Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-08-29 / 103. szám
«Komáromi Lapok« 8. oldal. 1922. augusztus 29. Tanító urak, egyházak és iskolák figyelmébe ajánlom désemet ahol a szlovenszkói iskolákban engedélyezett összes magyar és szlovák tankönyvek beszerezhetők. Szintúgy raktáron vannak az iskolai nyomtatványok: Felvételi napló. , 5. m. Osztálykönyv 6. m. Látogatási és előmeneteli kimutatás ivekben, kötve puha vagy kemény táblában a szükségelt mennyiség szerinti beosztással. Postai megrendelést postafordultával intézek el. papit-, írószer-, rajzszer- és n kereskedése, könyvnyemdája és könyvkötészete Kiáll, Nii-ia 1 Ä borzalmak honából. óbb száz magyar tisztnek levágták a fejét és a folyóba dobták) Szerencsétlen, orosz hadifogságban sínylődő nfitársaink sorsáról ritkán tuduuk meg kimeő részletességgel valami bizonyosat. Dr. Rácz nő főhadnagy e napokban érkezett Orosz szagból Budapestre s a sajtó számára hely névmegjelöléssel több száz földiák sorsáról ímolt be. Bennünket a közlemény egy része ötté érdekel, mert a szerencsétlenül .járt tisz; egy része szlovenszkói illetőségük A közlemény bennünket érdeklő részét jszerint hozzuk: Két esztendő múlva, 1919 tavaszán, az jszok feloszlatták az ősi tábort, anélkül, hogy ottlevő hadifoglyokról gondoskodtak volna, m munkát, sem élelmet nem adlak nekik. A itek egy része kosárfonással tengette életét, foglyok legnagyobb részét azonban az éh Iái fenyegette. Ebben az időben az oroszok ?yon szorongatott helyzetben voltak, mert .Ihodzsa, akinek a hatalma újra virágját élte, andóan támadta és. nyugtalanította őket. Az >szok gyengeségük tudatában fölszólították az tiszteket, hogy fogjanak fegyvert Halhodzsa sn. A tisztek gyűlést tartottak, megtárgyalták oroszok ajánlatát, ügy határoztak, hogy az )3zofc és szártok között levő háborúságban gőrzik a semlegességüket. Kimondták azoní azt is, hogy a nők és gyermekek védelmére yvert fogjanak és pedig tekintet nélkül a, hogy orosz, vagy szárt nők és gyermekek izedelméről lesz szó. Ugyantzt az álláspontot lalták el arra az esetre, ha a szártok az >sz hadifoglyokat bántalmazzák. Ilyen eshető;ekre tekintettel magukhoz is vették a fegy■raktár kulcsát. Az éhinség napról-napra éré őbb lett. A tisztek elhatározták, hogy a helyi >vjéttől kenyeret es foglalkozást követeinek, szovjet juttatott is nekik valamt kevés ke írét, de ekzisztenciájukat nem tudta állan m biztosítani. Erre ismételten azzal a kérésfordultak a helyi szovjethez, hogy miután a os nem tudja őket eltartani, helyezzék át s állomásra. Ezt a kérést az oroszok nem adták meg, azonban azt felelték, hogy a kély helyőrségből nem tudnak a kíséretükre jendő erőt kirendelni. A helyzet továbbra is szabbodott, azért a tisztek végül elhatározták, ;y megfelelő fegyveres kiséret nélkül is megs'-áztatják az elutazást. 1919. ápr. 30-án az táborban levő tisztek valamennyien útnak uitak Andizsan felé. összesen százötvenen tak. Osztrákok és magyarok vegyesen. Mindössze Hodzzi-Avat községig tudtak eljutni. Itt Haihodzsának egy körülbelül kétezer főből álló csapata körülvette és foglyul ejtette őket. Három napig a magyar tiszteknek semmiféle panaszra nem volt okuk. A rablók nagyon barátságosan viselkedtek velük szemben, sőt meg is vendégelték őket. A harmadik napon azonban a piláfba valami bóditó szert kevertek, amitől a tisztek elvesztették eszméletüket. Amikor magukhoz tértek már a kezük lábuk össze volt kötözve. Rossz talyigákra dobáltak föl valamenoyiüket és elszállították Ait községbe, ahol három napig koplaltatok őket. A tisztek közül Nagy Béla hadapród, erdészmérnök, már ismerte a szárt Dyelvet. Egy alkalommal kihallgatta a rablók beszédét. így megtudta, hogy a szártok le akarják mészárolni őket. A szerencsétlen tisztek ekkor azt követelték őreiktől, hogy egy küldöttségüket vezessék Halhodzsa elé. Ezt a kívánságukat teljesítették. A küldöttség tagjai voltak: Kovács Géza honvédszázados, aki a legidősebb volt a fogoly tisztek között, továbbá Gullay Árpád százados és dr. Marsall segédorvos. Halhodzsa elé kerülve, azt kérték a haramiavezórtől, hogy kegyelmezzen meg az ártatlan fogolytiszteknek. Halhodzsa azt válaszolta, hogy szándékát nem másítja meg, de őket hármukat meghagyja hírmondónak. Korács százados ekkor önfeláldozó hősiességgel azt kerte, hogy inkább őket hármukat végeztesse ki, de kegyelmezzen meg a többieknek. Halhodzsa azt válaszolta, hogy ezt az alkut elfogadja. Hamarosan kiderült azonban, hogy eszeágaban sincs az Ígéret megtartása. A szörnyű dráma Ait község szomszédságában, a Karad Darja nevű folyó hidjánál játszódott le. Halhodzsa azt rendelte, hogy a magyar tiszteket ötös csoportban hozzák ide eléje. A mit sem sejtő tiszteknek a szártok azt mondták, hogy csak kihallgatásra viszik őket a főnök elé. Amikor a foglyok ötös csoportban megérkeztek, a hidra állították őket. Itt ezután Halhodzsa intésére a hóhérok nekik estek, késsel levágták a fejüket, hullájukat pedig a folyó árjába dobálták. Ez a rettentő sors érte valamennyi tisztet. Az utolsó áldozat Csuka Domokos honvédfőhadnagy, amikor végignézte négy társa szörnyű végét, hirtelen őrülési rohamában nekiesett a hóhérjának s azzal együtt f 'eletette magát a folyóba, ahol mind a ketten el*, -..tultak. A csóti táborban rendelkezésemre bocsa tolt névsor szerint a kivégzett magyar tisztek a következők voltak; Kovács Géza, Gullay Árpád és Lengyel Ernő századosok; Csuka Domokos, Dougiasz, Köcs, Marinkovics és Strosz Z. főhadnagyok; Kubik hadnagy; Bozsák Norbert, Bérez Imre és Balogh Miklós zászlósok; Csóka Károly hadnagy; Főldváry István és Sándor hadapródok: Grób Ernő hadnagy; dr. Gyük Miklós tüzérzászlós, Hertz Ernő és Ilovszky Jenő hadnagyok; Halsdorfer Ödön és Jeszenszki István zászlósok; Klein József hadnagy; dr. Marsall Rezső hadapród; Navánszki Alajos, Oberting Mihály, Prekup Jenő, Ruzicska János és Iliid Jakab zászlósok ; Sándor Zoltán főhadnagy; Strobl Dezső tüzérzászlós; Soltész János zászlós, Schultz Gyula és Török Árpád hadnagyok. A többi áldozat osztrák volt. Az ősi vérengzésnek magyar szemtanúja nincs. Később azonban egy magyar tisztekből alakult csendőrcsapat elfogta Madarain béget, Halhodzsa egyik vezető emberét. Dr. Rácz Ernő főhadnagy, aki a legközelebbi fogolyszállitmánnyal érkezik vissza Oroszországból Madarain bégtől személyesen hallotta, a Karad Darja hidján történt borzalmak elbeszélését. Dr. Rácz Ernő előadása szerint mód lett volna arra, hogy a szerencsétlen tiszteket szörnyű helyzetükből kiszabadítsák és a magyar kommunistákat terheli a felelősség azért, hogy ez meg nem történt. Amikor az Andisán környékén levő magyar hadifogolytisztek értesültek bajtársaik elfogatásáról, hirtelen szervezkedtek. Csatlakozott hozzájuk százötven hadifogoly és százötven orosz katona. Ez a csapat elég lett volna arra, hogy a szárt rablókat szétszórja. A forradalmi bizottsághoz fordultak és azt kérték, lássák el őket fegyverrel, hogy ott exp> d.ciora elindulhassanak. Ekkor azonban magyar kommunisták avatkoztak közbe, akik azt mondották, a százötven tiszt katonai fedezet nélkül indult útnak, ők maguk tehát felelősek érte, hogy szárt fogságba kerültek, különben is mindannyian fehér ellenforradalmárok, viseljék tehat a sorsukat. A forradalmi bizottság erre az önkéntes csapattól megtagadta a fegyvereket. Az orosz kommunisták újabban maguk is restelik azt, ami történt és azzal védekeznek, hogy a tiszteket rablók mészárolták le, ezért a sajnálatos eseményért tehát a szovjetkormányt semmiféle felelősség sem terheli. Az elmondott tényállásból azonban egészen más következik. A Kara Darja hidja mellett lemészárolt tisztek vére is a szovjet uralmat és a magyar kommunisták embertelenségét vádolja. Benda Jenő. — Keresünk egy szoba-konyhából álló kis lakást. Közvetítőt díjazunk. Gim a kiadóban.
