Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-02-04 / 15. szám
4. oldal. Komáromi Lapos 1922. febnár 4 kivitsigait b ha az engedélyt Megkapja, csak város i Szőaségétt malik, hogy & terv testet as öltsön. Különösen életrevaló javaslatát a városi föszámrevönek tartják alkalmasnak arra, hogy — sajnos anyagi helyzete, no meg közönye révén — minden áldozattól visszariadó polgárságnak a színházépítési részvénytársaság életrekeltéaében aktív részt vegyen. Amikor Pesten, a régi Pesten az első magyar színházat építeni akarták, nem volt nagyobb áldozatkészség, nem tehetség magyarjainkban, de aki mivel tudott, segített. Hány jótevü iparos neve került igy bele a magyar költúra történetébe, mert nem sajnált fát, kövét, vasany&got, szövetet, kárpitnakvalót, téglát, mestet, mely minden az építéshez szükséges szerszámot, anyagot adni. És kell jutni erre a célra minden itt lakó magyar embertől, legyen latiner, kereskedő, iparos, gyáros. Hány kisebb város már évtizedek elölt épített színházat magának, csak Komárom maradna el? Komárom mindenkor vezető szerepet vitt a nemzeti kultnra istápolásában, fejlesztésében, s ma mennyivel több nemesebb hivatás vár iá ma, amidőn végvára lett a magyarságnak. Minden bizodalmánk meg van. hogy a kezdeményezésen túl a színház mégis felépül, s felépül a magunk erejéből, a magyarságunk védelmére. A külföldi követelések. — Módosított törvényjavaslat. — A .képviselőház pénteken tárgyalta a kormánynak a külföldi követelésekre vonatkozó törvényjavaslatát. A költségvetési bizottság a javaslatot oda módosította, hogy a kormány a külföldi követelések és tartozások csupán büntető szankció melletti összeírására kap felhatalmazást és nem, ahogy azt eredetileg tervezték, azok rendezésére. Ilyenformán nem kap a kormány felhatalmazást a tervezett clearingre, hasonlóképen elmarad a kormány felhatalmazása a háború utáni adósságok összeírására s csupán arra lesz felhatalmazva, hogy összeírja a cseh-szlovák állampolgároknak oly személyekkel szemben fennálló jogait és kötelezettségeit, akik ezen jogok illetve kötelezettségek keletkezésekor a volt Osztrák-magyar monarchián kívül laktak, vagy bírtak illetösséggel. Az összeírás tárgyát azon jogigények é3 kötelezettségek képezik, amelyek 1918 éti október hó 28-a előtti időből származnak és nőm osztrák-magyar v&lutájuak. Énnek következtében a 3 § értelmében kötelesek a cseh-szlovák állampolgárok követeléseiket és tartozásaikat bejelenteni s fedelesek a hatóságnak ez összeírást a szükséges felvilágosítások megadásával (könyvek felmutatásával) a munkát megkönnyíteni. A bejelentés határideje egyelőre még nem nyert megállapitásf. A nem jelentett követeléseket az állam elkobozhatja s a be nem jelentett tartozások nem részesülnek majd az esetleges kedvezményekben. A törvény kifejezetten megállapítja, hogy nem tartalmaz moratóriumot. A javaslatot ebben a formájában a képviselőház elfogadta s az a legközelebbi időben a szenátus elé kerül. (ESŐ.) A magyar államvasutak helyzete. Kelethy Dénes államtitkár, a Máv. elnöke, a Vasúti és Közlekedési Közlönyben hosszabb cikkben számol be a Máv. helyzetéről. A közleményből veszi tudósítónk a következő megállapításokat : A személyforgalomban ebben az évben fokozatosan csökkent a korlátozás. A karácsonyi és újévi ünnepek alkalmából még öt gyors- és egy személyvonatpárt is helyeztek forgalomba. Az áruforgalom 1921 őszi évadja az első, mely már a békebeli szállítás viszonylagos arányait közelíti meg. A zavartalan áruforgalom biztosítására ebben az évben több tárgyalás folyt az utódállamokkal. Jugoszláviával az áruforgalom július 10-én öt átmeneti állomáson meg is nyílt. A többi állammal is történtek megállapodások, ezaknek jóváhagyása azonban részükről nehézkesen és hosszadalmasan történik. Van rá remény, hogy ez a helyzet is rövidesen javulni fog. A Máv. egyik legnagyobb oaja a talpfa, kérdés. A Máv. tudvalevőleg Romániából (Erdélyből) látta el magát talpfával. A talpfabebozatalt azonban Románia nem engedélyezi A portorosei konferencián a magyar delegátus szerette volna a Romániából való taipfaszállitá8t is egyezmény utján biztosítani, de a román delegátus fellépésére ezt a kérdést is ahhoz a bizottsághoz utasították, mely az isszaa utódállamok vasutainak anyagszükségletét lesz hivatva elintézni. Ez a holyzetismerst fsggá jobban megérteni a Máv. elnökének követhez^ közléseit.Ebben az évben több *int 41.000 darab talpfát cserélt ki a Máv., mely saját izemében termelést rendezett be. A fatalpak helyett a Máv vasbeton talpakat gyárt. Ezekből tifrfe mint 10.000 darabot le is fektetett. Az építési munkálatokat a pénzhiány nagyon befolyásolta. Ebben az évben véglegesen rendbehozták a háromnyilásu tokaji hidat és a szolnoki hid 95 méteres nyílását. A tiszafüredi és csongrádi hidakat ideiglenes szerkezettel pótolták. A Máv. vasúti műhelyei nagy tevékenységet fejtenek ki. A Máv nak most 1912 mozdonya van és ebből 1174 üzemképes. Az ország észszerű széngazdálkodására való tekintettel előtérbe lépett a Máv. villamosításának ügye. A legsürgősebb teendőkre vonatkozó javaslatok a kormány alőtt fekszenek. A Máy. jövö évi legszűkebbre vont költségvetése mégis több mint, kétmilliárdot fog igényelni. Betörővilág Gútán. — Elfogták a betörő-bandát. — ügy a helybeli, valamint a Vidéki lapok hasábjain állandóan olvashatók, kti önösen az utóbbi hetekben mindinkább sűrűbben megismétlődő kisebb nagyobb mérvű betörések és lopások. Lapunk is elég gyakran hoz híreket külőtnböző helyeken elkövetett betöréses lopásokról. Nemrégiben megemlékeztünk arról, hogy egy Ízben Gután a Hitelszövetkezet helyiségébe betörők hatoltak be, — de mert a Szövetkezet tapintatos vezetősége pénzt nem tart éjjelre a helyiségében, eredmény nélkül kellett eltávozniuk. Rákövetkező pár napra a templomba törtek be, onnét azonbau sikerült nekik a kegyszereket ellopuiok. Másu't is próbálkoztak betörni Gután ezek az ügyes betörők, de eredmény nélkül. A csendőrség széleskörű nyomozást indított a tettesek kézrekeritéséért, de nem sikerült nekik nyomra jönni. Legutóbb a Gőzmalomban vették észre, hogy napról-napra, már hosszabb időn keresztül nagyobb mennyiségű liszt hiányzik. Figyelni s gyanakodni kezdtek, hogy honnét áll elő a harmatot, az ébredő sugarakat, Látta felnyílni a hajnalkák friss kék szemét a nap felé. Mindent látott és szomorú volt. íf;, — No, kicsikém, — mondta a férfi — ez nem járja. Hol a feje? Tegye szépen a karomra és aludjon. — Nem, — mondta az asszony az első daccal, a mi asszonylelkében feltámadt — nem tudok aludni. — Hát mit csinál? — Imádkozom — mondta hűvösen. I — No jó, hát imádkozzék, csak legyen nyugodtan. » És ismét csönd lett. Az asszony egy kis rövid imádság után azt gondolta: — Ez nem jól van igy. Miért nem mehettem ki a terraszra, mikor ki akartam menni? Utálta a sötétet, a csöndet, az ágyat. Mozogni szeretett volna, járni, friss levegőt szívni. — Haragszik egy kicsit ? — kérdezte az ura, aki most már végképp nem tudott aludni. — Nem — felelte vissza csöndesen. — Azért! mert nekem volna erre inkább okom. De egy kicsit talán mégis haragszik. A férfit a Ielkiismerete furdalhatta, mert rtiost már ő is kész volt az ébrenlétre és agya felfrissült gondolatokkal és érzésekkel, amik egyszerre fürgévé és élénkké tették. Megcsókolta az asszonya kezét és jónak látta rögtön és sokszor bocsánatot kérni. Az asszony hallgatott a hízelgő csókok alatt és először nem érezte azoknak jóságát. A lelke nem volt diszponálva hozzájuk. Most | nem érezte a maga asszonyi ösztöneit. Most i csak egy kis dolgos méh volt ő, egy koránkelő ! pillangó, most a kertre vágyott és megbánta, hogy férjhezment. A férfi tapasztalt és gazdag negyven évével megérezte ezt a hűvösséget és tudta, hogy most itt minden hasztalan. Ezért szólt kegyesen : — Menjen hát, menjen ki a kertbe, ha ennyire odakivánkozik. — Már nem kívánkozom — mondta dacosan az asszonyi — Nem? — kérdezte a férfi és elgondolkozott. íme, ez is gonosz. Még alig lett asszony, még félig gyermek, még nem tud semmit igazán és már gonosz. Most éppen úgy kell majd vele bánni, mint egy régi asszonnyal, aki már mindent tud. Ezt már meg kell juhászitani, ezzel, már ezzel is brutálisnak kell lenni. Már ez is megkívánja, hogy rosszul bánjon vele a férfi. — Nos, hát ha máskép nem lehet — gondolta magában és egy percig mélyen gondolkodott, hogyan fogjon a dologhoz? Ekkor hirtelen megütötte fülét az asszony halk, elfojtott sírása. — Itt vagyunk hát! — gondolta és nyugodtan várta, engedte, hogy ott mellette hulljanak a könnyek, az első könnyék, a haszontalan és oktalan kis esocsőppek, a szeszély f tavaszi zápora. Igen, már ezek is megérkeztek. És várt. Az asszony pedig gondolta magában: Mi ez? Egy szót sem szól hozzám, mikor hallja, hogy sírok és szenvedek? Nem bánja, hogy itt fekszem elhagyatva, távol a szülői háztól, távol minden védelemtől, egészen magamban, idegen helyen! És nem szól, mintha nem is hozzá tartoznék? Hát ilyen ember ez? És ezt szeretem én és ehhez kötöttem magamat az egész éleire ? Újabb könnycseppek még forróbbak, még keservesebbek. Hozzá heves zihálás és görcsös kis csuklások. A férfi hallgatott, konokul és boszankodva. Hallgatott, mert tudta, hogy ezzel fájdalmat okoz és újabb könnyeket. Sőt, hogy mindezeket még tetézze is, szinleg egy nagyot ásított. Ettől az ásítástól aztán hirtelen megálltak az asszony könnyei. — Úgy — gondolta magában — úgy ! Még nem volt tiszta képe a dolgok felől, de bizonyos, hogy a mit most, e pillanatban érzett, az első csirája volt az ősi gyűlöletnek, a mely ott lappang szüntelenül a szerelem közelében, s amely nem tudni mikor, melyik percben lobban halálos lángra. És ha van egy pont a házastársak életében, a mikor a boldogságuk elromlik, bizonyos, hogy kettejük közt, ez a pont volt az. Ez a tettetett, erőszakos ásitás, amely beleszólt a hajnali sírásba. Az első ostoba, könnyelmű, elbizakodott hadüzenet a szerelemnek. Saját érdeke mindenkinek, hogy nCa.!*tl& György fodrásztermét felkeresse, hol (higénikus) gyors és pontos kiszolgálásban részesül. ’.tr=)
