Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-02-14 / 19. szám

2. oldai.

„Komáromi Lapoic

1922. febraár 14

kérte. A nyílt levél rá fog mutatni a Csehszlovákiában élő lengyelekkel szemben elkövetett erőszakosságokra és hangsúlyozni fogja a szlovák-lengyel testvériesülés szükségességét. — Tudvalevő, hogy a cseh-szlovák köztársaságban élő lengyel nemzeti kisebbség eddig, miután a XXII. tescheni választókerületben éppúgy, mint a ruszinszkói XXIII.-ban eddig a választásokat meg nem ejtették, a politikai érvényesülés lehetőségéhez és parlamenti képviselethez nem jutott. A lengyel kisebbségnek a szlovákokkal való együttműködése azt jelentené, hogy a lengyelek el vannak tökélve arra, hogy a kisebbségi jogaikat a cseh többséggel szemben a szlovákok segítségével kivívják és beálljanak azon nemzetek soraba, akik aktiv módon is küzdenek a békeszerződésben biztosított jogaik érdekében. (ESŐ )

Négy fontos kérdés.

{Interpelláció a belügyminiszterhez és a pozsonyi teljhatalmú miniszterhez. — A bálványszakállasi levél.)

Szent-Ivány József nemzetgyűlési képviselő és társai az alábbi interpellációt intézték a belügyminiszterhez és a pozsonyi teljhatalmú miniszterhez:

A belügyminiszterhez és Szlovákia teljhatalmú miniszteréhez.

Beadják: Szent-Ivány József és Társai a magyar nyelv jogának a hatóságok előtt való respektálása érdekében.

Varjassy Géza báiványszakállasi (Komárommegye) lakos budapesti jogtanácsosához valamely privát ügyben levéllel fordult. A Budapestre cimzett levelei a „polgári cenzúra bizottság“ (civilna cenzurna komissia) nem továbbította s a feladónak visszaküldte a borítékra irt azon megjegyzéssel: A levél a felirat miatt Magyrrországba nem továbbítható.

A boríték, amelyen magyarul rajta volt a feladó cég neve, — Báiványszakállasi gazdaság, Vasút, Bálványszakállas u. p. Keszegfalu, Komárom — a következő megjegyzéssel érkezett vissza: Dopis pre madarsky napis nepre pustny (Át nem engedhető). Alul pecsét: Civilna cenzurna komissia.

Midőn a feladó a levéllel a cenzúra bizottsághoz fordult, melyben magyar nyelven kért a legkifogástalanabb hangon felvilágosítást, miért nem lehetett továbbítani a levelet, milyen törvényre, vagy törvényes rendeletre van alapítva az intézkedés, a következő szlovák nyelvű választ kapta:

Civ. cenz. kom. v. Bratislave.

C. j. 572/921. P. T.

Géza Varjasi

Kesegfalve.

Vás dopis zo dna 15/XII. 1931. sa Vám vracia nevyriadene, preto, pronevác je pisany v jazyku madarskom. Récte vziat na vedomie ze úradnou recou (v Csl. rep. na Slovensku je rec slovenska.) Bratislava, dna 21. XII. 1921. (Szlovenszkóban a hivatalos nyelv a szlovák, azzal lássa el a borítékot!)

Olvashatatlan aláírás. Za: civilna zenzurná komisia.

A nyelvtörvény 8. paragrafusa rendeleti utón szabályozza a nyelvhasználatot részleteiben és igy azokkal a felekkel szemben is, akik a hivatalos nyelvet nem bírják. A Saint Germain an Layben kötött nemzetközi szerződés rendelkezései szerint a magánéletben és hatóságok előtt bármely nemzethez tartozó állampolgár szabadon használhatja nyelvét és ebből őreá nézve semmiféle joghátrány nem származhatik.

Miután a nyelvhasználat részletei rendeleti utón még szabályozva nem lettek s ez még csak ezután fog megtörténni s a cenzúrahivatalnak fent leirt eljárása egyáltalán össze nem egyeztethető a nyelvtörvénnyel és az ennek alapját képező nemzetközi szerződés betűjével és szellemével sem, kérdem:

1. Van-e a nyelvhasználatra vonatkozó, a nyilvánosságra nem hozott bizalmas rendelet, vagy utasítás?

2. Ha igen, melyik hatóság adta azt ki és milyen törvényre alapítja ?

3. Ha nem, miután a cenzúra hivatal eljárása nyilvánvalóan törvényellenes, hajlandó-e az illetékes miniszter a nevezett hivatal vezető tisztviselője ellen fegyelmi utón eljárni és a hivatalos hatalommal való visszaélés megtorlásáról egyébként is gondoskodni?

4. A cenzúrahivatalt utasítani, a nyelvhasználat szabadságinak respektálására?

HÍREK,

— Bucsuvacsora. A komáromi törvényszék nemrégiben nyugalomba helyezett, két köztiszteletben álló tarájának Pap Elemér és dr. Homoky Kálmán ítélőtáblái bíráknak tiszteletére szombaton, folyó hó 11 én a Kreft féle vendéglőben, a komáromi ügyvédi kar társasvacsorát rendezett, melyen a két ünnepelt birótársai és a törvényszék tisztviselő kara is teljos számban megjelent. A két érdemes táblabirót a bírói ar nevében Gergelyi József it. táblai biró kös :ivotté, ki a szeretet bensőséges szavaival bu^zott a két érdemes kartárstól, biztosítván őket arról, hogy mindenkor szeretettel és tisztelettel gondolnak úgy a törvényszék birói kara, mint tisztviselői kara reájuk. Az ügyvédi kar nevében dr. Aranyossy László ügyvéd mondott pohárköszöntőt, átgondolt, szép beszédben fejezvén ki az ügyvédi kar és a jogkereső közönségnek becsülését a köztiszteletben álló ünnepeltek iránt. A társaság a legjobb hangulatban az éjféli órákig maradt együtt.

— Tiszti táncestóly a megyeházán. Szombaton e hó 11-én tartották a II. tiszti táncestélyt dr. Krontil Dezső, ezredes, csehszlovák tüzérdandár parancsnok védnöksége alatt a megyehánagytermében, amelyen a polgári hatóságok vezetői is megjelentek több polgári személlyel együtt.

— Mégegyszer a komáromi kereskedelmi tanfolyamról. Múlt számunkban téves információ alapján azt irtuk meg, hogy a komáromi kereskedelmi tanfolyam febr. hó 15 én megnyílik mert a miniszter a betiltó rendelkezést visszavonta. Közben volt alkalmunk Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselővel, aki a megnyitás érdekében sokat fáradozott, beszélgetést folytatni s ő értesített bennünket arról, hogy a miniszter a betiltást nem vonta vissza,, hanem a komáromi zsupán kormánybiztos engedte meg, hogy a kereskedelmi tanfolyam addig is működhessék, amig a miniszter döntése megérkezik. Itt említjük meg, hogy a febr. 15 én megnyíló tanfolyam óra beosztása ugyanaz lesz, mint előzőleg voh.

— Gyász. Őszinte részvéttel értesülünk, hogy Rátz Gáspár kamocsai földbirtokos, életének 59 ik évében, hosszas szenvedés után február 12-én jobblétre szenderült. Kihűlt porrészeit Komáromban február 14-én d. u. Bórakor fogják a református temető halottas házából örök pihenőre helyezni. Elhunyta nagy kiterjedésű rokonságot ejtett gyászba. A halálesetről a gyászoló család a következő gyászjelentést adta ki: Alulírottak bánatos szívvel tudatják rokonaikkal, jó barátaikkal, hogy a példás hűséggel szerető hitves, páratlan gyengédséggel szerető édesapa, nagyapa, sógor és rokon nemes Rátz Gáspár földbirtokos f. évi február hó 12-én, reggel 5 órakor szelíd türelemmel viselt hosszas gyengélkedés után, életének 59-ik, a legboldogabb házasságának 32-ik évében bevégezte áldásos munkában eltöltött életét, gyászba borítván érette kesergő családját. Elköltözött nemes lelkének porhüvelyét 1922. év február 14-én, délután 3 órakor fogjuk a reformátusok szertartása szerint megáldani és a református temető halottas házából örök nyugvó helyére kisérni. Komárom, 1922’ február 12. Legyen nyugovása olyan csendes, mint amilyen nemes volt az ő élete és amilyen nagy a mi bánatunk az ő elmúlásán! Nemes Rátz Gáspárné szül. nemes Kossá Gizella mint neje. Rátz Janka szül. Gögh Raimondné, Rátz Gizella, Rátz Gáspár, Rátz Elemér, Rátz Dezső, Rátz Jenő mint gyermekei. Özv. Gögh Simon és gyermekei mint násza. Gögh Gizella mint unoka. Gögh Raimond mint veje. Rátz Julianna férj. Bajcsy Ferencné és gyermekei, özv. Rátz Józsefné és gyermekei, Rátz Lidia férj. Kossár Istvánná és gyermekei mint testvérei. Bajcsi Ferenc, Kossár István mint sógorai.

— Az Iparos Kör estélye. Igen jól sikerült estélyt tartott a Komáromi Iparos Kör szombaton, f. hó 11-én nádor-utcai helyiségében. A

| nívós műsorral egybekötött táncestélyen nagy- 1 számú közönség vett részt, mely teljesen megtöltötte a helyiségeket. A műsornak minden

egyes számát nagy tetszéssel fogadta a közönség, melynek igazán kellemes szórakozásban volt része. A műsort a kör most szervezett énekkarának száma vezette be. Az énekkar a kör lelkes titkára, Gruber Lőrinc által irt tömör versre Tóth Géza karvezető által szerzett jeligével köszöntötte a közönséget, majd pedig Ziegler „Szerenád“-ját adta elő igen szépen, lelkes tapsra ragadva a hallgatóságot. Utánna Raab Mariska és Kovács János páros jelenete következett, kik Murainak „Váratlan fordulat“

c. kedves jelenetét adták elő ügyesen, elismerésreméltóan. Dosztál Rózsika hegedükiséret mellett hangulatos szép magyar dalokat énekelt, csengő szopránja hatásosan érvényesült a zamatos magyar dalok előadásában. Énekét igen meleg tapsok jutalmazták. Bárd Miklósnak „Petőfiről“ c. gyönyörű költeményét, mellyel az Iparos Kör halhatatlan Petőfink emlékének kívánt áldozni, Hegyi Zsigmond szavalta el nagy rutinra valló, szépen átgondolt hatásos előadásban. Majd Leszenszky Lajos, a jeles cimbalom tanító Erkelnek „Bánk bán“ című operájából a bordalt játszotta el cimbalmon, művészi előadással. A kiváló előadónak a kitörő tapsokra több magyar dallal kellett műsorszámát kiegészíteni, amelyeket szintén szűnni nem akaró tapsokkal honoráltak. A műsor kiemelkedő pontja Murai Károlynak örökbecsű bájos vigjátéka a „Virágfakadás“ volt, mely összevágó, gördülékeny előadásban került színre. A darabot ügyes műkedvelők játszották, kik egytől egyig derekasan megállották helyöket. Makky Manci (Márta) az örökösen zsörtölődő néni nehéz szerepében a legnagyobb dicséretre érdemes alakítást nyújtott, Tóth Mariska (Nelli) bájos jelenség volt s közvetlen, kedves játéka nagy tetszéssel találkozott Abay Margitka (Kati) kedvesen megjátszott kis szerepében ügyesen illeszkedett be az összjátékba. Molnár János (Kovács Péter) rutinos játéka és kitűnő alakítása állandó derültségben tartotta a közönséget, Hegyi Lajos (Laci) pompás játékával ezúttal is méltóképpen gyarapította eddigi szép sikereit, Pataki Rezső (Ödön) sok őszinte vonással ruházta fel szerepét, elismerést aratva a közönségnél. Az avatott kézzel rendezett előadás szereplőit igen meleg tapsok köszöntötték, melyek a darab végén frenetikus erővel törtek ki. A műsort az énekkar éneke zárta be, mely Csokonay-Lavottának „A reményhez“ c. dalát énekelte el precíz előadásban. A közönség az énekkarnak ezen első bemutatkozását örömmel fogadta és elismerő tapsaival adózott úgy a fegyelmezett karnak, mint fáradhatatlan, lelkes vezetőjének Tóth Gézának. Műsor alatt Mórocz Péter konferált, a tőle megszokott rátermettséggel, ötletesen és diszkréten. Az estélyt tánc fejezte be, mely a hajnali záróóráig a legkitűnőbb hangulatban tartotta együtt a fiatalságot.

— Eljegyzés. Kerekes Szilárd Kassa és Dravetzky Márta Komárom, jegyesek. Minden külön értesítés nélkül.

— A Katolikus piknik rendező bizottsága, mely e héten d. u. 5—7 órák közt a Legényegyletben működik, lázasan dolgozik a mulatság előkészítésén, mely nagy feladatot ró reájuk. A lépcsőház fütve és feldíszítve várja a közönséget, melynek három ruhatár áll rendelkezésére. Hogy a szűk előcsarnokban a tolongást elkerülhesse a rendezőség, kéri a bálon résztvevőket, hogy jegyeiket előre váltsák meg

d. u. 5—7 közt a Legényegyletben. Jegyeiket 1 megváltották már sokan, köztük Dosztál József j és Witausek Károly 100—100 K, dr. Gyurics » Alajosné, Jurecska Jánosné 50—50 K-val. Étel

és ital dolgában a gyűjtés a legszebb eredménnyel járt és mindenki, még a legszegényebbek is, örömmel adakoztak a Szent András 1 templom harangalapjára, melyet a mulatság \ tiszta jövedelme szolgálni fog.

— Lopják a fehérneműt. Doma István járásbirót a komáromi Ipartestület Nádor utcai házában levő lakásán már másodízben lopták meg. Először 1918 julius havában vittek el vasajtóval elzárt és lakattal ellátott padlás helyiségéből mintegy 40000 korona értékű fehérneműt és ruhaféléket. Most 1922. évi február 29-én pedig a kimosott és szárításra fehérített fehérneműjét vitték el mintegy 6500 korona értékben. A tettes nagyon biztosan működhetett, mert ami ruhafélét kissé használtnak talált, azt visszadobálta s csak a teljesen jó holmihoz ragaszkodott. Mindenesetre különös, hogy ugyanezen ház másik padlás részéről pedig