratni őket most szeptemuer első napjaiban a zárdába, a főnöknő tudtára adta, hogy Biringer Mór dr. rendörorvos utasítására nem veheti fel a kis lányokat a legnagyobb sajnálatára, mert azok államsegélyben részesülnek s azoknak nem szabad más iskolába járuiok, mint a tisztikasziuóbeü csehszlovák nyelvű állami elemi iskolába. Az apa elszaladt a tiszüpavillouba, ott az egyik tanítónő kijelentette, hogy hozzájuk ilyen rendelet nem érkezett és nem is tudják, hogy hogyan hajthatják ők azt végre. Náluk a tanítás nyelve kizárólag csehszlovák Náluk a szóban forgó két kis lány nem tudna hol dogul ni a magyar nyelv tudásukkal, ők csak az első osztályba vehetik fel a csak magyarul tudó tanulókat, tekint t nélkül, hogy hányadik osztályt végeztek. Első osztálytól kezdve talán tudnának boldogulni velük. A tanítónő ajánlatára elment az apa a tanfelügyelőhöz. Ott se tudtak semmit e rendeletről, de megígérték, hogy másnapra intézkedni fognak a rendelet iránt. Másnap aztán jelezték a tanfeiügyelőségen, hogy tényleg kiadtak egy olyan rendeletét. Az idő rövidsége miatt, már nem tudnak segíteni e kellemetlen dilemmába sodort szegény szülőkön. Zámbó Géza kijelentette, hogy dacára i nnak, hogy rokkant, jeleni, g munkanélküli, szegény ember s jön a tél nyomora a maga kétségbeejtő borzalmával, mégse fogja megtagadni magyarságát, inkább lemond az állami támogatásról, de gyermekeit magyar iskolába járatja, ehhez joga v <n. Kis lánykái éhezve és fázva is boldogabbak lesznek a magyar iskolában, mintha jó meleg ruhában, téli cipőben járhatnának, da ennek az buna az ára, hogy nem édes anyanyelvűkön kellene tanulniok. Hiszen a kislányai nyomban sirvafakadtak, amint meghallották, hogy milyen veszedelem fenyegeti őket. Az apa az államsegélyről lemond, csakhogy magyar iskolába járhassanak a kisleányai. A tanfelügyelő égen azt mondották, hogy több szülő cselekedett hasonlóképpen. * Mit is kellene még ezekhez írnunk ? Nem sokat. Szóval jutalom és büntetés van a hatalom kezében. Amelyik magyar szegény szülő magyar anyanyelvű gyermekét a csak csehszlovákul tanító iskolába járatja, ahol ő semmit meg nem ért, ahol öt senki meg nem érti, azok pénzsegélyre, meleg ruhára, cipőre számith Jnak, ellenben akik a szabadoktatás, a szabad iskola választás demokratikus hazájában, ezzel a jogokkal élni akarnának és magyár iskolába küldik gyermekeiket, azoktól a már élvezett segélyt megvonják. Hogy magyar nyelvű iskolákban az államnyelvét is tanítják az ellen nem lehet szót tmelni, ehhez az államnak joga van, de az már józan észel föl nem fogható igazságtalanság, hogy kényszereszközökkel kötelezzék a szegény munkásgyermekeket, hogy előttük nem érett nyelven tanuljanak kizárólag. A nemrég még egészen félrevezetett munkásság pedig ms-giut egy keserű lapdacsot nyelhet le. Mit ígértek nekik és mit is kaptak a sok Ígéretből. Komárom jószívű társadalma pedig érezze el nem vitázható kötelességét a kis Zámbó leányok és mindazokkal szembao, akik a magyar iskolához való ragaszkodásukért fosztattak meg a segélytől, meúg cipőtől, ruhától, azért ezentúl is meg kell kaputok a pénzsegélyt, a möleg I ruhácskát, a kis cipőc-két. Komárom jó sziveinek kell ezeket előteremteni és bizva-bizuuk, hogy eló is fogják teremteni. Omega. 8. oldal. \ Jub5,ál a ci*aretia' j Hetven évvel ezelőtt alapították az első cigaretta!! gyárat — Ahol tilos a cigarettázús. Valamivel a háború kitörése előtt jelent meg a német könyvpiacon egy könyv, mely a XVIII. század közepéről származó különféle útleírásokat adott ki kézirat! források nyomán. Ezeknek egyike egy fiatal francia gáláns kalandjait tartalmazta, melyeket 1767 ben Délj ameri kában tett útja közben élt végig. Többek | között leírja, hogy összejött egy tüzesszemű j brazíliai hölggyel, aki „cigarillos“-1 szítt, azaz | mint a szerző kötülis ja, „dohányt, keskeny daj rab papírban“. Azt is olvassuk a leírásban, 1 hogy a bájos fiatal hölgy „élvezettel ereszgette \ ki szájából a p&pirszivar füstjét“. Ez a ma ; már megszokott novellafordulat, mely magában : teljesen jelentéktelen, •, zen a helyen a legnagyobb kultúrtörténeti jelentőségű, mert a legnagyobb valószinüség szerint, itt történik először, legalább is német nyelven, említés a ci\ garettáról. Bizonyos, hogy régebben megvolt a kill vánság arra, hogy formát találjanak a finom török és ázsiai dohányok élvezésére, melyeket szivarnak nem igen lehetett feldolgozni, a pipa pádig fok ember számár* már a XIX. század elején is nem volt eléggé „fluom“. így vetődött fel a gondolat, hogy a spanyol papirszi-
