Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-05-20 / 60. szám
1922. május 20. Komáromi Lapok“ 3. oldat. hogy harmadáron adta el a telket az államnak. Lehetne építeni, hisz itt a szép tavasz és előttünk a hosszú nyár meg az ősz. Kíváncsian várjuk az építést és aggódunk a munkásainkért, hogy az idén is kimaradnak utóbb a munkából. Szociálistáink csak ezért forszírozták ki a telek eladását, keresztényszocialistáink csak ezért nem akadályozták meg, ezért álltak el minden jogorvoslattól és ezért jogerős régen az eladás. A kormány azonban nem állja ígéreteit és sajnos, hogy kevés hajlandóságot látunk benne az iránt, hogy segítsen az elmerült városon, amely — objektive megállapíthatjuk — az utolsó három év alatt került a lejtőre. Minden nap, minden hét, minden hónap késedelme kár, súlyos nagy anyagi kár a város háztartására nézve. Ez azonban közömbös a kormányra és hatóságaira nézve. Vagy talán ez a késedelem nem is épen a véletlen müve ? Mindig a megértés politikájáról szavalnak, a kormány sajtófőnöke arról beszélt egy hivatalos cáfolatban, hogy a város a kikötő ügyben „nem tanúsított megértést.“ Nos, ezt a sajtó főnök címére visszaküldjük azzal, hogy címzett nem fogadhatja el. Keresse a sajtó főnök ur a megértést máshol, közel van hozzá és ha utána néz, meg is találja a hivataii asztalon heverő aktában elbújva a kiváncsi szemek elől. Itt magyar munkáskezek tétlenül állanak, egy magyar város végső vergődése szomorú napjait éli, milyen nagyszerűen festene — még kormány szempontból is — ha előzékenységgel viszonozta volna a város előzékenységét, amely két huszonnégy óra alatt szállította mélyen leszállított áron, félig ingyen a kikötő telkét, milyen nagyszerű lett volna, ha ötszáz munkás építene itten és nem óránként egy kávéskanállal adnák be az építkezést, hogy meg ne ártson. Épen mint a „megértést“ is.___________ Szloveiaszké magyarjaiért Szüllő Géza dr. müncheni beszéde. — Élénk emlékezetünkben van még a népszövetségi ligák uniójának kisebbségvédelmi értekezlete, melyet a múlt hó végén tartottak Münchenben. A Csehszlovákiai Magyar Nép szövetségi Liga Szüllő Géza dr., volt országgyűlési képviselőt küldötte ki az értekezletre, ki nagyhatású beszédben tárta fel a jelenvoltak előtt a szlovenszkói magyarság sérelmeit. Az akkori rövid jelentések csak főbb vonásokban közölték a francia nyelven elmondott beszédet, most azonban alkalmunk van az egész kíváncsian figyelte minden mozdulatát, mintha most látná eiőször és fölemelkedett izgalmában az asztal mellől, amin! gondolta: — Mi lesz, ha megtudja! És mikor látra, hogy mint máskor, egyenesen a szobájába indul, halkan, félénken megszólította — Édes Gyulám. Ez igy: Édes Gyulám, szokatlan volt már régen és a biró meglepődve fordult meg. — Mi újság? — kérdezte, kissé huzva a szót, ami mindig idegessé tette az asszonyt. — Valamit szeretnék neked megmondani . . . Valamit megmagyarázni. .. Gyere, próbáljuk meg . . . Beszéljünk egymással egyszer úgy, mint két jóbarát . . . — Na, szólott csodálkozva — hadd hallom, miről van szó — és oda állott a feleségével szembe. De egyszerre a hideg végig futott a karján, mellén és hátán és megérezte, hogy amit hallani fog, kegyetlen lesz, kegyetlen és rendkívüli. — Beteg vagy ? — kérdezte pár perccel később, mikor látta, hogy Zsuzsának fehér az ajka és egész testében reszket. — Nem. Csak nagyon nehéz ... Nagyon nehéz megmagyarázni... Édes Gyulám búcsúzzunk el. Én innen elmegyek. — Elmégy? .. Elmégy? ... — ismételte a szót a szegény ember, mint aki nem érti, amit mondanak. — És hová mégy ? Miért mégy ? Zsuzsa egy hónap óta naponta ismételte magában a leckét, amit a nagy pillanatban fel kell majd mondania és most mégis elszöktek előle a szavak és akadozva hebegett: — El kell mennem .. . Ennek igy kell lenni. .. beszédet részletesen megismertetni olvasóinkkal. Szüllő Géza mindenekelőtt a népszövetségi ligák uniójának alapszabályai értelmében i (2. §., 3. pont) kérte, hogy a Csehszlovákiai | Magyar Népszövetségi Ligát vegyék fel az Unió ! kötelékébe és a végleges döntésig kijelentette, | hogy a szlovenszkói magyarság mutatis mutan! dis elfogadja és a maga részéről is megerősíti ! azt az emlékiratot, amelyet a csehszlovák nemzetgyűlés német tagjai terjesztettek elő. Majd rátérve a magyarság sérelmeire, rö! vid bevezetés után összefoglalta a nemzeti ki! sebbségekre vonatkozó nemzetközi megállapodások jelentőségét és erejét és előrebocsátotta, hogy nem akar foglalkozni mindazon jelensé■ gekkel, amelyek felelőtlen elemekre vagy a ! tapintatosság hiányára vezethető vissza, hanem i csupán azon esetek ismertetésére óhajt szőrit* I kozni, amikor az állam vezetői sértették meg a ' békeszerződés által megállapított határokat. Az állam sajátos életét az alkotmányban éli. Az alkotmánynak azonban meg kell felelnie a békeszerződés 7. cikkének, amely az állam valamennyi polgárának úgy köz-, mint magánjogi egyenlőséget biztosit. A parlamentben azonban sem magyarok, sem a németek nem bírnak számarányuknak megfelelő képviseletekkel. Mig Csehországban a jelöléshez 100 aláj irás elegendő, addig Szlovenszkón 1000 szükséges; Prágában 18000 választóra esik egy képviselő, Szlovenszkón ellenben 30000-re. Az állampolgárok azonkívül aszerint is gyakorolnak elhatározó befolyást az állam politikai életére, hogy mily mértékben vesznek részt a községi. városi és megyei életben. A csehszlovák köztársaságban, jóllehet saját áliitása szerint, demokratikus alapokon épült fel, sehol sincsenek megválasztva a községi és megyei képviseletek, miután azokat kizárólag választás utján töltik be; számuk nem lévén meghatározva, > mindenkor átruházható a többségre és az auíochíon nemzeti kisebbségek akarata igy el van nyomva. Társadalmi tekintetben hasonlóid képp lehetetlen a kisebbségek működése; Szlo; venszkón érvényben van a statárium, a teljha! talmu miniszter vagy a kormánybiztos akkor oszlathat fel egy társadalmi szervezetet, akkor oszlathat fel egy egyesületei, mikor neki tetszik. A csehszlovák államban a hatalmat az a törekvés hatja át, fngy nemzeti államot alkosson. A csehszlovák kormány, miután többször felismerte, hogy a magyarok kultúrája a legelőrehaladottabb, hallgatólag őket nemzeti terjeszkedése legnagyobb ellenségeinek tekinti és velük szemben védekezési és elnyomó rendszabályokat vesz igénybe. A csehszlovák állam a békeszerződés 8. és 9. cikkeiben kifejezetten Egymás szemébe néztek. Egyszerre a férfi rekedten felkiáltott, mintha most gyulna ki valami fény előite: — Szeretőd van? Azért!Ugye kitaláltam! Az asszony csöndesen rázta fejét. Olyan nyugodt an, olyan csöndesen, hogy hinni kellett neki. — Hát akkor!... Nem értem . . . Örökre el akarsz menni? Ok nélkül? Hisz ez őrültség... Beteg vagy? Biztosan beteg vagy, másképp nem lehet. És az ura azzal a félő, nyugtalan tekintettel vizsgálta, mint az egészséges az őrülteket szokta. És minden szót, amit az asszony halkan kimondott, erősen kiáltozva utánna mondta s mintha bizonyítani akarná, hogy amit beszél, ellenkezik a jó'zan ésszel. — Harminchét éves vagy és eddig nem éltél? Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy csöndben, nyugalomban, tisztességben voltál, hogy keveset mulattál és most mulatni akarsz... — Hangja a keserűségbe fulladt és elhallgatott. Zsuzsa csöndesen szólott: — Azt jelenti, hogy eddig senki sem szeretett és eddig nem szerettem senkit. Az ura iszonyattal nézett rá: — És most — most szeretsz? És most szeretnek ? Zsuzsa hallgatott. — Ennyi év után... Ennyi csöndes, boldog év után... Az asszony felemelte fejét, arcába visszatért az élet és szeméből idegen tüzek fénye villant. — Azt ne mondd, hogy boldog... Csöndes évek voltak az igaz, de azt ne mondd, hogy boldog. deklarálta a kisebbségi jogokat. Szlovenszkóban a magyar kormányzat alatt 3870 magyar tannyelvű iskola volt, mig ma 760 van, tehát 3110 el kevesebb. A magyarok száma 1.084,000, az elmagyartalanitás szándéka tehát nyilvánvaló. Szüllő Géza ennek bizonyítására Borsa községére, családjának származási helyére hivatkozik, ahol bár a szlovákok száma legfeljebb 3°/o-a a lakosság számának — mégis az iskola kizárólag szlovák. Ismételt közbenjárására és sürgetésére a hatóság kijelentette, hogy az iskola szlovák nyelvű, mer^ a községben vannak lakósok, kiknek neve szlovák hangzású. Ez azonban nem elszigetelt eset, száz és száz iskola ugyanolyan helyzetben van. A középiskolák tekintetében ugyanez a törekvés nyilvánul meg. A magyar uralom alatt 114 magyar polgári iskola működött, amelyekből 15 maradt meg, a magyar uralom alatt. 36 gimnázium és 7 reáliskola volt, amelyekből csak í4 maradt meg magyarnak. A 6 felsőbb leányiskola közül ma egy sem működik. A magyar uralom alatti 11 tanító és 6 tanitónőképző intézet volt itt, amelyek közül a tanítóképzők egyike sem maradt meg magyarnak, mig az egyedülinek megmaradt magyar tanitónőképezde felekezeti igazgatás alatt áll. A magyarságnak egy egyeteme volt, ezt elnyomták; volt egy jogakadémiája ezt is elnyomták. A helyzet az, hogy Szlovenszkón nem nevelkedhet újból magyar intelligencia. A szlávositás politikáját a szellemi élet egy más területén is érezni lehet: a vallási téren. A csehszlovák államot áthatja a nationalizmus szelleme, amely kezdi befolyásolni nemcsak azt a területet, amely erga saera fekszik, hanem azt is, amely intra erga van, megsértve egyrészt a vallási érzületet, másrészt részt vesz az elnemzetlenitésben. Á magyar püspököket a kanonjog sérelmére elmozdították, a magyar szemináriumokat szlovákokká alakították át és ámbár Szlovenszkón a magyarok nagyobb része katholikus, nincs meg a lehetősége annak, hogy magyar papokat ki lehessen képezni. Az állam beleavatkozik a katholikus egyháztörténet tanításába. Eltiltották a katekizmusban a magyarok áttérésének, Szent-István küldetésének, az ellenreformációnak tanítását. Eltiltották a nagy misét Szent-István, a legnagyobb magyar szent ünnepén és a Szent Szűz ünnepeinek megünneplését, mert Szűz Mária a „magyarok patronája.“ A protestánsok legnagyobb sérelme, hogy az állam eltörölte a protestáns autonómiát és nem tűrte a püspökök választását, hanem kinevezte Zoch Sámuel, szlovák lelkészt és ha Zoch mai napig sem püspök, hanem csak püspöki adminisztrátor ezzel az autonómia nincs kevésbbé megsértve’ Most gyötrő csend következeit. Az asszony fuldoklóit benne, az ura a meglepetés kegyetlen kínjában vergődött még mindig. Rideg szavak hagyták el ajakát és homlokán tehetetlen dühének két vörös foltja égett. — Mit Ígért neked az a másik ? Hazudott, akármit igert. Tudod mi az a boldogság, mely után elindulsz: agyrém. Agyrém! Nyugalom van, csönd van, becsület van, de boldogság, az nincs. Zsuzsa sajnálta. Csillapítani szerette volna szenvedését és megfogta kezét: — Gyere ide mellém. Figyelj rám. Megmagyarázom. Mi itt éltünk egy fedél alatt, mint két tanult, jó ember, kik ok nélkül nem gyötrik soha egymást. Egyforma napokat éltünk keresztül, apró gondokkal, tenger uralommal, fölösleges bosszúságokkal és parányi örömökkel. De soha nem hoztunk egymásért áldozatot, soha nem okoztunk egymásnak sem végzetes fájdalmat, sem észbontó gyönyörűséget. Soha nem voltunk egymásért sem jó, sem rossz. Gondoskodtam rólad és vigyáztam a hírnevedre. Nem gondolnám, hogy nehezen lenne pótolható melletted a helyem. A férfi figyelt minden szavára, néha bólintott, néha hevesen ellenezte: nem igy van. — Én ezt természetesnek találtam hosszú ideig, de egyszer valami eszembe jutott: — Mi jutott eszedbe ? — Hogy egyszer meg kell halni. — Mindenkinek meg kell halni — hagyta rá a bíró. Zsuzsa folytatta: — És rájöttem, hogy az élet rettenetesen rövid ajándék, melyet Isten keze, amint adott, minden pillanatban visszavehet. És rájöttem,
