Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-04-20 / 46-47. szám
1922. április 20. Komaromi Lapok“ 5. oldal. hátat fordítottam volna neked és kimentem volna. Ezeket a szavakat — írja Mihal — megjegyezhetik maguknak azok, akik azt hiszik, hogy egy szlovák politikai becsülete és nemzeti önérzete rongy. Végül konstatálni kívánja, hogy Srobár még decemberben megmondta Zoch püspöknek: — Mihalt a mi középiskoláinkba be nem engedjük. Hogy pedig az idézett jelenet alatt Folprecht diplomatikusan hallgatott, azt Mihal érthetőnek tartja, de — kérdi — miért jutott eszébe Zoch püspöknek, hogy őt épen a miniszteri tanácsos helyiségébe szállította nyilatkozatra. Ezek után nem nehéz eldönteni, hogy mely részen van az igazság, És ez az igazság nagyon szomorú szlovenszkói igazság. K. N. tojásos tarhonyát kérjen minden fűszer és csemege üzletben. 189 A magyar irodalom. Amióta a közel másfél milliónyira tehető magyarság uj államkeretek közt élni rendeltetett, többször fölvetődött a kérdés nemcsak az irodalomnak hogy úgy mondjuk bennfeniesei, de a nagy közönség részéről is, hogy ugyan a mi irodalmunk jövőjéről ki fog gondoskodni? Az a magyar kultúra, amely sok századok vészes forgatagában a magyar fajnak minden szenvedéseivel együtt annyi veszélynek volt kitéve, a négyfelé szakadt magyarsággal, geográfiáiig négy felé szakadt. Volt idő, tálán két esztendeje, hogy egy, azóta már megszűnt szlovenszkói irodalmi lap az uj államkeretekkel karöltve uj orientációt hirdetett a magyar irodalom számára is. A felforditott, aztán újra gyúrt Európa politikai történelmében divatossá vált „uj orientálódási“ rendszer azonban semmivel sem több, mint az irodaimi gócpontoktól, tehát a fővárostól s néhány nagyobb vidéki várostól távol eső perifériák önállóságra törekvő, nagyszájú, de „kevés dohányu“ irodalmárjainak több kevesebb jóakarattal, hiúsággal, de ma már megállapítható, igen kevés irodalmi értékkel erőszakolt szárnypróbálgatása. A magyar Parnasszust nem osztották négyfelé semmiféle békeszerződések s a magyar kultúrának legalább ezeresztendős jogán hordozói, ha százfelé szaggatnák is azt a magyarságot, a magyar faj kulturközősségében csorbithatatlanul egyek maradnak. Sőt, éppen ami megmaradt, a faji kultúránk, kell, hogy összetőrhetetlen kapocsként tartson össze valamennyiünket, akik magyarnak születtünk s fajunk kultúrájához való hűségűnkkel legyünk minden elnemzetlenesitő törekvéssel szemben dacoló, öntudatos, büszke védelmezői. A magyar kultúra, amely bennünk, szerteosztott magyarokban végvárakat hagyott itt, nem azt várja tőlünk, hogy uj helyzetünkben, lanyha mindenben belenyugvással, uf mesgyét tiporjunk, de igenis kötelességünkké teszi, hogy a mi ránk is maradt szent örökségként nemcsak elpusztulni ne hagyjuk, de fejlesszük, erősítsük. Magyar szivünk őszinte örömével köszöntjük a pozsonyi Magyar Ifjak „Auróráját“, amely a Szlovenszkón lakó magyarság soha nem tagadott ama meggyőződésének büszke hirdetője, hogy a fajunk kultúrájába is minden módon rést ütni akaró szándékkal szemben a szlovenszkói magyarság kulturközösségét a bármennyire megcsonkított magyarsággal soha megtagadni nem fogja. Köszöntjük az uj „Aurórát“, mert megszentelt hagyományainkból hoz uj erőt, uj hitet, uj akarást az elárvultaknak. Amit ránk hagytak a századok, mint megszentelt ereklyét hozza elénk, hogy a múltból, abból a sok panasza, jajja dacára is dicsőséges múltból tartsa elénk a magyar kulturszolidariiás, a magyar fajegység élő szimbólumát, zálogát: a mi magyar kultúránkat. Az uj Auróra az itt élő magyarság leikéből sarjadzott, bölcsője mellett fajukat szerető milliónyi magyarság áll, s hiszünk benne, hogy amiről amaz tanúságot tett, megmaradt kincsünk: a magyar kultúra életbentartása, erősitése, a milliónyi magyarság szivéhez nőtt legszentebb kötelességnek meg is marad. Az a válogatott irói gárda, amely az uj Aurórát megszólaltatta nemcsak irodatmi ajándékot adott az itt élő magyarságnak, hanem fajunk kultúrájának megvédésére, tovább fej- ; lesztésére valamennyiünknek örömmel fogadott irányt is szabott. Minden törekvés, mely ezt a széttagolt magyarságot egy táborba kívánja hozni, csak dicséretes lehet, s az uj Auróra sok jószándékához mi reménnyel, bizalommal tekintünk. A tsaliözi ailamvasntak loolossáoa. Egy jó csomó ember tanulta meg hétfőn agyba-főbe dicsérni a csallóközi vasút hihetetlen pontosságát. A reggel 7 ó. 15 p. beérkezéssel jelzett vonat ugyanis délelőtt 11 órakor robogott be az ujkomáromi állomásra. Ha az első eset lett volna ez, nem is emlitenők, de akár hányszor már megtörtént, hogy a vonat fél órai, sőt ennél is nagyobb késéssel érkezik be. Ha jól vesszük, nekünk komáromiaknak most a pozsony- komáromi vonal lett fővonalunk, valamim a személy, úgy az áruforgalomnak is nagy része e vonalon bonyoliitatik le s mégis azt kell szomorúan tapasztalnunk, hogy a vasút kénye kedvére váltóztatja indulási, érkezési idejét. Ha a komáromi konflis nem jön el értünk a megrendelt időre, megbüntetik, a vasút ha későn indul, ha útközben megáll etetni, itatni, mint a régi világbeli ekhós szekér, ha télen fűtés cime alatt nyilt pályán vesztegel, ha találom időre érkezik meg rendeltetési helyére, mérhetetlen károkat okoz az egyébként a viteldijat előre megfizető publikumnak. Ha már az igazi fővonaltól oly messzire értünk, amit kereskedelmi s ipari életünk pangása igazol szomorúan, legalább a megmaradt vasútvonalakon illenék a menetrendszerű indulási és érkezési időt betartani. Mert arra még gondolni is alig merne ennek a városnak legélénkebb fantáziájával megáldott lakója sem, hogy valaha a régtervezett pozsony—komáromi kettős vágányu vonal kiépül. A vasút abban a tévedésben van, hogy ő hivatal; s az utazó ember-aktákat akkor intézi el, amikor neki tetszik. A vasút épp oly üzlet, mint az állam bármely helyén fennálló üzlet, mert az utazó instanciákért már a beszállás előtt elszedi a viteldijat. Ha a kereskedő nem megfelelő árut szállít, a vevő nemcsak kifogást tehet, de kártérítést is követelhet, a vasúttól pedig kártérítést kapni legfeljebb a szállított áruknál előfor dúlt károkért tehet. Azt pedig senki kétségbe nem vonhatja, hogy nemcsaK a kereskedelmi áruk szállításánál érhetik veszteségek a vasutat felhasználó közönséget, hanem kart jelent gyakran a késedelem a pontatlanság személyes ügyek elintézésénél is. Ha a vasút pontossága még mindig a háborús és háborút követő évek „kötelezettség nélkül“ labilis rendszerével teljesiti vállalt kötelezettségeit, akkor a közönség is legközelebb már arra fog gondolni, hogy a viteidijat is csak akkor fizesse meg, amikor a vonat a „megrendelést“, a pontos szállítást teljesiti. Ezt természetesen csak mi, régi rendhez szokottak képzeljük. A valóság az marad, hogy mint áldozati bárányok nyugodtan lefizetjük a vaspályán döcögve ballagó vonat viteldiját, de megmarad az a jogunk, hogy ha úgy pár órát, vagy egy fél napot késünk, nem a legválogatottabb dicséretekkel halmozzuk el a dicső intézményt. Szóvá kell tennünk a bánásmódot, amelyben az az intézmény részesíti a közönsé; get, amely Középeurópában még ma is közép- Kori pontossággal dolgozik. Házi' áldás | 78 minden családban a valódi I. I Dlálá'i SÓSBORSZESZ. j Ki* üveg ára 44.— korona § Közép || || 120* || Wagjf I, I, 240.— ,, KAPHATÓ ItflüfiDEHÜTT. 1 Gyártja: a Diana Kereskedelmi R.-T. 1 Budapest, V., Nádor-utca 30. T Hiauer idhIwhihr. — Saját tudósítónktól. — A húsvéti ünnepek kimagasló eseménye volt ifj. Schmidthauer Lajos orgonahangversenye husvét hétfőjén a Szt. András templomban. A nagy művészi eseményre nemcsak a város, hanem a vidék zenekedvelő közönsége is megmozdult és főleg Érsekújvár, Ógyalla, Bajcs voltak nagy számmal képviselve, de Nyitráról is akadt a hangversenynek látogatója. A nagy művész Bach örök szépségű két müvét (Toccata, Adagio és Fuga) játszotta el bevezetésül; a Chaconne mindenkit elragadott nagyszerű lendületével és a' káprázatos technikával. Az alap iskolát Bossi gyönyörű szerzeményei, a játszóan csapongó Scherzo, a poézissel teli Fatemi la grazia és a szilaj Toccata képviselték, melyek nagy hatást keltettek; a francia szerzők közül Widor-t szólaltotta meg a művész, akinek Théme et cariations cimü hatalmas és ragyogóan hangszerelt müve a leghatásosabbak közé tartozik, amit csak valaha orgonára Írtak. Ennek szinte szöges ellentéte Bonnet állatin provencal-ja, mely a maga egyszerű naivitásával es pásztorsip és duda hangjaival festi a falusi reggelt. Tranek gyönyörű Finale-ja magasztos hangjaival végződött a fényes műsor, melynek értékéről mitsem vont le az, hogy az orgona alapos átjavitásra szorul már és poincipál sípjai hiányát erősen érezzük. A művész tehetsége legjavát nyújtotta. Káprázatos technikája, ragyogó tudása a husvét héifői hangversenyt a legszebb ünnepnapjaink egyikevé avatták. A templom nem telt meg egészen, amit annak kell tulajdonítanunk, hogy sokan voltak távol Komáromból. A hangverseny a harangalapra tekintélyes összeget jövedelmezett. — Gyászrovat. A legnagyobb részvéttel vesszük a hirt, mely egy komáromi köztiszteletben álló családot borított mély gyászba: Paleta Jenő m. kir. honvédtábornok 58 éves korában hosszas szenvedés után Budapesten elhunyt. A megboldogult rajongásig szerette családját és özvegyén kívül három gyermeke köztük dr. Mezey Janosné sz. Paleta Gizella és három unokája, továbbá öccse dr. Paleta Viktor, a tatabányai bányakórhaz igazgatója, a hírneves sebész gyászolják. Temetése hétfőn, április 10 én ment vegbe Budapesten. — Harangszentelés Perbetón. Lélekemelő ünnepély keretében szentelték fel Perbetén f. hó 12-en a róm. kát. egyház uj harangjait. A gyűjtés utján beszerzett harangok megérkezése napján az ünneplő hivek kivonultak az állomásra gyülekezni s onnan indult a menet a faluba a következő sorrendben: A menetet a I csikós bandérium nyitotta meg, ezek után hozták az egyházi zászlókat, utánuk jöttek az iskolás gyerekek, akiket a fehér ruhába öltözött Mária kongregista leányok csoportja követett. Azután jöttek a legények, majd az énekkar és a papság. Festői látványt nyújtott a következő i két kocsi, amelyek virágokkal, koszorúkkal és | szalagokkal voltak földiszitve. Ezek hozták a [ harangokat. Az egyik kocsit négy fekete, a má- I sikat négy fehér ló húzta, amelyeket Seszták 1 Máté templomatya és Benyó János tekintélyes gazdák hajtottak. A harangokról lelógó hosszú szalagot 6—6 fehér ruhás leány fogta és vitte a kocsi után. 6—6 legény vitte mellettük az égő lámpást. A kocsik után jött a közönség s a menetet ismét csikós legények csoportja zárta be. A menet a templom előtt elvonulva két, szintén virágokkal diszitett diszkapu alatt ment keresztül es a templom előtti térségen megálltak. Itt Nagy Péter kurtakeszi plébános lépett a szószékbe, aki a betegen fekvő Gyürky \ István perbetei esp. plébános helyett köszönj tötte az új harangokat. Köszönetét mondott a j gyűjtőknek és adakozóknak. A beszéd után I egy fiú, majd egy Mária kongregista leány sza- I valtak egy-egy alkalmi verset a tőlük telhető j teljes tudással. Szavalat után dr. Prenner Béla s lelkész ment a szószékbe és ismertette a harangok hivatását s egyetértésre, békére és j szeretetre hívta föl a hívőket. Ezek után következett a harangok föiszentelése, amelyeket Makkal István jászfalusi, Nagy Péter kurtakeszi
