Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-01-14 / 6. szám
1922. január 14. ..Komaromi Lapoli •3. oldal. tottak, csak kivétel a szabály alól.) Magyarjaink a politikai szabadságot teljesen élvezik. Képvi selöik lármáznak, kiabálnak és panaszkodnak szorongattatásuk miatt & képvise'őházban ; emellett azt teszik, amit akarnak. A köztársaság szükségleteinek fedezése ellen szavaznak, holott magyarjainknak jobb valutájuk van itten mely 10-szer értékesebb Horthvország valutájánál. Ezek után azt hisszük, nincs okuk a magyaroknak siránkozniok. Ez az okoskoskodás, amint látjuk a magyaroknál késén talált kifa^ kadásra; mig kormányon voltak, erről tudni sem akartak. De a történeiem kereke megfordult és mi ezért adtuk meg magyarjainknak a legszélesebbs szabadságot. Csak egyet nem adhatunk meg és pedig a jogot, hogy az allam munkát szétromboljak. Nem örülünk ittlétüknek, szívesen segitenök őket, hogy a óhajtott Magyarországba átjussanak, de azt nem nézhetjük békéseD. hogyan dolgoznak államunk elten. Szűnjenek meg az állam ellen áskálódni, ismerjék el államunk exisbmciáját és akkor nekik is jobb soruk lesz. — Hogy mennyire van igaza a Szloveszky Dennyknek, azt minden jó magyar tudja. — Lengyel-magyar barátság. Ismeretes dolog, hogy a lengyel-cseh szerződés tudvalevőleg annyira kihívta Magyarország rosszalását, hogy Csekonies gróf varsói követet végleg visszahívta Varsóból. Ennek a feszültségnek még eddig Dem vették élét. Kisévlet történik azonban a sajtóban a helyzet javítására. Erre vall a „Magyarország“ fáradozása. A lap loközli a nyilvánosságra hozott lengyel* cseh szerződésnek mind a kilenc pontját, hivatkozik s a lengyel külügyminiszter egy, a szerződés aláírása után tett nyilatkozatára, mely igy szólt: „Ez a szerződés nem irányul senki ellen, csupán a béke megerősítését célozza.“ Ez a kijelentés nem tartalmaz érvelést a magyar jóviszony megerősítésére. Azért közölte a lap egy meg nem nevezett előkelő lengyel politikus nyilatkozatát is, amely a többi közt a kővetkezőket mondja : Az a hir, hogy a lengyel cseh szerződést a magyar közvélemény Magyarország ellen irányúiénak tekinti és olyképen fogja fel. hogy ennek folytán Lengyelország belép abba az ellenséges gyűrűbe, * mely Ma .yÍrországot körülveszi, Lengyelországban mély sajnálkozást keltett. Lengyel hivatalos körök igyekeznek minden módon bizonyítani, hogy a lengyel népnek a magyar nemzettel szemben érzett mélyen meggyökeresedett rokonszenve mellett még feltételezni sem ; szabad egy olyan szerződés lehetőségét, mely I gába szerelmes magyarnak kellemetlen dolgokat hajtogat. Főkép ezért is volt népszerűtlen, amit még az is fokozott, hogy utánzói teli torokkal kántálták utána a magyar világról ejtett keserű szólamait, úgy, hogy nem is volt „modern“ ember, aki egyszer-kétszer brle n^m rúgott a magyar főidbe. Adynál a fekete igék a fájdalmas magyarságából fakadtak, amellyel szánta szegény fajtáját, keserülte saját magyar sorsát. Egész élete harc volt a magyar illúziók ellen, a magyar hiúság ellen. Amint Széchenyi egész életében gyilkos gúnnyal ostorozta a nemzeti álmokat, úgy Adyban sincs egy szemernyi elnézés az önmagunk áltatása iránt. Mik is azok a magyar álmok, melyek több hajt okoztak, mint a tatár-török-osztrák háromság együttvéve? Az, hogy nagy optikai csalódásban éltünk értékeinket illetőleg ! Addigaddig mondogattuk Petőfivel, mig el is hittük, hogy „a föld Isten kalapja, úgy hazánk bokréta rajta“. Hogyha világ legelső nemzete vagyunk, leglovagiasabbak, leghösebbek. legegyenesebbek. Bámulatosan vértelen romantikával bele édesedtünk olyan erényekbe, amelyekkel a mai modern világban csak tönkremenni lehet. A Pósák, Endrödyek, Ábrányiak rétorikns hazafiaskodásához hangolódtunk és mosolyogva engedtük, hogy a poézis nemzetiszin hályoggal vonja be a szemünket, úgy hogy nem is érezbármifélekép Magyarország ellen irányulna, j Lengyelország eddigi izoláltságából kénytelen végre kilépni. Az ország vitális érdekei megkövetelték, hogy a szomszédos Csehországgal és Romániával bizonyos modus vivendit létesítsen, hiszen Magyarorszag is igyekezett a brucki és brünni konferenciákon az Ausztriával és Csehországgal való viszonyt valamikép rendezni. A M.gyarország ellenes politika ellentmondana a lengyel nép érzelmeinek és reálpolitikai irányvonalának, melynek nincs Magyarországgal semmiféle vitás kérdése. Mi lesz velünk ? A „Slovak“ följajdulása a csehek térhódítása ellen. Ismeretes dolog, hogy a kormány kimondotta, hogy három évig nem vesznek föl állami alkalmazásba senkit. A „Slovak“ vasárnapi száma „Milesz velünk?“ címmel foglalkozik a minisztertanácsnak azzal a határozatával, mely szerint „három éven keresztül azaz 1924 december 31 ig senkit, sem vesznek föl állami szolgálatba, mivel az állami alkalmazottak száma aráuylagnl magas s magas fizetésű hivatalnokok helyei három személlyel is bevannak í öltve. Tellát te boldogtalan, szlovák ifjúság — kommentálja a lap a pozsonyi híradást — aki el mehetsz legelni, mert a te jóakaró cseh testvéreid aránytalanul magas számban árasztották el a hivatalokat, sőt a magas fizetéssel járó helyeket mindjárt hármasával is ! Ez & minisztertanácsi határozat a szlo vákok újévi ajándéka, a háromesztendős pauza, amely csak a szlovákot nyomorítja meg s nem a csehek Minden erőt harcba kell állítani Szlovenszkó autonómiájáért, amely rendet fog teremteni Szlovenszkón. A „Slovák“ vasárnapi száma egyébként vezetöhelyén az autonómia kérdésével is foglalkozik, idézve a berlini „Börsen Curiter“-nek a szlovák néppárt különválásáról írott cikkét, A berlini lap a szlovák néppárt elvesztését a kormánykoalícióra nem csak számbeli, de erkö'csi kárnak is tartja s a párt elhatározásának okát a szlovákok sutonomista törekvéseire vezeti vissza. A szlovák nyelv és lélek — Írja — oly messze esik a esetiektől, mint kelet nyugattól. A szlovák katholikus fölfogás és a csehek huszita elvei nem haladhatnak együtt. Nem lehet Szlovenszkót a csehszlovák köztársaság többi részeivel együvé olvasztani. Podkarpáttük már a reális élet követelményeit, és „nem is láthattuk saját nyavalyánkat!“ Pedig az egyén életében csakúgy, mint a nemzet életében nincs nagyobb erő, mint a helyes önisme. rét, különösen veszedelmek idején. És Adynak ebbt-n a rózsaszinködös magyar világban megadatott a dolgok tisztalátása. Kivételes enteucióval látta nemzete hibáit és ostorhegyre vette őket. Nem altatja magát, szivéből önkezével tépi ki a csaló álmokat. A halottlátók kegyetlen látása verte meg és nem tudja elhalgatni, pedig tudja, hogy hálátlan szer p képromboíónak lenni. Es Ady ép akkor lépett a legnagyobb magyarok soriba, mikor ncm törődve a népszerűtlenséggel, a káromló vádakkal, újra meg újra fülébe harsogja kábult nemzetének a valóság szörnyűségeit. Az ilyen ilúziótlan és illúziórontó lelkekoek kettős a tragédiájuk : először saját, magukon érzik a elair voyence keserűségét, az átkozott józanságott, aztán pedig szenvedniük kell kortársaik idegenkedését, gúny át, sőt vádját. Nem a történetfilozófus megállapításaival, hanem a költői ösztön világos sejtésével ismerte meg e fa ján el hatalmaskodó bajokat, vagy mint ő mondja: „hullafoltokat“. A sok magyar álmot imbolygó ködvárosnak látja, amely „szétszakad mindjárt ezer roagyra“. Ostorozza a széthúzást, a testvérteleDSéget, hogy ember az embernek farkasa ska R,us megtartotta autonómiáit s a szlovákoknak nincsen még, holott a pittsburgi egyezmény biztosítja számukra. Hlinka és hívei harcoltak az autonómiáért, azonban ez a harc lankadni kezdett a szlovákok belépésévé a „lidovi“ klubba s az elnök szlovenszkói útja után a 21 képviselőre legyöngült néppárti klub s az egész kormány számára kritikus idő következet el, mely nem kedvez Benes azon tér. vének sem, hogy a cseh-német ellentéteket elsimítsa. Szlovenszkó autonómiája a legfőbb ma a I csehszlovák köztársaság összes problémái között. A „Slovak“ az idézett cikkhez a következő kommentárt fűzi: A napnál világosabb ebből, hogy a külföld informálódni kezd, hogy csehszlovákok nincsenek, de vannak a köztárj saségban csehszlovákok jogaikban megrövidítik j a szlovákokat, ami a szlovákok között elégeí detlenséget kelt. És hogy az autonómia épen j a köztársaság fentartása érdekében szükséges. Mindez kitartásra kell, hogy serkentse ; az autonomistákak Dolgoznunk keli és utunk- i ról el nem térni! — fejezi be a „S’ovák“. ! A „Magyarok Szövetsége“ ismeretes dolog, hogy a Magyar Nép| szövetség, mely 1920. nyarán alakult, I nem nyerte meg a kormányhatósági jóváí hagyást bizonyára politikai okokból. Erre lehet következtetni, hogy a Szövetság második alapszabálytervezetét, mely a kormánytól még a múlt év nyarán leérkezett, a teljesen ellenkező értelmű kormányj nyilatkozatok ellenére közvetlen a mozgój sitás első napjaiban utasították el az 1875. : évi, a gyülekezési és egyesülési jogot sza; bályozó magyar kormányrendelet alapján. Miután a magyarságnak, mint nemj zeti kisebbségnek kulturális jogait az álj lám alaptörvényein kiviil nemzetközi szer■ ződések is biztosítják, a magyarság nem ; nyugodhatik bele kisebbségi jogainak ilyen ! kezelésébe különösen akkor, midőn a köz- i társaság elnöke ismételten és újólag oda . nyilatkozott, hogy a magyarság kulturális ! jogai teljes szabadsággal érvényesíthetők a köztársaságban úgy iskolai, mint más téren. magyar a magyarnak farkas&bbja. Fáj nek1'» hogy a magyarságban nincsen összefogó gondolat, faji céltudatosság. Hogy ez a nagy gyermek, a magyar — csak él gondtalanul, faji akarat nélkül, kiszolgáltatva fajilag szivósabb nációknak, „oláhnak, gácsnak, svábnak, zsidónak *. Fáj neki, hogy „ez a regéknek hősi népe“ idegen célokért prédálja legjobbjait, miért? kiért? maga sem tudja, csak „pusztul sok ostoba vérzéssel, mint a harcok kéuyszerültje“, mig bele nem vész a „szörnyű muszájba“. Gyakori vád Ady ellen, hogy nemzetpusztitó elemeknek szolgálatába szegődött, hogy politikai verseivel (Szentlélek karavánja, a Jöv-mdő fehérei ciklusaival) egyengette Káro!yiék forradalmának útját. Ennek megítélésénél ne feledjük el, hogy mi most post eventum, sok minden dolog megtörténte után látjuk a forradalom szerepét, egész más világításban, mint akik benne vagy előtte éltek. Ady életében már parázslóit a szociális kérdés, tüzét a háború vihara mégjobban szította. A gazdasági és világnézeti ellentétek e magyar harcában Ady. a nemes ősök sarjadéka, a gentry ellen, az uralkodó osztályok ellen fordul. Az emberi nyomorúságokén megesett szive odahúzta, ahol ezzel a nyomorúsággal programmszerüen törődtek. A fennálló renddel sem volt megelégedve és azok közé állt, akik egy új Reggelizés e?ött fél pohár Schmidthauer-féie Használnia valódi áldás gyomorbajosoknak és székszorulásban szenvedőknek. természetes keserűsóban Európa Ingtömenyebb gyógyforrása. (M. k. földtani intézet 133/1921. sz. szakvéleménye.)
