Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-05-06 / 54. szám
6. oldal „Komáromi Lapok“ 1922. május 6. Tisza Kálmán egyik leghívebb polikai barátjáról kezdett beszélni, akiről elnevezett utcát Wotffék érthetetlen módon még elfelejtették átkeresztelni. Wahrmann Móric háza hires volt a zsurjairól, amelyeken felekezeti különbség nélkül résztvettek közéletünk kitűnőségei. Egy alkalommal Haynald Lajos bibornok is jelen volt Wahrmann házánál és teázás közben a cionista mozgalom fellendülése került szóba. Wahrmann Mór megjegyezte, hogy őt ez a mozgalom nem érdekelheti, mert ő máshol, mint Magyarországon úgy sem tudna élni. Haynald bibornok erre a a következő megjegyzést tette: — Igen, maga ilyen nagy magyar, de mi lesz, ha a cionista mozgalom sikerül és minden zsidónak Palesztinába kell menni? Wahrmann Móric igy felelt: — Remélem, ott is lesz annyi befolyásom, hogy kineveztethetem magam budapesti követté. * Görgey Artúrról a következő anekdotát beszélte el Beöthy Zsolt: — Görgey egyszer elbeszélte, hogy egyik utazása alkalmával Érsekújváron a váróteremben várta az induló vonatot, amikor belépett egy szegényesen öltözött asszony a gyerekével és a szemben levő díványon foglalt helyet. Egyszerre csak Görgey meghallja, hogy az anya igy szól a gyermekéhez: — Nézd meg jól, fiam, ez Görgey Artur, aki elárulta a hazát. Amikor Görgey ezt Beöthy Zsoltnak elbeszélte, a következő megjegyzést tette:-- És hidd el, mégis, örömem volt abban a pillanatban. Mert olyan ország, ahol a hazaárulót az anyák ujjal mutatják a gyermekeiknek, nincs elveszve. * A bécsi emigránsokra terelődött a szó és arról vitatkoztak, megilleti-e őket az „emigráns“ kifejezés. Beöthy Zsolt erre elmondotta, hogy a régi emigráció idejéről fennmaradt egy anekdóta, amely gróf Teleki Sándorról, a hires olaszországi magyar légió ezredeséről szól. Ö beszélte el, hogy volt neki egy székely legénye, akinek egyik földijével borzasztó sok baja volt, mert verekedő, összeférhetetlen természetű ember volt. Teleki ezredes végre már megunta a sok bajt, amit a fiú okozott és megkérdezte a legényét : — Mi is volt otthon ez az ember? Mire a legény igy felelt: — Ezredes urnák alázatosan jelentem: ez odahaza is csak afféle emigráns volt. Komáromi levelek. A komáromi strantf-fürdö első fecskéje megérkezett egy falragasz alakjában, amelyen fürdő a bérlője minden jót: halat, vadat s mi jó falat, szem-szájnak ingere Ígérvén, értesít bennünket, már t. i. a nagyérdemű közönséget, hogy május hó 7-én, fénnyel és pompával megnyitja a strandfürdő vendéglőjét. Szóval a komáromi strand fürdő megnyílik, egyenlőre a szárazföldi élet számára. Ha azonban az ógyallai meterológusok szives közbenjárására az ég meggondolja a dolgot és meleg napsugarakkal csókoltatja naphosszat a Vágduna tükrét, akkor hamarosan kezdetét veszi a fürdő vizi élete is és meztelen karokat, vállakat, lábakat, melleket és nyakakat is csókolhat a nap. Megjelennek akkor a viziszárnyasok, a sirályok, a vizityukok, a halászó sólymok, a vizikacsák, libák és a vizicsirkék. Aztán a hüllők, a parton csuszó-mászók, a kétéltűek, a cápák és a cethalak, a fölfuvalkodott békákról nem is beszélek. Jönnek a vízben élők kiveszőben levő fajának utolsó mohikánjai, a víziszonyban szenvedők, akik a parton mutogatják kérkedve idomaikat, a homok imádók, akik a homokban hemperegnek órákon át, az iszaposok és a sárosok, akik az iszapban és sárban teszik ugyanazt, a kétéltűek, akik részben a vízben, részben a parton töltik az időt a szerint, amit a közkedvelt vizityukjuk, vagy vízicsibéjük a szárazon vagy a vizben tartózkodik-e, a zsonglőrök, a dobáló : művészek, akik kavicsokkal dobálják és bosszantják a napon szendergőket, a tűz és I napimádók, akik forszírozva égetik magukat a nappal, a sörösök, borosok és szörpösők, akik a sört, bort és a málnaszörpöt nem egyenesen öntik a vízbe, hanem előbb ők isszák meg, a j szemérmesek, akik ártatlan arccal ülnek nyakig j a vizben, de a viz alatt a kezük annál jobban ; nyújtózik a szomszédnők felé, a nautilusok, a viz- I alatt úszók, akik a vizbefulást markirozzák és j mint tisztességtudó vizbefulók, kapkodnak a j víz alatt minden szalmaszál után, még ha az I nem is szalmaszál, idesorozhaijuk a vizipolos- i kákát, akik a viz alatt csipkednek, a halászó- j kát, akik a jó fogásokkal sose dicsekednek el, * akik előszeretettel játszák a kezdő bakfisokkal j a halacska nevű vizi társasjátékot, a vizben j vontatók, akik a mélyen leúszott kedvenc hölgyet j. a viz sodra ellenében fölvontatják meleg kézszo- ( ritásokkal kisérve, a buktatók, akik orozva, hátulról támadva buktatják meg a gyanútlan fürdőzőket (ezek nem tévesztendők össze azokkal, akik nem a vizben buktatják el a nőket), a vizivók, akik buktatás után prüszkölve és szelidebben, erősebben szitkolódzva köhögik ki magukból az önkénytelenül lenyelt vizet, a gőz- I hajóra várók, akik a gőzhajó okozta hullámverésben himbálódznak, a sikogatók, a sikitók, akik csupán jföltünési viszketegségben sivitának, ha a vízbe érnek, vagy ha a hü imádó lefröcsköli őket vízzel. Természetesen az u. n. házkörüli állatok is megjelennek majd ott. Ezekről tudjuk, hogy kétféle osztályba oszthatók: a barátságos és az ellenséges indulatuak osztályába. A barátságos természetűek: a ház barátja, vagyis a házibarát; nem tévesztendő össze az asszony barátjával, a felületes terminológus e két állatfajt rendesen összetéveszti és azt mondja rájuk, hogy mind egy kutya, pedig a ház barátja nem mindig az asszony barátja és viszont, sőt az okos asszony barátja nem is mutatkozik a házban, hogy a sanda gyanút félre vezesse. De hát Istenem, a komároni strandon már minden feltűnés nélkül találkozhaíik az asszony a barátjával, s ott elkövethetik azt a trükköt, hogy a szegény férj előtt mutatkozik be az asszonynak, mintha akkor látta volna először a szende nőt, ami igen megnyugtatólag hat a férjre és a mindig ott kotnyeleskedő házibarátra; aki rendesen fülig szerelmes az asszonyba és e nagy szerelme folytán szentként imádja a barátja feleségét és az ő képe a lelkének valósággal az oltárképe, amelyre tisztátalan gondolattal nem is mer nézni. A két megnyugtatott szerencsétlen ördög, a férj és a házibarát, most már egészen nyugodtan mennek sörözni, hiszen csak most ismerték meg egymást, hadd tanítsa úszni az asszonyt. A házibarát szive néha összefacsarodik ugyan, de szentségtörésnek tartjaf öltenni valami rosszat az imádott nőről, akinek van esze, hogy amikor egyedül megjelenik a két melankólikus férfi előtt, ajkbiggyeszive azt mondja; — Jaj de kíállhatatlan figura ez az uj ismerős. Hogyan is hívják?! Erre mind a két férfi szivébe valami jóleső öröm szál! és szinte egyszerre kiáltják: — Pincér! hozzon még egy vágást! De, hogy a többi házkörüli állatokkal is végezzek hamarosan, ott a vizben, vagy a parton, szépen megférnek a férj barátja, a férj barátnője, a ház ellensége, az asszony ellensége és a férj ellensége. A férj barátja rendesen nem népszerű az asszony előtt, mert az csalja el mulatni a korcsmába, kaszinóba, vendéglőbe és a kávéházban az urát. Ez az ellenszenv akkor még fokozódik is, ha a férj barátja egyszersmind, mint tisztességes házibaráthoz illik, szerelmes is az asszonyba és hozzá az asszony kissé kikapós, mert akkor a férjen kívül még sokkal jobban vigyáz rá ez a szerencsétlen fltóás. Az asszony ellenszenve gyűlöletté fajul a férj barátnője iránt, de rendesen a szegény, szánalomra méltó asszony nem igen tudja, hogy kit kell igazán gyűlölnie, kinek a toalettjei, ékszerei vétettek az ő és gyermekei rovására. A ház ellensége ismét két osztályra osztható : a férj és asszony ellenségeire. A férj ellensége rendesen abból a nőből támad, akinek éveken át udvarolt és ott vacsorázott és mégis mást vett el, eo ipsó, ez ellensége az asszonynak is, akinek különben sokkal több ellensége van, mint a férjnek. Neki ellensége minden kikosarazott kérője, s minden udvarolni akaró, de rendreutasítást kapott férfi és minden barátnője, akiknél ő szebb, fiatalabb, kedvesebb, fessebb, s akiknél szebb ruhája, kalapja, cipője, harisnyája, ékszere és akiknél több udvarlója, táncosa van. És ez a sok-sok ellentét, ellenségees és barátságos elem szépen elfér, megfér a komáromi strandfürdőben, amelyet mindnyájan leszólunk, lekritizálunk, de azért alig várjuk, hogy kijárhassunk oda. Majd legközelebb többet róla. A viszontlátásra! * Faun. A szlovák történet és irodalom, Írták: dr. Osusky és liuppeldt M., magyar és szlovák nyelven megjelent. Beszerezhető a Spitzer féle könyvesboltban Komáromban. Gyiihosság u ÄioitMian. Egy péklegény leszúrt egy pénzügyőrt. — Azt hitte: a riválisa. — Az áldozat meghalt. — A gyilkost letartóztatták. Véres szenzációja van május 2-ika, kedd este óta a külváros egyik utcájának. Szerelmi féltékenységből egy pékiegény leszúrt egy pénzügyőrt, akiről azt hitte, hogy szeretőjét elcsábította tőia. Az áldozat a gvnkosság után pár óra múlva meghalt, a gyilkost szerdán délután letartóztatták. Riflik Gábor gutái illetőségű péksegéd hónapokon keresztül^közös háztartásban élt Fazekas Mari szakácsnéval. A legény garazda természetű, durva viselkedésű von és szeretőjével állandóan gorombáskodott, sőt nem egyszer meg is verte. A leány egy darabig tűrte a péklegény durvaságait, de végre is megsokalta és két hettel ezelőtt elvált tőle. A leány akkor az állami pénzügyőrség legénységi laktanyában szakácsnő lett és teljesen szakítani akart régi szeretőjével. Riflik azonban emiatt bosszút forralt és életveszélyes fenyegetésekkel illette a lányt. Kedden egész nap ott ólálkodott a legény a pénzügyőrség Széchenyi-utcai laktanyája előtt, ami a leányt arra sarkalta, hogy védelmet keressen. Este 8 óra tájban, mielőtt haza indult, fölkérte Vaclav Zsigmond pénzügyőrt, ki ugyanazon városrészben, az Árokhát-utcában özv. Tatay Péternénél lakott, hogy kisérje haza. A leány azon az estén ismerkedett meg ezzel a pénzügyőrrel, aki készséggel teljesítette a leány kérését. Fazekas Mari a pénzügyőrrel együtt ment ennek Árokhát-uícai lakásáig, ott elvalt tőle, a pénzügyőr bement a házba, a leány pedig folytatta útját egyedül hazafelé. Riflik Gábor bizonyos távolból követte őket s mikor Fazekas Mari a pénzügyőr lakása eié ért, az est homályában úgy látta, hogy a pénzügyőrrel együtt a szeretője is bement a lakásba. Néhány perc múlva ugyanis Tatayné ablakán bezörgetett s azt kiáltotta be: — Tatay néni, küldje ki azt az embert és asszonyt, mert beszelni akarok velük. Tatayné, ki a legényt nem ismerte, a kopogtatásra nem vetett ügyet s mivel az nem j ismétlődött meg, azt gondolta, hogy az illető elment. Félóra múltán Vaclav Zsigmond, ki megvacsorázott, mindennapi szokása szerint azon este is kávéházba indult és elhagyta a lakást. Amint kilépett a ház utcai ajtaján, egy előtte ismeretlen alacsony, zömök ember feleje lépett és késsel jobb mellébe szúrt. A szerencsétlen ember összeesett és eszméletét vesztette, a tettes pedig odébb állott. A súlyosan megsebesült pénzügyőrt még az nap este a mentők beszállították az Emberszeretet közhórházba, ahol ápolás alá vették és néhány percre eszméletére téritették. A rendőrség részéről Igó Aladár rendőrfogalmazó kiszállt a kórházba és kihallgatta az áldozatot. Csak néhány percig lehetett kihallgatni, mert erősen vérzett és a beszéd csak farasztotta a beteget, aki 11 óra tájban kiszenvedett. Megállapították, hogy Vaclav egy két centiméteres szélességű szúrást kapott, amely oly erős volt, hogy a tüdejét átjárta, aminek következtében állott be a halál. Vallomásában elmondta, hogy történt a gyilkosság és kijelentette, hogy a tettest nem ismeri, egy alacsony termetű ember volt. A rendőrség Lovasszer Géza detektív vezetésével még kedden este az eset történte után 1 azonnal megkezdte a nyomozást. A gyilkos
