Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-01-26 / 11. szám
2. oldal. »Komáromi Liánok« 1922. január 26 írásban, da a washingtoni leszerelési konferencia megtartása is neki tulajdonítható. Mir 1917 ben, amikor Amerika még nem csatlakozott az antanthoz, élesen kikelt a Wilson által tervezett Nópliga ellen. Két évvel később pedig, amikor Wilson azzal a békeszerződéssel, amely az ő elveit nyiltan semmibe sem vette, visszatért Amerikába, Borah volt az, aki a szerződést amerikaiatlannak minősítette és a szenátusban megbuktatta s ezzel Wilson bukását is előidézte. Majd különböző alkalmakkor elmondott nagyszabású beszédeit ismerteti. így az Amerika és Németország közötti békeszerződés tárgyalásánál a következőket mondotta Borah: „Az idő és a viszonyok megmagyarázzák azt a szellemet, amelynek alapján a versailiesi békeszerződés létrejött. Hiábavaló a tárgyaló feleket gyalázni.“ „Ily rettenetes bábom után, mslynek borzalmai még mindenkinek éléok emlékezetében vannak és egy nem várt teljes győzelem mámorában, mást várni nem lehetett. Ma azonban három évvel a háború után más szemmel nézzük a szerződést. Tárgyüagosabban bíráljuk meg, mert hatásait módunkban voltmár megismer ni.‘; Ma már tudjuk, hogy az a szerződés, amely a központi hatalmakat akarta büntetni, nem kevesebb szerencsétlenséget zúdított a velünk barátságos nemzetekre, amennyiben a beígért szabadság helyett függetlenségük elvesztését és gazdaságilag teljes kizsákmányolásukat vonta maga után. Da ez még nem a legrosszabb ; a legszerencsétlenebb oldala, hogy ez a „béke" egy jövőbe i háborúnak ki nem pusztítható csiráit hordja magában. Mint egy fekete viharfelhő, úgy függ az égboltozaton. Saját védelmezői is belátják már ezt. Clemenceau maga is a háború folytatásának nevezte. Ez a béke nem tesz különbséget bűnös és ártatlan között. Uj íbb szerencsétlenséget, fog a világra zúdítani. Szelleme a kemény és rettenetes imperializmusnak & szelleme. Európa addig nem fog meggyógyulni, amíg ez a szerződés fennáll. Nemcsak Európának, hanem az egész világnak összeomlása folyamatban van. Az emberiség milliói rabszolgák lesznek, éhezni és fázni fognak, ha ezen szerződés törvény marad Európában.“ Ezen beszédre Rosthorn megjegyzi, hogy egyik legpompásabb beszédje Borabnak és megérdemli, hogy az összes újságok lehozzák, falragaszok utján terjesszék, hogy mindenki olvashassa. A mai közigazgatás. A téma, mely körül értelmetlenek részéről avatatlannak vélt toliam forog, ne.n uj. Többször volt alkalmam egyes hírlapok hasábjain szellőetetni rendszeruélküli közigazgatásunk lassú menetét, megállapítva annak teljesen alkalmatlan voltát. Minden egyes ezen ügyben tett felszólalásom eredménye eddig abban kulmináló - dott, hogy bizony a közigazgatás az állami átalakulás negyedik évében semmivel sem jobb, mint kezdetben volt. Az egész- közigazgatási apparátus beteges állapotra vall, melyen sürgősen segíteni kell, hacsak nem akarjuk, hogy az ország e részbeni politikája cél tévesztett utón továbbra is haladjon, ügy vagyunk ezzel az ismeretes témával, mint az orvos betegével, kinél a megállapított gyógyszert mindaddig alkalmazza, mig az felépül, vagy több esetben — meghal. Midőn tehát ezen témáról irok, azzal a meggondolt szándékkal teszem, hogy többszöri hangoztatásom által a baj orvoslására felköltsem az illetékes faktorok figyelmét. J'.. A témát a gyakorlati életből merítvén, kétséget kizáróan megállapíthatom, hogy a mai közigazgatás menete a lassan döcögő szekérhez hasonlít, melyet folytonosan tologatni kell. Az államalakulatok meghozták ugyan a politikai változásokat,’de egyszersmind meghozták a közélet álta'áaos nyomorát is. Minden állami intézmény magán hordja a beteges alkotás jellegét. Akármely nézőpontból bíráljuk az egyes mozzanatokat, sajnosán tapasztaljuk, hogy minden ujabbí intézményen a beteges állapot tüneteivel kell találkoznunk. A közéietrehatd állami intézmények leg fontosabb tényezője a közigazgatás, melynek menetét eléggé volt alkalmunk megfigyelni. A kezelőszemélyzet legtöbbje iskolai képzettség, — szakismeret nélkül álló egyének, kik a köz igazgatás sem elméleti, sem gyakorlati fogalmát nem ismerik. Tisztelet azon kivételnek, kiket az utódállamok átvettek s kik most is megfelelő tudással végzik kötelességüket D), akiket tudott okokból elmozdítottak s helyükbe másokat alkalmaztak, ezek a velük érintkező felek nyelvét ne a bírván, botrányos módon végzik hivatalos dolgaikat. Sm'gáljon eklatáns például a több közli! a következő eset: Egyik felvidéki városban az állami adóhivatala! működő hivatalnokok fizetések- és nyugdijak számfejtését öt egyénnél teljes fél napot véve igénybe nagy nehezen tud ák elvégezni. Meglátszott rajtuk a szakismeret hiánya, a gyakorlatlanság. Nem csoda, — az egyik hivatalnok illetve tisztviselő szabómühelyban, a másik gyalupad mellett sajátította el a közigazgatást. — Tudatlansággal számolt felületesseget árul el a következő eset. Egy urinő ú levélért folyamodván, a szükséges mellékletekkel (kérész'levél illetőségi bizonyítvány - vagyoni bizonyítvány adóbizonyitvány stb. stb.) Felszerelt kérvényét az illetékes helyre benyújtotta, várva annak sikeres elintézését. Bár sürgős volt a dolog, még is hatodik hétre egy kérdő ivet kézbesítettek az illetőnek kitö’tés végűt, vájjon a kérvényező nő eleget tett-e katonai kötelezettségének. — Ehhez nem kell kommentár! Megállapítom, hogy a közigazgatási bajok elől egyszerűen félrevonulni nem lehet. Irtani kell azokat nehogy elgyökeresedjanek A kormánynak politikai érdeke a közigazgatás bajait orvosolni. Ezt akként eszközölheti, ha e tíren gyakorlattal biró szakemberek tanácsát követve a közigazgatas különböző ágainak megfelelő szaktanfolyamok, — ezeken felül egyes híva1 aiok mellé beosztott gyakorló év felállítása által igyekszik a közigazgatási reformot megvalósítani. > A kinevezési rendszernél figyelembe kérném venni a gyakorlati képességet; nem mint szokásban volt: családi származást, kenyérkereseti rászorultságot, egyes befolyású egyének protegálását. Ezen módon megszervezett közigazgatás lüktető erővel fog hatni az állami élet gépezetére s nem leszen többé okunk panaszkodni a kormány lassú menetű intézkedései ellen. A jó közigazgatás megszilárdít ja az államot, tekintélyt szerez. Hogy pedig az ifjú ágamnak erre szüksége van, azt az országos köztudat bizonyítja. Honffy I. Lajos. Nem érzem magam bűnösnek. — Dr. Korláth Endre és tsai elítélése a magyar himnusz éneklése miatt. — A napokban tárgyalták le az ungvári törvényszéken annak a tíz férfiúnak az ügyét, aki vet azért állítottak a bíróság elé, mert Szent István napkor 1921. augusztus 20 án a magyar himnuszt elénekekelték a templomban. A bíróság miad a tizet 2 heti államfogházra Ítélte, de az Ítéletet felfüggesztették. Az egyik vádlottnak dr. Korláth Endrének, a rusziuszkói jogpárt elnökének védőbeszédjéből kiemeljük az alábbiakat. — Nem érzem magamat bűnösnek — úgymond — a vádban foglalt cselekmény miatt, ! mert lehetetlennek tartom, hogy bűnös legyen t az, aki Istenéhez imádkozik. Hiszen ami az isteni törvények szerint tiszteletreméltó C3ele- i kedet, az nem lehet az emberi törvények szerint sem büntethető. A magyar himnusz pedig nem más mint a magyarok imája a magyarok Istenéhez s mint ima nem is foglalhat magában semmiféle izgatást egy más nemzet ellenében ; csupán Isten áldását kéri a magyar fajra. így a vádat nem tekintem másnak, mint azou sovén imperialisztikus kormányzati politika megnyilvánulásának, amely három év óta fojtogatja e terület lakosságát. E bűnügyet lehetetlenség kikapcaolni az aktiv politika köréből, mert e bűnügyet nem a mi eljárásunk, bauem a vak politikai önkény teremtette meg. Legyen azért nekem védelmem során kitérnem e kérdésnek politikai részére, annál is inkább, mert ma a szomorú helyzet az, hogy nekünk, e területre szakított magyarságnak egyedüli politikai fórumunk, ugylátszik a vádlottak psdja s politikai klubjaink a törvényszéki fogházak. Kegyetlen kegyelet. (Bán.) Ha akármi ügyben Pozsonyba meutern, sohase mulasztottam el, hogy Mária Teréziának gyönyörű lovas szobrát megtekintsem Val tmi szent ihlet vett rajtam erőt mindenkor Fadrusz János szobrászművész misteri alkotásának szemlélésekor, csodáltam az isteni erővel megáldott embert, aki kőfaragványába az élet sugárzását tudta visszatükröztetni. Még most is sajog a keserűségtől szivünk, hogy az emberi vad bosszú, fékezhetetlen gyűlölet az emberi ész és kéz ezen remekét miként volt képes büntetlenül lerombolni. Hiszen minden civilizált nemzetnek nemzeti kincsei miudeu idők művészeinek mesteri alkotásai. Ninive és Pompeji romjainak kiásatásával évszázadok óta foglalkoznak az áldozatkész müveit nemzetek sok millió költséggel, hogy a kiásott régiségek maradványai az emberi művelődés-történelemnek fontos adatokkal ssolgál janik. Január 13-áa a pozsonyi szt. László kórházban meghalt Fadrusz Janos édesanyja és ebből az alkalomból az az eszme vetődött felszínre, hogy a nagynevű szobrászművész emléke iránt való kegyeletbő', az eiíiuayt édesanyjának, Mária Terézia szértombolt szobrának darabjaiból készítsenek síremléket azok a művészek, akik között kiosztották Mária Terézia szobrának márvány darabjait. Sőt a Híradó szerint a városi tanács azt is elhatározta, hogy Fadrusz János mellszobrát szintén elkészítteti ebből a márványból és a szobrot felajánlja a magyar kormánynak, hogy azt a művész budapesti sírjára helyezze. Nem tudom, ki hogyan érez és gondolkodik, de én ezt a tervet kegyetlen kegyeletnyilvánításnak minősítem. Azt hiszem maga Fadrusz Jáuos is tiltakoznék művészi nagysága forrásmunkája anyagának ilyen felhasználása ellen. A pozsonyi városi tanácsnak sokkal magasztosaid tiszte lett volna Mária Terézia szétromoolt szobrának minden darabját biztos helyre rakatni és azt megőriztetni, mi it műemléket, — ezzel rótta volna le igazán kegyeletét nagy szülötte Fadrusz Janos iránt. A zeiievilág gyásza. Amíg a világ százezernyi harangjának kongó muzsikája fájdalmasan hirdeti, hogy Szent Péter 260-ik utóda Rómában örök pihenőre tért, azalatt a világ valamennyi nagy hangversenytermének egy napos némasága ludná csak méltóan kifejezni a zenei hívők gyászát. Meghalt Nikisek Arihur. Lipcséből jött a hir, hogy a zenekarok Napóleonjának kezéből örökre kihullott a vezénylő pálca. De nemcsak a zenekarok Napóleonja volt ő, mert az a kis pálca a kezében, amellyel évtizedeken át majdnem minden este diadalra vitte a zenészeit, valóságos varázsvesszővé alakult át és a geniejének fárathatatlan munkájával milliónyi em- i bér lelkét tette szebbé, nemesebbé. Magyar föld adta a világnak Nikisch Arlhurt és ha korán is szakadt el hazájától, a magyar faj muzsikális tehetségét az egész vi- i lágon hirdette. Még egész fiatalon került a bu| dapesti Opera élére, de itt nem volt sokáig | maradása. Tulajdonkép nem színházi ember ! volt. A nagy szimfóniák fölülmulhatatlan dirigenae volt és a muzsika három nagy B-jét: Beethoven, Brahms és Brucknert senki sem értelmeié jobban. Az ő felfogását mindenki zenei szentirásnak tekintette. Aig három hónapja szerencsés lehettem a Wolf és Sachs berlini koncertdirekció fogadószobájában lenni, amikor Nikisch Arthur betoppant. Akkor jött Amerikából. Az első pillanatban megismertem, pedig 13 éve nem láttam. Megdobbant a szivem, hogy szemtől—szembe áltam vele, Négyen voltunk a szobában, köztük egy amerikai újságíró. Az alkalmat nem szalaszthattam el. Bemutatkoztam neki és mikor megmondtam, hogy én is magyar vagyok, rögtön fölmelegedett. Másnap az óriási filharmóniai teremben láttam dirigálni. A sok ezernyi emberrel együtt lelkesen tapsoltam Nikischnek és ma ha könynyes szemmel is, de boldogan gondolok arra, hogy ott lehettem egyik legutolsó zenei megnyilatkozásánál. Simor Jené.
