Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-06-22 / 74. szám
ibzü. junius 22. Komáromi Lapok“ 3. oldal. Eddig szól az érsekujvári lap hire, amelylyel ugyancsak kiadta e lap szegénységi bizonyítványát annak, hogy e mozgalom elősegitői mennyire nem tudjuk mérlegelni, hogy mi a különbség a városi érdek és az itt élő összmagyarság érdeke között és segítő társai lesznek azoknak, akik hadat izentek minden magyar intézménynek és elősegítik Komáromnak, a régi ősi szinmagyar városnak a visszafejlesztését, lassú megölését. Elviszik innét a megyeszékhelyét, most a kuruc Érsekújvár azon van, hogy egy másik intézményt, a törvényszéket elvigyék innét. Elősegítik ezzel egy magyar város lassú haldoklását, elpusztulását. Azok az előnyök, amelyeket Érsekújvár város a törvényszékkel nyerne, eltörpülnek azon veszteségekkel szemben, amelyeket ezzel egy — sőt e nemében egyetlen magyar intézménynyel szemben okoznak, arról nem is beszélve, hogy ezzel Komárom, ez ősi magyar város visszafejlődését, amely a magyarellenes köröklek egyik főcélja, rohamosan elősegítik. Érsekújvár a törvényszék nélkül, a fejlődés stádiumában van, hát minek ül fel egyes ügyvédek kényelmi szempontokból eredő agitációiíak. Egyes területek Érsekújvárhoz közel esnek, le ugyan olyan arányban vannak Érsekújváréi távol eső helyek is, minő Csicsó, Néma és ^silizköz. E tekintetben csak csöbörből vödörbe sünk. Az Érsekújvár érdekében dolgozó magyaok jussanak súlyos és az itt élő magyarság élőszéke elé kerülő cselekedetük súlyos tudatra, szállja meg lelkűket a Magyarok Istene és érjenek vissza a magyarság ellenségei felé ezető útról, mert ha Érsekújvár kuruc ivadékai lőtt is fontosabb a helyi érdek a kicsinyes ényelmi szempont az összmagyarság érékénél, akkor sajnos a történelem megfordítva >gja magát megismételni és nem mi mondjuk i Ocskay brigadérosoknak, hogy jó éjszakát, anem az ellenségeink fogják ránkvigyorogni, Dgy: Kurucok, jó éjszakát! te370 Fegyverj a vitások is átalakításokat csak puskaművesnél készítessen, mert ■•supán ilyen szavatolhatja fegyver megbízhatóságáért, ízért forduljon minden vadász SULÖVSKY BÉLA .uskaműveshez Bratislava, Köztársaság-tér 1 szám. ftl ill a lisieiifili. I :t (keserű csalódások.) A magyarságnak régi tulajdonsága, hogy ígéreteknek könnyen hisz. Mint lovagias tnzet, felteszi másról is, hogy az adott szót, ígéretet megtartja más is. A magyarságnak a tulhiszékenysége sok keserű csalódást tatott az ezeréves Magyarországnak. Ilyen keü csalódás érte a határkiigazitó bizottságok st lezárt működésénél is. A szerencsétlen zúgnak gyászt és megaláztatást hozó trianoni cét, mint keserű lapdacsot cukros burkolatí adták be, reményekre jogosító u n. kisérő yzékkel küldték Budapestre Ezzel csalták re a szerencsétlen Magyarország zúgolódó a megaláztatást hozó békeszerződést aláírni i akaró lakosságát. Az u. n. Millerand kisérő jegyzék azonelcsendesitette a zugolodókat, hiszen ott den jót ígérnek, majd lesznek nagyobb haiigazitások, nagyobb magyarlakta területeket zakap az igazságtalanul megcsonkított or;. A békeszerződést aláírták s vártak reményve, bízva a határmegállapitó bizottságok íkáját, amely azonban szomorú csalódást, rándulást hozott a bizakodóknak. A határkiigazitások kérdésében a kormány közrebocsájtott jelentés úgy a sajtóban, : a közvéleményben egyre nagyobb vissz;ot és megdöbbenést kelt. Wlassics báró, a gazgatási biróság elnöke „Nagyot csalód a határkiigazitásban“ címmel cikket irt < budapesti lapban, melyben egyenesen tőnek mondja, hogy minő magyarázatban ;sült a Millerand- féle kísérőlevél a határzitás végrehajtásában. A határkiigazrtó bizottságok működéséről ? ) részleteket közölnek a lapok. Carrey an- j :zredes, a csehszlovák magyar bizottság ;e kereken megtagadta, hogy a szinmagyar óközben helyszíni szemlét végezzen. Sze~ j a csehszlovák Duna a szerződés alapja. A vezetése alatt álló bizottság félévi működése alatt mindössze négy napot szentelt a 760 kilométeres határvonal megszemlélésére. Kifogásolják Meunier francia tábornoknak, a magyar-román határmegállapitó bizottság elnökének az eljárását is. Nyíltan a románok pártjára állott, a magyarok minden határkiigazitási kérését elutasította és oly magatartást tanúsított, hogy az összetűzések miatt a magyar megbízottak közül előbb Dormándy Géza ezredes, majd Czeke Aladár ezredes kénytelenek voltak biztosi tisztségükről lemondani. Meunier arra az álláspontra helyezkedett, hogy a határ a magyarok hátrányára is kiigazítható, s azokat a földsávokat, amelyek a románoknak jutott területre nyúltak, átcsatolta Romániához. A bizottságok közül csak Cree angol ezredes vezetése alatt a szerb határon működő bizottság igyekezett igazságosabban eljárni. Maga a francia közvélemény is érzi a magyarok becsapásának súlyosságát és magyarázatokkal, ferditgeíésekkel igyekszik a Millerand jegyzék nagy ígérgetéseit most már kisebbíteni. A budapesti Nemzeti Újság párisi munkatársa beszélgetést folytatott egy francia politikussal, aki azt akarja elhitetni, hogy a Millerand irat nem támaszthatott vérmes reményeket. A párisi tudósító nem nevezi meg a francia politikust, akivel beszélgetést folytatott, de annyit mond róla, hogy Poincaré bizalmasai közé tartozik és már több ízben járt Magyarországon s anak jelenlegi helyzetét személyes tapasztalatok alapján jól ismeri, A beszélgetésnek a határkiigazitásra vonatkozó része a következő: — A határkiigaziíás kérdésében a magyarság túlzott reményeket fűzött a kísérőjegyzékhez, melyet a szövetséges hatalmak nevében Millerand irt alá. A kísérőlevél bevezető részében ] határozottan bejelenti, hogy: „A szövetséges és j társult hatalmak semmi tekintetben nem módo- I sithatják a békeföltételek területi határozmányaií, I mert az általuk megállapított határok megboly- ] gatása súlyosabb következményekkel járna, I mint amilyeneket a magyar békedelegáció föl- ] említ.“ E kijelentés után következik az a rész, | amely szerint „lehetséges, hogy a megállapított \ határ nem felel meg mindenütt teljesen a nép \ rajzi és gazdasági kivánalmaknak és a heiyszi- i nen megejtett vizsgálat szükségessé fogja tenni, 5 hogy a szrződésben megállapított határt egyes ■ helyeken áthelyezzék. A határbizottságnak, ha j úgy vélik, hogy a szerződés intézkedései valahol ; igazságtalanok, módjukban lesz erről jelentést S tenni a nemzetek szövetsége tanácsának és a szövetséges és társult hatalmak hozzájárulnak, ; hogy a szövetség tanácsa az eredeti határt i ugyanazon föltételek mellett békés utón meg- j változtassa ott, ahol annak megváltoztatását I valamelyik határbizoítság kívánatosnak mondja.“ [ — É szöveg szerint csak határáthelyezésekről lehet szó, nem pedig nagyobb területek j visszacsatolásáról. Kétségtelen azonban, hogy a { határbizottságoknak jogában áll a határmegváltoztatására előterjesztést tenni. Minden ezeken a bizottságokon múlik, mert egyedül ezeknek j a jelentése nyújthat lehetőséget arra, hogy a ! határok dolgában változás történjék. Legfőbb gondjuk tehát ezekre a bizottsá- \ gokra irányul. Eddig szól a francia politikus nyilatkozata. Hogy a határkiigazitó bizottságok mit végeztek azt már láttuk fentebb. A határok kérdése a bizottságok működé- j sével nem lehet lezárva — írja a Nemzeti Újság. Az ország elvárja a kormánytól, hogy j haladéktalanul lépéseket tesz a kísérőlevélben I foglalt ígéret valóraváitása érdekében. Az antant hitele nagyon csökkent ezzel az j üggyel, magyarországon. A közös monarchia idejében azt szokták a magyarok énekelni, az osztrák németre célozva, hogy Ne higgy magyar a németnek, Akármivel hitegetnek stb., most Budapest utcáin ezt így éneklik: Ne higgy magyar az antantnak, Akármivel is biztatnak stb. — A budapesti mintavásárra akár Szobon át vasúton, akár Komáromból hajóval, vagy Komáromból vasúton bárki utazhatik útlevéllel —- magyar visum nem kell hozzá. A komáromi kereskedők testületé. i $ A Prágai Magyar Hírlap ^ A a szlovenszkói magyarság újságja júniusiján indult meg y Előfizetések, megrendelések és hirdeté♦ sek Spitzer-féle könyvesboltban (Ko márom, Nádor-u. 29) fogadtatnak (Ko- \ ak el. A Deák Antal nyug. plébános urnák Egyesülésben az erő! cimű felhívására egy múlt század közepéről fennmaradt idevonatkozó adomával feleltem. De mivel második cikkéből ugylátom, hogy ő komolyan intézte a felszólítást, most már én is kijelentem, hogy szerintem a keresztény és keresztyén vallásfelekezeteknek olyan értelmű egyesülése, mint ő óhajtaná, sohase fog megvalósulni. Az a génuai eset megtörténhetik a szovjetlköztársaság Oroszországéban, de nem történhetik meg a magyar kálvinista és lutheránus egyházakban. Mert hiszen ezeknél a reformáció idejében ellenkezője történt, mint most akarják némelyek a koldussá lett Oroszországban. Ezeknek az egyházi javadalmak kellenek, ezekért hajlandók a római pápa fennhatóságát is elismerni, a cári főhatóság megsemmisítésével. A protestáns vallásfelekezetek minden öntudatos tagjának ilyen esetben Máté ev. IV. rész 8— 10-ik verseivel kell felelnie. A világért sem akarok én Deák Antal nyug. r. k. lelkésztársammal az „Epistolae obscuzorum vizorumu-hoz hasonló XVI-ik századbeli hitvitába elegyedni, Renchlin János és Pfefferkorn János és a többi magisterek okoskodása és irálya csak maradjon a könyvtárak szomorú és szégyenletes történelmi emléke. Én csak azt óhajtom a felhívásból kifolyólag nyilvánosságra hozni, hogy szerintem a különböző keresztény és keresztény vallásfelekezetek egyesülése megvolt, megvan és meglesz minden külső formák betartása nélkül, ahol a láthatatlan főnek, Krisztusnak lelke vezeti a sziveket. Máté ev. XVill. 20. verse szerint „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben (Krisztus), ott vagyok közöttük.“ Ez az egyesülés megvolt múlt évben Komáromban a Szent Andrástemplomban tartott Szentistvánnapi isteni tisztelet alkalmával, megvolt a mostanában beiktatott uj apátplebános ur üdvözlésénél. A világi fők minket csak elválaszthatnak egymástól, azért ne bízzatok a földi fejedelmekben, hanem valamint cselekeszfek, szivetek szerint cselekedjétek, mint az Urnák és nem az embereknek. Koloss. Ill: 23. és ekkor sem magasság, sem mélység és semmi egyéb teremtett állat el nem választhat minket ez Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban. Róm. Vili:39. Hogy az Urnák szolgái mennyire nem egyformán dolgoznak ezen lelki egyesülés mezején, egy velem megtörtént esetet említek fel. Ezelőtt körülbelül 30 évvel förgepatonyi adminisztrátor lelkész voltam. Az előttem mindig kedves emlékben levő, igazán tudós és művelt Herbst József szentmihályfai r. k. plébános úrhoz néha átjárogatíam tarokkozni. Búcsú alkalmával az én templomi szolgálatom elvégzése után saját kocsiját küldte át értem, azon üzenettel, hogy semmiféle kimentést nem fogadéi. Sok vendége volt, de református csak egyedül voltam. Vacsora után tarakkozni készülődtünk. Ekkor egy jókedvű plébános ur a házigazdához szólt, de reám nézett, mikor ezt mondotta: „Te Jóska, még a poklok ördögivel is trafikálsz, hogy a tarokkhoz legyen negyedik partnered!“ A kedves, fenkölt gondolkozásu házigazda velem együtt érezte a tapintatlan vicc fájását, nem is soká marasztott és kikisérve kocsijához szinte bocsánatkérőleg mondotta ; ezután már történhetnek nem a mi Ízlésünknek megfelelő beszélgetések. Íme a Krisztusnak lelke hogyan egyesit évtizedekre kihatóan, a sátán lelke pedig sohase M. vallásfelekezetek emiu.