Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-04-29 / 51. szám
1^*22. április 29. «Komáromi Lapok* 3. ok'a . horvátokat és szlovénokat. A levélíró figyelmezteti öt arra, hogy Csehszlovákiában dühöng a milit.arizmus és hogy a prágai kormány abszolutisztikus hatalmával igazságtalanságokat követ el a köztársaság nevében. Minden hatalom centralizálva van. A szlovákok, mondja tovább, nem akarnak elszakadni a köztársaságtól, de igazságot és egyenlőséget követelnek és ha i ezt nem kapják meg, akkor Amerika hiába ontotta vérét az elnyomott nemzetiségek érdekében. == Miklós román herceg is pályázik a magyar trónra. A „Magyarság“ idézi a „Diminiata“ cikkét, amelynek egyik passzusa azt mondja, hogy egyetlen Habsburg sem fogadhatja el a nagyar trónt. Ha azonban a magyarok valamelyik idegen herceghez fordulnak, aki nem tart igényt a magyar uralom alól felszabadított tartományokra, megtörténhetik, hogy a szomszédok megelégedésére lehet az ügyet elintézni. Ebben a sugalmazott közleményben a „Magyarság“ azt látja, hogy a román közvélemény a román király másodszülött fiát, Miklós herceget szánta a magvar trónra és a román királyné azért utazott Belgrádba, hogy a kisantantenál ennek az útját egyengesse. = Eltörlik a réqi térmértékeket. A méterrendszert bevezető 1874:VI1I t. c. értelmében a földbirtok térfogatát a jogügyletekben és a magánokiratokban továbbra a régi térmértékek (u. n. bécsi mérték, katasztrális hold) szerint kellett megjelölni és a telekkönyvi bejegyzés is ily módon történt. A kormány most egy javaslatot terjesztett be a szenátushoz, amelynek értelmében Szlovenszkón és Ruszinszkóban a jogügyleteknél és valamennyi magánokiratban a földbirtokok kiterjedését mindig métermértékben kell feltüntetni és hasonlókép kell foganatosítani a telekkönyvi bejegyzéseket.- A feleknek azonban jogukban fog állani, hogy az okiratban az eddigi mértékeket is feltüntethessék, A földadó kataszteri kimutatásánál a térfogatot ugyancsak méterrendszerben kell kimutatni. A kormány ezen javaslatnak sürgős tárgyalását indítványozza. (ESŐ.) tojásos tarhonyát kér jen minden fűszer és csemege üzletben. ig9 fi közigazgatási bíróság. — A legfelsőbb közig, bíróság hatásköre. — Minthogy a közigazgatási hatóságoknak szemben a törvény módot nyújt arra, hogy a jogaikban sérelmet szenvedett felek a közigazgatási birósághoz forduljanak, amely számos esetben meg is védte a közönséget a közigazgatási közegek szemben, szükségesnek látszik, hogy a közigazgatási bíróságra nyomatékosán felhívjuk a közvélemény figyelmét és a reá vonatkozó jogszabályok közül azokat, melyek a nagyközönséget is érdeklik, röviden összefoglaljuk. A legfelsőbb közigazgatási bíróság hatáskörébe tartozik illetékességére, szervezetére s a legfelsőbb közigazgatási bíróság efőtti eljárásra nézve az 1875 évi október hó 22-ik osztrák törvény s az azt módosító 1905 évi augusztus hó 21-én kelt 149 sz. novella, Vila mint a közigazgatási bíróság előtti eljárásról szóló 1907 évi szept. hó 22 i 209 sz. osztrák miniszteri rendelet rendelkezései irányadók, bizonyos kiegészítéssel és eltéréssel. A rendelkezések a következők: A legfelsőbb közigazgatási biróság hatáskörébe tartozik a döntés mindazon esetekben, amidőn valaki azt állítja, hogy valamely köz igazgatási hatóság törvényellenes határozata vagy rendelkezése folytán jogsérelem érte. Áz 1918 évi november hó 2 án kelt 3 sz. törvény 2. §-a értelmében a határozatot vagy végzést, közigazgatási határozatnak, illetőleg vég- ésür-k kell tekinteni, még ha tiimaic meghozatalában mint tag a rendes biró is részt-vett. A legfelsőbb közigazgatási biróság hatáskörébe tartozik az alkotmányilag biztosított politikai jogok megsértése miatt emelt panasz felett való uöatés is, továbbá a közigazgatási hatóságok közötti hatásköri összeütközés esetei s végűi az állam, vagy annak egyes országaival szemben támasztott igények felett hozott közigazgatási hatósági1 döntések felülvizsgálata. A közigazgatási hatóságok, amelyeknek hátát ozata vagy rendelkezése ellen panasszal lehet fordulni a közigazgatási bírósághoz: állami közigazgatási szervezetek, vagy országos, járási és községi közigazgatási szervezetek. A legfelsőbb közigazgatási biróság hatásköre nem terjed ki azou ügyekre, amelyek a rendes biróság hatáskörébe tartoznak, továbbá a közhivatalba vagy közszolgálatba való kinevezés miatt emelt panaszok felett való döntésre, a i ennyiben nincs szó arról, hogy az indokolt jelölési ij vagy betöltési jogot megsértették. v % A legfelsőbb közigazgatási biróság csak a felek kérelmére jár el. A közigazgatási birósághoz a panaszt csak az esetben lehet beadni, ha ez ügy közigazgatási utón már elintézést nyert. Ha valamely közigazgatási fórumnál elmulasztották a perorvoslatot, nem lehet a legfelsőbb közigazgatási birósághoz panasszal fordulni. A legfelsőbb közigazgatási biróság szabály szerint csakis a legutolsó közigazgatási fórum áital alapul vett valódi tényállás alapján dönt. A legfelsőbb közigazgatási birósághoz benyújtott panaszban világosan kell megjelölni, hogy milyen határozat vagy rendelkezés ellen irányul, úgyszintén a panasz egyes pontjait. A panaszhoz mellékelni kell eredetiben vagy másolatban mindazon iratokat, amelyekre a panaszló fél hivatkozik. Minden panaszt ügyvédnek kell ellenjegyezni. A panaszhoz minden esetben csatolni kell a panasznak s az összes mellékleteknek másolatait. A panaszt, ha az több fél ellen irányul, a szükséges mellékletekkel annyi példányban keli előterjeszteni, hogy minden félnek jusson egy-egy példány. fi nemzeti kisebbségek uédelme. A folyó hó 19-től 21-ig tartott müncheni kisebbségvédelmi konferencia nagy lépéssel vitte közelebb a kisebbségek védelmének ügyéi a teljes megvalósulás felé. A müncheni konferencia, amely folytatása volt az ez év január havában tartott bécsi konferenciának, alkalmat adott a régi s uj határokkal bővült nemzetiségi államai kisebbségének, hogy panaszaikat szóval is előadhassák % Az értekezleten, amelyet nyilvánosság és sajtó kizárásával tartottak, Anglia, Franciaország, Olaszország, Magyarország, Ausztria, Csehszlovákia, Szerbia, Románia, Lengyelország, Németország, Sweitz, Németalföld és Görögország voltak képviselve. A röviddel ezelőtt megalakult „Csehszlovák köztársasági magyar népszövetségi Liga“ képviseletében Szüllő Géza volt országgyűlési képviselő jelent meg, a németeket dr. Medinger Vilmos képviselő és dr. Spiegel Lajos szenátor képviselték. A Magyar Külügyi Társaság küldöttségének vezetője Paikert Alajos, tagjai dr. Póka-Pivny Béla s hat tanú, értelmei is kap a szó. amit a kis ember intéz a nagyhoz, vagy a nagy a kicsinyhez ? Menynyivel könnyebb a kis vagy a középszerű embert magasztalni! Annak egy szegényes szuperlativus is milyen nagy ünnep! A nagynak meg milyen nevetségesen kicsiny még a iegimpozánsabb hiperbola is! Annyira kevés, hogy kénytelenek vagyunk az alsó fokhoz visszatérni és ieszáliani, mert az többnek látszik a távolságban, ami az ünnepelt és az ünneplők között van. * Vagy talán, hogy csak a kis emberek értik meg könnyen egymást, a nagy emberek sokkal ritkábban, sőt talán soha. Azt hiszem az életnek ez a tragikus jellemző vonása az oka az emberiség legtöbb szenvedésének. Ez a tragikus titok veszi körül azt az ellentétet is, amit Beöthy Zsoltot Kiss Józseftől jóformán az egész életen át elválasztotta s amit egyikse nagyon rejtegetett. Kiss Józsefet is, Beöthy Zsoltot is egyforma régi bizalmas barátság fűzte Lánczy Leóhoz, aki aztán valami diskurzus folyamán kíméletesen kerülgeite a viszály nagy problémáját Beöthy Zsoltnál. — Tulajdonképpen, kérdezte ártatlan képet vágva a milliomos, kicsoda hát ma a legnagyobb élő magyar költő? Leste a választ. De Beöthy nem felelt, csak a fejét rázta és oldalvást nézett, ahogy olyankor szokott nézni,mikor töprenkedik. Ő tudta, tisztába volt vele, hogy a nagy bankár milyen feleletet vár tőle. Pár percig hallgatott. — Nem Kiss József, szólt végre vidáman és jókedvűen a bankár szeme közé nevetett. Talán maga se hitte, amit mondott. Vagy nem úgy gondolta, ahogy magyarázni lehet. Most, ennek a szerencsétlen esztendőnek a legelső napján, mikor Kiss József a ravatalon feküdt, régi szokásom szerint fölkerestem, hogy boldog uj esztendőt kívánjak . . . szegény, veszendő hazámnak. Beöthy maga is ágynak dőlt már akkor és azóta alig is járt fönn. Szántszándékkal nem akartam szóba hozni Kiss Józsefet. Sok egyébről elbeszélgettünk, de inár borongós volt minden, amit mondott. Sokszor, gondolkozva elhallgattunk. Egyszer csak rám vetette a szemét. Szép, lelkes, tüzes kék szemét, ami már akkor bágyatagon fénylett. — Az a szegény Kiss József! - sóhajtotta. Szomorúan bólintottam rá magam is. — Hát ő is elment! Aztán csöndesen, szinte monologizálva mormogta: — Hát akárhogy van is, mégis csak nagy költő volt! Csak a művészi humor apró szikrái voltak, amik ott incselkedtek minden igazi magyar szellem körül, még a legkomorabb kérdések közben is. Egy kicsit bursikóz, egy kissé keserű humor, a szituációk szerint. Beöthynél magyarán őszinte, de némi francia esprit-vei megenyhitve. A millennium komáromi ünnepének programjában az is benne volt, hogy a vármegye megfesteti a bánhidai csatát, amivel a honfoglalás befejeződött. A csata színhelye fölött, a Szelim-barlang ormán turulmadarat állítottak őrző szobornak és ez a Turul tulajdonképpen a millenniumi emlékművek között a legszebb, mindenesetre eredeti művészi gondolat. A többi inkább bürokrata-munka: obeliszk, guta, miegyéb, tehát sablonos. A bánhidai bronz Turul a Donáth Gyula alkotása. A bánhidai csata megfestésével persze Feszty Árpádot bizták meg, akinek erre sokszoros jogcíme volt, mint a vármegye hírneves szülöttjének is. Azonban Feszty akkor, a Magyarok bejövetele nagyszerű panorámája festésében kissé elfáradt, aztán Bihar vármegyének is ő festette Zoltán eljegyzését Mén Marót leányával; érthető hát, hogy a bánhidai csatán vontatottan dolgozott. Szülővármegyéje pedig annál türelmetlenebbül várta a képet, sőt többizben meg is sürgette. Azt pedig tudjuk, mit tesz az, ha az alkotó művészt munkája közben sürgetik. Attól a Pegasus megbokrosodik. A sürgetés olyan, mintha mázoló tenyér kaparászna a festékkel a vásznon. Egyszóval: a bánhidai csata nem sikerült. Legalább is nem úgy, ahogy Feszty Árpád szerette volna, hogy sikerüljön. A koncepciója, amit még nem sürgettek, amit a művészi ihlet álmodott, gyönyörű. A háttér: a bánhidai domb és alatta a csatatér pompásan van megfestve, de a harcoló csoportok, a briliánsán megfestett két főalakot kivéve, jóformán csak vázlat, több anatómiai és távlati tévedéssel. A hozzáértő első pillantásra is látja, hogy a kép csak félig kész, pedig hát a régi közmondás szerint, ami félig jó, az egészen rossz. Mindegy. A fő az, hogy az ünnepet megtarthattak. A magnum áldomás mindent kipótol és mindent helyrehoz. A képet fölakasztották a vármegye közgyűlési nagytermébe, még pedig úgy, hogy nagy terjedelmével a termet keresztbe átfutó egész karzatot eltakarta. Nagyon szép karzat volt: az iparművészeti famunka igazi faragott remeke. A leleplező ünnepségre nagy társaság utazott Komáromba, Berzeviczy Albert, az Akadémia elnökének a vezetésével. Csak Beöthy Zsolt nem volt ott, pedig Berzeviczy
