Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-06-17 / 72. szám
1922. junius 17. „Komítromi Lapok“ 3. oldal. nélkül. A vitát a katonaság döntötte el, de ekkor tulajdonképpen az a kérdés dőlt el: van-e egyáltalán jog és létezik-e tulajdon? Ez azóta már tisztázva van. Mi őszintén óhajtanok, ha munkás és munkaadó közt visszaállana a régi viszony, amikor a birtokosnak vagy bérlőnek néha évek során át ugyanazok az aratóik voltak és egyiknek se volt panasza a másikra. Az aratómunkás megfeszített munkával, amire csak a magyar képes, hat hét alatt megkereste családjának egész évi éleimét és volt a háznál kenyér mindig. Ma ott van a kollektiv szerződig, amit nem lehet megszegni, régen ott volt a puha fehér kenyér, amit mindig meg lehetett szegni, mert nem fogyott ki a házból. Visszakivánjuk a jó időket, mikor ember és ember nem volt ellensége egymásnak, hanem akik egymástól éltek, megbecsülték egymást. A munkásság ide van kötve, mozgási szabadságától meg van fosztva, fölfelé nem gravitalhat, hiszen ott fölösen van munkaerő. Tekintete keletnek irányúi a magyar síkság felé, ahoi megél a munkás, mert van állandó munkája. Adjanak útlevelet nekünk, hogy munkát kereshessünk, — igy szólal meg egy munkás a megyei gyűlésen. Itt nem tudunk elhelyezkedni és Ínség elé nézünk. A háznál nincs egy falat kenyér, sehol munka, élni pedig kell. Feszülnek a korlátok, halljuk azok recsegését. Ezek a gazdasági korlátok, vámsorompók, bárhogy erősitik is azokat nap nap után, mégsem maradhatnak tartósan, mert az élet joga minden korláton áttör és erősebb mindep sorompónál. Hölgyeknek ajánljuk az évtizedek óta elismert és kedvelt Kriegner-féle szépitőszereket: Kriegner akásia-krém 2—3 nap alatt fehérit, simít fiatalít szépít. — Teljesen ártalmatlan. Kriegner akáciaszappan kellemes, tartós és üdítő. Kriegner akácia-puder védi a bőrt a nap és szél befolyása ellen. Kapható mindenütt. Egyedüli készítő Kriegner gyógyszertár 352 Budapest, Kálvin-tér. — Ha úgy, valami sugárra szállhatna az ember, szólt Gábor elmélázva és a földi öntudatával vizsgálhatná végig a Végtelenség nagyszerű berendezkedését! A daloló virágok léleícéletét, amint a szin, a fény és az illat könnyű ruhájában suhannak át a mérhetetlen távolságokból, egyik naprendszerbői a másikba! ... Boriska ! Mit gondolsz?... Boriska előbb egykedvűen vonogatta a vállát. Látszott rajta, hogy másutt jár az esze. Majd felugrott az asztaltól. — Jaj, Istenem! Most jut eszembe, hogy holnapra zsákokat kell készítenem az ocsunakl Gábor rábámult. Az asszony ártatlan, tudatlan szürke szeme közé. Világos volt, hogy sejtelme sincs róla, hogy a Tererniés szentségeit profanizálja. Gábor összecsapta a könyvét. Egyszerre tisztán látta, hogy az érzés és gondolkozás kapcsolatait ezzel az asszonnyal meg teremtenie lehetetlen. Mély szakadékot látottt maga előtt, aminek az egyik szélén ő, a másikon az asszonya áll. Meg se kísérelte többé, hogy áthidalja, vagy betömje ezt a szakadékot. Mint a száműzött, úgy zárkózott el. A művészetekhez és a legnagyobb művészhez: a természethez menekült. A kis hangyazsombékot, Bőrkényt meg se látta, vagy elfelejtette, mikor a körülötte pom pázó szépségekben elmerült. Egyedüivalóságában lassanként két külön élet formálódott ki benne. Az egyik, aki leikével a Szépségek tökéletes harmóniájában gyönyörködik, a másik aki a valóság otromba akadályaival viaskodik. A két élet hajbakap rajta. Mind a kettő őt tépi, rázza és marcangolja. Az egyik életében a fény vakítja el, a másiknak a sötétségében nem lát. Az egyikben az iskola és a templom, ugyanazok nepról-napra való ismétlődésével, gépies egyhangúságával. A másikban a Teremtés örö- i kös változatossága, a mi semmi egyformaságot nem tűr. Mind a kettő van. Mind a kettő kö- I Mi mw a kitt MM (Komárom—Érsekújvár—Léva—Ungvár.) Előző számainkban már jeleztük, hogy egy szlovák lap híradása szerint a komáromi törvényszéket Érsekújvárra akarják áthelyezni. Az amúgy is visszafejlődésre Ítélt Komárom ezzel még inkább a megsemmülés felé haladna, ha ez a terv megvalósul. Komáromnak tehát mindent el kell követnie, hogy ezt a tervet meghiúsítsa. Amint csütörtöki számunkban irtuk, hogy Komárom városnak e célú memorandumát szombaton fogja Füssy Kálmán, a népszerű kisgazda- és kisiparos párti képviselő egy küldöttség élén a kormánynak átnyújtani, Komárom vármegye törvényhatósági bizottsága is feliit a kormányhoz ez ügyben. A komáromi törvényszéket eíőbb Lévára, majd Érsekújvárra akarták helyezni. Komáromnak a törvényszék megtartása egyik fö életkérdése, azért nem lesz érdektelen, ha megismertetjük Érsekújvár és Léva sajtójának idevonatkozó híreit. Az Érsekújvár és Vidéke ezt Írja: A komáromi törvényszéket városunkba akarják áthelyezni, Az igazságügy* minisztériumban tárgyalások folynak, mikép lehetne a komáromi törvényszéket megszüntetni és városunkba áthelyezni. Az Ipolyság és Párkánynána me letii összes községek kívánják ezt, mivel sokkal alkalmatosabb nekik városunkkal az összeköttetés, mint Komárommal, mivel innen át juthatnak csak Komáromba, ami nagy időveszteséget jelent részükre. — Az akadályokat nehéz lesz elhárítani az útból, az általános lakáshiányt csakis állami építkezésekkel lehetne leküzdeni és orvosolni. Pénzt, még hozzá sok pénzt e válságos időkben igen nehéz lesz előteremteni. így a terv, bármenynyire is előnyös volna városunk kereskedelmére és fejlődésére, bizony csak a jövő zenéje. Az érseknjvári lapnak fenti Inra elég megnyugtató reánk nézve. Érsekújváron nem nagyon kapnak a terven. Az ottani lakásínség olyan nagy arányokat ölt, hogy a terv megvalósítása ellen kézzel lábbal fognak az érsekújváriak kapálózni. Érsekújvárnak elég élénk a forgalma, nem áhítozik Komárom rovására azt növelni. A Léván magjelenő „Bars“ cimü hetilap a következőket írja: Komáromi törvényszék áthelyezésének kérdését szellőztetik a kormányhoz Közelálló cseh és szlovák lapok. Mint tudjuk, eleinte arról volt szó, hogy a komáromi veteli, hogy az övé legyen. Gábor úgy érezte, hogy ez lehetetlenség. A mint lehetetlenség az egységes, úgy lehetetlenség a kellős élet is. Egyszer, úgy dél felé, amint az iskolából hazatért, mindjárt a küszöbön különös látvány fogadta. Egy idegen asszony állott ott, termetes erős, hatalmas némber. Kövér arcán széles vigyorgás, mintha maga a falu röhögött volna rajta, durván és faragatlanul, az elhízott lelkek kicsattanó jókedvével. Az asszony a két karján kát pólyás csecsemőt tartott és dicsekedve, sőt diadalmasan nyújtotta Gábor felé. — Na, tessék, kedves mester ur! Itt van. Ikrek. Kettő egyszerre. Ez aztán az áldás! Még pedig mind a kettő fiú. Mindjárt egyszerre Péter is, Pál is. Gábor odanézett. Tudta, hogy a két jövevény az ő két fia. Átvillant az agyán a gondolat, hogy ideérkezett két uj élet, két uj lélek a világegyetem végtelenségéből. Mit hoztak? Miért jöttek? Mi a célja velük a világrendnek? De a szivét az apaság büszke és boldog érzésének egyetlen rezdülése sem illette meg. A felelősség legelső gondjának mély és fájdalmas gyönyörét nem érezte. Úgy nézett a két kis valakire, mintha két kis egér lett volna. Hidegen, közömbösen, egykedvűen. Mintha két kis idegen ismeretiem látna, akihez semmi köze sincs. Akivel véletlenül találkozik. * Névszerint Pöntör Jóskának hívták és a harmadik elemibe járt. Tehát még csak éppen, hogy a máza látszott rajta az iskolának. A kalapot a fején felejtette, a balkeze mutatóujját a szájában, úgy állott meg a tanító előtt. A jobbkezével valami levelet nyújtogat Gábor felé. — Ehun-e! Utas Gábor, úgy magában elmosolyodik. Fönhangon a:onban megharagudott. — Ejnye, te gézengúz ! Hát ez a becsület ? Nem veszed ki mindjárt az ujjadat ? törvényszéket Lévára helyezik s itt állítanak fel egy vegyesnyelvü törvényszéket. Most a kormányt támogató lapokból értesülünk, hogy újabban az a terv merült fel, miszerint a törvényszéket Komáromból Érsekújvárra, mint vasúti gócpontra helyeznék át és hatáskör© ugyanarra a területre terjedne ki, amelyre eddig a komáromi törvényszék birt illetőséggel. Szóval Léva se bánkódik, hogy a komáromi törvényszéket nem helyezik oda. A komáromi törvényszék áthelyezése nemcsak a komáromiak ügye, hanem az itt élő másfélmillió magyarságé is. A komáromi tövényszéknek, békeszerződés értelmében, magyarnak kell maradnia. Az igazságszolgáltatás ez egyetlen magyarnyelvű szigetét azonban szeretnék végképpen elsülyeszteni. Innét is, onnét is hallatszott már panasz, hogy nem magyarnyelvű kézbesítéseket, idézéseket, küldött ki a komáromi törvényszék. Amikor erről Füssy Kálmán komáromi nemzetgyűlési képviselő értesült* nyomban érdeklődött illetékes helyen, hogy hogyan lehetséges ez, ott j azt mondták, hogy csupán tévedés az egész. < Füssy Kálmán különben interpellálni fog a i nemzetgyűlésen ez ügyben. De menjünk csak tovább. Ha itt, ezen a 1 színtiszta területen megengedik maguknak ezeket a tévedéseket, mennyire kell attól tarj tanunk, hogy ezt a tévedést általánosítani fogják, ha feljebb viszik ezt az egyetlen magyar törvényszéket oda, ahol a csehszlovák statisztika szerint, magyarok másutt alig laknak. Ott aztán ugyancsak megindulna az j akna munka a törvényszék magyarságának az I elsikkasztására. Vigyázzunk, mert a lehetetlenségek koráj ban élünk, amikor minden lehetséges. Hogy a j törvényszékeknél maradjunk, ime egy példa, j Az ungvári Uj Közlöny egyik utóbbi számában foglalkozik az ungvári törvényszék előtt lefolyt 1 gyilkossági per tárgyalására. Többek között ; ezeket írja: „A Schlüchterék gyilkosainak ; tárgyalásán történt, bogy a nyomozást vezető ' volt rendőrkapitányt, akit a bíróság tanaként rendelt be, magyarul akarta megtenni vallomását. Magyarul, mert ezt a nyelvet bírja legtökéletesebben és mert nem tudta az általa lefolytatott nyomozással kapcsolatos részleteknek, tényeknek precíz egymásutánját másként a bíróság elé tárni, mint magyarul. A törvényszék azonban nem engedte meg, hogy magyarul beszéljen. A bíróság hivatalos Pöntör József lassan szopogatva kihúzza az ujját. Nagy, ártatlan borjú szemével a tanítóra bámul. — Tessék . .. — Hát a kalapod? Tán madár van alalta ? József leveszi a kalapját is. De a tanítónak mégse elég. — Hát aztán ki köszön ? Talán én ? — Jó reggelt kívánok a tanító úrnak. Akkor aztán megelégszik a tanító úr. — Na, látod, látod, Pöntör József! Már most mondd meg szépen, mi járatban vagy. József kissé magához tér az ijedtségből. — A kisasszony kfidte a levelet. — Melyik kisasszony ? Jóska egy pillanatra megzavarodik. Mert kisasszony csak egyetlenegy van Börkényben. — Hát a bótos lyánya. Most már aztán tudja Utas Gábor. A boltos lánya, a gyönyörű Flórika. Akinek a szépségét és az okosságát még a vasárnapi kuglizás faragatlan tréfái között is respektálva emlegetik. Még a börkényiek is. Utas Gábor körülnézegeti a levelet, mielőtt felbontaná. A levél lilaszinü, mint az orgonavirág. A hajtása, a papirosa finom, urias, noha kissé meggyűrődött, mert a felvégtől az iskoláig a Pöntör József tudományával, palatáblával, irkával, olvasókönyvvel együtt utazott. De az irás rajta friss és szokatlan. Merő ellentéte a bőrkényi gömbölyű betűknek. Hosszú, hegyes, határozott, szinte kegyetlen vonások. Olyanok, mint a rózsaszínben játszó, gondosan ápolt tnői fehér — körmöcskék. — Kedves Utas ur 1 — írja a szép Flórika, a bótoskisasszony. — Olyan magamra hagyatott vagyok, mióta az intézetből hazakerültem, ebben a kis, néma pusztaságbart! Ez a lehangoló érzés kényszerít; hbgy magához forduljak. Hogy megkérjem, adjbn nekem olvasni
