Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-04-25 / 49. szám
2. oldal. »Komáromi Lapok« 1922. április 25. és kérdeznünk kell, vájjon érdeke lehet-e ez a győztes hatalmaknak és egész Európának ? Ahogy Ausztria pénzügyei a lengyel pénzügyek után csúsztak egy évvel ezelőtt, épp úgy fognak csúszni a magyar pénzügyek az osztrák után. Elegendő, ha arra utalok, hogy tavaly Bécsben egy dollár 500 koronát ért, most pedig Budapesten a dollár 700 as kurzusát néhány nap alatt 900 koronára hajtotta föl a jóvátétel puszta híre. — Nem szabad elfeledni, hogy Magyarország a háború befejezése után nemcsak területben, de javakban is rengeteg sokat vesztett. — Maga a román megszállás — a magyar korona mai árfolyamát tekintve — negyven milliárdunkba kerül. El lehet mondauuuk : mi már kifizettük a háborús számlát, többet fizetni kép telenek vagyunk. Azt hiszem egy teljesen megnyomorított Magyarország terhére válnék egész Európának, jóllehet ma az a törekvése nyilvánul meg a nagyhatalmaknak is, hogy a békés fejlődés keretében minden kis ország boldoguljon. Beöthy Zsolt temetése. Pénteken, április 21-én temették Budapesten Beöthy Zsolt dr.-t, & magyar nemzet nagy halottját. Ravatalát gyászbaborult családjával egyetemben könnyes szemmel állta körül az egész magyar tudományos és irodalmi világ , s ugyanezen kegyelettel gyászolta meg a kor- ; mány is, mely a nemzet nevében, legragyogóbb ; szellemű, feledhetetlen emlékű nagy fiának ; méltóképen adta meg a végső tisztességet. Á temetés napján délután 2 óráig ren- 1 geteg ember zarándokolt el Beöthy Zsoltnak 1 a Magyar Tudományos Akadémia oszlopcsar- ; nokában felállított, koszorúkkal és virágokkal >. borított ravatalához s délután 3 órakor vette kezdetét a gyá>szertartás, melyen ezrekre menő résztvevő búcsúzott el a megboldogulttól. A ravatalra a család Koszorúján kívül i elhelyezték a magyar királyi kormány, a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy Társaság, Budapest fő- és székváros, a Petőfi Társaság, j a Tisza István emlékbizottság, a budapesi i Pázmány Egyetem, Otthon írók Köre és más ■ testületek és az elhunyt barátainak, tisztelőinek és tanitványaiuak koszorúit. A temetésen a < kormányzó és a kormány képviseletében Kle belsberg Kuno gróf belügyminiszter, helyettes j miniszterelnök jelent meg, a Pázmány Egyetem, i az Akadémia és külöubözó tudományos és irodalmi társaságok küldöttséggel képviseltették magukat és jelen voltak a magyar tudományos, írói, politikai és művészi világ legkiválóbb képviselői. Az Operaház énekkarának megható gyászdala után Ravasz László református püspök tartotta meg magasszáruyalásu gyászbeszédét. Lelki békét és keresztyéni megnyugvást hirdettek szavai s a lelkeket fölemelték abba a véghetetlen magasságba, mely Krisztus világa, az enyhülés, a vigasztalás felemelő érzését ébresztve fel a gyásztisztességtevő gyülekezet tagjaiban. Utánna Vass József kultuszminiszter búcsúztatta el a nemzet nagy halottját, kinek nemzete érdekében kifejtett példát ragyogtató munkássága előtt elismeréssel hódolt. A kormány képviselőjének beszéde után Berzeviczy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és a Kisfaludy Társaság alelnöke mondott gyászbeszédet, ki mélyen megindult hangon, a gyászoló közönséget is lelkében megható következő beszédet mondotta. — Összetört, földresujtott hazánkban egymásután kell legjobbjainkat is sirbaszállni látnunk. Annak, aki e koporsóban fekszik, aki szeretett barátunk, büszkeségünk, vezérünk, mesterünk volt, nem saját egyéni sorsát siratjuk. Magyar embernek ma sokkal nehezebb élnie, mint meghalnia. És Beöthy Zsolt egy hosszú életre való munkát végzett el dicsőségesen, bár mi többet is szántunk neki. Abban, hogy a mai nagy összeomlás | közepette ő is lelkileg, testileg összeomlott, í számtalan müveit lelkű magyar ember tragi- \ kuma teljesedett be csak rajta. Elvesztette | szülőföldjét, édes emlékektől megszentelt családi ' otthonát, meg volt fosztva attól, hogy mint | megszokta, a magyar tél fagya elől a dél \ meleg napsugara alá, a piramisok csudái közé ! meneküljön. Meg volt foszva attól, hogy a ) beálló tavasszal fölkeresse a Vali d’Arno virá- f gos halmait, az Adria királynőjének tükröződő j palotáit, az örökváros örökiljuvá edző művé- f szeti és történeti légkörét. Megfosztva mindezektől és látva imádott hazája siralmát, valóban nem annyira a halál hívása, mint inkább az élet sok marasztaló kötelékének lassú el- j szakadozása vitte őt sírba. — Nem az ő sorsát siratjuk, siratjuk > azokat, akiket itthagyott. Siratjuk azokat, ] akiket szeretett e földön, siratjuk megszakadt í munkáját, siratjuk mindenképp elárvult hazáját, ! siratjuk — haj ! — mi magunkat, akik szere- I tettel, barátsággal, csodálattal csüggtüuk rajta, akik nemcsak megnyíló sírja fölött magasztal- j tűk őt, akik a magyar szellemi élet rögös \ utján nap-nap mellett oda leszünk állítva az \ elé a tátongó, batöllhetetlen hézag elé keresni, í hívni fogjuk Beöthy Zsoltot — és Beöthy | Zsolt nem lesz többé. — Búcsúzunk tőled drága barátunk, az \ Akadémia nevében, melynek legfőbb dísze, ) büszkesége voltál, mely fontos kérdésekben j véleményedet emelte határozatává, meiy ékes ■ tolladat, varázshatalmadat szólaltatta meg ' gyakran, amely téged igazgatóságába és j utóbb másodelnöki székbe, a Széchenyi ; István egykori helyére hivott meg, hogy most | csarnokából, ez utolsó földi állomásodról bocsásson végső utadra. És búcsúzom tőled a Kisfaludy-Társaság nevében, amely minden ; testület között, melytől a halál elválaszt, leg- ! árvábban áll ravatalod fölött, amelynek évti- j zedek édes megszokásává vált a tudat, benned ( vezérét, mesterét láthatni, mesterét a magyar stílusnak, mesterét az elbizakodástól és csüggedéstől egyaránt távolálló igaz nemzeti érzés, a műveltség minden kincsét magába fölvett igaz magyar lélek szavának, a hagyományokhoz hü, de a kort megértő irodalmi szellemnek. — A Kisfaludy-Társaság tagjai rajongó I szeretettel környeztek, téged követve, munkára, • harcra mindig készén állottak, veled működésüknek egy általad fényessé lett korszakát j temetik. Mély fájdalmunkban most csak vesz! teségünket látjuk, de példád erőt fog adni I megbecsülni és a nemzet számára hasznosítani \ munkád, szellemed dús örökségét. Össze fogjuk i azt gyűjteni, tanulmányozni, terjeszteni, hasz- i nálni fogjuk, hogy elválasztva, ami beuned halandó volt, halhatatlanná tegyük hatásában i életedet. Föl fogunk emelkedni a mélyből, a | hová annyi csapás után elvesztésed is süiyesz: tett. Tőled méltón nemcsak a fájdalom könnye- I ivei: a követés fogadalmával akarunk búcsúzni. 5 Eszményeidet, amelyekért tiszta lélekkel, ne| mesen küzdöttél, nem akarhattad magaddal • levinni a sírba. Azokat átvesszük és megöriz- i zük híven. — A te emlékeddel szivünkben, a te \ neveddel ajkunkon indulunk újra útnak, hogy jj sírod fölött viruljon az, amiért éltél, magasan ; lengjen a zászló, mely kezedből kihullott, égjen jj olthatatlanul az oltár tüze és az emlékezettel 5 együtt éljen a föltámadás hite. Isten veled. Berzeviczy után Siegescu József dr., az : egyetem bölcsészettudományi karának dékánja az Álma Mater, Kozma Andor a Tisza István I Emlékbizottság, Ferenczy Zoltán a Petőfi Társaság nevében búcsúztatták a megboldogultat. Négyessy László Beöthy Zsolt tanítványai és munkatársai, Lévay Ede dr. főigazgató az Országos Középiskolai Tanáregyesület, Antal Géza dr. a pápai ref. kollégium, Szász Károly a Franklin Társulat és Désy Lajos dr. a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem nevében vett búcsút Beöthy Zsolttól. A gyász beszédek elhangzása után az Operaház énekkarának gyászdala hangzott fel, mely után a koporsót a halottaskocsira tették és az ezrekre rúgó gyászmanet megindult. Elöl két ko-zorús kocsi roskadozott a virágtól és koszorútól, melyet a gyászhintó követett s amerre a menet a kerepesi-úti temetőig elhaladt, a gyalogjárókon néma fájdalomtól szomorú emberek tömör sorfala állott. . . Félhat órára ért ki a gyászmenet a temetőbe. A Deák mauzóleum közvetlen közelében a főváros által adományozott diszsirhelyen helyezték örök nyugalomra Beöthy Zsoltot. Kovács Emil ref. lelkész mondott a sírnál gyász beszédet és imát, mely után az Erzsébet, városi Kaszinó nevében Soltész Adolf, az elhunyt ifjú tanítványai nevében pedig Vidovics Ferenc tanárjelölt mondott megható beszédet. A beszédek után a koporsót leeresztették a sirüregbe, melynek fenekét rengeteg virág borította el, melyeket a professzor nőhallgatói szórtak a sírba . . . Aztán a jóbarátok és ismerősök kegyeletes érzéssel egy-egy marék földet szórtak a nagy halott koporsójára, mely fölé csakhamar sirhalora domborult, hogy betakarja az örök pihenést nyort nagy tudós kihűlt porrészeit. tojásos tarhonyát kér- U111 jen minden fűszer és Ülu csemege üzletben. ísg hírek. — Beöthy Zsolt emlékezete. Nagynevű földink, Beöthy Zsolt, a magyar Írok Nesztorának elhunyta a Jókai egyesületet is gyászba borította. Elmékezésére az egyesületnek vasárnap d e. 1/211 kor a kultúrpalota nagytermében megtartandó közgyűlése alkalmából dr. Erdélyi Pál, tudós földink, volt kolozsvári egyetemi tanár s könyvtárigazgató tart előadást Beöthy Zsoltról. A közgyűlésre, illetve az előadásra vendégeket szívesen látnak. — Harangavatás. Perbetén f. hó 17 én husvét második ünnepén ragyogó szép tavaszi időben avatták föl a református hívek harangjaikat. Végh Géza perbetei ref. lelkész kezdeményezésére és buzdítására a hívek önkéntes adakozásából összegyűlt hamarosan annyi, hogy a háborúban elvitt harangok helyett most nagyobbakat tudtak beszerezni. A harangok beszállítása az állomástól ünnepi fölvonulással történt. A menetet csikós ruhaba öltözött lovasbandérium nyitotta meg, ahonnan nem hiányzott a fehérruhás lányok nagy csoportja sem. A két harangot négy lovaskocsi hozta, amelyet Jakab János perbetei tekintélyes korcsraáros hajtott. A lovak, harangok és a kocsi csak úgy roskadozdoztak a rengeteg sok virágtól és koszorútól. A kocsit fehérruhás lányok vették körül. Rengeteg nép vett részt az ünnepélyen, amely nemcsak a ref. hivek közül telt ki, de örömmel ünnepelt velük az egész falu. A menet az egész falun végig a templom közelében felállított virágokkal és koszorúkkal gazdagon díszített díszkapuk alatt elvonulva, a templom előtt megállt. A harangokat Végh Géza perbetei és Udvardy Gyula j madari ref. lelkészek fogadták, akik magasszar- 5 nyalásu szép alkalmi beszédet tartva, az áhitat 1 érzésével töltötték meg a hallgatóság lelkét, í Majd egyházi énekeket énekeltek és az ünnepély Íután egy lélekemelő nap emlékével távoztak a hivek otthonukba. — Kiadó lakás. Egy különbejáratu búto- i rozott hónapos szoba kiadó konyhával együtt, amely előszobának is használható. Tolnia-u. 25.
