Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-04-22 / 48. szám

Negyvenharmadik évfolyam 48. szám Szombat} 1982. április 22 KOMAROMMEGYEI KÖZLÖNY Előfizetés) ér c»*h-.slovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: %és* érre 80 I, félévre 40 K, negyedévre 20 K. Egyes szám ára t 80 fillér. POLITIKAI LAP. ALAPÍTOTTA: TUBA JaNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA ár Szerkesztő: BäRÄMVäY JÓZSEF dr. Mami-Klói teil. Régóta érezzük mi magyarok, de ér­zik ezt szlovák testvéreink is, hogy a rég­óta hangoztatott és sokszor politikai esz­köznek felhasznált szlovák-magyar barátság dolgában egyszer már tiszta képet kell nyernünk. Mi soha kétséget nem hagy­tunk a tekintetben, sőt, nyomatékosan hangoztattuk, hogy az ezeresztendős együtt­élés, ami már joggal matrimóniurnnak nevezhető, mert a legilletékesebb anya­könyvvezető: a meghamisithatatlan törté­nelem előtt közelebbi, vérségi kapcsot je­lent a két nemzet életében. Nem Hlinka és Juriga, sem Jehlicska, avagy Dvorsák recipéi szerint állapítottuk meg a mi közös sorsunk diagramját, nem a forradalom utáni átalakulás és nemzeti kisebbséggé zsugorodásunk diktálja belénk és hirdetteti a milliónyi magyarságnak és szlovákságnak ezt a barátságát, hanem a történelmi tanulság, amely a tények vas­logikájával, s az igazság pörölyével csap minden reparáció vaksággal meg­vert úttörői munkája közé. Az államegység eszméje, amely eddig is több kevesebb áldozathozatalt követelt már is a szlovákságtól, mai vezetőiknél teljesen elhomályosította azokat a maguk értelmében kristálytiszta nacionalista tö­rekvéseket, a melyek a szlovákság nem­zeti és politikai életében a megújhodás útját kijelölni, s járhatóvá tenni hivatot­tak és alkalmasabbak lettek volna. A politikai fórumról valóságos fél­világi kacérkodás folyik a többi, a cseh­szlovák államnak, ha alapításában nem is, de fentartásában részes nemzetiségei felé, amelynek őszinteségében kételkedni a magyarságnak azóta joggal oka van, mi­óta a néppárti autonómia javaslat igen pőrére vetkőztette a szlovákság mai veze­tőinek kormányzási egyeduralomra törekvő szándékait. Magában az autonómia követelésben valóságos inkarnációját látjuk ama fajegy­ség tagadásának, amely a csehszlovák ál­lam megalakítását történelmi szükséges­ségnek és előrelátott elkerülhetetlen ese­ménynek tüntette fel, s ma is túlontúl hangos móddal kürtöli világgá. Nem ta­gadható, a politikai pártok vezetői között a külvilágnak szemében késhegyig menő ellentétek, csodálatosmódon csendesednek el, vagy halnak el egy-egy semmitmondó kompromisszum koporsójában, még a leg­véresebb szájú ellenzéki vezérek is képe­sek áldozatot hozni az állam és fajegység igen friss falába vájt oltára előtt, mégis, a tömegpsziké ismerői már jegecedő kris­tályát ismerhetik fel annak a független­ségi törekvésnek, amely az autonómia szavában egy két és félmilliós nemzet jogait akarja csorbithatatlanul kierőszakolni. Hogy épen azok, mint Hlinka, Juriga, kiknek okuk és módjuk volt megismerni az u. n. magyar elnyomatás szenvedéseit, az autonómia kérdésében éppen a magyar­ságról feledkeztek meg s az autonómiát kizárólag a szlovákságnak követelik, ma azt látszik csak igazolni, hogy a szlovák­ság vezetői válaszúton állnak, amelyről kacsintgató szemeik hol Prágát, hol Turóc­­szentmártont, hol Pittsburgot keresik. Ha a szlovákság a politika egyenes utján akar haladni, lehetetlen, hogy meg­feledkezzék arról, hogy a magyarsággal együtt évszázadokon keresztül közös sors­ban élt, lehetetlen, hogy uj történelmet akarjon kezdeni azok nélkül, akikkel nem szerződések, nem paktumok, hanem tradi­cionális kapcsok tartották s tartják össze. A szlovák-magyar barátság nem fan­tom, nem alku, mert a magyarságot oda­dobott jog-törmelékek nem fogják meg­­alázkodóvá, sem fajához ragaszkodásában megingathatóvá tenni, a szlovák-magyar barátság hangoztatása nem jelszó, hanem patinás történelmi valóság, amely hogy uj éleire keljen, a szlovákság vezetői ré­széről csak annyi őszinteség kellene, amek­kora megalkuvást, amennyi engedékeny­séget fajrokonaikkal szemben mutatni, amennyi jogfeladásba belemenni más­irányba eddig nem átalottak. = A parlament tavaszi ülésszakának folytatása. A „Cesko Slovo“ közlése szerint a képviselőház a tavaszi ülésszak második részé­ben, amely május 3-án — Benes visszatérése után veszi kezdetét, nem fog nagyobb jelentő­ségű politikai, vagy szociális kérdéssel foglal­kozni. A decemberi törvény módosítását a köz­vélemény ugyan nagy érdeklődéssel várja, a novella javaslat tárgyalása azonban minden valószinüség szerint sima és békés lesz. A kor­mány 51 javaslata között, amiket az ülésszak második részére előkészített, nem szerepel a községi választási rendre vonatkozó javaslat. A „Lidové Noviny“ azt Írja, hogy a községi vá­lasztásokat véglegesen a következő évre halasz­tották el s a kormány a legközelebb be is nyújtja idevonatkozólag azt a javaslatát, hogy a községi képviselőtestületek tagjainak mandá­tuma további egy évre meghosszabbittassék. A parlamenti bizottságok működésüket közvetlenül Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nador-u. 21- hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombatén. a husvéii ünnepek után megkezdték. Nincs ki­zárva, hogy a képviselőhaz junius végéig, a szenátus pedig julius végéig fog ülésezni, a legfontosabb ügyek azonban a „Venkov“ érte­sülése szerint csak az őszi ülésszak folyamán nyernek majd elintézést. (ESŐ.) — A szenátusból. A szenátus költségvetési bizottsága és külügyi bizottsága április 18-án, az alkotmányjogi bizottság pedig április 19- én ülésezett. = A szlov8nszkói magyarság heyzete. * A „Venkov“ Bethlen miniszterelnöknek genuai | indítványa kapcsán a szlovenszkói magyarság : helyzetéről a következőket irja: „A csehszlovák 1 köztársaság — Venkov állítása szerint — a | magyar nemzeti kisebbségnek sokkal több jo­­j got adott, mint amennyi azt a békeszerződések j érdekében megilleti (?) A Szlovenszkón élő ' 500—600 ezer magyar számarányának inegfe­­j lelően (?) van a parlamentbőn képviselve. Ez 1 pedig csakis a csehszlovák köztársaság rend­­s kívüli liberális és demokratikus választójogának í köszönhető. De más téren is sokkal többet juttatott a csehszlovák köztársaság a magyar \ nemzeti kisebbségnek, mint amire a békeszer- i ződés értelmében kötelezve volt. Szlovenszkón ; és Ruszinszkóban zavartalanul működhetnek a : legkülönbözőbb magyar pártok a keresz­­| tényszocialistáktól kezdve a kommánistákig. j (Ezt igazolja az „Esti Újság,“ a „Szepesi La­­! pok,“ „Lud“, a „Volkswille“ betiltása. Micsura > eljárása Pistyánszky titkárral a Ruszinszkói Magyar \ Jogpárí működésének beszüntetése stb.) Mind­ezen pártoknak vannak helyi és megyei szer­vezeteik, titkáraik, sőt a polgári pártoknak egy \ közös végrehajtó bizottságuk és ellenzéki köz­ponti irodájuk Losoncon, rehát közvetlenül a ! magyar határon.“ Különösen figyelemreméltó a „Venkov“ cikkének a valóságnak annyira el­lentmondó azon része, amely szerint a cseh­szlovák állam nem akadályozza a magyar pár­tokat még abban sem, hogy szlovák csoporto­kat létesítsenek és színtiszta szlovák vidéken Iis agitáljanak és szervezkedjenek, úgy hogy a Venkov szerint a magyar nemzeti kisebbség helyzete egyenesen ideális. = A prágai pánszláv központ. Az orosz ; politika jövendő alakulása tekintetében nem ér­dektelenek azok az események, amelyek a prá­gai orosz emigránsok körében felmerülnek. Girsa, a külügyminisztérium első osztályfőnöke a forradalmi szociálistákat támogatja, amin az orosz polgáriak erősen megütköznek. Girsa távozásáról szóló hírek azzal vannak összefüg­gésben, hogy mértékadó helyeken az orosz polgáriakkal való együttműködést tartják szük­ségesnek. (ESŐ) — A genuai konferencia és a csehszlovák belpolitika. A „Národni Politika“ húsvéti szá­mában a genuai konferenciának a csehszlovák belpolitikára való kihatásával foglalkozik s Be­nes távozását a genuai konferenciával szeretné összefüggésbe hozni. Utalt arra, hogy Tusár berlini követ nyíltan beismerte a külföldi lapok tudósitói előtt a jelenlegi csehszlovák kormány­­krizist s azt, hogy miniszterelnök kerestetik. A N. P. szerint ez nem újság s legkevésbbé fogja dr. Benest meglepni ez a tény, mert hisz ő sem tagadta, hogy készséggel mond le a mi­ilus János ruhafestő és vegytisztító Komárom, Nádor-utca 3» és 48. szám. Mindennemű ruhaneműeket, bútorszöveteket, függönyöket stb. fest és tisztit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom