Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-05-13 / 57. szám
4. oldäT. egV nemes síivü emberbarát, egy jótékony egyesülőt sem segített eddig. Pedig igazán nagyon egyszerű a dolog és melegen ajánljuk a jóérzést! emberekj a jótékony egyesületek és a rendőrség szives figyelmébe a mi megoldási nlódunkat. A jótékony egyesületek, a nőegyletek vegyék kezükbe az ügyet. Osszák föl a várost 5—10 kerületbej Ezeket a kerületeket agilis és jószivü tagjai járják be mondjuk negyedóránkat, a kevésbbé vagyonosokhoz havonta kopogtassanak be és szedjék be egy összegben a lakosoktól a koldusoknak hetenkint egyszer adni szokott adományokat. Reméljük mindenki lelkiismeretesen be fogja vallani, hogy hetenkint hány koldus szökött hozzá bekopogni és mennyit szokott nekik adni. Ezt a szegényebb néposztálylakta negyedben heti, a tehetősebbektől havi vagy negyedévi, a gazdagoktól félévi, vagy egészévi részletekben kell beszedni. Az igy befolyt összeget annyival elosztani, ahány hétre adakozta az illető. Az igy megállapított összeget koldulásra jogosult szegények között főilehet osztani. Egy kis fáradtság és jóakarat, egy kis érző szív és könyörületesség kell hozzá és akkor nem kell á szegény hajótörötteknek bevánszorogni az egész várost. Ez a mód aztán a legigazságosabb. Az eddigi rendszert nem tartjuk jónak, meri aki nek még jó a lába, az többet tud összekoldulni, akinek a lába rossz, az kevesebb adományt gyűjthet, aki pedig már egészen tehetetlen magával és ki se tud mozdulni, az semmit se kap. Hát ez nem igazság! Maguk az üzlettulajdonosok is szívesen fogiák venni ezt a tervet, mert nem valami kellemes nekik a pénztártól az üzletajtóig ugrálniok, valahányszor égy kéregető jön. A komáromi jótékony nőegyletekre vár ez az emberbaráti terv megvalósítása. Egy közös szervet kellene választaniok, ahová az öszszegek befolynak, s amig azokat hetenkint szétosztaná a szegények között igazságos, egyenlő arányban. A koldulásra utalt szegények úgyis javarészt csoportosan laknak a szegényházakban úgy, hogy a hetenkint esedékes összeget igen könnyen ellehetne juttatni a szegények kezeihez s akkor ők is megszabadulnának a hetenkénti vánszorgástól, amely legtöbbnek testi szenvedés, nem is beszélve a lelki szenvedésről, amelye egy-egy valamikor jó sorsban levő kéregető lelkében támad koldulás közben, — aztán a pénteki szomorú látványosság, se ispirul, amint kopottas, sötétkék felöltőjének a hibáit észrevette és a kalapja bosszantó fakőságát, amint a karimája körül a szalag már foszladozott. A lépései mind egyre gyorsultak és azokkal versenyt száguldtak a gondolatai is, amelyek makacsul odatapadtak, vagy tüstént visszaröppentek a tízezer koronához, amit kis keze idegesen szorongatott a zsebében és a fantaszta emlékéhez, akit a meghalt szerelem jogán a magáénak tartott. Mámor és vágy és valami keserű büszkeség forralta a vérét és az idegeit s lázasan űzte végig az utcán. Szinte úgy rohant, hogy a járókelők mosolyogva utána néztek. — A kis szeleburdi! Vájjon hová siet olyan nagyon? Györgyike igazába maga se tudta, hová siet. A mámoros rögeszme öntúdatlansága sodorta oda, a hattyu-utcai szalon elébe, ahol a kirakat előtt aztán bámészan megállóit. Ott volt a pompás modellen, a karcsú, nyúlánk modellen könnyedén, graciózusan aláomolva a chamois-szinü álom, amit hetek óta mindennap megnézett. A köpeny, ami épen olyan, mintha rája szabták volna és fölötte a szőke, bodros haj kikandikáló szálai fölött a pillangókötinyü indigókék kalap, oliv-zöld szalagdisszel. . . Az ára, együtt: tízezer korona. Éppen tízezer, pontosan. — Milyen boldog ... az a modell I Határozottan, szinte elszántan rontott a boltba. Nem köszönt és nem beszélt. Csák odatette a tízezer koronát — Azt a chamois-köpenyt. A kalappal. A mamzell sietve hozta mind a kettőt. — Mindjárt föl is méltóztalik? ... — Igen. Mindjárt. Azonnal. És ezt.,. ezt küldjék haza. Három másodperc alatt már kicserélték. Megnézte magát a tükörben és kissé megcsil«Komáromi Lapok« ■ n —. . I,., ~"T«Tiir.1iwií -r^rr métlődnék meg s maguknak az adakozóknak is nagy megkönnyebbüléssel járna. Ha a tőlünk rtiesszé eső orosz inségeséknek szívesen adtunk; ne feledkezzünk meg a mi saját éhezőinkről! Mert most nálunk is van ilyen elég. Csúz, — Köszuény* — Ischias elismeri első gyógyhelye! £gy francia iró uj könyvéről. A mai postával egy könyvet kaptunk Parisból, amelynek cime La petite Entente. Ha nem volna rajta szerzőjének, F. Jean Desthieuxnek, a francia publicisztikában és irodalomban jóhangzásu neve, szinte hihetetlennek látszanék, hogy ily tartalmú könyv megjelenhetett egy francia iró tollából. A Thibaud-testvéreken és Jaques Bainvillen kivül Franciaországban eddig alig akadt névvel biró publicista vagy szépiró, aki elfogulatlanul és igazságosan mert vagy akart volna beszélni Magyarországról és arról a helyzetről, amelyet a békeszerződések teremtettek Közép-Európában. Az idők jele, hogy Jean-Desthieux nem elégedett meg, mint említett kollégái egy-két, újságcikkel (amelyet az emberek, ha el is olvastak, másnap már elfelejtenek,) hanem egy kétszáz oldalas, adatokkal felszerelt és minden részletre kiterjedő alapos munkában iparkodik honfitársait és a franciául olvasó európai közönséget felvilágosítani arról a nagy tévedésről, amelyet a francia lapodott. A kielégített vágy megnyugtatta. A mamzell a szakértő gondos közömbösségével simította végig és elégedetten bólintott. — Mintha csak ráöntötték volna 1 Mint a szobor! Györgyike azalatt visszanyerte az önuralmát. Lassan, méltóságosan lépkedett, pontosan ügyelve rá, hogy a gyönyörű ruha és a kalap előnyeit és szépségeit összhangban tartsa mozdulatai kecsességével. Méltó akart lenni — a köpenyhez és a kalaphoz. És egy elröppenő gondolatban Valkányi Illéshez, a szegény fantasztához is, akinek mindezt köszönhette. Szőke hajfürtéi alatt elcikázott a futó gondolat, hogy azt a tízezer koronát tulajdonképpen másra szánták. A szerelem kegyeletes tömjénfüstjére... Györgyike kissé megzavarodott. Némi lelkifurdalást érzett, hogy összetörte a holt szerelem utolsó sóhajtását és megbántotta az utolsó illúziójában, amit róla* éppen ő róla álmodott 1 De a kirakatok tükörüvegjeiről visszaragyogott rá a chamois-köpeny és az indigókék kalap. És ragyogóan szépnek látta magát. Az égre nézett, mintha keresné, vagy látná is ott, valahol, a fantaszta Valkányi Illést. És Györgyike fölsóhajtoft hozzá: — Hiszen . . . tulajdonképpen te is ezt akartad! Hogy szép-legyek. Hogy boldog legyek. Hogy gyönyörködhess bennem 1 Nos> hát nézd: szép vagyok. Ez u te emléked 1 Szép volt, mert boldog volt. Vagy megfbrditva: boldog volt, rhert szépnek érezte magát. A szivében ott repesett a szépségnek az a biztosságos tudata, ami nélkül nem lehet boldog egyetlenegy nő sem, Kaplathy Györgyike sem. És Györgyike szentül hitte, hogy ezzel áldozta a szivében a legkedvesebb májusi emléket Valkányi Illésnek, a szegény fantasztának. politika Magyarország és Ausztria szétdarabolásávat elkövetett. Jean-Desthieux művének főcíme: La páix n’est pás faite (^Nincsen béke“); az első kötet „La lecon dé Pyrhus“ alcímmel a muít évben jelent meg, a mostani folytatása és kiegészítője annak. Ez a második kötet kizárólag a kisantanttal, Magyarországgal és Lengyelországgal foglalkozik és nem csupán fényes logikával, hanem a tények csoportosításával kimutatja, hogy Franciaország nem számíthat a kisantantra, 1922; május 13. A szerbekről pedig megmondja, hogy féktelen imperializmus hajtja őket és tudatosan készülnek újabb vérontásra, holott ők a vétkesek az Európát tönkretett konfliktus felidézéséért. Német-magyar barátkozás. Egyik előző számunkban ily cim alatt már jeleztük, hogy a csehországi német pártok képviselői viszonozni akarván szlovenszkói tanulmányutjukat, júniusban ők is kirándulást rendeznek a népük által lakott területeken s arra a szlovenszkói magyar pártokat szívélyesen meghívták. A programúi a következő: Junius 17. Utazás Prágából Reichenbergbe, a város nevezetességeinek, továbbá a Liebig & Comp cég textilgyarainak és a Ginskey-féle maffersdorfi szőnyegszövő gyárnak megtekintése. Junius 18 Uiazás Friedlandba, Clam Gallus gróf várkastélyának megtekintése, mezőgazdaságának megszemlélése, a mezőgazdasági tanintézetek meglátogatása. Junius 19. Utazás Gablonzba, egy kiviteli áruház megtekintése, továbbutazás Unier-Poianuba Riedl cég üveggyárának megtekintése. Junius 20. Utazás Teschenbe, az ottani mezőgazdasági főiskola megtekintése, utazás Aussigba, a Schicht művek megtekintése, utazás Teplitzbe, ott megszállás. Junius 21. Egy kőszénbánya és egy mezőgazdasági nagy üzem megtekintése Teplitz közeiében, utazás Karlsbadba, ott éjjelezés. Junius 22. Karlsbad és nagyszerű fürdőberendezéseinek megtekintése, esetleg egy porcellángyár és a falkenaui szénsavgyár megtekintése. Junius 23. Továbbutazás Egerbe, onnét kirándulás esetleg Marienbadba, továbbutazás Nürnberg be. Nürnbergien a berlini Német Mezőgazdasági Társulat vándor kiállításának megtekintése. A tanulmányút Nürnbergben, illetőleg Marienbadban fejeződik be. Németországi útlevelekről a résztvevők tartoznak gondoskodni. A tanulmányúton való részvétel Szent- Ivány József nemzetgyűlési képviselő Beje, posta Tornaija Gömór megye címére jelentendő be. Részletes programm a résztvevők számának ismerete után fog összeállittatni és a jelentkezőknek megküldetni. Kettős gyilkosság madáron. — Egy fiú agyonütötte édesapját és a mostoha anyját. — Szörnyű családi tragédia játszódott le a hét folyamán Madar községben. Egy magáról megfeledkezett fiú baltával előbb mostoha anyját agyonütötte, — majd édesapját életveszélyesen megsebesítette. Bese Albert madari lakos, gazdálkodó és családja állandó perlekedésben éltek az egy portán lakó Bese István 34 éves fiukkal. Elég gyakran ismétlődtek meg a kisebb-nagyobb házi perlekedések a fiú és szülei között, mig a hét közepén, egyik napon este, Bese István a munkából haza jövet újból összeszólalkoztak, a fiú az édesapja elől egy szobába ment s belülről bezárta. Az apa a fiú után ment, a bezárt ajtót egy baltával betörte, egymásra mentek s az ingerült állapotban levő fiú az édesapja kezéből kicsavarta a baltát s a dulakodásuk közben a baltával oly ütést mért édesapjára, hogy azt életveszélyesen megsebesítette. A zajra elősiétő mostoha anyját pedig, kí az ura segítségére
