Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-06-24 / 75. szám
4. oldal. „Komáromi Lapok" 1922. junisu 24, sága illetékesebb forrásból is meggyőződhetett a hir valódiságáról, minden halogatás és idővesztés nélkül dr. Szijj Ferenc polgármester értekezletre hivta meg az ügyvédi kart, az iparos és kereskedő érdekeltségeket. Ez értekezleten határozták el, hogy küldöttséggel mennek az igazságügyminiszterhez a sérelmes kormányszándék végrehajtásának megelőzése s annak visszavonása céljából és interveniálnak a kikötőügyből folyó városi követelés likvidálása tár» gyában is. A küldöttség f. hó 21 én este indáit el s tagjai között a polgármesteren kivül : dr. Mihola Ferenc v. tiszti főügyész, Sándor Ernő v. főszámvevő, dr. Petőcz Károly, dr. Raab Mihály, dr. Vittkó Rezső, dr Virág Mór ügyvédek, Füssy Kálmán és dr. Földessy József nemzetgyűlési képviselők, ifj. Koczor Gyula, Maiíz Rezső, Prandtner Lipót, Goldschmidt Vilmos, Mikász Ferenc, Abelesz Ernő vettek részt. A küldöttség elsőbb a pénzügyminisztériumban kért kihallgatást s a miniszter távollétében dr. Müller és Folprecht miniszteri tanácsosok fogadták őket. Dr. Szijj Ferenc polgármester és dr. Mihola Ferenc t. főügyész adták elő a város kérelmét a kikötő terület eladásából már esedékes 2 millió korona sürgős kiutalása iránt. A kormány mindezideig — dacára az állandó sürgetéseknek és a kormány referensek állandóan hangoztatott jóindulatú Ígérgetéseinek — a városnak a vételárat ki nem fizette. A nyomasztó pénzügyi helyzet nem lehet ismeretlen a kormány élőit s ezért az esedékes összeg haladéktalan kiutalását kell kérniök. A miniszteri tanácsosok a szerződés ama pontját, hogy az aláírástól számított 30 napon belül köteles a kormány a vételárat kifizetni, úgy értelmeztek, hogy az esedékesség a szerződésnek a kormány által történt elfogadásától függ. Ez a kissé egyoldalú s minden ígérgetéssel és a jóváhagyott közgyűlési határozattal homlokegyenest ellenkező felfogás elég kínos meglepetést keltett a küldöttségben. A hosszú és kimerítő beszélgetés során a küldöttség mégis kapott egy posiíivumot. Ugyanis Ígéretet kapott a város, hogy ha 8 nap alatt a pénzügyi bizottság a kifizetés ellen kifogást nem emel, a város a 2 millióból 1 millió koronát megkap rövid időn belül. A tárgyalások során felemlítette a polgármester, hogy a volt katonai lőszergyár üzembe helyezése, modern nagy hajógyárrá, esetleg más iparteleppé átalakítása jótékonyan hatna a fenyegetően emelkedő munkanélküliség kérdésének megoldására és különösen hangsúlyozta, hogy a már évek óta álló, lakatlan hatalmas gyártelep teljes elhanyagolása mekkora gazdasági kárt jelent. A miniszteri tanácsos urak — mint valami újságot — hallgatták a polgármester előterjesztését, mintha a lőszergyárról most halottak volna először. Fel is hívtak a küldöttséget, hogy adjon be egy sürgős memorandumot ez ügyben és a legközelebbi minisztertanács gondos megfontolás tárgyává fogja tenni a város előterjesztéseit. Mint a küldöttség tagjai értesültek, az aznapi minisztertanácson a lőszergyár felhasználásának kérdése már tárgyaltatott is. A törvényszék tervezett áthelyezése ügyében délután indult el a körülbelül 20, Prágában tartózkodó komáromi polgárral bővüit küldöttség a nemzetgyűlésbe. Dolanszky igazságügyminiszternek Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő jelentette s mutatta be a küldöttséget, röviden előadván megjelenésük célját. A miniszternek Vittkó Rezső dr. ügyvéd adta át az érdekeltségek memorandumát, német nyelven szóbelileg is előadván a város összlakosságának kérelmét a sérelmes kormányintézkedés megváltoztatása iránt. A súlyos és minden objektiv bírálatot kiálló érvek azonban aligha hatották meg a minisztert, mert kereken kijelentette, hogy elhatározott szándéka a törvényszék áthelyezése. Beszédében hivatkozott a város veszélyeztetett helyzetére, s arra, hogy Érsekújvár hatalmas palotát épit a törvényszék részére. A küldöttség tagjai valamennyien részt vettek a kérdés megbeszélésében, rámutattak arra, hogy az az érv, amely a »veszélyeztetett helyre« hivatkozik, meg nem állhatja helyét, mikor Pozsony, Párkány, s akárhány más várost ugyanazzal a különös gondolkodással és rosszakarattal csakúgy veszélyezettnek lehet nyilvánítani, mint Komáromot. A békés fejlődést hangoztató állam nem ismerhet veszélyeztetett helyet, midőn a határok már definiálva vannak. Ha minden téren ez az érv kerül élő, úgy Komárom a teljes tönkremenésnek nézhet elébe. Pangó ipara és kereskedelme amúgy is érzi a határváros szomorú sorsát, megfosztva természetes, vásárló és elhelyező piacaitól, ha a törvényszéket is nélkülözni kénytelen, az a csekély forgalom is, ami megmaradt, a minimumra csökken. A kihallgatás után, amely eléggé lehangolta a küldöttséget, mert több belátást és méltánylást, több jóindulatot várhatott joggal a minisztérium részéről a küldöttség bemutatta a komáromi törvényszéki palota fényképeit, megcáfolni akarván azt a téves beállítást, mintha a komáromi törvényszék nem lenne elég tágas hivatalos helyiségek elhelyezésére. Valóságos cinikus rosszakarat kell ahhoz, hogy a komaromi törvényszéki palotát, amely hatalmas méreteivel vetekszik akármelyik nagyobb város e nemű épületével, olybá tüntették fel, mint ahoi túlzsúfoltság miatt nyerhetnek elhelyezést az irodák, a fogház stb. A hallomás, különösen mikor rosszakaratú forrást vall szülőjének, még nem Ihet elegendő egy ily fontos ügy elintézésénél. ígéretet ugyan kapott a küldöttség, hogy személyesen fogják a törvényszéket megtekinteni. Füssy Kálmán képviselő a kihallgatás után Dérer Iván minisztert kérte meg, hogy a küldöttség kérését meghallgassa. Dérer miniszter jóakarattal hallgatta meg az előadottakat; ő maga ismeri a törvényszéket és rajta lesz, hogy a minisztertanácsban a város álláspontját támogatásban részesítse. Ha mégis úgy döntene a minisztérium, hogy a törvényszéket áthelyezi, úgy legalább kárpótlást fog ajánlani a városnak olyan formában, hogy a komáromi törvényszékhez a dunaszerdahelyi és sorhorjai kerületeket csatolnák. A miniszter megnyugtató szavai némi reményt öntöttek a küldöttség tagjaiba. A kihallgatások ezzel véget értek, A küldöttség egy része már visszaérkezett pénteken, dr. Szijj Ferenc polgármester, Sándor Ernő, ifj. Koczor Gyula s többen még Prágában maradtak, hogy a lőszergyár felhasználásara vonatkozó memorandumot megszerkesszék és még ottidőzósük alatt átadhatták a közmnnkaügyi minisztériumnak. A polgármester tárgyalt még a városi vámház elhelyezése, valamint a Darányi liget eltakarítása ügyében is. A régi vámház a kikötő területen fekszik, azért az rövidesen a pozsonyi kapun kivül, egy a kincstár által építendő házban fog elhelyezést nyerni. * Elismeréssel kell nyilatkoznunk a város minden érdekében fáradhatlan agilitással dől- j gozó dr. Szijj Ferenc polgármester és a kül- j döttségben résztvett valamennyi polgártársunk j buzgóságáról, amellyel őszinte szóval ismételten jobb belátásra, igazságosabb elbánásra igyekeztek bírni a kormányköröket. A sok jószándék és fáradság a város gazdasági és kulturéletének fellendítésére irányuló tervek azonban kevés jóakaratu meghallgatásra találtak és találnak odaföDn. Szomorú és belevilágít a kormány j demokratikus és egyenlőelbánást hirdető eljárására, hogy Komárommal tervszerűen a legmostohábban bánik, s valóságos tanyává akarja lesülyeszteni akkor, amikor a konszolidáció és kultureraelkedés hangzatos szavait harsogja a külföld felé. A város fejlődése és a gazdasági fejlődés, a kultúrintézmények szaporítása karöltve járnak, bármelyiket bénítják meg, bármelyik intézményt amputálják le az amúgy is gyenge testről, helyrehozhatván kárt és nyomort hoz a gazdasági, ipari termelésre és kereskedelemre. ígéreteket kaptunk már eleget, szeretnénk látni már tetteket, amelyek ajavuDkat célozzák mert tettek, amelyek »veszélyeztetettség« jegyében fogantak és valósulnak meg, csak a nyug- | talanság mesterséges táplálására, elégedetlenségre és helyrehozhatatlan, mert jogos felzúdulásra alkalmasak. — Dr. Kállay Zoltán jogi szemináriuma Budapest, Andrássy-ut 8. és Szeged, Pallavicini u. 3. felelősséggel és biztos sikerrel készít elő bármely egyetem és jogakadémia összes jogi vizsgáira és az ügyvédi vizsgára. Jegyzet-bérlet. Rekapituláció! Minden felvilágosítást szóval vagy levélben készséggel ad akár a budapesti, akár a szegedi igazgatóság. 298 Telepítések egykor és most. Egy tiz soros hirecske az egyik intrazigens szlovák lapban. Pózenban lengyel bizottságok alakulnak, mely bizottságok a németek által erőszakosan elvett birtokoltat visszaváltják volt lengyel gazdáiknak. A németeknok a háború előtti pózeni birtokpolitikája bizonyára nem demokratikus politika a pártatlan szemlélő előtt. Igaz, hogy a németek nem is hangoztatták nagyon demokratikus voltukat abban az időben. Ma a lengyel birtokokat visszaadjak gazdáiknak. A soviniszta lap nagy elégtétellel állapítja meg ezt a tényt, majd nagy erkölcsi fölénnyel Írja meg, hogy a dolog a német uraknak sehogy sem tetszik. Sőt tovább megy az igazság vértjét csillogtatva, emelkedett hangon jegyzi meg. »Mikor 1000 meg ezer lengyel család kilett forgatva birtokából, azt a téuyt a németek a »kultúra terjesztésének« neveztek el.« így az intrazigens lap. De kérdezzük vane joguk a sovinizmussal túlfűtött köröknek az erkölcsbiró makuiatlan szerepében tündökölni, amikor maguk is a hibáztatott utakon haladnak és hasonló cselekményeknek a szószólói. Elszomorító példák vanuak előttünk. Emberek, akiknek a 10-ik nagyapja is itt élt s ez a föld táplálta, ölhetett kezekkel keuyér nélkül vannak. Földet nem kaphat először elvből, másodszor pedig mivel péuze nincs. Sok helyütt a földmives szegénységnek kenyere nincs es nincs is kilátása, mert aratni nem mehet. Az első nap hűié Hálálván. Az első előadáson a nézők együtt imádkoztak a szereplőkkel. Reggel hét órakor indult el a budapesti keleti pályaudvarról a mikofalyaí külöu vonat. Az államvasutak igazgatósága teljesen uj, nagyon szép vagonokat állított be. Pesten még nem nagyon sok az utas. Többnyire asszonyok, egyszerű emberek — menuek megnézni a magyar passiojátékokat. Huszár Károly volt mi- I niszterelnök és családja is a vonatnn ül. Itt van közöttünk »zonkivül a váci ferencreudiek főnöke is, aki azért utazik Mikó fal vára, mivel ferencrendi páter az ottani plébános, a mi'ióí'alvai passiotársulat elnöke. A vonat a napsugaras reggelben vígan i robog velünk a sárguló búza- es rozsföldek közepette. Mindenki beszélget, természetes, hogy a passiojátékokról esik a legtöbb szó. — Jaj, én nem nézem meg, hogyan feszitik meg az Urat! — mondja egy kis leány. A vonat ntm áll meg, csak Hatvanoan és Füzesabonyban, ahol miskolci utasok szállnak fel. Egy öreg falusi pap vezeti híveit a passiojátekra. Az Isten ősz szolgája harmadosztályú kocsiban foglal heiyet híveivel együtt és váltig magyarázza nekik, mi is az a pás* siojáték. — Hát aztán igazán megfeszítik Jézust ? — kérdezi egy bámész gyerek. A pap szelíden megsimogatja a fejét és elmondja neki, hogy messze Bajorországban szintén rendeznek passiojátékokat és ott se hal meg Jézus, csak felfeszitik, azután leveszik a keresztről Délben érkezünk Mikófalvára. Az állomáson mindjárt kellemes meglepetés: katonazene hangja fogad, a Himnuszt játsza. Az utasokat Tóth Pacific plébános, Dehrenberg- Pallér Imre jegyző, a passiojátékok szövegének szerzője, és Kalivoda kántor a passiojátékok titkára fogadják. Tóth páter néhány egyszerű szóval üdvözli az érkezőket. — Mikófalva egyszerű lakosai — mondja szelíden — Krisztus szenvedését akarják bemutatni. Ne várjanak tőlük művés'i játékot, csdk hitet, nagy hitet... Megindulunk felfelé, a passió-hegyhez vezető aton. Már messziről látszik a hegybevájt lépcső, mely a tribünökhöz vezet. Útközben megáll a zarándokló csapat. Betérünk a vendéglőbe ebédelni. Egyszerű csűrben van ez az étterem, gyalulatlan faasztalok mellé telepednek le a vendégek. Tisztek ülnek parasztaszszonyok oldalán, előkelő urak egyszerű föld-
