Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-01-05 / 2. szám
2. oldal. «Komáromi Lapok 1922. január 5. rának nagy jelentő jégére tér át és végül kijelenti, hogy csak azt az egy megoldást szabad elfogadni, hogy a Dana folyása alkossa jövőben is a határt. = Ausztria bankjegyforgalma. Az Osztrák Magyar Bmk most közzétett legutolsó kimutatása szerint az osztrák bankjegyforgalom a december 15 iki állapottal szemben 17 3 milliáiddal szaporodott. így most az Ausztriában forgalomban levő bankjegymennyiség túlhaladta a százhatvan milliárd koronát. = A határmagállapitó bizottság. A magyar csehszlovák határmegálíapité bizottság állítólag rövidesen újra megkezdi működését. A bizottság tudvalevőleg legutóbb BrüDuben működött s a legközelebbi napokban Budapesten fogja értekezletét folytatni. A bizottság azután Vácra megy és itt folytatja működését mindaddig, mig csak be nem fejezi feladatát. = A volt monarchia adósságai. A jóvá tételi bizottság a következő közleményt adta ki: Tudvalévőén a sainfgermaioi és trianoni békeszerződések előírták, hogy a volt osztrák-magyar állami adósságokat el keli osztani az osztrák-magyar monarchia utódállamai között. Ebből a célból a jóvátételi bizottság megküdte valamennyi államnak az összegyüjiendő.és meg jelö'endő papírok jegyzékét. A tulajdonosokat fel fogják hívni, hogy ezeket a papírokat mutassák be az illető államoknak. Két „testuér“ egymásról. A napokban kezembe került Göndör Ferenc hivatott magyar népboldogitó Becsben meg' jelenő „Az Ember“ című hetilapja. Az emigráció váratlanul hosszúra nyúlt ideje s téma-körüknek hosszú, de biztos haldoklása érdekes kórtüneteket produkál. 0 yan emberek, akik a hazugságok valóságos csimborászszói szférája ban tobzódva Írták eddig cikkeiket, amely tünet elvégre az ő természetükből folyó volt s azon soha, de soha meg nem ütköztem — most hirtelen belebetegednek az igazmondásba. Néhány héttel ezelőtt Gábor Anjlor, a kloaka stilus megalapítója kedves jó barátját s emigránstestvérét Göndör Ferencet tűzte tolia hegyére s csodálatos igazmondással beszél el róla gúnyos, tréfás hangon egyet mást s ma meg a „komoly1 Göndör Ferenc két ilyen oldalon tárgyalja Gábor Audor legújabb hőstettét — melynek tartalmát ón előzőleg ugyan nem ismertem, de ezt én Gábor Andorról mindig feltételeztem s az ö proletár lelkének természetes megnyilvánulása képen fogom fel. „A világforradaiomnak ez a gyáva és ártalmatlan bohóca“ ezen épiteton ornans-sal ékesiti Göndör Gábort s csodálkozik rajta, hogy kitör belőle „az ő legendásan hires arcátlansága.” Nem lehet rá haragudni, inkánb szelíden kényszerz ubonybba kell öltöztetni, hiszen közveszélyes őrült, igy mondom nem én, hanem Göndör Gáborról. Az emigránsokat az ő lármázó, jól financirozott lapjaikkal sose vettem nagyon komolyan, tudtam, hogy itt úgy vagyunk, miut azzal az orfeum mutatvánnyal, mely csodálatos látni valót produkál s mögötte néhány pózna és cérna tartja az egészet. Di ezen cikk olvasása után az emigráns társaság ielkületéröl lehull az álruha s most én mondom Göndör után de nem Gáborról, hanem az egész emigrációs társaságról: Tessenek neki megbocsátani, hiszen olyan mindenkinél utolsóbb álatka, szegény.” Fokos. ílagy község lesz Komárom. Mit várhatunk a nagy megyebeosztástól. — A centralizáció eredménye. ip ; A centralizációra való törekvés egyik eredménye Szlovenszkóuak nagy megyék rendszerébe való foglalása. Eldöntött dolog, hogy a nagy megyék ez évben már megkezdik működésűket, az előkészítő szervezési munkálatok már annyira előrehaladtak, hogy a nyáron már teljesea kialakul az nj helyzet. Hat vármegyéből fog áliani Szlovenszkó és Komárom vármegye részben Pozsonyhoz, részben Nyitrához lesz csatolva. Ezzel aztán Komárom megszűnik megyeszékhely lenni s meg kell elégedni azzal, hogy a járási főszolgabírói hivatalnak adjon otthoDt. így aztán jelentőségéből sokat fog veszíteni s a ledegradálás a határszéli kis városok nívójára fogja lesüllyeszteni. Azaz, hogy nem is marad város, törvényhatósági jogát elveszti, önkormányzatát is szükebb keretre szorítják s miül nagy községet illesztik be Szlovenszkó közigazgatásába. A terv szerint ugyan egyes lefokozott városok bizonyos önkormányzati jogokkal fognak bírni s városi jellegüket külsőképpen megtarlják, például lesz polgármesterük, főjegyzőjük, — de saját ügyeiknek intézése a vármegyeiöl lesz függővé téve s nagyon kis hatáskörrel rendelkezhetnek. Sokan lelkesednek a centrali:áció e'önyeiért és egy olyan államban, mely egv nyelvű népek összetételéből áll, semmi hátránnyal nem jár. Ott azonban, — mint a cseh-szíovák köztársaságban is, — hol különböző területek lakossága különböző nyelvet beszél, a koncentráció elveinek megvalósítása egyedül ps kizárólag C3ak politikai célokból történik, amit a nagy megyék ismert tervezete az első tekintetre elárul. A politika pedig nem válogat a maga eszközeiben csakhogy céiját elérje. Más kérdés azonban, hogy az okos politika megengedhetőnek tartja-e különböző népfajoknak, egymástól merőben elütő nyelvvel bíró néprétegeknek összekovácsolását, csak azért, hogy a nacionalista eszmét, szolgálja, mely soviniszta türelmetlenségből más népek történelmi fejlődését, kultúráját és hagyományait figyelmen kívül hagyva; őket olyan keretek közé kényszeríti, melyek között őrökre idegennek fogják magukat érezni. A valamikor sokat hangoztatott megértés politikáját ez a cselekedet erősen megcáfolja. Tévednek azonban azok, akik azt hiszik, hogy ilyen é3 hasonló törekvések azt az eredményt. fogják meghozni, melyet tőlük várnak. Be lehet szoritani a különböző népfajokat egy közös szervezetbe, de az átfogó abrincsok csak a területeket foglalhatják össze, a népek lelkét és szivét nem köthetik meg. Aminthogy ki sem lehet azokat cserélni. Az okos politika az lett volna, hogy ha a decentrali áció elvére helyezkedett volna a kormány, mely ha oly nagy ellenszenvvel viseltetik is Németország iránt, azt nem vitathatja, hogy a németbirodalom éppen a decentralizáció következtében erősödött és fejlődött naggyá. A nagy zsupák az ostrák minta szolgai utánzására mutatnak és magukban hordják azt a széthúzása hajló erőt, mely Ausztria bukását előidézte. Ezt a példát éppen a múlt tanulságai alapján kerülni kellene az ifjú köztársaságnak, meiy éppen abban találhatná megerősödése alapját, hogy népeinek leikéhez igyekezzék közel férkőzni s a megértés elve szerint gondoskodjék azok boldogulásáról. A fogság költészete. Említettük már múlt számunkban, hogy Weszelovszky János főhadnagy, id. Weszalovszky János nyugalmazott komáromi járásbiró fia, a napokban érkezett haza az orosz pokolból, az orosz hadifogságból szüleinek, testvéreinek és jóbarátainak végtelen nagy örömére. Most piheni ki a boss-zu ut fáradalmait, s azután lapunk hasábjain sűrűén meg fog szólalni, ahol az orosz borzalmakból mond el majd sok érdekeset. Ez alkalommal egy hangulatos versét közöljük le, amely a bainski fogoly táborban az 8 szerkesztésében a hadi| fogolytársak szellemi szórakoztatására szerj kesztett Az Est-ben jelent meg és így hang- i zik : Levél anyámnak. Adassák e levél messze idegenbe Szeretett anyámnak áldott jó kezébe. I Egyetlen jó anyám! Ne szomoritson el Bánatos fiadnak kesergő levele. Egészséges vagyok, sebeim sem fájnak, Csak lelkem van égő fájdalommal tele, Csak a szivem beteg. ■ Ott künn szél vihar van ; mintha kitört volna 1 A nagy természeten a háború láza, | ügy üvöltöz, ordít vészes kacagással, l S gyásznótákat dalol, amikor megrázza j Börtönöm ablakát. Ágai a kopasz fáknak megremegnek S örült táncot járnak hulló levelek, Talán a világból más csillagzatára A nagy mindenségnok vágynak felrepülni Bősz iramodással. Bárcsak oda szállna fehér ablakodra Egy sárguló levél úgy izenetképen, Hogy ott el mesélj-1, hogyan megy a sorsa Végtelen rabságban idegen vidéken Egyetlen fiadnak. Tőled távol még az emlékek is fájoak, S a keserves napok sötét, hosszú sorát, Mint a vén kolostor vasrácsai mögött Kopott olvasóját egy őszülő barát, Morzsolgatom sírva. Tán megfordul sorsom, arra várok mindig S az elmúlt időket visszavárom folyton, S virágos álmaim vad játékot űzve, Forró homlokomat ha karomra hajtom, Csak te ho>zád szállnak. Bégen volt az nagyon, mikor vigasztaltak Simogatásai szerető kezednek. Jóságos szavaid hallatán örültem. Azóta más minden. Máskép szói az ének, Más világban élünk. Valami fényeset, yigabbat szeretnék, Hogy mikor olvasod mosolyogjon arcod, Olyan szép meséket, mint azok az álmok, Megüzenni néked, de nem tudok, látod, Csak szomorút Írni. A világ piszkában, miat egy számüzöttet, A sorsom csak üldöz, csak dobál az élet. Pihenésem nincsen. Mint egy múló álmot, A sok napsugaras, eltűnt gyermekévet Szinte elfelejtem. Látod igy él fiad. Szomorú levél ez. De hogy ne busitson fijö zokogásom, Azért abbanlngyom a panaszos szókat, S forró c-ókjaimmal soraim lezárom, Isten veled anyám! Bainsk, 1916. okt. 24. Weszelovszky János. Hungária Fürdő gőzfürdője és kádfürdője november végén Ismét megnyílt. Budapest Dohány-u. 44. December 18-iki.országos nagygyűlésünkön egyhangúlag bizalmat szavaztatok az elnökségnek és felkértétek, hogy még egyszer és utoljára járjunk e! Prágában és Pozsonyban ügyünk rendezése céijábó). Lelkesedéssel szavaztatok meg a költségeket oly formán, hogy mindenki tehetsége szerint, de legalább 10 kor.-t adományoz s emellett társadalmi utón is igyekezni fogtok a szükséges összeget elő teremteni. A lelkesedés úgy látszik csak szaitnaláng volt és — pénz nincs. — A vidék nem mozdul. Különösen Komarom, Érsekújvár, de leginkább Pozsony hallgat. Pedig jól tudhatnátok, hogy Kassa egymagában képtelen az anyagi eszközök megszerzésére. így pedig nem lesz a dologból semmi, mert pénz nélkül megmozdulni sem lehet. Már pedig a pozsonyi, érsekujvari, komáromi kartársaknak is épen úgy érdekükben áll, hogy mozgalmunk, kenyerünkért folytatott küzdelmünk ei ne lankadjon, meg ne akadjon. Ha Ti iiyen közönyösen veszitek ezt a doigot, mi e nemtörődömség folytán kénytelenek leszünk most már végérvényesen lemondani. Ez talán egyes konkolyhintőknek kedvére leune, de annál súlyosabb kihatással lesz az összesógre nézve. Nem elég a lelkesedés, egy kis munka, áldozatkészség is kívántatik, ha eredményt akarunk elérni. Utoljára hívunk fel tehát, siessetek a felajánlott 10 koronákat, valamint a társadalmi utón gyűjtött összegeket Kassára Adorján Marcél szövetségi elnök címére (Nyár-utca 2.) vagy a Tisztviselők Fogyasztási Szövetkezetéhez (Főutca 74 sz.) sürgősen beküldeni. Arra is kérünk Benneteket, hogy ne várjátok tőlünk azt, hogy privát leveleket írogassunk, mert ez egyrészt költséges, másrészt fizikai lehetetlenség. Megnyugtathatunk Titeket, hogy a végleges rendezés esetén újból fel lesznek híva a jelentkezésre azok, akik esetleg még nem jelentkeztek. A 15-ös bizottság'
