Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-06-20 / 73. szám
2. oldal. «Komáromi Lapok« 1922. junius 20. Három komárommeggei község, Csicsó, Ekel és Örsujfalu határában kezdi meg legközelebb a csehszlovák földbirtok hivatal birtokparcellázó munkáját. A csehszlovák földbirtok reform eddigi működése, munkája minden újságolvasó magyar előtt ismeretes. A bevallott cél földhöz juttatni a földmunkásokat, a gazdákat, kisgazdaságokat szervezni, s a nagy ellentéteket, aránytalanságokat eltüntetni a nagybirtok és a földnélküliség között. Ezt a programmoí minden humánus és szociális érzékkel biró ember aláírhatja. A csehszlovák földbirtok reform alapján eddig végrehajtott birtok parcellázásokból azonban nagyon is rikitó színekben látszik a be nem vallott, de az egész reformnak egyetlen, igazi célja, s ez az, Az eddigi parcellázásoknál csak magyar tulajdonosok birtokait osztották fel, A fölosztott uradalom székhelyén, vagy a környéken élő földre igényt tartó magyarságot még eddig minden földosztásnál mellőzték, még a nemrég fegyvertársaikat a magyar kommunistákat, szocialistákat, akik még nem rég jó voltak nekik az itt és a túlsó oldalon élő magyarság gyalázására, szidására, s a bécsi magyar újságok, s a magyarságot gyalázó itteni sajtó orgánumok támogatására, terjesztésére. Még ezeket is cserben hagyták. Most már láthatják, hogy mennyire nem nemzetközi a csehszlovák szocialista és kommunista párt, most már láthatják, hogy a csehszlovák elvtársaknak nem kellenek, mert magyarok. Az idegenből hatósági dédelgetéssel idehozott munkások, a magyar földbirtokok fölparcellázásával kenyerét veszített földmunkások ezrei, a magyar földmunkások ezrei, a magyar földmunkások mellőzése a földosztásnál talán észretériti majd a nemrég még magyarságát, faját, nemzetiségét nemcsak elfeledő, de egyenesen hangos szóval megtagadó gyalázó munkásságnak ezt a részét, amely képes volt erre. Elképzelhetjük, hogy ha a nemrég még fegyvertársait is teljesen mellőzi a csehszlovák földreform politika, mennyire mellőzi azt a gerinces magyarságot, amely a viszonyok változásánál se tagadta meg magyarságát. Az eddigi parcellázások szomorú tényként bizonyították be, hogy a magyar lakosság földigényét semmibe se vették. Hiába mentek a földhivatalokhoz, ott megígérték, hogy a magyarok földigényeit is tekintetbe veszik. Az Ígérgetni tudó földhivatal azonban szépen máról holnapra cseh vagy szlovák telepeseket hozott oda. Ha a fölháborodott falubeli és környékbeli lakosság fölment számon kérni az Ígéretet tett fórumhoz a való tényeket, ez ügyes színészi felháborodással kelt ki a magyarság teljes mellőzése ellen, amelyet tudtán kívül valamelyik alantosa követhetett el, azonnal magamegy ki a helyszínére, a legszigorúbb vizsgálatot indítja, a bűnösöket elcsapatja, stb., stb. A küldöttség megnyugodva megy haza, a hiszékenyebbek szentül hiszik, hogy itt a magyarnak is szolgáltatnak igazságot. Az idő telik, az idegen telepesek szépen berendezkednek, a haragos főnöknek a színét se látják. Megunják a dolgot, újra fölmennek, a műfellobbanás újra kezdődik ; de már a dolgon lehetetlen segíteni, legközelebbi parcellázásoknál azonban a magyarság jogos igényeit a legteljesebb mértékben figyelembe fogják venni. A legközelebbi parcellázásoknál azonban a mese élőiről kezdődik. Csicsó, Ekel, Örsujfalu, e három szinmagyar községet kerülgeti most az a veszedelem, hogy a földparcellázásoknál a magyar igénylőket teljesen mellőzik s maholnap a másajku telepesek által megszűnik ez a három község szinmagyarnak lenni! Félre tehát az ölhetett kezekkel, a nemtörődömséggel, a patópáloskodással, a birtokos, a földigénylő, a földműves, a földmunkás tartson össze, omoljanak a le a válaszfalak, hogy egy áttörhetetlen kordónként álljanak szembe a magyarellenes tervekkel. Csicsó, Ekel és Örsujfalu józan gondolkozásu népe ébredjen tudatára, hogy itt a tizenkettedik óra s mozgasson meg minden követ, hogy ha fölosztásra kerül a csicsói, ekeli, őrsujfalusi határban őseink vérével és verejtékével megöntözött föld, abból csak magyarok kapjanak. Tessék a munkát nyomban elkezdeni, nehogy azzal indokolja majd a földhivatal, ha más nemzetiségű telepesek között osztja fel a csicsói, ekeli, őrsujfalusi uradalmak fölparcellázott részét, hogy ezt azért volt kénytelen megtenni, mert magyarok nem jelentkeztek földigénnyel. Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselőnek mondották ezt nem egyszer, amikor fölszólalt a magyarság mellőzése miatt. Hát ennek a dajkamesének még a lehetőségét is meg kell akadályozni. Be kell bizonyítani, hogy igenis, itt minden talpalatnyi földre van magyar jelentkező. A tulajdonos, a földigénylő, a falu vezetői, az intelligencia, a nép értelmes emberei álljanak a sarkukra s találják meg a legalkalmasabb módot a magyarság érdekeinek megvédésére. Itt említjük meg, hogy Komáromban mozgalom indult meg, az őrsfalusi Darányi uradalom tervezett fölparcellázásának megakadályozására a város közellátásának, közélelmezésének érdekében. Erre vonatkozólag közöljük Egy városi bizottsági tagnak felhívását a városi törvényhatósághoz. I Uíleuél uisumoí minden államba a leggyorsabban és legolcsóbban megszerzek. Didéki megbízásokat a leggyorsabban eliniézek, miután hetenkint háromszor megy küldönc Prágába eljárási dij 35 korona, am: hűszló Zsigmond Brallsiaua (Pozsony) Széplak-u. 12. sz. Földosztás Komám tőszomszédságában. — A Darányi uradalom tervbe vett felosztása. — 100 család maradna kenyér nélkül. — Komárom piaca is súlyos kárt szenved. — Az uradalom ingyen és feles földet adott a helyi munkanélkülieknek. — A földosztó bizottság, mely Komáromba érkezett, a határmenti birtokokat akarja felosztani és ide idegen telepeseket elhelyezni. Ez a terv a mi helyi szempontunk nézőpontjából roppant kedvezőtlenül befolyásolja a gazdasági helyzetet magában városunkban is, amelynek piacát ez a nagybirtok látja el terményeivel, de örsujfalun is, ahol a falu lakosságának jelentékeny része talál a gazdaságban mezőgazdasági munkát. Körülbelül 120 gazdasági alkalmazott él az uradalomtól, mintegy 400 családtaggal, akik a földosztás végrehajtása esetén mind kenyér nélkül maradnának. Ezek a földosztás ellen tiltakozást is jelentettek be. Komárom városa szempontjából is nagy bajt jelentene ennek a birtoknak a felparcellázása, mert a törzsbirtok, mint a város fogyasztásának ellátója, figyelembe nem jöhet. Komáromnak nincsen határa, az itteni gazdálkodók alig termeinek saját szükségleteiken felül gabonát, tehát a lakosság a nagybirtokosok ellátására szórni. A Darányi gazdaság naponta ezer liter tejet szállít a városba , amely megközelítően ezer család tejszükségletét fedezi, azonkívül a város piacát kerti terményekkel is ellátja olcsóbb árban és igy az árakat is szabályozza, mint nagytermelő. De egyik fontos hivatása a nagybirtoknak a szociális gondoskodás a munkanélküliekről. Az idén közel száz munkásnak adott az uradalom feles földet, ezt felszantatta, bevetette, és termését learatja, sőt a múlt évben be is szállította. így sok munkáscsalád, amely keresethez nem jutott, téli szükséglete dolgában igen jó helyzetbe jutott, megvolt a kenyérgabonája és megtermett a hizlaláshoz szükséges takarmánya is. Az uradalom vezetősége felismerve annak szociális hivatását és feladatait, egyáltalán nem kíván ezek elől kitérni. Nem hallottuk, hogy ebben a gazdaságban bérmozgalom fordult volna elő, ami annak a tanúsága, hogy a munkások, gazdasági alkalmazottak helyzete jó, igényei kicsik és a mai viszonyoknak megfelelő. A birtok felosztása esetén Örsujfalu községben egy egész sereg munkanélküli lesz, akik terhére lesznek a községnek, mert munkához jutni nem fognak. Tehát a földosztás szociális célját itt sem éri eJ. Mi a város fogyasztói érdekében tartjuk kívánatosnak a gazdaságnak teljes egészében való meghagyását. A helyes és okos gazdasági politika a többtermelés megvalósítása, ami kis és törpebirtokon keresztül nem vihető. Ha a földosztással politikai vagy nemzetiségi érdemeket akarnak jutalmazni, azt tegyék állami birtokokkal, amelyekkel elegendő mértékben rendelkezik az állam. Városok mellett a nagybirtoknak fontos gazdasági szerep jut, amelynek gyöngitóse a városnak is a kárával, gyengítésével jár. A közérdek és a szociális éidek itt találkozik és egyért Imüen azt kívánja, hogy ez a birtok megmaradjon a mH állapotában. Egy városi bizottsági tag. A lépi síeli Ilii. Valahogyan mégis csak megkötiyöi ült az Ég az annyi körültekintéssel, faradsággal és költséggel rendezett Erzsébet-szigeti népünnepélyen. A sötét, záport hordó felhők, rövid ideig tartó permetezés után tovább vonultak és napsütésben, jó friss szabad levegőn, a szó legszorosabb értelmében lezajlott a mulatság. Valóban az í volt, aminek a Népjóléti Központ vezetősége szánta, szórakoztató, derűs, vidám népmulatság, csopougó kedv, kacagás, ott ütött tanyát a szigeti nagy térségen, vasárnap délután 3-tól este 10 óráig. Hangos volt a sziget, kedves gyermekkacaj, az apróság valóságos nyüzsgése a sátrak között le-föl, a mókás, nevettető, érdekesebbnél érdekesebb szórakozások, szines girlandok, i lengő lampiónok, cigányzene, katonazenekar, ! énekhangverseny, confetti, szerpentin meg sok más annyi szint, annyi elevenséget, a sokféleségekben is spontán kitörő jókedv harmönikus hangot hordott keresztüi-kasul az ezrekre menő embertömegbeu. Különösen öt óra után özönlött ki a város népe a szigetre, bár sokakat visszatartott a délutáni eső, mégis circa 3500 személy volt a mulatságon. A sok apró gyermekek számára rendezett szórakozáson kívül megemlítjük, mint a Népjóléti figyelmét, 100 szegény gyermek megozsonnáztatását. A sok boldog fiú, leány akár háromszor is oda mehetett az ozsonnaosztó asztalhoz, finom fehér kenyérrel Ízletes kakaót ihattak, sóskiflit ehettek. Kiemelkedő száma volt az ünnepélynek a helybeli dalegyesületek hangversenye. A Komáromi Dalegyesület, mint a város legrégibb énekegyesülete, kezdte meg a közönség által várva várt éneket. Utáuna a Kath. Egyházi Énekkar, majd a Munkásdalárda s végül a Komáromi Iparosköri Énekkar adták elő müizlésükre valló énekszámukat. Az a hatalmas tapsvihar, ami mindegyik énekkar előadását kisérte, szivből jött elismerés volt az egyesüsületek karnagyainak és valamennyi tagjainak. Molecz Tivadar karnagy a Dalegyesület és a Kath. Euekkart, Krausz Mór a Munkásdalárdát, Tóth Géza az Iparosköri Énekkart dirigálta, minden elismerést érdemlő precizitással. A hangverseny után megtartott amerikai árverésen két szerencsés „licitáló“ egy*egy kacsát nyert. De nyert ott sok más apróságot az a sok apró gyermek is, akik a szerencsehalaszat körül tolongtak, a bábszínháznak állandóan sok száz nézője volt s a bohócok után kitörd kacagással rohant a gyermek sereg. ! A látogató közönség ellátása kifogástalan
